Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Határozott elképzelésem volt arról, hogy milyen lesz. Erősen hittem abban, hogy a franciák akárhogy próbálnak a külsővel meghökkenteni, nem tudnak majd kijátszani. Mégis sikerült szinte minden várakozásomra rácáfolniuk. Persze akkor még nem sejtettem, hogy hiába került a Cactus már egy ideje szériagyártásba, mégis vérbeli tanulmányautó maradt a lemezek mögött is tele érdekes részlettel.

Rokonlátogatás, avagy épített tüskések találkozója - galéria

Jó pár napig tartottak saját elveim gyökerei, miszerint a tesztre fogott francia karosszériája pusztán hatásvadász, de nem érdekes. Talán az első fotózáson kellett belátnom, hogy nem kevés lelemény van benne, és jó hogy a Citroën kezd visszatérni a régen sikeresen prosperáló karakteres külsőkhöz.

A magas orrészt például szépen tagolják a kétsoros, alul kissé elmélyített lámpatestek. Elöl-hátul játékossá teszik a jókora, és közel sík felületeket a műanyag elemek.

Színek, formák és anyagok kavalkádja mindenhol

Az Airbump fantázianevű, hőre lágyuló poliuretánból készült, és - a Feel felszereltség szinttől felár ellenében - négy színben kapható levegővel teli külső betétek pedig a gyártó szerint nem csak az egyedi megjelenést garantálják, de ellenállnak a kisebb sérüléseknek is – például ha rányitják az ajtót, nekilöknek egy bevásárlókocsit, vagy parkoláskor nekikoccannak.

Ne legyen igazam, de ezeken a textúrázott műanyagokon ugyanúgy fognak éktelenkedni a horzsolások, egyszerűen eltűntetni nemigen lehet majd a nyomokat, ráadásul autómosásnál is törölgetheti a leendő tulajdonos, mert jól megtartja a vizet.

Az viszont kétségtelen, hogy legalább nem fog rozsdásodni, és a festékréteg vastagságmérő sem lesz ellenségünk eladásnál, ráadásul remekül személyre szabhatjuk a kocsi megjelenését.

Tesztautónk elegáns Moonlight hangulatú gyöngyház-fehér fényezésének és csokoládé betéteinek inverze a szürke színhez passzoló szürke Airbump a piros apróságokkal, amiktől akár igazán dögössé is formálható az optika.

Bizonyos szögekből kifejezetten jól néznek ki az apró részletek - galéria

A külső megmunkálás teljesen korrekt – a fényezett és műanyag részek aránya nem bántó, a karosszériaelemek közötti hézagok szintén rendben vannak. A mai trendeknek megfelelően bunkerablakokra hajazó oldalsók, és jókora üvegtető engedi be a fényt az utastérbe. A keskeny övvonal feletti részt remekül ellensúlyozzák az érdekes tetősínek.

Bizonyos szögekből kifejezetten jól néznek ki az apró részletek - galéria

Belül a külsővel harmonizáló megjelenés fogadja az utazókat. Bár sok helyen elég sprőd, kopogós műanyagok burkolják a felületeket, mégis a szép apró részletek és az érdekesre rajzolt formák sikeresen ellenpontozzák azokat - legalábbis elöl.

Az autózás hőskorába repítnek az első ajtóbehúzók, no meg az utazóládát imitáló, és nem mellesleg praktikusan felfelé nyíló kesztyűtartó fedele, mely a tetőbe száműzte a frontlégzsákot. Van itt-ott fényes lakkozású műanyag betétünk, és számos valódi fémből készült elem.

Mindent a szemnek, kevesebbet a kéznek – a kárpitok és műanyagok tapintása tucatautós

Ami a funkcionalitást illeti, sok jól megszokott megoldást írtak felül a fejlesztők. A cikk elején beharangozott tanulmányautós érzés ezen a ponton kerül igazán előtérbe. Száműzték például az analóg óracsoportot, sőt a fordulatszámmérőt is.

Kezelőgombok helyett már az alapmodellben is 7 colos érintőképernyőn irányítható az autó legtöbb funkciója, például a klíma, az okostelefon zenéjét Bluetooth-on vevő multimédiás és navigációs rendszer, az alapvető beállítások és a vezetést segítő elektronikák.

A modernitás és az igényesség jelképe ma az érintőképernyő – sajnos

Felvetődik a kérdés, hogy mi van akkor, ha elromlik a szerkezet – se kép se hang, de ez előfordulhat hagyományos kezelőszervek esetén is. A nagyobbik probléma az, hogy a kiterjesztett funkciókhoz nem elég gyors, és helyenként nem elég felhasználóbarát a menü struktúrája.

Az ergonómia nem az erőssége a Cactus-nek. A tükrök állítógombja a szélső szellőzőrostély alá került, ugyanúgy szinte láthatatlanok a legmagasabb felszereltség szintjén is csak extraként rendelhető ülésfűtések kapcsolói. Az alul-felül lapított volánt tengelyirányban nem lehet állítani, és nem szabhatjuk testre az első biztonsági övének magasságát.

Minden megszokható idővel – kérdés, hogy mi jelent örökre lemondást

A Magic Wash-ra keresztelt újdonság, vagyis az ablaktörlőlapátokhoz vezetett mosófúvókák – melyhez hasonló megoldást egyébként versenyautókon már évtizedek óta használnak – tényleg kevésbé hajlamosak homályos foltot kreálni a szélvédőn.

A Park Assist rendszer, mely segít a vezetőnek parkolóhelyet keresni, majd automatikusan bekormányozza az autót a gyorsaság és helyfelismerő-képesség terén viszont még nem a jövőt idézi.

A testesebb utazók és a szerelmesek egyaránt imádni fogják a kanapészerű üléseket

Az ülések kialakításánál az volt a koncepció, hogy egy kényelmes kanapé érzetét keltsék, tehát minimálisra redukálták az oldaltartásukat, a párnázásuk igen puhára sikerült, a gerinctámaszt pedig csak más kocsikból ismerik.

Alapvetően anyukák és gyerekek szállítására tervezett – sminktükröt csak baloldalt kínáló - autónál én picit több – fedett - rekeszt vártam volna elől, és pont a picik védelmében helyeztem volna előtérbe az üvegtető belső rolóját a nagyobb fejtérrel szemben, bár kétségtelen, hogy elég jól le van sötétítve a minden szinthez extraként rendelhető felső fényforrás.

Hátul hiányoznak a szemet vezető szép részletek

Érdekes megoldás, hogy a hátsó ajtók üvege a háromajtósoknál megszokott módon csak billenthető. A gyáriak ezzel, és az elmaradt felső napfényrolóval, valamint a nem osztottan dönthető hátsó ülésekkel állítólag 25 kg-ot faragtak a kocsi tömegéből, mely a katalógus szerint 200 kg-mal karcsúbb a konkurenseknél. Szintén az egyszerűsítés áldozata lett az anyósülés előtti negyedik szellőzőrostély, mely felhívó a párának egy keringőre.

Ráadásul a másik három is csak reteszelhető, de a levegőmennyiség intenzitása egyenként nem szabályozható. Hogy ezek hány vásárlónál jelentenek funkcióvesztést, és hánynál a felesleg józan elhagyását, azt majd a statiszták mutatják meg.

Gyerekbiztos ablaknyitás francia újraértelmezése – se kurbli, se kapcsoló

Annyi bizonyos, hogy a kompakt külső méretek ellenére az utastér helykínálata négy felnőttnek is elegendő, a csomagtér szintén a kategóriához mérten megfelelő nagyságú, ráadásul alján ott lapul a pótkerék, viszont hogy miért csak részben burkolták belül a csomagtartó hátfalát, az örök rejtély marad, ugyanis így sokkal sérülékenyebbé vált a fényezett felület. Ráadásul a konkurenseknek, a Peugeot 2008-nak, a Renault Captur-nek, vagy például az Opel Mokkának mélyebbről is nyílik a raktér fedele.

Na de ne csak nagyítóval vizslassuk a kocsit, ideje megmozgatni a vasat! Hohó! De hisz egy pedál hiányzik! Ja, elnézést, az a repülőgép gázkarjára hajazó valami az ülések között nem is a fokozatválasztó, hanem a kézifékkar, ugyanis ez egy robotizált automataváltós modell! A középkonzolon választjuk ki az irányt, és az okos szerkezet a váltást elintézi helyettünk, de bármikor gangolhatunk mi is a kormány mögötti fülekkel.

Szűk nyíláson és magas peremen át lehet pakolni a csomagtartóba

Érdekes szerkezet ez a robot, mert kategóriájában abszolút jól sikerültnek számít, mégis az automaták között inkább szükség, mint kompromisszummentes kényelmi megoldás. Ugyanis majdnem azt az együttműködést várja a sofőrtől, amit a hagyományos mechanikus egységeknél megszoktunk. Abszolút automataként kezelve, ha folyamatosan gázzal gyorsítunk, miközben másik fokozatba rakja magát, akkor szolid meghőköléssel, vagy érezhető rántással int türelemre.

Ez főleg lendületes autózás esetén, vagy például emelkedőn, besoroláskor, és kisebb sebességű parkolóhelyi manővereknél lehet zavaró. Viszont normál használatkor, ha megelőzzük a logikát, és mi váltunk el helyette a fülekkel úgy, hogy elvesszük egy picit a lábunkat a gázról, akkor nagyon szépen szolgál, mert magát a váltást egyébként finoman végzi.

A szellőzőrostélyok alatt található a váltó három kapcsológombja

A sofőr szempontjából egyébként az egész technika a kényelmes autózásra lett hangolva. Van visszagurulás-gátlónk, a kormány nőisen lágy, a kategóriához szokottan indirekt, a futómű hangolása szintén a kissé bólogatós, puha stílust követi, bár a vékony oldalfalú kerekek érezhetően rontják a menetkomfortot, mivel nagyobb útegyenetlenségeken pattogóssá teszik a könnyű kocsit.

Az 1,6 literes 92 lóerős dízelmotor úriember módjára szolgálja ki a néha kelletlen hatsebességes váltót és a túl izgága, bár csendesen és gyorsan kapcsoló stop-start rendszert. Hangja nem dízelesen kerregő, és hamar bemelegszik. Egy kézi váltóval az ésszel dinamikusan közlekedő vásárlóknak is elég lehetne a gyengébbik gázolajos erőforrás - ha lehetne hozzá kapni. Érdekes módon az új egyhatos, 100 lóerős, már Euro 6-ot is abszolváló BlueHDi dízelhez meg automataváltó nem jár, csak ötsebességes kézi egység.

Mindent megtesz, hogy a váltó sallangjait elfedje, ráadásul keveset fogyaszt

A súlycsökkentés pozitív hatása a töltőállomásokat felkeresve is elégedettségre adhat okot, hiszen a kis francia remek fogyasztással büszkélkedhet – városban gond nélkül 5 liter alatt tartható az étvágya, míg odafigyelve a négy liter közelében is beéri száz kilométerenként, országúton pedig kimért tempóban bizony hármassal kezdődik a fogyasztásmérő kijelzője.

A színek sokat dobnak a kocsi hangulatán – de az alapverzió elég szürke...

Az árcédula szintén hármassal indul. A 82 lovas 1,2 literes benzinmotorral, menetstabilizálóval, légzsákokkal, alacsony guminyomásra figyelmeztető rendszerrel, Magic Wash-sal, elektromos ablakokkal valamint tükrökkel, programozható sebességszabályozó és korlátozó berendezéssel kínált Live alapfelszereltséget választva egy ezres híján négymillió forintért lehet a miénk a kocsi. Érdekes módon a manuális légkondicionáló és Bluetooth-os telefonkihangosító csak az eggyel magasabb Feel csomaghoz jár.

Épp olyan érdekes a felszereltsége, mint amilyen a formája

A dízelmotor erejét robotizált váltón keresztül útnak eresztő tesztautónk Shine Edition, tehát a legjobban extrázott kivitele 5,8 milliót kóstál, viszont a Shine szint automata klímáján, esőérzékelős ablaktörlőjén, automata fényszóróján, City kamera és navigációs csomagján felül 17 colos könnyűfém felnikkel, no meg metálfényezéssel dobja fel a Cactus külsejét. Nagyjából ugyanennyiért (alig 30 ezer forinttal drágábban) vásárolhatjuk meg a 100 lóerős, még tisztább dízellel a kézi váltós verziót - mi mindenképp utóbbira szavaznánk, még ha az ötfokozatú váltó nem is tartozik a piac legjobbjai közé.

Néhány szóban

A Citroen örvendetes módon kezd visszatalálni szép emlékű hagyományaihoz, és újra az útkereső, formabontó megoldásokban látja a jövőt, melynek iskolapéldája az új C4 Cactus. Érdekes megjelenését belül a szép részletek mellett néhol meglepő ergonómiai megoldások, néhol kissé elnagyolt elemek kísérik. Célközönségének remek társa lehet a franciák divatmodellje, bár a robotizált váltója megszokást igényel. A dízelmotorra viszont nem lehet panaszunk, hiszen mindent megtesz, hogy kisimítsa a gangolásokat és együttműködjön a stop-start rendszerrel. Emellett olyan kevés gázolajjal beéri a kis crossover, hogy joggal tartozhat a kaktuszok közé.

Előnyök: látványos, időtálló formaterv; szép részletek; külső megjelenése nagymértékben személyre szabható; alacsony fogyasztás; kanapészerű ülések; könnyen pakolható kesztyűtartó.

Hátrányok: megszokást igénylő robotizált váltó; süppedős ülések; kategóriához képest kevés fedett tároló rekesz; apró ergonómiai hiányosságok; hátul elnagyolt belső kialakítás; sok funkció csak érintőképernyőn érhető el; légkondicionáló nem az alapfelszereltség része.

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek