Noha az olcsó autó mindig is slágertermék lesz, a marketingesek figyelme immáron a SUV és crossover piacon pihen. Ennek ellenére bizonyos márkák kínálatából sosem fognak kikopni az elérhető árú szedánok, amelyek Közép-Európában például töretlen népszerűségnek örvendenek. Ebből a kategóriából került ki aktuális tesztalanyunk, a dízelmotorral takarékoskodó Citroёn C-Elysée.
A megjelenésre nem lehet panasz - galériaAmikor elérhető árról beszélünk, egyszerűen nem kerülhetjük meg a kompromisszumokat, ami érthető is, hiszen a gyártók kevesebb összegért nyilvánvalóan szerényebb műszaki tartalmat tudnak csak összecsomagolni. Azonban ma már – szerencsére – ott tartunk, hogy olyan jelentős megalkuvásokat már nem kell lenyelnünk, mint évekkel korábban. A műszaki-minőségi színvonal egy stabil alap, tehát aggodalomra semmi ok. Azonban nézzük meg, hogy a franciák mit nyújtanak egy újabb használtautó árának megfelelő összegért újonnan, garanciával. A ráncfelvarráson átesett C-Elysée, illetve Peugeot 301 páros számos apróságban fejlődött, mind azokon a pontokon, ahol kritikát emeltünk ellene.
A küllem tekintetében aligha tűnik fel, hogy kifejezetten az alacsony árat megcélzó modellről van szó – az adott alapformához a ráncfelvarrás valamivel díszesebb részleteket és ledes nappali menetfényt hozott, így a C-Elysée már semmiképp sem lóg ki a sorból. Egy alufelnivel és metállal végképp nem, mára tehát abszolút nem kell tartani attól, hogy a szomszéd lenéző mosollyal konstatálja a választásunkat. Tehát egy jó fényezéssel tetszetős és divatos a külső, amelynek már csak a sziluettjéből is sejthető, hogy odabenn tágas tér fogad minket.
Jellegzetes francia kezwlőszervek - galériaFelnyitva az ajtókat, szerencsére alig találkozunk a takarékoskodásra utaló nyomokkal, azok is olyan helyen és úgy megoldva bukkannak fel, hogy ne érezzük a vég nélküli spórolás szelét. Az anyagok ugyan kemények, ám textúrájuk kellemes, egy-két apróbb illesztési pontatlanságtól eltekintve pedig az összeszerelés is meglepően korrektre sikeredett.
Mindeközben a méretes szürke betét feldobja a műszerfalat, sőt, sokkal igényesebbnek, minőségibbnek hat az egész, mint például a hasonló kategóriájú ellenfelek komor pultja, a sötét kárpitoknak köszönhetően azonban a komor hangulat ezúttal is megjelenik, ám az oldható egy világosabb huzat bepipálásával (csak a legmagasabb felszereltséghez jár sajnos 45.000 forint ellenében).
A tetszetősen kialakított piros mutatók feldobják az óracsoport egyszerűségét, sajnálatos módon azonban vízhőfokot most hiába keresünk, nem tudjuk leolvasni, ugyanis sehol sem jelzi még egy árva LED sem, hogy hideg vagy meleg-e a motor. A kapcsolók, gombok működése hibátlan, a kezelőszervek ergonomikusan kerültek elrendezésre, így a vezető részéről nem érheti panasz az autót. Természetesen néhány ponton azért érezhető, hogy az alsó-középkategóriához képest alacsonyabb szegmensről van szó, az ablakemelő kapcsolók a középkonzol aljába csoportosítva ülnek, s az automatikus funkció ezúttal mindegyikről hiányzik.
Végre, biztonságosabb fejtámlák - galériaA bal első, egyébként kifejezetten kényelmes ülés kartámasza viszont félig-meddig bakinak is mondható, ugyanis jómagam a 180 centis magasságommal nem tudtam rendesen hozzáférni a váltóhoz, csupán felhajtott könyöklővel, míg 190 centis kollégánknak épp kényelmes pozícióban van a kartámasz.
Ha elöl tisztességes a helykínálat, akkor hátul fejedelmi, ám makulátlanságról nem beszélhetünk: a legalsó felszereltségi szinten a háttámlába integrált, fix fejtámlák átlagos termet mellett az ostorcsapás elleni védelem teljes hiánya okán bizony már komoly biztonsági kockázatot jelentek - egy hangsúlyozottan családi autó esetében ez elfogadhatatlan. Szerencsére a középső és a felső felszereltséghez rendes fejtámla jár – ez előrelépés a ráncfelvarrás során, hiszen az elődben kizárólag a fix megoldás volt látható.
A műszerfalon mindemellett az érintőképernyős, Android Auto és Apple CarPlay alkalmazások futtatására is képes rendszer is helyet kapott, azonban tény, hogy ezért az eszközért borsos felárat kell fizetnünk. Műszaki extrák tekintetében azonban tényleg nem kell szűkölködnünk, hiszen a Citroёn tempomatot, navigációt, ülésfűtést és akár tolatókamerát is biztosít az autóhoz, ami nyilvánvalóan a végösszegben is tükröződik majd.
Már ebben a kategóriában is elérhető - galériaA hibákat az autó erényei igyekeznek ellensúlyozni, így például a csomagtér tényleg óriási, összesen 506 literes kapacitásával várja a poggyászokat, de a puttony egyben a spórolás tetten érhető nyomainak gyűjtőhelye is. A fedél kárpitot sosem látott, s az alsó perem is csupán pőre fém, a mélyen benyúló zsanérok veszélyéről nem is beszélve. A ráncfelvarrás itt is javított, hiszen a sorjás, derékszögben elvágott zártszelvény helyett immáron 45 fokban lecsapott, kevésbé sérülésveszélyes az alkatrész.
Noha a modell jellegéhez, a költséghatékonysághoz a szívó benzinesek passzolnak a leginkább, a spórolás jegyében ezúttal a takarékosnak ígérkező, már több franciában is kipróbált 100 lovas BlueHDi szerkezet vendégeskedett nálunk a C-Elysée köpenyébe bújva. Ennek célja egyértelműen a takarékosság, amire nem is lehet panaszunk. A relatíve kis 11 mázsa alatti tömegnek ez is egy nagy előnye, hiszen a normakörünkön épp hogy 4 liter feletti üzemanyaggal tett meg 100 kilométert.
Mindez persze tovább csökkenhet, amennyiben többségben van az országúti használat, hiszen ilyenkor akár 3-3,5 liter környéki eredményeket is kicsiholhatunk a francia versenyzőből. Ugyanakkor városban, sőt, még autópályán sem kell megijednünk, hiszen míg előbbi esetében alig több mint 5, addig a mindössze ötsebességes váltó ellenére utóbbi helyzetben is megúszhatjuk 6 liter alatti értékekkel. A franciáknak ezen a téren valóban sikerült nagyot alkotni – noha ebben nagyobb szerepe van az erőforrásnak, mint magának az autónak.
Kevésbé igénytelen részletek - galériaA vezetés élménye a futóműkonstrukció, illetve a családi szerep miatt nem igazán jellemző a tesztre fogott négykerekűre: a szép, jó fogású, de kissé nagy kormány tekergetése nem vált ki a sofőrből érzelmeket – visszajelzésekkel egyáltalán nem szolgál, és a pontossága is megkérdőjelezhető. Ugyanez igaz a váltóra is, ami kifejezetten hosszú utakon jár, de legalább könnyedén siklik a fokozatok között. A viszonylag hosszú áttételek okán egyébként sem nyúlunk túl sűrűn a váltókar felé. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a szokásosnál talán kicsit nagyobb hasmagasságot biztosító futómű is inkább a komfortra hangolt, semmint a sebes kanyarvételekre - a megoldás pedig határhelyzetben autózva nem éppen magabiztosságot szül.
Összességében tehát korrekt és tisztességes csomagot kaphatunk a frissített C-Elysée személyében a franciáktól, azonban az árra érzékeny vásárlóknak érdemes inkább alaposan megfontolni, mely tagot választják a motorpalettáról. Ugyanis a takarékos, 100 lóerőt és mintegy két és félszáz newtonmétert felvonultató 1,6-os dízelmotor felára magas a többi rendelkezésre álló motorhoz képest. A lelkes, pörgős, ám csupán 82 lovas 1,2-eshez képest több mint 800.000 Ft-ot kell pluszban letenni a BlueHDi-ért, míg az erősebb, 115 lovas 1,6-os szívó benzines is félmillióval olcsóbb. Ráadásul utóbbi mentes a modern dízelmotorokra jellemző, drága karbantartást igénylő alrendszerektől, amiért cserébe persze apránként a benzinkúton kell otthagyni mindig egy kicsit többet.
A végösszeget tekintve az Autó Pult normafelszereltségű verzió listaáron, a meghirdetett kedvezményt nem számítva is már 4,7 milliótól vihető haza, azonban a sok mindennel megtömött tesztverzió már majdnem 6 milliót kóstál. Mindezek tükrében valóban érdemes jól összekonfigurált modellt választani, hiszen egy korrektül felextrázott, 1,6-os benzinessel talán a palettát tekintve legjobb vétel köthető meg. Árban például az 1,6-os dízel Skoda Rapidot vígan pipálja le tesztalanyunk, azonban a Dacia Logan 1,5 dCi-vel (90 LE) már nem tud versenyre kelni a C-Elysée, hiszen a Renault budget márkája ugyan kevésbé szofisztikált kivitelezésben de képes olcsóbb ajánlattal szolgálni. A testvér Peugeot 301 apró külső részletekben eltérve természetesen ugyanazon az áron várja a vevőket, mint a tesztben szereplő típus.
Néhány szóban
A C-Elysée ezúttal is megmutatta, hogy a franciák korrekt ajánlatot nyújtanak vele a szegmensben. Képességei mellett megmutatta, hogy a költséghatékony autógyártás nem feltétlenül jelent egyet az igénytelenséggel és a kötelezően rossz kompromisszumokkal. Dízelmotorja borsos felárú ugyan, de cserébe dinamikus és étvágytalan, ám ez nem egyetlen erénye, hiszen tágas helykínálata és otthonos utastere szintén elismerést érdemel. A franciák komoly és értékes modellt faragtak, így ár/érték arányban még akkor is roppant jónak tartjuk, ha hibáit ismerjük, illetve a konkurencia szintén korrekt ajánlatait számba vesszük. A vásárláskor azonban érdemes megfontolni az egyszerűbb és sokkal olcsóbb benzinmotorokat is.
Előnyök: Kiforrott motor; Kényelmes, tágas belső tér; Jó összeszerelési minőség; Praktikum, Ár/érték arány
Hátrányok: Semleges vezetési élmény; Néhány átgondolatlan, hibás részlet; Magas felárú dízelmotor; Kellemetlen váltási érzet
