Tesztek

A Nissan divatautóját, a rétegmodellsége ellenére komoly népszerűségnek örvendő Juke-ot közel négy év szolgálat után elérte a frissítés szele: idén márciusban, a Genfi Autószalonon bemutatkozott a ráncfelvarrott kivitel, ami a leleplezést követően mintegy fél évvel a magyarországi piacon is felbukkant.

Az első lámpákat a 370Z-től örökölte a JukeKívülről nagyon oda kell figyelnünk, ha meg akarjuk különböztetni az új Juke-ot a korábbitól; a legnagyobb változást az új első fényszórók hozták, amik a 370Z sportautó első szemeire hasonlítanak, és immár szériában LED-es nappali menetfénnyel érkeznek. Valamelyest módosultak a lökhárítók, a hűtőrács, a hátsó, immár átlátszó búrával ellátott hátsó fényforrások pedig szintén újak. Mindezek mellett új színek és kerekek hivatottak hirdetni a frissítést, az extrák terén pedig kívül-belül friss opcióknak örülhetnek a vásárlók: ide tartozik például a xenon fényszóró, a hangulatos nyitható panorámatető (ami tesztautónkban is helyet kapott), a 360 fokos kamerarendszer, vagy például a biztonsági pajzs, ami többek között ütközésre figyelmeztető rendszert, forgalomfigyelőt, sávváltásra figyelmeztetőt és holttérfigyelőt tartalmaz. Utóbbiak sajnos csak a csúcsfelszereltséghez járnak, igaz, ott szériában.

A fehér díszbetétekkel egész hangulatos belül isA Nissan különösen büszke arra, hogy a Juke mostantól egyedileg konfigurálható, pontosabban a vásárlók saját ízlésüknek megfelelően személyre szabhatják. Nagy varázslatról azért nincs szó: az autó mostantól kérhető egy külső és egy belső csomaggal (mindkettő 65-65 ezer forintba kerül), amelyek megrendelése esetén néhány elem kívül-belül négyféle választható színben pompázhat (fekete, fehér, vörös, sárga), így ha ügyesen összeillesztjük az autó fényezését a csomagokkal, akkor hangulatos kontrasztokat varázsolhatunk.

Ilyen például a fekete tesztautónál a fehér kontraszt, de a sárga-fekete is jól mutat, főleg, ha a fekete színű 18 colos könnyűfém keréktárcsákat is megrendeljük, amelyek kétségtelenül dögösek, viszont a rugózási komfortot is jelentősen lerontják, nagyon pattogóssá teszik a Juke-ot.

A frissítésből szerencsére nem csak az optika profitált: a tervezők például megszüntették a rejtett kilinccsel nyitható hátsó ajtók veszélyes és kényelmetlen sarkát, A frissítéssel bő 100 literrel lett öblösebb a csomagtértovábbá a padlólemez átszabásával (az elsőkerekes modelleknél) jelentősen megnövelték a csomagteret, ami mostantól alaphelyzetben 251 helyett 354 (!) litert kínál, s dupla padlójával jól használható. Már tényleg nem szólhatunk be a Juke csomagtartójának, a típus ezen a téren is hozza a kategória átlagát.

A frissítés legfontosabb eleme kétségtelenül az új 1,2 literes, közvetlen befecskendezéses 115 lovas turbós benzinmotor megjelenése. A Juke-kal jól harmonizáló egység már megjárta szerkesztőségünket, így a mostani, fekete-fehér tesztautónkban a kínálat egyetlen gázolajos szíve, a nagyon jól ismert, Renault-féle 110 lóerős 1.5 dCi motor duruzsolt. Az erőforrást volt már alkalmunk közel 3 éve nyüstölni a Juke-ban, de azóta történt némi változás a hajtáslánc kapcsán.

Jobb lett az 1.5 dCi - erős és takarékosNem, a tervezők sajnos nem az 1.5 dCi variáns legnagyobb problémáját eliminálták, így ha egyetlen dolgot kérhetnénk a jó tündértől, az továbbra is a zajszint csökkentése és az orgánum javítása lenne. A másfél literes egység mind hidegen, mind melegen úgy szól, akár egy traktor, sőt, kis túlzással a traktorok kikérhetnék maguknak hasonlatomat. Azért különösen érdekes a szindróma, mert a millió és egy típusban használt 1.5 dCi sok-sok autóban teljesen kulturáltan viselkedik, így a Juke-ban vélhetően a túl gyenge szigetelés okozza a problémát. Ezt leszámítva sok problémánk biztosan nem lesz a motorral, ami takarékos, kellemesen erős és nyomatékos. 110 lóerős teljesítménye maradt a régi, viszont csúcsnyomatéka 240 Nm-ről 260 Nm-re emelkedett, szériában starto/stop rendszert és hosszabb váltó-áttételezést kapott, fogyasztása pedig közel 20 százalékot csökkent a gyári adatok szerint.

Hiába spórol, a hangja kedvünket szeghetiA 20 százalékos fogyasztáscsökkenés az egyhetes teszt után kissé túlzásnak tűnik, de mintegy 10 százalékot mi is tapasztalhattunk, s mivel eddig sem volt torkos a kis kerregő, kellemes számokat olvashatunk le a fedélzeti számítógép kijelzőjéről. Városban 6 liter alatt simán elketyeg a Juke dCi, országúton 4 liter alatt sem nehéz eljárni, vegyes körülmények között pedig a jobb láb függvényében 5-6 liter közötti étvággyal kalkulálhatunk, ami abszolút rendben van. Főleg a menetteljesítményekhez képest: a gyárilag 11,2 másodperces 0-100 km/h-s sprintet tesztautónk a nehéz úthengerek ellenére bőven túlteljesítette, s 10,5 szekundum körüli értékével hasonlóan gyors, mint az 1.2 DIG-T kivitel. A 260 Nm viszont középtartományban jóval erőteljesebb gyorsításokat tesz lehetővé a benzinesnél, s becsületesen tekeri a kormányt padlógázra. A Juke persze 110 lóerővel nem tépi le a fejünket, de nagyon kellemes menetteljesítményeket produkál, és ereje bőven elég egy kis mókázáshoz.

Kékben is dögös - a képen az 1.2 DIG-T

A mókázást pedig szerencsére továbbra sem veti meg a különc formatervvel megáldott városi crossover, vezethetőségben ugyanis szinte nincs párja a kategóriában. A karosszéria merev, a feszes futómű direkt viselkedést és magas kanyarsebességeket tesz lehetővé (főleg a 225 mm-es gumikkal), a kormányzás pedig annak ellenére szuperül muzsikál, hogy a frissítéssel búcsúznia kellett a precíz és sok-sok visszajelzést adó hidraulikus szervónak, melynek helyét ahogy manapság illik, elektromos rásegítés vette át.

A sárga-fekete kombó igazán mokány - galéria

Az élményeket tetézi a nagyon gyorsan kapcsolható hatfokozatú kézi váltó, aminek ráadásul áttételezését is eltalálták a tervezők. A teszthét során minden kilométer élményszámba ment a Juke volánja mögött, és még a motor iszonyatos orgánuma sem tudta kedvemet szegni. Persze a kényelem és a konvenciók kedvelői továbbra sem fognak tudni megbarátkozni a nehezen emészthető formájú, rázósan kemény rugózású japánnal, de mi épp azért szeretjük a Juke-ot, mert őszinte és más, mint a többiek – ezt pedig sok vásárló is díjazza.

Az üzemmódok tényleg működnek: Sport állásban jóval dinamikusabb, mint Eco-ban

A fentieket leszámítva a Juke maradt, amilyen volt: szűkös, de elöl kényelmes utasterében kemény műanyagok uralkodnak, a komor hangulatot viszont hatásosan feldobják a feláras kontraszt betétek. Továbbra is szomorúan konstatáltuk a mindössze két irányban (fel-le) állítható, de legalább jó fogású kormánykereket, s a gyári hifi berendezés gyatra hangminőségét.

Ajánljuk az okos rendszert - akár körbekamerázvaCserébe a már sok helyen látott Nissan Connect 2 érintőképernyős multimédiás és navigációs rendszer ezúttal is gyors, könnyen kezelhető, minden fontos és modern funkciót felkínál, ráadásul magyarul beszél – megvásárlása mindenképp ajánlott. Megmaradt a változtatható klímakonzol, ami gombnyomásra a klímabeállításokat vagy éppen a vezetési módot mutatja, néhány kiegészítő információval együtt – utóbbi esetben 3 állás közül választhatunk (takarékos, normál és dinamikus), az üzemmódok között pedig tényleg érezhető a különbség, főleg a motorkarakterisztikában – sportban sokkal jobban húz a Juke, mint eco módban.

A váltó is szuper, remek a vezethetőségA cikk végéhez érve illene lassan kiállítani a Juke 1.5 dCi végső bizonyítványát, amihez muszáj kielemeznünk röviden a költségoldalt. A Nissan a listaárak alapján divat-crossoverének dízelváltozatát 5,085 millió forinttól árulja – a középső felszereltségi szint felára 385 ezer, a legmagasabbé pedig 900 ezer forint, igaz, a sok-sok opció révén mindkettő megéri árát, így a döntést a vásárló igényei és pénztárcájának vastagsága határozza meg. Annyi bizonyos, hogy nem olcsó a Juke, viszont ha az egyenletbe belevesszük az importőr minden Juke modellre érvényes 460 ezer forintos meghirdetett akcióját, máris sokkal barátságosabb a kép.

És mi a helyzet a motorokkal? A 115 lóerős turbós benzineshez képest a 110 lovas 1.5 dCi egységesen 535 ezer forinttal kerül többe, ami az általunk tapasztalt 1,5 literes fogyasztáskülönbséggel számolva (a jelenlegi üzemanyagárak alapján) mintegy 150 ezer kilométer alatt térül meg. A menetteljesítmények esetében döntetlen az állás, véleményünk pedig egyértelmű: hacsak nem közlekednek nagyon sokat, szerintünk válasszák a benzinessel a Juke-ot, ami egyszerűen jobban illik a típus vidám és bohókás karakteréhez.

A zsebünkben maradó 535 ezer forintot költsük inkább hasznos extrákra vagy tegyük félre benzinre, és még a dízel borzalmas hangszíne miatt sem fogunk bosszankodni. A dCi is abszolút korrekt, a nagy nyomaték miatt pedig szuperül vezethető, de traktorhangja szerintünk – főleg ennyi plusz pénzért – megbocsáthatatlan.