Tesztek

Érzelemdús, látványos formák, szívó benzinmotor, kiváló vezetési élmény. Önöknek melyik szegmens jutna eszükbe ezek alapján? Nekünk sem a középkategória, pedig a Mazda képes volt mindezt belesűríteni saját menedzserautójába, ami így bizony kellőképpen feltűnő jelenség lett a vetélytársak között. Tesztünkből pedig az is kiderül, hogy ez jelent-e bármiféle előnyt számára.

Mi tagadás, rendíkvül látványos - galériaCéges autó: ez az a jelző, ami a jelenlegi helyzetben legjobban leírja számunkra a középkategóriás négykerekűek legjellemzőbb tulajdonságát, hiszen napjainkban az eladott példányok több mint 90%-a céges flottákhoz kerül ebből a szegmensből hazánkban – de külföldön is hasonló a helyzet. Ebbe a szituációba csöppent bele a vadonatúj Mazda6 nemrég, és a sokak szerint már-már unalmasan letisztult, feltűnést kerülő ellenlábasokkal szemben valami újat mutatott, ami tetszett az embereknek. Ráadásul alig két év után már itt is van a frissítés, mellyel gyors választ tudtak adni a japánok a vetélytársak újdonságaira – méghozzá érdemben.

Az egyik legnagyobb a kategóriában - galériaTesztünk alanya azonban még nem a ráncfelvarrás utáni verzió, ami egyáltalán nem jelent problémát abból a szempontból, hogy értékelni tudjuk képességeit. A Kodo formanyelv alapján készült középkategóriással a japánok szerették volna kissé felkavarni az állóvizet, ami bizony meglepően jól sikerült nekik. Az agresszív első fényszórók és az ötszög formájú hűtőrács króm keretének összjátéka rendkívül látványos összképet ad, amihez a hosszúra nyújtott tetőív és a masszív, szintén krómmal és formás lámpatestekkel díszített fenék is hozzájárul. És akkor az olyan finom, de szemet gyönyörködtető részletekről még nem is beszéltünk, mint az izmosra húzott első kerékjárati ív, vagy a kétoldali kipufogó kivezetés.

Mindezek mellett a középkategória egyik legnagyobb külső méretekkel rendelkező szedánját kapjuk, ami a maga 4865 milliméteres hosszával – ezzel maga mögé utasítva még a kombi variánst is – valóban impozáns jelenség. Éppen emiatt a 19 colos felnik sem tűnnek túlzásnak rajta, ráadásul az érzelemdús formákat még a szürke fényezés sem csorbítja. Talán ez az oka annak is, hogy a nemrégiben bemutatott frissítésnél sem a külsőre koncentráltak a mérnökök, hiszen mindössze néhány szokásos újításon kívül, mint hűtőrács finom felújítása, az első lökhárítók enyhe átrajzolása és a teljesen ledes fényszórók megjelenése, szinte alig változott az autó – habár azt mindenképpen az előnyére.

Megkapó részletek - galériaHa már eleget gyönyörködtünk a formás külsőben – ezen a ponton elnézést kérnék azoktól, akinek valamilyen oknál fogva mégsem tetszik a Mazda6 – ideje az utastérben is körülnézni. Az ajtókat kitárva az első, amin megakad a szemünk a fehér bőrkárpit, amiből nem csak az amúgy kényelmes és kiváló üléspozíciót nyújtó ülésekre, hanem az ajtóbetétekre is jutott, nagy örömünkre. Habár könnyen koszolódik a gyönyörű huzat, közel 9000 kilométert futott tesztautónkban igencsak strapabírónak tűnt, így egy kis odafigyeléssel szinte biztos vagyok benne, hogy sokáig megőrizhető szépsége. Már csak azért is fontos mindez, mert az egyébként elég komor, fekete színnel operáló középkonzolnak jót tesz a kontraszt, noha a pirosas betétekkel kiegészülve unalmasnak amúgy sem nevezhető.

Habár az Autó Pult szerkesztőségének véleménye szerint eddig sem voltak különösebb problémák az utastér vonalaival, abban mi is egyetértettünk, hogy ha valahol ráfért az autóra a frissítés, akkor az ez a terep. A sokak szerint kissé öreges formákat a ráncfelvarrás során a kárpitok színéhez illeszkedő betétekkel, a márka új, tabletszerű kialakítással felvértezett központi rendszerével és friss klímakonzollal dobták fel a gyáriak. Noha a japánok régebbi, szintén érintőképernyős megoldásának a grafikája már kissé elavult volt, azt azért érdemes megjegyezni, hogy a sebességével és a használhatóságával egyáltalán nem voltak problémák - leszámítva a navigáció térképének lassú betöltését -, a klímakonzol felépítése sem hagyott kívánni valót maga után, és még az anyagok minőségére sem lehetett rossz szavunk, habár utóbbi fejlesztése a még magasabb szint eléréséhez elengedhetetlen volt.

Itt tényleg ráfér az újítás - galériaA helykínálattal továbbra sincsenek nagyobb problémák: a vezetőülésben szinte mindenki jól érzi magát, az anyósülés rövidebb ülőlapja és állíthatatlan magassága azonban 190 centiméternél szab határt az örömködésnek. Ugyanezt a vízválasztó vonalat említhetjük hátul is, noha itt már sokkal általánosabbnak mondható ez az eredmény, hiszen az egyre látványosabbra húzott tetőíveknek itt szinte minden gyártónál érezzük a hatását. A lábtérrel nincsenek gondok, a csomagtartó 489 literes eredménye azonban inkább csak átlagosnak mondható, noha a ledönthető ülésekkel varázsolhatunk némi plusz teret – igaz, csak egy laposabb és szélesebb sávban.

Az izgalmas külső és a kellemes hangulatot árasztó belső után végre elérkeztünk az autó egyik legizgalmasabb pontjához, a kétliteres SKYACTIV szívómotorhoz, mely a szegmensben szinte egyedüliként tartja a sokak által már leírt technológia stafétabotját, méghozzá igencsak meggyőzően. A japánok a turbósítás helyett úgy döntöttek, hogy maradnak a szívómotorok mezsgyéjén, és nem is tették rosszul. A továbbfejlesztett kétliteres ugyanis a maga 165 lóerejével és 210 Nm-es csúcsnyomatékával minden téren képes lépést tartani az ellenlábasok kisebb turbósaival szemben, noha sokan tartottak tőle, hogy ez nem így lesz.

Hangulatos - galériaA kétliteres, kulturált szerkezet gombnyomásra kel életre, hogy aztán a kiváló, rövid úton és olajozottan járó hatfokozatú váltót egyesbe tolva kezdetét vegye az utazás, amit igazán élvezetessé képes varázsolni az autó. Persze a szívómotor jellemzőit a Mazda sem tudta semlegesíteni, így az igazi mókázáshoz bizony hagynunk kell feljebb ágaskodni a fordulatszámmérő mutatóját, de mindezek ellenére kiválóan használható a 165 lovas Mazda6, mely minden téren bőven elegendő erőtartalékkal szolgál. Sőt, ha szeretjük a sportosságot, akkor a japán középkategóriást külön öröm terelgetni, hiszen a négyhengeres voltához képest magas fordulaton kellemes orgánummal bíztató szerkezet a sportos, ám mindemellett kényelmes futóművel és pontos kormányzással karöltve a szerpentineken sem hagy cserben bennünket.

Szépen szólnak a kipufogók - galériaHa pedig mindez még nem győzte meg a turbósok pártján állókat, akkor a normakörünkön produkált 6,4 literes étvágy már biztosan megingatja őket. Persze ezen a téren is lehet mutogatni más gyártók spórolósabb szerkezeteire, ugyanakkor az izgalmas menetteljesítményeket nyújtó 165 lóerős japán középkategóriás teljes mértékben megállja a helyét. Ráadásul országúton akár hajszállal 5 liter alatt is eljárhatunk, míg városban a kifinomult start-stop és az i-ELOOP energia-visszanyerő rendszer (melyről Szabó kolléga hosszasabban is megemlékezett már) lehet segítségünkre a fogyasztás csökkentésében. A kétliteres motor tehát kitűnő választás lehet a Mazda6-hoz, amit még a vezetéstámogató rendszerek terén sem érhet kritika, hiszen hozza az olyan kötelező extrákat, mint a tolatókamera – amire szükségünk is lehet a szedán kialakítás miatt – a sávelhagyásra figyelmeztető, a holttérfigyelő és az adaptív xenon fényszóró is, amit a frissítés alkalmával ledesre cserélnek.

A japánok középkategóriása tehát szinte minden téren kilóg szegmenséből, legyen szó a formáiról, vagy éppen a szívómotorokról, de vajon az árak tekintetében is ugyanez a helyzet? Örömmel jelenthetem, hogy igen, hiszen a minden jóval felszerelt, Revolution felszereltségi szintű tesztautónk is megállt 9 millió forint alatt, ráadásul ez a frissített verziónál sem lesz lényegesen magasabb – noha ott bizonyára megjelenik majd néhány plusz opciós lehetőség. A Mazda furcsa, csomagos politikájának köszönhetően egyébként a tesztelt hajtáslánc alapára sem sokkal kedvezőbb: 8,61 millió forint, melyből csak a fehér kárpitozás, az automatikusan behajtható külső tükrök, a navigáció és a metálfényezés hiányzik. A furcsa rendszer miatt egyébként ugyanez a motor automataváltóval és valamivel gyengébb felszereltséggel 150 ezer forinttal olcsóbb is lehet, míg a 145 lóerőre „butított” verzió már 2 millió forinttal kevesebbért is hazavihető – persze csak jóval alacsonyabb felszereltség mellett. Ha valaki dízelt szeretne ugyanerre a szintre extrázva, akkor a 150 lóerős 2,2-est 7,84, míg a 175 lovast 9,34 millióért vihetik haza, hatfokozatú manuális váltóval.

A kissé érthetetlen felszereltségi szintek kivételével azonban valóban képes alákínálni a Mazda a konkurenseknek, hiszen a logikusabb opciós listával védekező német vetélytársak mind-mind jóval borsosabb áron kínálják a portékájukat. A vadonatúj Passat 1,4 literes 150 lóerős turbómotorral és hasonló felszereltséggel már bőven 11 millió forint felett helyezkedik el, az 1,6 literes 170 lóerős Opel Insignia esetében is 10 millió fölötti árral szembesülhetünk, és a hamarosan érkező új Ford Mondeo is villámos ellenlábasához hasonló árcédulával büszkélkedhet, az új 1,5 literes 160 lóerős EcoBoost erőforrással. A teljesség igénye nélkül tehát a konkurenciánál jóval mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk, noha a magasabb listaárak általában jobb alkupozíciót is biztosítanak a vevők számára.