Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Vélhetően csak kevesen tudnak arról, hogy az idei modellévre a Suzuki egyik legsikeresebb modellje, a hazánkban csak kompaktként kezelt, de világszerte a menő, kisméretű crossover kategóriába sorolt SX4 megújult. De ne ijedjenek meg, nem maradtak le sok mindenről, az autó lényege ugyanis maradt, amilyen volt. Mindössze néhány optikai módosítás történt (bár megmondom őszintén, hogy még nekem is árgus szemekkel kell néznem a különbségeket; szinte lehetetlen megismerni a frissített verzió enyhén módosított front-részét), illetve a motorháztető alá fejlettebb benzines egységeket állítottak csatasorba a japánok, melyek ezentúl teljesítik a szigorú, Euro5-ös károsanyag-kibocsátási normákat. 

Nemrégiben felfrissült az SX4, de ez nem igazán látszikA legkedveltebb, eddig is becsületes 99 lóerőt teljesítő 1,5 literes benzinmotor immár 112 lóerő leadására képes (tehát öttel erősebb, mint az előző 1,6-os, mely az SX4 szedánban továbbra is megtalálható), miközben forgatónyomatéka 145 Nm, ami hajszálra megegyezik az eddigi 1,6-os értékével. Tesztalanyunkat viszont nem a másfél, hanem az annál nagyjából 100 köbcentiméternyivel öblösebb, 120 lóerős csúcsteljesítményre képes benzines egység hajtotta, a motor erejét pedig az érintetlenül hagyott ötsebességes kézi váltó nem csak az első kettő, hanem mind a négy kerékhez továbbította. Ez a változat kizárólag a GS névre keresztelt csúcsfelszereltségben érhető el, így a teljes SX4 paletta második legdrágább tagja a maga 4,9 milliós indulóárával (az azonos konfigurációjú, ám a Fiat 1,9 literes, 120 lóerő dízelmotorjával hajtott változat ennél kereken egymillióval drágább – azért „kicsit” túlzás, ugye?).

Viszont mielőtt bárki is fűt-fát összehordana a tesztautó eléggé borsos árára reagálva, vagy kineveti azt, annyit tisztáznunk kell, hogy ha tüzetesebben végignézzük a piacot, egyrészt meg kell állapítanunk, hogy szinte nincs is konkurense a Suzukinak. Hasonlóan motorizált összkerekes kocsit pedig ennél csak drágábban tudunk máshol megvásárolni – hozzá legközelebb talán az 1,5-ös, 107 lovas 4x4-es Subaru Impreza áll, mely hasonlóan gazdagon felszerelve közel 20 százalékkal drágább a Suzukinál. 

Közel ötmillióba kerül, ám ára mégsincs eltúlozvaAz említett összegbe ráadásul számos hasznos kiegészítő és extra tartozik; (Suzuki szinten) olyannyira jól fel van szerelve a modell, hogy gyakorlatilag a metálfényen kívül nem lehet hozzá extrát kérni. Kapunk többek között elektromos ablakokat és (jó nagy) tükröket, MP3-as hifit, menetstabilizáló elektronikát, automata klímát, 16 colos alukerekeket, fedélzeti számítógépet, bőrkormányt (ami maradjunk annyiban, hogy azért közelebb áll a műanyaghoz, mint a bőrhöz…), ülésfűtést, sőt, még kulcs nélküli indítást is. Bár ennyiért ez a minimum, ugyanis most akciósan a remek, és szintén jó erőben lévő 1,5-ös benzinessel – igaz, persze szinte teljesen csupaszon – már 2,8 milliótól SX4 tulajdonosok lehetünk. De inkább nézzük meg röviden, hogy milyen lett a frissített SX4, illetve azt, hogy miként muzsikál a vadonatúj 1,6 literes benzinmotor az intelligens összkerékhajtással párosítva.

A négykerék-meghajtás felára nem kevesebb, mint 550 ezer forint, ami rengeteg pénz, és persze, a vásárlók 95 százalékának nem éri meg, ám a maradék 5 százaléknak nagyon is szüksége lehet rá. Az autó egészen nagy, 17,5 centiméteres hasmagasságának, illetve a viszonylag rövid túlnyúlások és tengelytáv párosának is köszönhetően még könnyebb terepen is ügyesen elboldogul, bár a teljesen utcai Bridgestone Turanza ER300 gumik egyáltalán nem alkalmasak a dagonyázásra. De nem is erre találták ki az autót, és amire született, arra tényleg tökéletesen használható. Telekre, vagy mondjuk szőlőbe kijárni alig tudnék jobbat elképzelni nála, a horgászok (és talán a hobbivadászok is) szintén imádnák, ráadásul viszonylag szűkös (300 liternél is kisebb) csomagtartója ellenére tetődobozt felszerelve egy családi síeléskor is jó szolgálatot tehet a 4WD. Az autó hajtását tekintve három állás közül lehet választani: rögzített elsőkerékhajtás (ilyenkor üzemanyagot spórolhatunk, az esetek 99%-ában pedig úgyis megfelel), összkerékhajtás, illetve intelligens automata mód, melynél a rendszer eldönti, hogy mikor van szükség a négy hajtott kerékre, és önmagától bekapcsolja a két hátsót a „buliba”.

Ez az összkerékhajtás kapcsolója; mögötte az ülésfűtésA gyorsulásmérést egyébként először „négy lábú” módban próbáltuk, gondolván, hogy szépen megtapad majd a Suzuki és jobb eredményt érünk el, ám meglepetésünkre elméletünk megbukott, 2WD (elsőkerekes) állásban ugyanis közel másfél másodperccel gyorsabban abszolválta a modell a százas sprintet (sőt, a gyári adatnál is gyorsabb volt egy szekundummal). Vélhetően a hátsó kerekeket is aktiválva több nyomaték „elvész” (az amúgy sem túl sokból) a hajtásláncban, mint amennyit a jobb indulás visszahoz. Minden esetre a 10,4 másodperces érték meglepően jónak számít a mérve üresen is közel 1,3 tonnás modelltől, ám menet közben ennél sajnos jóval kevésbé meggyőző a 120 lovas motor teljesítménye. Kezdjük ott, hogy már a hangja sem túl szép, kissé erőltetett és túlzottan erős, a fordulatot pedig nem úgy veszi, mint ahogy azt a jó kis Suzuki benzinesektől megszokhattuk. Korábban volt szerencsém az SX4 szedánt az előző, 107 lovas 1,6-ossal is kipróbálni, és emlékeim szerint az élénkebb volt – bár az is igaz, hogy ott nem kellett cipelni az összkerékhajtás terhét, ráadásul a jelenlegi tesztpéldányban alig volt 2000 km, tehát még bejáratós volt, vagyis később biztosan életvidámabb lesz.

Komolyabb baj viszont nincs vele: a teljes fordulatszám-tartományban használható (bár sehol sem húz nagyot), az elég hosszúra áttételezett, teljesen jól kapcsolható ötfokozatú manuális váltóval a sebességek között szorgosan zongorázgatva lehet vele dinamikusan haladni. A rugalmasságméréseinken viszont harmatosan teljesített a Suzuki, 80-120 km/h között 5.ben pedig el sem tudtuk végezni a műveletet, az autó ugyanis olyannyira nem gyorsult, hogy a műszer nem regisztrált megfelelő g-erőt és leállt.

Az új 1,6-ossal nem voltunk megelégedveA motor fogyasztásával sem voltunk maradéktalanul megelégedve: az Autó Pult normakörön a gyári adatnál a Suzuki egy literrel kért többet (6,5 helyett 7,6 liter/100 km-es fogyasztás jött ki), pedig az eddigi tendencia alapján egyértelműen meg lehet figyelni, hogy ezen a mérésen átlagban simán tudjuk hozni a gyári átlagértékeket. A fedélzeti számítógép egyébként szintén érezte, hogy kicsit szomjas az erőforrás, így nem kevesebb, mint hét tizedet hazudott, ellenőrzésünk során azonban lebukott. Ez, illetve a 8,3 liter/100 km-es tesztfogyasztás mellesleg egyáltalán nem magas egy ilyen méretű, felépítésű és tömegű, összkerékhajtásos, 120 lóerős benzinmotorral szerelt négykerekűtől, csak a gyári értékhez képest sok egy kicsit, bár egy jó bejáratást követően vélhetően ezen a téren is jobban fog teljesíteni a motor.

Máskülönben az SX4-et pont olyan vezetni, mint eddig; azt pedig valószínűleg elég sokan tudhatják, hogy milyen - az utcakép legalábbis erről árulkodik: hazánkban tényleg sikeres a Suzuki-kínálat közepes modellje. Szóval, a futómű egyszerű, ám normális használat esetén tudása teljesen kielégítő; korrekt kanyarsebességeket lehet elérni a kocsival, miközben egészen komfortos a hangolás. Szépen kivasalja az útegyenetlenségeket – amiből sajnos van bőven -, ám még lehetett volna csiszolni rajta, a nagy úthibákon ugyanis ráz és pattog a hátulja; kicsit olyan érzése van az embernek ilyenkor, mintha egy jó nagy ütvefúróban ülne. A váltóról tényleg nem lehet mondani egy rossz szót sem, a kormányzás pedig szintén rendben van, talán azt kivéve, hogy a visszatérítő-erő lehetne nagyobb.

Sok hely, jó funkcionalitás, kemény anyagok a belsőbenJa, viszont itt jegyzem meg az SX4 egyik legnagyobb hiányosságát, ami nem más, mint borzalmas szélérzékenysége: az M1-es autópályán Győrből Pestre három személlyel kocsikázva az elég erős oldalszélben egyszerűen nem mertem 120 km/óra fölé gyorsítani, mert folyamatosan korrigálnom kellett a kormánnyal, hiszen az autó állandóan le akart esni az útról (a guminyomást pedig természetesen rendben volt). Hiába, az egyszerű futómű konstrukció és a magas felépítés-nagy oldalfelület párosa ezen a téren meghozza negatív eredményét; a nem valami komplikált és nagyon masszív futómű előnyei viszont kétségtelenül kijönnek, amikor esetleg egy földútra, vagy könnyebb terepre tévedünk.

Mindent összevetve az összkerekes Suzuki crossoverbe (maradjunk akkor ennél az SX4 esetében) nem nagyon lehet belekötni. Az autónak egyszerű felépítésének (is) köszönhetően megvannak a maga gyenge pontjai, ám ezek a hátrányok rossz útra tévedve akár előnnyé is kovácsolódnak, a modellt pedig a gyártó nem kizárólag autópályára és városba tervezte, több kategóriatársával ellentétben. A frissítésnek érzésre inkább kötelező jellege volt, mint értelme, viszont ennek ellenére az SX4 továbbra is rendben van. Az igen nagy és kényelmes utastér persze ezután megmaradt, amelyben akár öt, szinte bármilyen magas felnőtt is viszonylag komfortosan elfér; illetve sajnos maradtak a rettenetesen kemény és eléggé igénytelen anyagok is. 

De ez a Suzuki továbbra is egy pofás, őszinte és szimpatikus, számos felhasználási területen helyt álló, relatíve olcsón fenntartható málhás maradt, mely biztosan sokáig fogja megbízhatóan szolgálni racionálisan gondolkodó gazdáját.

Néhány szóban: A Suzuki SX4 a szinte láthatatlan frissítés után is megállja helyét a kategóriában, a korrekt árképzésnek köszönhetően pedig hazánkban vélhetően továbbra is sikeres lesz. A tesztre fogott modell közel ötmilliós árával meglehetősen drága, ám egyik konkurens sem ad ennyi pénzért ilyen sok extrát, 120 lóerőt és összkerékhajtást. Az egyszerű technika miatt kiépített úton a modell nem tudja felvenni a versenyt kategóriatársaival, könnyebb terepen viszont lepipálja őket. Az új 1,6-os benzinmotortól nem voltunk elájulva, viszont a bejáratást követően vélhetően jobb - élénkebb és takarékosabb - lesz. Viszont kár a borzalmas anyagminőségért... 

Előnyök: divatos forma; masszív felépítés; okos összkerék; jó ár/érték arány; korrekt helykínálat, az útról letérve sem jön zavarba

Hátrányok: kissé elavult konstrukció, nyomatékszegény 1,6-os benzinmotor, gyenge presztízs, gyenge minőségű műanyagok

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek