Tesztek

 

 

De ne szaladjunk ennyire előre. Habár sokan ismerik, muszáj visszatérnem a konstrukcióhoz. A Swift igazi népautónak készült, elfogadható áron, elfogadható minőséget garantálva. A sport verziónál igyekezetek ezt az érzetet teljesen elűzni, és ez szinte sikerült is. A külső ízlés kérdése, belül azonban szintén találunk megkapó részleteket. A kemény műanyagok nem tartoznak közéjük, de ezekről úgyis elvonják a figyelmet a szép alumínium pedálok, a vörös-fekete sportülés, és a kormány, valamint a váltókar vörös cérnával készült bőrözése. Egyébként éppen a jó oldaltámasztást adó székek teljesítettek leginkább ellentmondóan az autóban: bár megjelenésük és tartásuk példás, sajnos még legalacsonyabb állásban is kicsit magasan vannak, és mellben, sőt fenékben is sokaknak szűknek bizonyulhatnak. Ezen felül viszont tényleg semmi radikális változás: némi krómkeret itt, néhány ismerős, Suzukisan egyszerűen kezelhető műszer ott (habár a fedélzeti számítógép funkciógombjáért azért túlontúl nagyot kell nyújtózkodni), és már is előállt a sportmodell. Vezessük hát!

 

Szűk, magas, de jól tart, és jól is néz kiItt pedig már csőstül áramolhat a szerelem a leendő Swift Sport tulajdonos szívébe. Indításkor (szériában kulcs nélkül) még semmi morcosságot nem hallani a kipufogók felöl, de ez menetközben változik, és vidám, inkább magasabb hangszínű mormogással örvendezteti meg az autó a sportosan hajtókat. Ekkor már az alapállásban kicsit nehéz kormány is kellemesen tekergethető, ugyanakkor pontos és elegendő információt szolgáltat az útról. Utóbbi a futóműről is elmondható, igaz a hangolás kissé átesett a ló másik oldalára. Ugyanis a MONROE lengéscsillapítókkal ellátott rendszer már a 185/60-as 15 collos kerekeken (télis gumi) is kimondottan feszes volt – ez a gyári 195/45-ös 17-es papucsokkal kombinálva már sokak számára zavaró lehet.

 

 

Egészen addig, amíg nem a kanyarvadászat a cél. Bár éppen a téli gumik miatt nem lehetett tökéletesen kiautózni a felfüggesztésben rejlő potenciált, azért így is ígéretesen teljesített a Swift Sport. Egyrészt módfelett élvezetes terelgetni; ha kell, és ha akarjuk, szépen odateszi a fenekét terhelésváltásra (például gázelvételre), mindezt persze könnyen kontrollálható módon (a menetstabilizáló természetesen kikapcsolható). Bár sokat értelem hiányában nem feszegettük, Tökölön, 12 méterű sugarú körön is 0,87 g-s értékkel kanyarodott, ami dicséretes teljesítmény ilyen gumikon.

 

Vezetni öröm - kattintásra galéria nyílikPersze sokat segít az alig egy tonna feletti önsúly is ebben, de a dinamikánál is jól tetten érhető az alacsony tömeg pozitív hatása. A pörgős 1,6-os már alacsony fordulaton is kimondottan dinamikusan viszi az autót, gond nélkül használható már jóval 2000-es fordulatszám alatt is, de vígan húz akár 7000 környékén is, amely felett azonban már érdemes elváltani. A készséges 1,6-os épp csak egy hajszállal maradt el attól, hogy megkapja a tökéletes sportmotor minősítést (mert nem minden a teljesítmény), ezt a hajszálat pedig valószínűleg megadja a gyárilag kínált szénszálas légbeömlő rendszer, amely papíron további 25 lóerős teljesítmény hoz. Persze ez már tényleg csak maximalistáknak való szőrszálhasogatás, a sportos vezetés élvezete meglepően teljes már az alap Swift Sportban is. A gyári adatnál néhány tizeddel jobb 0-100-as sprint érték sokat elmond a kisautó vehemenciájáról, de minket az 1,6-os szívómotor egyenletes, és elegendőnek tűnő nyomatékleadása lepett meg.

 

 

Nem kér túl sokat, de azt a drágábbikbólPersze részben inkább csak becsapta érzékeinket, ugyanis némelyik fokozat áttétele meglepően rövid. Így fordulhat elő, hogy az 5. (legfelső) fokozatot már 30 km/h-nál használhatjuk, és autópálya-tempónál már 4300-at forog a főtengely percenként. Ez persze hangorkánt zúdít az utazók nyakába (akik 190 centiméter alatt hátul is jól érezhetik magukat), de mivel inkább magas hangszínnel muzsikál a kipufogó, annyira ez hosszabb távon sem zavaró. Egyébként a rövid áttétel ellenére is sokszor fogunk a váltóhoz nyúlni: egyrészt mert az első két fokozat viszonylag hosszú (a második majdnem 100-ig elég), másrészt pedig mert kimondottan jó így tenni: rövid utak, jó kapcsolási érzet, és gyors kapcsolhatóság jellemzi az ötfokozatú egységet. Viszont, ami a rövid áttétel és a teljesítmény fényében kimondottan jó, az a fogyasztás. A normatesztünkön 7,1 literes átlag az utána következő viszonylag sok városi használat során sem ment 8 liter fölé, amely egy árnyalatnyival a gyári adatok alatt van (erre korábban már a Splash összehasonlító tesztünkben is akadt példa). Persze még ez a jónak tűnő érték is lehet sok, ugyanis a drágábbik (legalább 98-as) üzemanyagból illik adni a sportos Swiftnek.

 

Őszinteségért jó pont a Suzukinak, árazásért viszont rossz. Ugyanis sokakat el fog ijeszteni a 4,32 millió forintos listaár, anélkül, hogy megnéznék, mi mindent kapnak az összegért. Egyrészt a automata légkondicionáló, a kulcsnélküli indítás, a 17 colos könnyűfém felnik, a menetstabilizáló és sok más kisebb tétel gyarapítja az alapfelszereltségi listát, másrészt pedig a Swift Sport képében tényleg kellemes autót kap az, aki számára a kényelem sokadrangú szempont, és sportos örömautózásra vágyik. Azonban bőségesen törhet borsot a modell orra alá a kulcsnélküli indítás hiányában, de hasonlóan felszerelve 3,97 millióba kerülő Renault Twingo RS, amely szintén két kézzel szórja a vezetési élményt, kicsit nagyobb teljesítmény mellett – igaz méretben karcsúbb néhány centiméterrel.

 

 

Olcsóbban nagy sikerre számíthatna - galériaAmúgy is nehéz dolog konkurenseket keresni a legsportosabb Swift számára, hiszen a legtöbb kis ferdehátú már 180 lóerő körüli kivitelben kéreti magát. Talán még szóba jöhet a Colt Ralliart, bár a Mitsubishi sportrészlegének bezárása, valamint a 4,67 milliós ár ellene szól (plusz 25 lóerő ide vagy oda). Hasonlóan felszerelve a Ford Fiesta 1,6 Sportot 140 ezer forinttal mérik drágábban, vagyis azért van alternatíva a kategóriában. A sportos vezetők igényeit maximálisan kiszolgálja a Swift, sőt a kevésbé sportosakból is kihozza gonosz énjüket, viszont sajnos nem szabad elfeledkezni a modell nálunk az indokoltnál talán még alacsonyabb presztízséről, amely miatt sokan felháborodhatnak a magas alapár láttán. Pedig a Swift Sport felszereltségét, és tudását tekintve összhangban áll az érte kért összeggel, mégis nálunk nagyobb sikerre egy hajszállal kedvezőbb árazással számíthatna.

 

Néhány szóban: A Swift sport szinte bárkiből kihozza a játékos énjét; vezetése felettébb nagy móka. Bár sokat nyújt, mindezt magas alapáért teszi. A hajtásláncot ennek ellenére sem érheti kritika, szinte minden úgy működik, ahogy annak egy sportos autóban kell. Jobb, és jobban elhelyezett üléskkel, szofisztikáltabb futóművel, és minőségibb kialakítással jobb autóvá lehetne tenni. De őszinteségével ebben a formában is szerethető autó.