Tesztek

A kompaktok kategóriája egyre gyorsabban fejődik, a gyártók pedig igyekeznek folyamatosan egymásra licitálni ebben az egyre élesedő versenyben. Az utóbbi időben sok modell lépett új generációba, vagy újult meg teljesen, de a legnagyobb változásokat talán a Honda és a Hyundai produkálta a piacon a Civic-kel és az i30-cal. Mindkét márka teljesen új stílusban alkotta meg legújabb kompaktját, amelyek most egymásnak feszülnek hasábjainkon, méghozzá a legerősebb, legjobban felszerelt benzines változatokban.

Mindketten stílust váltottak - galériaA két ázsiai gyártó kompaktjai nemrég léptek teljesen új generációba, és mindkét gyártó sokat vár modelljétől. Míg a japánok teljesen új stílusban, megnövekedett méretekkel alkották meg az új Civic-et, addig a dél-koreaiak németes filozófiában, letisztul vonalakkal gondolták újra az i30-at. A két márkának ugyanakkor nem teljesen egyeznek meg a céljaik, még ha mindkét gyártó arra törekszik is, hogy a lehető legtöbb autót adja el: a Honda talán valamivel kevesebb figyelmet fordít az öreg kontinensre – ettől még persze az itteni igényeket is teljes mértékben ki tudják elégíteni a modelljeik – míg a Hyundai nem titkolt célja az európai vásárlók meghódítása, aminek érdekében rengeteget tesznek, és a kommunikációjuk is ennek megerősítésére irányul.

Ez a tendencia pedig már a formákon is tetten érhető: a japánok autója a kategória talán legagresszívabb és legdíszesebb képviselője, míg a Hyundai mérnökei amolyan németes, letisztult stílusban rajzolták meg az újdonságuk vonásait. Míg a Civic tele van különböző igazi, és ál-légbeömlőkkel, addig az i30 esetében az új – mostantól a márka ismertetőjeleként szolgáló –, mértes első hűtőrács uralja az összképet. Hátul szintén nagy a különbség: a Honda kupészerűen lejtő tetőívével és a fényszórókkal összejátszó, a szélvédőt kettéosztó szárnyával ellentétben a Hyundai a klasszikus kompakt formát választotta, és nem töri meg semmilyen különleges elem a letisztult vonalakat.

Mérges tekintetek - galériaMéretek tekintetében a Hondánál van az előny, legalábbis hosszban, hiszen a Civic közel 18 centivel nyúlik tovább, mint az i30. Széltében gyakorlatilag nincs különbség, míg magasság tekintetében már a Hyundai győz, de csak 2 centivel. Ezek a különbségek egyébként az utastérben is kiütköznek, hiszen a helykínálaton is érezhető, hogy melyik a hosszabb és, hogy melyik az alacsonyabb. A Civicben az üléspozíció is jóval sportosabb és alacsonyabb, ugyanakkor az ülések kényelme a Hyundai malmára hajtja a vizet elöl és hátul egyaránt. A helykínálat már érdekesebb kérdés: a Hondában hátul jóval nagyobb a lábtér, ugyanakkor a fejtér bizony már 180 centi felett problémás lehet. A Hyundai valamivel kevesebb teret nyújt a térdeinknek, de így is elfér akár négy 185-190 centis felnőtt is, ráadásul ugyanez a fejtérre is igaz.

A Civic itt nyer - galériaA Hyundai nem csak ezzel, hanem a hátsó légbefúvókkal is előnybe kerül, amit a Honda nem kínál, így a kényelmesebb ülések, a jobb fejtér és a kisebb, de így is elegendő lábtérnek köszönhetően ezt a versenyszámot az i30 nyeri. A csomagtér azonban már más tészta, aminek méretére szintén következtethetünk a külső dimenziókból. A Honda a kategória egyik, ha nem a legjobb értékével (478 liter) csábítja a vásárlókat, amibe egyedül a nem teljesen sík padló rondít bele – lehajtva a hátsó támlákat egyébként 1245 literes lesz a tér. A Hyundai ezzel szemben 395 litert kínál, és az állítható padlónak köszönhetően síkba lehet dönteni az üléseket – ilyenkor egyébként az egyenes tetőnek köszönhetően már nagyobb helyünk van az i30-ban, ugyanis 1301 liternyi csomagot pakolhatunk bele.

Praktikum terén mindkét modell jól teljesít, az utastérben mindennek megtaláljuk a helyét. Az anyagminőség nagyon hasonló a két autóban, és meg voltunk vele elégedve, mindenhol puha műanyagokat találunk, habár az i30 esetében nem a könnyen piszkolódó szürke belsőt választottuk volna. Az ergonómia terén is hasonló az eredmény: a könyöktámaszok jól lettek elhelyezve, a kezelőszerveket könnyedén elérjük.

A Hyundai komfortosabb belül - galériaFunkcionalitás tekintetében azonban már előnybe kerül a Hyundai, már csak a teljesen különálló klímapanel miatt is – a Hondában is vannak dedikált kezelőszervek, de van olyan beállítás, amit csak egy gombnyomás után az érintőképernyőn tudunk kezelni. A multimédiás rendszerek közül is a dél-koreai modellé a jobban használható, ugyanis a Honda bonyolult, dedikált kapcsolók nélküli megoldásával szemben az i30 esetében a legfontosabb menüpontok saját gombot kaptak, és maga a menürendszer is egyszerűbb és jobban kezelhető. Az összeszerelési minőség terén döntetlent hirdethetünk, ugyanis mindkét modellben tapasztaltunk kisebb nyekergéseket, de csak a rosszabb utakon haladva – ezek egyébként még bőven a tűréshatáron belül maradtak.

Ideje azonban rátérni az erőforrásokra: mindkét modellben egy kisebb hengerűrtartalmú turbós benzines dolgozik, amelyek erejét egy automataváltó juttat el az első kerekekhez. A Hyundai 1,4 literes szerkezete 140 lóerőt és 242 Nm-es csúcsnyomatékot nyújt, míg a Civic 1,5-ös motorja jóval erősebb a maga 182 lóerejével, ugyanakkor nyomatékban kevesebbet nyújt a maga 220 Nm-es értékével. A nagy erőfölény ellenére papíron nem nagy a különbség a két autó között, ám a valóságban annál inkább – legalábbis, ami a 0-100-as sprintet illeti.

Mélyen ülünk, de így is kicsi a fejtér a HondábanAz i30 az ígért 9,2 másodperc helyett 10,5 alatt tudta csak teljesíteni a mértékadó próbát, míg a Honda hozta a beígért 8,2 szekundumos időt. Hétköznapi használatban azért nem ilyen rossz a helyzet, ugyanis a Hyundai esetében a legnagyobb hiba az indulásnál van: a hétsebességes, duplakuplungos váltó elég nehézkesen kel életre, és nem hagyja kiteljesedni az egyébként jó erőben lévő erőforrást. Útközben már közel sincs ekkora probléma, ugyanis a második fokozatot elhagyva már jóval gyorsabban reagál az egység, és bár a váltásai nem villámgyorsak, a rekaciókkal, és így az előzésekkel és a hirtelen gyorsításokkal nincs gond – ilyenkor már érezzük, hogy kezünkben van a 140 tagú ménes. A Civicnél is az indulás lassítja le a dolgokat, ami a fokozatmentes CVT váltónak köszönhető, azonban útközben a Honda különösen gyorsan reagál és jól húz.

Kulturáltság tekintetében a puszta számokra hagyatkozva döntetlen az állás, azonban a Civic motorjának orgánuma valamivel kellemesebb, sportosabb, míg az i30 esetében magas fordulaton zavaróbbak a motor felől érkező hangok. Ami a hangszigetelést illeti, mindössze egy hajszálnyi előnye van a Hondának. Nem úgy a kormányzás és a futómű esetében. A Hyundainak nincs nagy szégyellnivalója, hiszen márka modelljeinél eddig gyengepontnak számító volán reakciói és pontossága is sokat fejlődött, és a futómű is teszi a dolgát – de a keresztirányú bordák okoznak kisebb nehézséget neki. A Honda állítható futóműve azonban még jobb: normál üzemmódban nagyon finoman, szebben csillapít, míg dinamikus módban felkeményedik és igazi élményhajhász lesz belőle. A kormányzás is közvetlenebb a Civic esetében.

Nem tud többet, de jobban használható - galériaExtrák terén mindkét modell jól áll, hiszen biztonsági, vezetéstámogató és kényelmi opciók széles garmadája áll rendelkezésre hozzájuk, mint például az adaptív tempomat, a sávtartó asszisztens, a holttérfigyelő, a keresztirányú forgalomfigyelő, a tolatókamera és az ütközésre figyelmeztető rendszer, de van vészfékrendszer is mindkét autóban, és ezek jól is működnek. Természetesen mindkét modellhez elérhető teljesen LED-es fényszóró és automatikus távolsági fény is, ám a Hyundai esetében a „reflektor” nagyon zavaró volt, ugyanis a baloldalon, ahol a tompított világítás csóvája az európai szabályoknak megfelelően rövidebb, volt egy sötét csík mielőtt elkezdődött a távolsági fény, ez pedig nagy fárasztó a szemnek.

A töltőállomásokhoz betérve nagyon hasonló adatokkal találkozhatunk, így ez nem lesz mérvadó a választásnál: a teszthetet mindkét modell 7,3 literes értékkel zárta, míg a két normakör között is mindössze 3 deciliter a különbség a Hyundai javára (5,8 vs. 6,1 liter/100 km), ami a Honda teljesítménybeli előnyét is beleszámolva bizony elhanyagolható. Autópályán és országúton is hasonlóan teljesít a két modell, a Hyundainak egyedül városban van előnye, köszönhetően a start-stop rendszernek, ami a CVT-s Hondához nem elérhető.

Modernebbnek hat a Honda digitális műszerfalaEddig tehát döntetlent hirdethetünk, hiszen míg a Hyundai utasterének minőségével hódít, addig a Honda puszta méretével és hajtásláncával előzi meg dél-koreai társát. A kérdés már csak az, hogy mennyiért juthatunk hozzá a két autóhoz. Az izmos Civic tesztautóban minden benne volt, amit csak meg lehet rendelni hozzá, így nem csoda, hogy ára majdnem elérte a 8,8 millió forintot. Ezzel szemben az i30-nál annak ellenére is lett volna még mit bepipálni (a bőrülés és a tetőablak máris 650 ezret dobna az áron), hogy így is kitűnő felszereltséggel érkezett meg hozzánk, ára pedig több mint 900 ezer forinttal kevesebb, azaz 7,88 millió. Ez azonban csalóka, ugyanis míg a Hyundai most minden változat árából elenged félmilliót, addig a Hondánál nincs ilyen akció, így még tovább nyílik az olló.

A normaárakat vizsgálva máris eltűnik a különbség (7,46 vs. 7,43 millió forint), azonban a félmilliós kedvezmény bizony ezt is felülírja, amivel sokaknál a Hyundai oldalára billenhet a mérleg nyelve. Ezt a különbséget ugyanis csak azoknak lehet érdemes kifizetni, akik valóban igénylik, és ki is használják a Honda hóval sportosabb viselkedését, míg akik csak egy kényelmes, jól használható kompaktra vágynak, azoknál ez az összes elég lehet ahhoz, hogy az i30-at válasszák. Az automataváltók elhagyásával valamivel közelebb kerül egymáshoz a két modell, ugyanis a Hyundai 500 ezerért, a Honda pedig 390 ezerért kínálja a saját megoldását, de ez még mindig csak 110 ezret farag le a különbségből. Ugyanakkor, ha teljesen igazságosak akarunk lenni, akkor képbe kerülhet a Civic gyengébbik változata, amely 130 lóerejével jóval közelebb áll a 140 lovas Hyundaihoz, mint a 180 lóerős kivitel. A Civic ebben a változatban már egy kicsivel olcsóbb tud lenni az i30-nál.

Konkurensek tekintetében szinte végeláthatatlan a sor. Ha csak a listaárakat nézzük, találunk jóval olcsóbb és drágább modelleket is, ahogyan gyengébben teljesítő és valamivel ügyesebb négykerekűek is akadnak, de összességében mindkét modell egészen magasra helyezte a lécet. Csak összehasonlításképpen: a kategória egyik élmenője, a Volkswagen Golf a 150 lóerős turbómotorral és automataváltóval ugyanúgy felszerelve, mint tesztautóink, listaáron 10,6 millió felett van, ekkora különbség pedig közel sincs a két autó között – persze a különböző kedvezmények azért árnyalják a képet. Az új Honda Civic és Hyundai i30 két különböző alkat, azonban mindkét modell komoly újításokkal lépett előrébb, így kiváló alternatívákat nyújtva a kompaktok között.