Tesztek

Noha a retró láz iránt lankadni látszik az autógyártók kedve, azonban a Fiat töretlenül képviseli a múltidéző stílust néhány másik márka mellett. Az olaszok nagyon rágyúrtak az 500-as imázsának újjáélesztése, amiből ugyan a kezdettekkor mindössze egy modell szültetett, mára viszont már egész családot kínál a torinói gyártó – ezúttal az 500X néven kapható kisméretű crossover vendégeskedett szerkesztőségünk garázsában.

Sok az igényes részletmegoldás - galéria„Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!” – mondta a legenda szerint Coco Chanel, a Fiat pedig kis túlzással épp ezen az ösvényen indult el még évekkel ezelőtt. A németesen letisztultra, érzelemmentesre rajzolt Stilo nem hozta meg várt sikereket, a szekeret lényegében a Punto és a Panda tolta egyedül. Történt ez annak ellenére, hogy a rövid kitérő után visszatértek a Bravo névhez, ám túlságosan jól az sem fogyott, s egyértelművé vált: a Fiat számára a kisautók szegmense a legjobban kiaknázható terület.

Az olaszok ehhez értenek a legjobban, ráadásul egy kis formai játékkal, ízléses fűszerezéssel pont ebben a mezőnyben lehet a legjobban kiemelkedni. Az előző évtizedben dúlt a retró őrület, jött a VW Beetle, újjáéledt a MINI, a Fiat pedig a ’Topolino’ vérvonalának felfrissítésével zárkózott fel.

Az olaszok meglátták a fantáziát az 500-as bájos formavilágában, aminek eredménye, hogy ma már több modell is erre a stílusra épül. Szerkesztőségünk garázsában megfordult már maga az 500 is több verzióban, de vendégeskedett nálunk az 500L is, most pedig a divatos kategóriát képviselő crossover, az 500X került sorra.

500... 500 mindenhol - galériaKívülről sok újdonságot nem takar a több mint 4 méteresre felfújt 500-as, de ez nem jelent azt, hogy nem lenne mit nézni rajta. A króm keretbe foglalt első lámpák, a jellegzetes, króm díszbe foglalt embléma, a múltidéző vajszínű árnyalat és számos apróság sarkallja a szemlélőt az asszociációra. Az összkép divatos, arányos, igényes, és fontos aspektus, hogy a tagadhatatlanul nőies megjelenésbe érkezett valami maszkulin magabiztosság, melynek köszönhetően az X utójelű modellel sokkal hatékonyabb pályázik a márka a férfi vásárlók szívére.

Az 500 vagy épp 500X embléma mindenhol felbukkan, az elegáns hatású, sokküllős könnyűfém felnin, az első lámpatestben, a felső kesztyűtartón, a mennyezeti lámpa burkolatán és az üléskárpitokon, hogy csak a legfontosabbakat említsem, de például a külső hatásos felpezsdítéséért szolgáló matricacsík is tartalmazza a tetőn. Az 500X egyébiránt kétféle stílusban állítható össze: a vevő dönthet a mokányabb, terepesebb küllem és a városi, elegánsabb elemek között. E tekintetben a lökhárítók és a díszítések is eltérőek, igazodva az adott stílusirányzathoz.

Szerencsére a formatervezők lendülete nem fogyott el a külső vonalak megrajzolásának végeztével, hiszen az utastérben ugyanúgy a vidám, merészebb formák jelennek meg. A műszerfalon végigfut a régi autók fémes pultját idéző, a külső színnel megegyező műanyag betét, amin kifejezetten jól mutat a króm 500-as embléma. Az óracsoport 3 körrel operál, amelyből a két oldalsó mutatós, a középső pedig vetített kijelző, számos információ megjelenítési lehetőségével. Ez utóbbi esetében azonban meg kell jegyeznünk, hogy kissé homályos, nem teljesen éles a képe, cserébe viszont akár akkumulátor feszültsége vagy a motorolaj aktuális hőmérséklete is kirajzoltatható rá.

Belül sem unalmas az 500X - galériaAz ülések alapvetően kényelmesek, de sok oldaltartásuk nincs sem elöl, sem hátul, a kör formára szabott fejtámláknak pedig még a legfelső állása is alacsonynak bizonyult, holott jómagam csupán 180 centi magasra nőttem. A helykínálat viszont rendben van, ahogy a csomagtér 350 literes térfogata is. Ergonómia és praktika szempontjából szintén nincs gond az olaszok büszkeségével, egyedül a túlságosan vastag karimájúra szabott kormányt tudjuk észrevételezni, illetve a hátoldalára biggyesztett vezérlő gombok kissé fura elrendezését. Üdítő viszont a központi rendszer, amely érintős felülettel operál és már a legalapabb verzió is remekül ellátja a feladatát.

Az anyagminőséget ugyancsak nem érheti szó, ez viszont a karosszéria merevségéről már nem mondható el – könnyen csavarodik a kaszti, amit a kárpitok nyekergése-ropogása kísér, csorbítva valamicskét a minőségérzetről kialakult, meglehetősen kedvező hatáson. Sebaj, néhány probléma mindig akad, amelyek megoldására a ráncfelvarrás a későbbiekben majd kiváló alkalmat nyújt.

A motorházba egy régi ismerős került, magam részéről életem első tesztautójának erőforrását láttam viszont az 500X-ben, természetesen átdolgozott, frissített formában. Az 1,4-es lökettérfogatú MultiAir Turbo immáron 140 lóerőt tud, tehát az 500X paletta legizmosabb tagjával van dolgunk. Habár a pillangószelep és szívóoldali vezértengely nélküli, s ott teljesen szelepvezérelt benzinmotor erősödött az évek során, alapvetően nem változott meg a karaktere. 2000 1/perc felett kifejezetten jól húz, ráadásul emellé tetszetős, morgós hang is társul. 5000 fölé viszont már felesleges forgatni, érdemes kihasználni inkább a váltást követő kedvező tartományt.

Arányos, jó megjelenésű - galériaNem vitás, hogy a motor és az autó egyvelege csábít a dinamikus autózásra, amit a középkonzolra szerelt üzemmódváltóval még tovább fokozhatunk. Auto módból Sportba váltva érezhető változás következik be, gázadásra jobban megindul az olasz crossover, ráadásul a kormányzás rásegítése is csökken, ezáltal keményebb, közvetlenebb lesz a szerkezet.

Ennek azonban az ára is megvan, hiszen a Fiat 1,4-ese nem takarékos jószág. Normakörünkön még a hosszúra vett hatodik fokozat ellenére is 7,2 litert gurított le a torkán, miközben a teljes teszt alatt még a sok kíméletes kilométer ellenére sem sikerült 8 liter alá beférkőzni. Autópályán 8,5 liter körül csipeget a talján négyhengeres, városban 7,6-7,8 körül kér enni, míg országúton 6,5 literből ketyeg el.

Amennyiben elnézően bánunk az étvággyal szemben, úgy a fókusz egyértelműen a vezetés élményére, élvezetére terelődik, persze nem a klasszikus értelemben. A kellően dinamikus, sportos hangú erőforrás itt is megadja az alapot, ám összességében a stílusos körítéssel együtt alkot egyedi élményt. A futómű is segédkezik ebben, hiszen inkább feszes, mint komfortos, de az emelt hasmagasságúak mezőnyében csodát nem lehet tenni.

A biliárd golyóhot jó kezelni - galériaÖsszességében nincs kétség afelől, hogy az olaszok egy igazán érzelmes, igényesen stílusos retró crossovert engedtek szabadjára az igényesen stílusos Fiat 500X formájában – a végeredmény egy olyan autó lett, amivel élvezet élni. Élvezet a praktikum miatt, élvezet a stílusos, egyedi megjelenés miatt és élvezet a teljesítmény miatt is. Az olaszok ceruzája mindeközben nem is fogott vészesen vastagon, a 140 lovas crossover ugyanis normaszinten valamivel 5,5 millió felett hozható el a kereskedésekből listaáron.

S hogy mit kapunk a konkurenciánál? Az igényesebb, nem retró megoldást keresők számára a Mazda CX-3 kínálkozik, azonban a japánoknál valamivel szűkebb utastér jár. Ugyancsak más, kicsit extrémebb úton indult el a Nissan a Juke esetében, ám ezen a teljesítményszinten nincs képviselőjük – megjegyzendő viszont, hogy egy kicsit haloványabb 1,6-os szívóval vagy 1,2-es turbóval arányosan alacsonyabb áron váltható meg a kisméretű crossoverek belépője.

És ott van még az elegánsabb, komolyabb stílust képviselő Opel Mokka is, szintén 140 lovas turbómotorral. A villámosok ajánlata tesztalanyunkkal képvisel hasonló ár/érték arányt, így esetében leginkább a vevői ízlésvilág lehet perdöntő. Bár a Renault Captur is indulhatna a versenyben, a franciák legfeljebb 118 lóerős benzinessel árulják, azt is csupán automatával, így ezúttal nem tudjuk a potens ellenlábasok közé venni.