Tesztek

Jobb, ha magunk figyelünk a forgalomra és a táblákra

A biztonságérzetet persze semmilyen tényező sem árnyékolja be, s ha az Insignia mechanikus felépítése nem adna elég alapot a gondtalan mindennapokra, az Opel ezúttal néhány hasznos és haszontalan biztonsági funkcióval is kedveskedik nekünk. A sok szempontból (sebesség, elfordulási szög, környezeti jellemzők) dinamikus és automatikus xenon fényszórókhoz akár örömódát is írhatnék, ha nem tudnám, hogy a fényágyúk tompított állásban is zavarják közlekedő társainkat. Noha a sávelhagyásra figyelmeztető berendezés stabilan és megbízhatóan működik, a sípoló hangnál a konkurencia kormány-, illetve ülésrezegtetése is kulturáltabb.

Opel Insignia - galériaA táblafelismerő rendszer kedves kis üveggyöngy, aminek ugyan az árát bizonyosan meg kell fizetni, de hasznossága erősen megkérdőjelezhető, hiszen erre sosem alapozhatjuk a döntéseinket (a jelzés vonalában például már késő tudatosulni a sebességkorlátozással), ráadásul a hasonló funkcióval bíró navigációs rendszerek mindig megbízhatóbbak. A ráfutásos baleseteket megakadályozni szándékozó berendezés szintén kritikát érdemel, tétovasága mellett főként azért, mert érthetetlen módon semmilyen összeköttetésben sem áll a sebességtartó automatikával, noha ennek kivitelezése már valóban filléres megoldás lehetett volna.

Az Insigniának azonban típushibái és elektronikus rendszerei instabilitásának dacára óriási előnye, hogy alapjaiban, a külsőséges héjakat lefejtve is rendkívül meggyőző tud lenni. Az már szinte megszokott, hogy a vaskos ajtók határozott puffanása akár a világ gyémántkészleteit őrző páncélszekrényt is megtestesíthetné, s ez a robusztusság bizony az egész autó szellemiségéből árad. A hatalmas széfekkel pedig nem csak a maradéktalan biztonságérzet, de az Insignia tömege is könnyedén versenyre kelhet, hiszen a forgalmi engedélybe 1800 kg-os érték került bejegyzésre, de ebben a konfigurációban tesztalanyunk jó eséllyel lépi át a kéttonnás határt is. A tetemes súlynak persze van hozománya, hiszen a volán mögött duzzadó önbizalommal hihetjük el, hogy magunk vagyunk a világ urai, s túraautóként használva még rossz úton haladva sem hallható az utastérben egyetlen halk nyöszörgés sem, ami a szilárdsági jellemzők, az összeszerelési, vagy anyaghasználati minőség hiányosságairól árulkodna.

Képességeihez mérten nem is túlzottan torkos

Mindennek a benzinkúton kellene megfizetnünk az árát, de az állandó négykerékhajtás, a 250 lóerős benzinmotor, és a jó menetdinamikai jellemzők ismeretében tesztautónk nem is túlságosan torkos. A gyári adatokat 4 deciliterrel alulmúlva normakörünkön 8,7 literes átlagfogyasztást regisztráltunk, noha némileg a nagy sebességre való hangolásról árulkodik, hogy a vegyes üzemben mért eredményt egy 350 km-es, jószerivel tisztán országúti szakaszon (90 km/h) fél literrel sikerült felülszárnyalni (9,2 l/100 km). Majd 600 km-es tesztünket mindezek ellenére 11,4 literes eredménnyel zártuk, ami kiválóan tükrözi, hogy a hossztávú kimért használat mellett a teljesítmény kiaknázásával kis túlzással még egy Hummer H1-es is sírva szaladna az anyukája szoknyája alá, mert az asztal alá itta egy Opel. "Ami jár, az jár" és a 4x4 Insignia Turbótól nem is szabad sajnálni egyetlen kortyot sem, főként, ha alaposabban is szemügyre vesszük.

A kupés sziluettért a hátsó fejtér fizet súlyos árat

A karosszériát nem is ecsetelném hosszasan, hiszen a megszokott látványt nyújtó négy- és ötajtós változatról tudjuk, hogy a hátsó sorban, az ülésben nem lecsúszva már egy 180 cm magas utasnak is mérsékelt a fejtere, így hiába tekintélyt parancsoló a külcsín, üzleti limuzinként mindkét modell legfeljebb korlátozásokkal ajánlható. Minderre orvosságot a kombi (Sports Tourer) jelenthet, aminek puttonya a papírforma szerint ugyan 40 literrel, bővítve pedig fél köbméterrel is nagyobb, flottavásárlói tapasztalatok mégis arról árulkodnak, hogy az ötajtósnál is nehezebben pakolható. A kompromisszumok közül tehát nehéz kiutat találni, de aki a szívére hallgat, bizonyosan a sportos megjelenésű változatra voksol.

Hátrafelé nincs sok látnivaló

A típus további hátránya, hogy a nagy holttereknek köszönhetően a lőrésszerű ablakokon keresztül nehéz a környezet áttekinthetősége, de aki görnyedt már előre a piros lámpánál kisautók volánja mögött, annak nem lesz gondja az Insignia terelgetésével sem. A praktikumot mindezen túl alig érheti kritika, s a vezetőhely ergonómiája is kifogástalan, így már csak a vételárat illik ízlelgetni egy kicsit.

Az indiánok drágán nyaralnakTesztautónk manuális váltóval alapáron 9.270.000 forintot kóstál, ám a képeken látható kánaáni felszereltség mellett már 12,85 millió forintot kellene az asztalra csapnunk. Mindezek hallatán azonban csak elsőre markolunk egy nagyot székünk karfáján, ugyanis ezzel a konfigurációval kétszer okozhatunk meglepetést. Először, amikor feltárjuk az ajtókat, hiszen a 864 ezer forintos felárral büszkélkedő „indián nyár” kárpit valóban gyönyörű, a navigációval megfejelt Infinity szórakoztató berendezés a hangversenytermek hangulatát varázsolja elénk, s miközben az ablaktörlő, de még a távolsági fényszóró kapcsolásával sem kell bíbelődnünk, a napfénytetőn keresztül friss levegő áramlik be a luxus környezetbe. Apró mellékzönge, hogy aminek szíve, lelke, íze van, az bizonyosan az opciós tételek sorát gyarapítja, s ezekkel éles kontrasztot tud alkotni egy-egy széria kapcsoló, vagy megoldás, de kevésbé alaposan mustrálva ezektől könnyű elvonatkoztatni.

A második meglepetés már fogódzót igényel

A második meglepetés akkor érheti utasainkat, amikor a feltűnésmentes Insignia kimért használata elaltat minden gyanakvást, ám egy óvatlan pillanatban a lovak közé csapunk. Ekkor mindenki az ülésbe süpped, kapaszkodóért kapkod, sikít, vagy éppen a felmenőinket emlegeti, de bizonyos, hogy a döbbent arckifejezések nem maradnak el. A négyhengeres, benzines turbómotor összkerékhajtással való párosításával pedig az Opel jószerivel lesöpörte a színről a konkurenseket, hiszen ilyen összeállítást a prémium gyártóktól innen legfeljebb súlyos összegekkel drágábban, nagyobb erőforrásokkal kínálnak.

Ebben a konfigurációban alig akad ellenfele

Noha ezekben a pillanatokban bizonyára sokak gondolata már a népszerű német prémium gyártók felé kalandozik, gyorsan ráébredhetünk, hogy azok termékeit hasonlóan felszerelve a húszmilliós határ is könnyedén átléphető úgy, hogy a presztízst leszámítva azok a luxus fokát tekintve nem tehetnének szert lényeges előnyre. Az Opel ezzel egy maradéktalanul felszerelhető Gran Tourismót kínál, ami a V6-os modell szárnyait letörve képes megbújni a tömegben, mégis a fokozott biztonságérzet mellett olyan élmények forrása, amik miatt nem csak a tulajdonosoknak lehetnek álmatlan éjszakáik.