Tesztek

Nézd csak, egy smart! – kiáltanak fel a legtöbben, amikor megpillantanak egy aprócska kétülésest, mely akár merőlegesen is képes beállni a párhuzamos parkolóhelyekre is. Kevés más négykerekűt ismerek, amelyet ennyire könnyű lenne felismerni kizárólag a formájáról, arról nem is beszélve, hogy mindegy melyik generációról van éppen szó. Ha azonban azt kérném, hogy idézzék fel a fiatal márka logóját, bizony sokan vállvonogatva állnának tovább. Pontosan így történt ez a legújabb forfour tesztelése közben is, mely kifejezetten érdekes élmény volt számomra.

A kistestvér stíluselemeit kapta - galériaTalán sokan már nem emlékeznek rá, de a smart már próbálkozott nagyobb modellel egyszer, mely szintén a forfour nevet viselte, azonban teljesen más koncepció alapján épült fel, mint a legújabb modell. A mindössze 2004 és 2006 között készült kisautó a most megjelent modellnél 26 centivel nagyobb volt, ráadásul teljesen más alapokra épült, mint a fortwo. A névrokonságon és a négy személy befogadására képes kabinon kívül tehát nem sok közös van a két típusban, ami ebben az esetben talán a márka előnyére válhat majd.

Egyedül innen hasonlít az ikertestvérre - galériaAhogyan azzal nyilvánvalóan sokan tisztában vannak, a vadonatúj forfour a Renault Twingóval közös alapokra építkezik, így nem csoda, hogy profilból nagyon hasonló formákat köszönthetünk a két autó esetében. Mindezek ellenére dicséretet érdemel a két márka, hiszen mindketten kihozták a maximumot a formákból, ezzel két teljesen eltérő stílusú autót kreálva. A smart esetében egyébként a Simon Sára kolléganő által már részletesen bemutatott vonalakat köszönthetjük – leszámítva, hogy hátul leköltözött a rendszám a lökhárítóra –, mely ugyan egyelőre még nem jelent nagy segítséget a bevezetőben említett feladathoz, azonban a legújabb fortwo elterjedésével talán többen felismerik majd a négyüléses verziót is, amely egyelőre csak értetlen, ám annál mosolygósabb tekinteteket vonz magával.

Röviden – mondhatnám férfi szemmel összefoglalva – elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztek a formatervezők, hiszen a magas felépítés és a rövidke test ellenére egy unisex kisautót sikerült összehozniuk, kezdve a méhsejt mintás hűtőrácstól a néhány szögből már-már agresszívnak tűnő fényszórókon át egészen a márkától már megszokott, az autót C alakban körbeölelő betétig – melynek színét természetesen mi választhatjuk meg. A habot a tortára pedig az olyan finomságok adják, mint az alapáron járó U alakot formázó ledes nappali menetfény, vagy éppen a hátsó lámpatestek szintén szemeket vonzó grafikája. A legkedvesebb részlet azonban számomra az autó nyitásakor megjelenő üdvözlőfény volt, melynek kedvéért az első fényszórók alsó részének méhsejt mintái alá is rejtettek néhány világítótestet.

Kicsi, mégis nagy, főleg az őselődhöz képestA forfour tehát, akárcsak kisebbik testvére, igazi városi cirkálónak mondható. Mindez azonban az utastérben helyet foglalva nem telepszik ránk – legalábbis amíg be nem indítjuk a motort, de erről később. A kompakt méretek ellenére a bent ülőket tisztességes helykínálat fogadja, legyen szó akár az első, akár a hátsó sorról. A mérnökök egyébként a bejutást is nagyban megkönnyítették, hiszen az apróság ajtói majdnem közel 90 fokos szögben nyílnak, ráadásul az ülések is éppen szintben vannak, így az idősebb korosztály dolgát sem nehezíti meg a be- és kiszállás. Az integrált fejtámlával rendelkező első ülések továbbra is okozhatnak némi fejtörést a magasabbaknak – 184 centimmel épphogy biztonságosnak mondható a forfour ebben a tekintetben. Hátul szintén 185 centiig elegendő a hely, legalábbis ha egy pár kilométernél többet szeretnének utazni a bent ülők. A csomagtér alaphelyzetben a hátul található motor miatt nem túl nagy, ám az ülések ledöntésével sík padlóra pakolhatjuk a csomagjainkat.

A száraz adatok mellett érdemes azért itt is szólni néhány szót a formákról. Noha a lényeg itt is megegyezik a fortwo-val, ezúttal a fekete betétek és narancssárga műszerfalborítás helyett fehér-fekete kombinációban jutott el hozzánk az autó – nem is beszélve a télen-nyáron izzasztó (mű)bőr ülésekről. A szövethuzat feketébe n is elnyerte a tetszésünket, azonban a fehér, csillogó betétek a légbeömlők és az egyébként jópofa fordulatszámmérő-óra műszercsoport körül bizony rengeteg kellemetlenséget okoztak, főleg az esti órákban. Utóbbi esetében ráadásul nem csak a fehér keret, hanem a világító számok is visszatükröződtek a szélvédőről, ami bizony igencsak zavaró tud lenni, nem is beszélve a biztonsági szempontokról. A hangulat egyébként a fekete-fehér belsőben is kiváló, az ötletes klímakonzol a rádió lebegő kezelőpanelje és a Twingóval ellentétben színes műszerfali kijelző ezúttal is mosolyt csaltak az arcunkra, de a külső tükrök állítására szolgáló pöcök bugyuta elhelyezésével az ajtón, valamint a Daciáktól örökölt slusszkulccsal továbbra sem tudunk mit kezdeni.

Imádnivaló részlet az üdvözlőfény - galériaAz összeszerelés minőségére álló helyzetben nem lehet komoly panaszunk, azonban elindulás után még a kulturálatlan egyliteres és a gyenge minőségű hangszórók sem tudják elnyomni a zörgő műanyagok hangját, amik meglepő módon nem a dupla tetőablak felől, hanem a műszerfal irányából érkeznek. A néhol zavaró és átgondolatlan hibák ellenére azonban – számomra is némileg érthetetlen módon – még férfi létemre is mosollyal a számon szálltam be reggelente a forfour-ba, ami elragadó hangulatával sokakat hódíthat majd meg, még úgy is, hogy drágábban mérik, mint a Renault szalonokban fellelhető ikertestvért.

Ha írásom itt véget érne, jószívűen azt mondhatnám, hibái ellenére egy imádnivaló kisautót köszönthetünk az új négyüléses smart személyében. A tesztnek azonban folytatódnia kell, méghozzá a motor életre keltésével. Harmadszor van szerencsék az új fejlesztésű egyliteres szívómotorhoz, ami sajnos – bármennyire is reménykednénk titkon az ellenkezőjében – ezúttal is hozta lesújtó formáját. Az erős rázkódással és kelletlen hangokkal induló reggelek bizony valamelyest lehervasztják az elsőre még fülig érő mosolyunkat. Most belekezdhetnék egy lelkesítő beszédbe, melyben leírnám, hogy sebaj, a 71 lóerő biztosan elegendő lesz majd az autó mozgatásához, a fogyasztás pedig alacsonyan fog maradni, de nyilván kedves olvasóink is tisztában vannak már vele, hogy sajnos nem ez lesz a végeredmény.

Jópofa, de zavaróan tükröződik - galériaA menetkészen, két utassal is alig egy tonnát nyomó apróság bizony hervasztóan lassúnak mondható, még a maga nemében is. A smart védelmében azonban érdemes megemlíteni, hogy nem mertek akkorát füllenteni a gyári gyorsulási adat tekintetében, mint a francia kollégák – a valóságban pedig ugyanazt nyújtja a két autó. A fogyasztás terén azonban már a németek sem voltak szégyenlősek, de azt hiszem ebben az esetben is egyértelmű, hogy nem képes hozni az elvárt eredményeket a forfour: már a 6,4 literes tesztátlag is árulkodó, hiszen gondolhatják, hogy nem száguldozásra használtam a kisautót. Az apróság egyedül országúton, fix tempót tartva képes viszonylag takarékos maradni, ám itt sem számíthatunk csodákra. A hajszálnyival 5 liter alatti étvágy a városban még a start-stop rendszer ellenére is bőven 6 liter fölé kúszik – a dugókat elkerülve –, míg az autópályán már 7 liter feletti számokra számíthatunk, miközben nagyobb emelkedőkön a 130-at is alig tudja tartani az autó, és akkor a hatalmas szélzajról és a gyenge biztonságérzetről még nem is beszéltünk.

A (mű)bőr ülés nem egy főnyeremény - galériaAz egyensúly kedvéért térjünk is át inkább a manőverezhetőségre, hiszen a hangulatfaktor mellett kétségtelenül ez az autó legnagyobb erőssége. A 3,5 méternél is egy hajszállal rövidebb forfour ugyanis olyan dolgokra képes, melyeket az ember csak saját tapasztalatai alapján hajlamos elhinni. Még a Twingo hasonlóan meglepő mutatványai után is tágra nyílt szemekkel konstatáltam, hogy a smart milyen aprócska helyeken képes megfordulni vagy elférni. Mindezt persze nagyban köszönhetjük a hátsókerékhajtásnak. Igazi öröm a szűk városi utcákban terelgetni a csöppséget, mely nem ismer lehetetlent ezen a téren – noha a gyors kilövésekkel azért vigyázzunk, mert érhetnek minket meglepetések.

A kormány egyébként miniautóhoz illő módon rendkívül könnyű, és nagyon sokat forog: kopptól koppig akár 3,5 fordulatnál is többet tehet meg a volán. A felfüggesztés szintén a kategória átlagát hozza. Ne várjunk királyi kényelmet, de azért attól sem kell félnünk, hogy egy-egy nagyobb úthibán áthajtva a fejünk a plafont fogja verni. Sportos vezethetőséget attól függetlenül sem lenne fair elvárni az autótól, hogy a hajtáslánc a hátsó kerekeket mozgatja, ugyanakkor lehetne magabiztosabb is a forfour, amely a nagyobb kanyarokba gyorsabban bevágódva bizony ijesztő dőlést produkálhat. Ezt persze próbálja megelőzni az elektronika, mely némileg váratlan, és legkevésbé sem észrevétlen fékezéssel próbálja megelőzni a bajt – ezzel azonban némi pánikot kelthet a kevésbé rutinos sofőrökben. A feláras sávelhagyásra figyelmeztető jelzés egyébként jól működik.

Az árak tekintetében szintén egy fontos fordulóponthoz érkeztünk. A Mercedes-Benz tulajdonában lévő smart bizony szeretne kitűnni a tömegből, ami a látvánnyal és a hangulattal sikerül is, azonban ami ennél nagyobb probléma, hogy az árcédulával is. A 71 lóerős egyliteres háromhengeressel szerelt forfour listaára nem kevesebb, mint 3,8 millió forint. Noha ezért valamivel magasabb szériafelszereltség jár, mint az ellenlábasok esetében, még így is nehéz lenyelni ezt a számot, hiszen ennyiért már a magasabb kategóriákban is keresgélhetnénk. Sebaj, mondhatnánk, hiszen a smarttól prémiumterméket kapunk, de ez sajnos nem így van, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem elég minőségi, amit kínál a német gyártó, csupán azt, hogy közel sem ér 600-800 ezerrel, vagy akár egymillió forinttal többet, mint a konkurensek portékája. A jól felszerelt tesztautó navigáció nélkül már nem kevesebb mint 4,5 milliót kóstál, de normaszintre hozva sem áll meg a forfour 4,11 millió alatt. Ez egyébként több mint 600 ezer forinttal több mint a fortwo esetében, ami még akkor is nagy ár, ha praktikum tekintetében jóval többet nyújt az ötajtós változat – nem is beszélve arról, hogy az igazi smart mindig is a háromajtós apróság marad. Az erősebb, 90 lóerős motor felára szintén horrorisztikus: 860 ezer forint.

Ugyanaz, mégis más - galéria

Érdemes tehát körülnézni a piacon, mielőtt vakon belevágunk az autóvásárlásba. Nem is kell messzire mennünk, hogy máris komoly ellenfelet találjunk a smartnak: az ikertestvér Twingo normaszinten 3,07 millióért kelleti magát ugyanazokkal a képességekkel. A Toyota aprósága, az Aygo pedig sokkal jobb egyliteres erőforrásával csábítgat minket 3,35 millióért. A titkos befutó nálunk egyébként a Hyundai i10, mely minden téren igen magasra teszi a lécet, ráadásul négyhengeres motorjával kulturáltabb a viselkedése is. Mindezt pedig, mindenki alá kínálva már 3 millió forint alatt elérhetővé teszi számunkra a dél-koreai márka. Aki a németes egyszerűséget kedveli, az a Volkswagen háza táján is keresgélhet, az ötajtós verzióban is elérhető up! személyében. Azt azért mindenesetre érdemes megállapítani, hogy a forfourba könnyű beleszeretni, ami sokak számára még a hibák és a borsos árcédula ellenére is gyorsan eldönti majd a versenyt.