Ugye Önök sem hallottak még a híres francia humorról? Ne aggódjanak, ez nem is csoda, ugyanis a francia humor nem híres. Az alábbiakban – habár a Be Bop fejlesztőit már csak merészségükért is megéri a dicséret - megmutatjuk ennek egyik okát.
Két felül is nyitott jármű a galériábanTudjuk le a kötelező köröket. Senki sem gondolta volna, hogy a Renault gyártásba küldi a 2007-ben megjelent Kangoo második generációjának rövidített, tanulmány verzióját. Mert hát, ami a tervezőasztalon még heveny röhögő görcsöt vált ki az önmagukat végre kiélhető tervezőkből az önmegvalósítás tengerében történő önfeledt lubickolás közben, az a legtöbb gyártó szerint egyenlő a gazdasági csőddel. Ugyanis mi, használók és felhasználók bizony konzervatívak vagyunk.
Behúzzuk nyakunkat, ha vitára kerül sor, inkább az otthon biztonságos nyugalmát választjuk az üdítő kimozdulás helyett, és bizony mindent megteszünk, hogy dolgos munkával kovácsolt komolyságunkat semmi se rabolja el: szürke autóban ülünk, egyhangú ruhákban járunk, és kerülünk mindenféle radikális kinyilatkozást – ha pedig valaki más nem így tesz, akkor azt magunkban negatív jelzőkkel jól megruházzuk.
Ezért is tisztelendő, hogy az átlag ízlésére rá se pipázva piacra dobta a Renault a Kangoo Be Bopot, egy Fiatalos, Élénk, Nyitható tetejű, Apró, Sport-szabadidő Haszongépjárművet. Zavaros a kép? Nem csodálom, nekem is egy hetembe telt, mire rájöttem, hogy kinek lehet szüksége igazán az újonnan kreált FÉNyASH kategória első járművére. De végül rájöttem: Magyarországon, 2010-ben szinte senkinek.
A legbohókásabb Renault - galériaPersze azért nem olyan rossz a helyzet. Egyrészt elég csak ránézni a Be Bopra, és máris felvidulunk. Az egyféle külső fényezéssel kapható, rövid tengelytávú Kangoonak kellemesen bohókás külsőt faragtak a tervezők, a magasra húzódó homlokkal és csillogó szemekkel megáldott autó igazi buksi kutya módjára belopja magát szívünkbe. Oldalról is megvan a maga különleges bája, viszont a hátsó teherautós formavilágát nem igazán tudták feloldani a csinosítók. Illetve várjunk csak! Dehogynem! Elég egy kis húzás a két első ülés között megbúvó kapcsolón, és máris eltűnik a hátsó szélvédő, innen pedig már csak két kapocs kicsatolása választ el minket a nyitott hátsótól. Na ha ez teherautó, akkor legalább egy kabrió IFA, ha meg nem, akkor minimum egy Maybach Landaulet karikatúra.
És pont a kabriózás az, ami miatt a Kangoo Be Bop beáll a Lexus LS600hL-nek, illetve vetélytársainak sorába: ugyanis (ha az időjárás engedi) a legjobb hátul helyet foglalni, élvezni a szabadságot, a langyos tavaszi szél borzolását, és hallgatni a vidám nyári slágerek legújabb kiadását. Éppen ezért kissé szomorú, hogy még szükség esetén sem osztozhatunk hárman az élményben. Viszont cserébe hátulról, a jobbra nyíló ajtón keresztül is elfoglalhatjuk helyünket, nem kell emiatt a háromajtós modellben elöl ülőket zargatni.
Itt is - ott is garantált a szellőzésSzegényeknek úgyis csak egy-egy pici, felbillenthető tetőablak jutott, no meg az elöl ülés (és a vezetés) sokkal kevésbé izgalmas feladata. A teszthét alatt persze utóbbiból jutott több nekem, és sajnos nem éppen felhőtlen élményben volt részem. Az előző Mégane-ból ismerős hatalmas, kopogós kék műanyagfelületekkel megbolondított műszerfal barnásszürke része már alaposan leéltnek tűnt a körülbelül 15 ezer kilométert futott tesztautóban, ráadásul a korábbi tesztelők sem bántak vele kesztyűs kézzel. De ezt leszámítva a belső még elfogadható, sőt, az érzékibb hölgytulajdonosok a Republic együttes által is megénekelt kék és narancssárga színek helyett vörös-fekete árnyalatban is rendelhetik, amely a világos színek nélkülözésével valószínűleg sokat dob a tartósságon.
Viszont amivel nehezen lehet együtt élni, az a csukott állapotban borzalmasan nyekergő tető, illetve a kabriósítás miatt nem (sem) éppen merev karosszéria. Valószínűleg nem kell majd több százezer kilométert autózni a Be Boppal, hogy a belső zajok meghaladják az elfogadható szintet; szerencsére – kellő hangerő mellett - a csupán négy hangszóróból álló audiorendszer meglepően szép hangszínnel engesztelget a zörgésekért. Ez az egyik legjobb példája annak, hogy egy arra megfelelő tér, és néhány egészséges, telt középpel rendelkező hangszóró kombinációja sokkal többet ér a koncepció nélkül bedobált tucatnyi hangsugárzónál. Persze ami itt pozitívum, az az autópályát (is) még csak nyomokban ismerő navigációnál elvész; nem is értem, hogy kinek éri meg 235 ezer forintot kiadni a hazánkban szinte teljesen haszontalan rendszerért.
A csomagtartó nem hatalmas - galériaÉs hogy milyen a Kangoo a hétköznapokban? Leszámítva azt a mosolyt, amit a hátul helyet foglalókból, vagy a járókelőkből kicsal, bizony elég sok olyan autót találunk, ami sokkal jobban teljesít napi szinten. A rövid tengelytáv miatt a parkolás ugyan könnyen megy és az autó fordulékonysága is remek, a csomagtartó viszont sajnos nagyon kicsi. Bár a szörfdeszka nyitott tetőnél vígan befér, és a belül helyet foglalók sem panaszkodnak, a hátra bezsúfolható kevés csomag azonnal ellenpontoz – főleg, amikor ajtónyitásra a kifelé lejtő padlón minden kiömlik.
Az 1.5-ös, 105 lóerős dCi turbódízelmotor régi ismerős, a Be Bopban mégsem muzsikál olyan szépen; sőt, még azt, ahogy muzsikál, is egészen hangosan teszi – a csekélyebb hangszigetelés valószínűleg a haszongépjárműves múltnak köszönhető, és természetesen már országúti tempónál is erősen visszaköszön. Ráadásul viselkedése sem a megszokott: a jól megvezetett, aránylag rövid utakon járó, és a kormányhoz szerencsére igen közel lévő hatsebességes váltókarhoz egy átlag Clio tulajdonosnál gyakrabban kell nyúlunk, ugyanis – műszerünk által is igazoltan - kicsit később tölt be a turbó (ezáltal csökkentve a hasznos fordulatszám-tartományt). Azért így is szedi ám lábait a Kangoo, és még négy személlyel is fickósabbnak tűnik, mint például a Grand Scénic.
Jávorszarvast mással kerülgetnék rendszeresenSzóval egyáltalán nincs hiány a teljesítményben, sőt, a futómű tekintetében bátran nevezhetjük túlmotorizáltnak is a modellt. Ugyanis a rövid tengelytávval párosított MacPherson és csatolt lengőkaros felfüggesztés csak ritkán van a helyzet magaslatán. Kanyarban erőteljesen bólogat a viszonylag magas karosszéria, miközben határait irdatlanul hamar eléri, ráadásul a gödröket sem szűri olyan nagy hévvel. Közel sem kemény, csak hiányzik belőle a kifinomultság, amelyet jól mutat az is, hogy terhelés alatt nevéhez méltó módon hajlamos kenguru módjára ugrálni az úthibákon.
A motorhoz visszatérve egyébként továbbra sem iszákos az 1.5 dCi, ám a hatodik fokozat ellenére a nagy homlokfelület miatt autópályán már sokat eszik a(z egyik) legviccesebb kenguru; pont a „nagysebességű” szakasz miatt lett 9 deciliterrel magasabb normafogyasztásunk a gyári vegyes átlagnál. Bár a hét liter azért így sem vészes…
Kell is a takarékosság: ha a házon belüli konkurenciát nézzük, választhatunk rögtön ugyanakkora teljesítményű (ám szerényebb nyomatékú) 1,6-os benzinest, amely mellett 440 ezer forinttal szerényebb ára, és alacsony fordulaton visszafogottabb hangja szól, ellene pedig az ötsebességes váltó, és a – részben emiatt – két literrel magasabb fogyasztás.
Az ára meghökkentő, de reális - galériaPedig nem árt a spórolás, ugyanis – most tessék kapaszkodni – a tesztautó ára 5,5 millió forint, de a legolcsóbb dízel verziót sem kapjuk meg listaáron 4,9 millió alatt. Komoly árcédula, amit az életmódautó státusz és a kabriósítás mellett az átfogó alapfelszereltség igazol (mondjuk ESP nélkül én sem merném ezt az autót árulni). Az opciós listán csupán tolatóradart, tempomatot, navigációt, Bluetooth-os telefon-kihangosítót, és automata klímaberendezést találunk – a szokásos Renault garanciahosszabbítás tételei mellett.
Viszont hiába a tekintélyes ár, az igazságoz az is hozzá tartozik, hogy ezzel a felszereltséggel egy kompakt egyterű nagyjából ennyibe kerül. Csakhogy néhány hasonlóan egyedi, ám praktikusabb és kiforrottabb konstrukciót említsek: a Citroën C3 Picasso a tesztelt Be Bophoz hasonló szinten 5,8 millió, egy Peugeot Partner Tepee 6 670 (!) ezer forint, viszont a Kia Soul még kedvezőbb, 5,33 milliós árral rendelkezik.
Ugyanakkor mindez sajnos hiába szól részben a Kangoo Be Bop mellett; amíg házon belül is ilyen autókat kínálnak kedvezőbb áron, addig bizony racionális fejjel nem éri meg még csak ránézni sem a legbohókásabb Renault-ra. Viszont ha szeretjük a mókát és a gyermeki csíntevéseket, akkor még mindig lehet nálunk egy esélye – de sajnos a magyar átlagpolgár még nem engedheti meg magának, hogy ennyi pénzt tréfára költsön.
| Néhány szóban: A Kangoo Be Bop azon autók közé tartozik, amelyre kívülről mutogatni jobb, mint használni. Viccnek elmegy, haverokkal bandázni megfelelő, minden másra viszont találunk jobb autót nála, főleg ezért az árért. Nyugatabbra, ahol még bőven a fiatalság első autója kategóriába is belefér, van létjogosultsága, nálunk azonban csak egy érdekes színfolt marad. | ||||||
Előnyök: Vidámság; Remek panoráma; Jó váltó; Viszonylag takarékos motor; Szép hangú audiorendszer
Hátrányok: Billegős futómű; Néha felütő rugózás; Hangos motor; Pontatlan kormányzás; Hátul recsegésbe torkolló karosszéria-csavarodás; Haszontalan navigáció; Zajos; Apró csomagtartó; Ötödik ülés hiánya; Magas zajszint
Ugye Önök sem hallottak még a híres francia humorról? Ne aggódjanak, ez nem is csoda, ugyanis a francia humor nem híres. Az alábbiakban – habár a Be Bop fejlesztőit már csak merészségükért is megéri a dicséret - megmutatjuk ennek egyik okát.
Két felül is nyitott jármű a galériábanTudjuk le a kötelező köröket. Senki sem gondolta volna, hogy a Renault gyártásba küldi a 2007-ben megjelent Kangoo második generációjának rövidített, tanulmány verzióját. Mert hát, ami a tervezőasztalon még heveny röhögő görcsöt vált ki az önmagukat végre kiélhető tervezőkből az önmegvalósítás tengerében történő önfeledt lubickolás közben, az a legtöbb gyártó szerint egyenlő a gazdasági csőddel. Ugyanis mi, használók és felhasználók bizony konzervatívak vagyunk.
Behúzzuk nyakunkat, ha vitára kerül sor, inkább az otthon biztonságos nyugalmát választjuk az üdítő kimozdulás helyett, és bizony mindent megteszünk, hogy dolgos munkával kovácsolt komolyságunkat semmi se rabolja el: szürke autóban ülünk, egyhangú ruhákban járunk, és kerülünk mindenféle radikális kinyilatkozást – ha pedig valaki más nem így tesz, akkor azt magunkban negatív jelzőkkel jól megruházzuk.
Ezért is tisztelendő, hogy az átlag ízlésére rá se pipázva piacra dobta a Renault a Kangoo Be Bopot, egy Fiatalos, Élénk, Nyitható tetejű, Apró, Sport-szabadidő Haszongépjárművet. Zavaros a kép? Nem csodálom, nekem is egy hetembe telt, mire rájöttem, hogy kinek lehet szüksége igazán az újonnan kreált FÉNyASH kategória első járművére. De végül rájöttem: Magyarországon, 2010-ben szinte senkinek.
A legbohókásabb Renault - galériaPersze azért nem olyan rossz a helyzet. Egyrészt elég csak ránézni a Be Bopra, és máris felvidulunk. Az egyféle külső fényezéssel kapható, rövid tengelytávú Kangoonak kellemesen bohókás külsőt faragtak a tervezők, a magasra húzódó homlokkal és csillogó szemekkel megáldott autó igazi buksi kutya módjára belopja magát szívünkbe. Oldalról is megvan a maga különleges bája, viszont a hátsó teherautós formavilágát nem igazán tudták feloldani a csinosítók. Illetve várjunk csak! Dehogynem! Elég egy kis húzás a két első ülés között megbúvó kapcsolón, és máris eltűnik a hátsó szélvédő, innen pedig már csak két kapocs kicsatolása választ el minket a nyitott hátsótól. Na ha ez teherautó, akkor legalább egy kabrió IFA, ha meg nem, akkor minimum egy Maybach Landaulet karikatúra.
És pont a kabriózás az, ami miatt a Kangoo Be Bop beáll a Lexus LS600hL-nek, illetve vetélytársainak sorába: ugyanis (ha az időjárás engedi) a legjobb hátul helyet foglalni, élvezni a szabadságot, a langyos tavaszi szél borzolását, és hallgatni a vidám nyári slágerek legújabb kiadását. Éppen ezért kissé szomorú, hogy még szükség esetén sem osztozhatunk hárman az élményben. Viszont cserébe hátulról, a jobbra nyíló ajtón keresztül is elfoglalhatjuk helyünket, nem kell emiatt a háromajtós modellben elöl ülőket zargatni.
Itt is - ott is garantált a szellőzésSzegényeknek úgyis csak egy-egy pici, felbillenthető tetőablak jutott, no meg az elöl ülés (és a vezetés) sokkal kevésbé izgalmas feladata. A teszthét alatt persze utóbbiból jutott több nekem, és sajnos nem éppen felhőtlen élményben volt részem. Az előző Mégane-ból ismerős hatalmas, kopogós kék műanyagfelületekkel megbolondított műszerfal barnásszürke része már alaposan leéltnek tűnt a körülbelül 15 ezer kilométert futott tesztautóban, ráadásul a korábbi tesztelők sem bántak vele kesztyűs kézzel. De ezt leszámítva a belső még elfogadható, sőt, az érzékibb hölgytulajdonosok a Republic együttes által is megénekelt kék és narancssárga színek helyett vörös-fekete árnyalatban is rendelhetik, amely a világos színek nélkülözésével valószínűleg sokat dob a tartósságon.
Viszont amivel nehezen lehet együtt élni, az a csukott állapotban borzalmasan nyekergő tető, illetve a kabriósítás miatt nem (sem) éppen merev karosszéria. Valószínűleg nem kell majd több százezer kilométert autózni a Be Boppal, hogy a belső zajok meghaladják az elfogadható szintet; szerencsére – kellő hangerő mellett - a csupán négy hangszóróból álló audiorendszer meglepően szép hangszínnel engesztelget a zörgésekért. Ez az egyik legjobb példája annak, hogy egy arra megfelelő tér, és néhány egészséges, telt középpel rendelkező hangszóró kombinációja sokkal többet ér a koncepció nélkül bedobált tucatnyi hangsugárzónál. Persze ami itt pozitívum, az az autópályát (is) még csak nyomokban ismerő navigációnál elvész; nem is értem, hogy kinek éri meg 235 ezer forintot kiadni a hazánkban szinte teljesen haszontalan rendszerért.
A csomagtartó nem hatalmas - galériaÉs hogy milyen a Kangoo a hétköznapokban? Leszámítva azt a mosolyt, amit a hátul helyet foglalókból, vagy a járókelőkből kicsal, bizony elég sok olyan autót találunk, ami sokkal jobban teljesít napi szinten. A rövid tengelytáv miatt a parkolás ugyan könnyen megy és az autó fordulékonysága is remek, a csomagtartó viszont sajnos nagyon kicsi. Bár a szörfdeszka nyitott tetőnél vígan befér, és a belül helyet foglalók sem panaszkodnak, a hátra bezsúfolható kevés csomag azonnal ellenpontoz – főleg, amikor ajtónyitásra a kifelé lejtő padlón minden kiömlik.
Az 1.5-ös, 105 lóerős dCi turbódízelmotor régi ismerős, a Be Bopban mégsem muzsikál olyan szépen; sőt, még azt, ahogy muzsikál, is egészen hangosan teszi – a csekélyebb hangszigetelés valószínűleg a haszongépjárműves múltnak köszönhető, és természetesen már országúti tempónál is erősen visszaköszön. Ráadásul viselkedése sem a megszokott: a jól megvezetett, aránylag rövid utakon járó, és a kormányhoz szerencsére igen közel lévő hatsebességes váltókarhoz egy átlag Clio tulajdonosnál gyakrabban kell nyúlunk, ugyanis – műszerünk által is igazoltan - kicsit később tölt be a turbó (ezáltal csökkentve a hasznos fordulatszám-tartományt). Azért így is szedi ám lábait a Kangoo, és még négy személlyel is fickósabbnak tűnik, mint például a Grand Scénic.
Jávorszarvast mással kerülgetnék rendszeresenSzóval egyáltalán nincs hiány a teljesítményben, sőt, a futómű tekintetében bátran nevezhetjük túlmotorizáltnak is a modellt. Ugyanis a rövid tengelytávval párosított MacPherson és csatolt lengőkaros felfüggesztés csak ritkán van a helyzet magaslatán. Kanyarban erőteljesen bólogat a viszonylag magas karosszéria, miközben határait irdatlanul hamar eléri, ráadásul a gödröket sem szűri olyan nagy hévvel. Közel sem kemény, csak hiányzik belőle a kifinomultság, amelyet jól mutat az is, hogy terhelés alatt nevéhez méltó módon hajlamos kenguru módjára ugrálni az úthibákon.
A motorhoz visszatérve egyébként továbbra sem iszákos az 1.5 dCi, ám a hatodik fokozat ellenére a nagy homlokfelület miatt autópályán már sokat eszik a(z egyik) legviccesebb kenguru; pont a „nagysebességű” szakasz miatt lett 9 deciliterrel magasabb normafogyasztásunk a gyári vegyes átlagnál. Bár a hét liter azért így sem vészes…
Kell is a takarékosság: ha a házon belüli konkurenciát nézzük, választhatunk rögtön ugyanakkora teljesítményű (ám szerényebb nyomatékú) 1,6-os benzinest, amely mellett 440 ezer forinttal szerényebb ára, és alacsony fordulaton visszafogottabb hangja szól, ellene pedig az ötsebességes váltó, és a – részben emiatt – két literrel magasabb fogyasztás.
Az ára meghökkentő, de reális - galériaPedig nem árt a spórolás, ugyanis – most tessék kapaszkodni – a tesztautó ára 5,5 millió forint, de a legolcsóbb dízel verziót sem kapjuk meg listaáron 4,9 millió alatt. Komoly árcédula, amit az életmódautó státusz és a kabriósítás mellett az átfogó alapfelszereltség igazol (mondjuk ESP nélkül én sem merném ezt az autót árulni). Az opciós listán csupán tolatóradart, tempomatot, navigációt, Bluetooth-os telefon-kihangosítót, és automata klímaberendezést találunk – a szokásos Renault garanciahosszabbítás tételei mellett.
Viszont hiába a tekintélyes ár, az igazságoz az is hozzá tartozik, hogy ezzel a felszereltséggel egy kompakt egyterű nagyjából ennyibe kerül. Csakhogy néhány hasonlóan egyedi, ám praktikusabb és kiforrottabb konstrukciót említsek: a Citroën C3 Picasso a tesztelt Be Bophoz hasonló szinten 5,8 millió, egy Peugeot Partner Tepee 6 670 (!) ezer forint, viszont a Kia Soul még kedvezőbb, 5,33 milliós árral rendelkezik.
Ugyanakkor mindez sajnos hiába szól részben a Kangoo Be Bop mellett; amíg házon belül is ilyen autókat kínálnak kedvezőbb áron, addig bizony racionális fejjel nem éri meg még csak ránézni sem a legbohókásabb Renault-ra. Viszont ha szeretjük a mókát és a gyermeki csíntevéseket, akkor még mindig lehet nálunk egy esélye – de sajnos a magyar átlagpolgár még nem engedheti meg magának, hogy ennyi pénzt tréfára költsön.
| Néhány szóban: A Kangoo Be Bop azon autók közé tartozik, amelyre kívülről mutogatni jobb, mint használni. Viccnek elmegy, haverokkal bandázni megfelelő, minden másra viszont találunk jobb autót nála, főleg ezért az árért. Nyugatabbra, ahol még bőven a fiatalság első autója kategóriába is belefér, van létjogosultsága, nálunk azonban csak egy érdekes színfolt marad. | ||||||
Előnyök: Vidámság; Remek panoráma; Jó váltó; Viszonylag takarékos motor; Szép hangú audiorendszer
Hátrányok: Billegős futómű; Néha felütő rugózás; Hangos motor; Pontatlan kormányzás; Hátul recsegésbe torkolló karosszéria-csavarodás; Haszontalan navigáció; Zajos; Apró csomagtartó; Ötödik ülés hiánya; Magas zajszint