Tesztek

A Renault Fluence februári bemutatójának alkalmával részletesen kiveséztük a típust és már akkor kiderült, hogy hazánkban szép jövőt jósolhatunk neki, ugyanis ennyire korrekt áron senki más nem kínál „ilyen sok” autót.

Tényleg jó választás az 1,6-os Fluence? - kiderül!Múlt heti tesztünk során viszont nehezebb dolga volt a Renault Törökországban gyártott üdvöskéjének, hiszen ezúttal egy héten és sok-sok kilométeren keresztül nyúztuk a kánikulában az autót, amelyet ez esetben az 1,6 literes, 110 lóerős alapbenzinmotor hajtott. A Fluence legkomolyabb ütőkártyája egészen felnőttes megjelenésén és méretén kívül (ilyen szempontból gyakorlatilag a középkategóriában is megállná helyét) egyértelműen felettébb vonzó ára: már 3,6 millió forinttól magunkénak tudhatjuk a több mint 4,6 méter hosszú francia limuzint, de sok-sok jóval felszerelt tesztautónk sem kóstált többet 4,2 milliónál. Egy lényeges (vásárlási) tanácsot viszont már most elmondanék: a Fluence-hoz az 1,6-os benzines egység egyszerűen nem való és a gyártó remek 106 lovas 1,5 literes dízelmotorjának (amelyhez már plusz egy sebességfokozat is jár) 500 ezres felára minden egyes fillért megér. Hogy miért van ez?

A februári, rövid menetpróba kapcsán nem derült ki igazán (bár már akkor is leírtuk, hogy egyértelműen jobb a gázolajos kivitel, csak az átlagigényeket kielégíti az alapegység is), ám a változatos tesztúton egyértelműen igen: a dög melegben a kissé huzatosan és harsányan, de hatásosan működő kétzónás automata klímát szinte végig működtetve (kivéve normafogyasztási körünk alatt, amelyet minden autó esetében szigorúan klíma nélkül teljesítünk), néha többedmagammal és csomagokkal utazgatva ugyanis az autó úgy mozgott, mint egy beteg teve.

A lusta benzines az autó leggyengébb pontja - galériaA nyomatékszegény 1,6-os szerencsére nem fulladékony (bár a kuplung teljesen érzéketlen), ám a teljes fordulatszám-tartományban kelletlenül viselkedett és mindenhol átlag alatti dinamikáról tett tanúbizonyságot, arról nem is beszélve, hogy tempomatos szakaszokon hajlamos volt a rángatásra. A plafonig kihúzatva ugyan szorult bele némi vér, de akkor is inkább erőlködő orgánumára figyelünk fel, mintsem jó kondíciójára, éppen ezért nincs is kedve az embernek sietni vele. Nyugodtan, lassan suhanni viszont egészen jó az autóval – úgy 120 km/órás sebességig: motor- és szélzaj így "alig" hallható, a bemutatón már kielemzett puha hangolású, ám nagy úthibáknál fel-felütögető és billegős futómű (határhelyzetben mellesleg eléggé bizonytalanul viselkedik a néha túlkormányzottságra hajlamos kocsi) pedig szintén kényeztetni a bent ülőket; és ilyenkor a fogyasztás is rendben van.
 

Az említett tempó fölött (vagyis autópályán szinte mindig) a kissé karcosan kapcsolható és „kluttyogó” váltó – a dízelé jobb – legfelső fokozatában viszont a motor hirtelen üvölteni kezd (amit hangerőméréseink is igazolnak), ez pedig rendkívül kellemetlenné teszi a Fluence-ezést, arról nem is beszélve, hogy a fogyasztás is hirtelen megugrik: 130 km/órás tempónál 8-8,5 liter körül kortyol a gyengus francia limuzin. A dízelváltozat tehát nem csak dinamikusabb és takarékosabb (átlagban úgy 2 literrel), hanem autópályázásnál jóval csendesebb, így kellemesebb is. Persze továbbra is elismerem, hogy nem kevés az 500 ezer forintos felár, de ez egyrészt számolásaim szerint nagyjából 60 ezer kilométer után a fogyasztáskülönbségből megtérül, ráadásul várhatóan a gázolajos értéktartása is jobb lesz - ebben a konfigurációban a Fluence bizony jó eséllyel pályázik a magyar családok egyik legideálisabb négykerekűje címre.

Az utas-és csomagtér nagyobb kategóriákat idézBelül hosszában és széltében mindkét sorban kimondottan tágas az utastér (egyedül a hátsó fejtér nem az igazi, de 185 cm-es magasságig az is rendben van), a Mégane családból örökölt formák kellemesek, az anyagminőség pedig szintén teljesen korrekt. További pozitívum, hogy a franciák olyan dolgokra is gondoltak, amelyek jó néhány kétszer ennyibe kerülő középkategóriás modell esetében sem magától értetődőek: ide tartoznak például a hátsó szellőzőnyílások, a kényelmes kartámasz, illetve a középső felszereltségi szinttől szériában járó oldalsó, illetve hátsó rolók, amelyek igazán jó szolgálatot tesznek a nyári kánikulákban.

Persze nincsen rózsa tövis nélkül, főleg nem ebben az árkategóriában: tárolórekeszekkel egyrészt nem vagyunk elkényeztetve, másfelől az egyébként méretes ülések számomra rendkívül fárasztóak és kényelmetlenek voltak (ráadásul műbőrrel borított részük égetően fel tud forrósodni, illetve izzasztó is). Harmadrészt pedig a beltér rossz úton haladva nyöszörgés formájában folyamatosan „él” körülöttünk, ez a „jelenség” pedig nem az elpusztíthatatlanságról tesz tanúbizonyságot. A csomagtérrel is hasonló a helyzet: egyfelől már alaphelyzetben is fél köbméteres űrtartalmával kimondottan tágas, kárpitozásával és formájával pedig szintén nincs baj, a szűk nyíláson keresztül viszont esélyünk sincs nagyobb cuccokat belerámolni, a mélyen belógó lengőzsanérokkal pedig érdemes vigyázni. Ja és még valami: kedves Renault, miért nem jutott egy filléres fogantyú, vagy bármi a csomagtérajtó behúzásához? Így talán – főleg télen, latyakos időben – nem koszolná össze a kezét minduntalan a kedves felhasználó…
 

A Fluence közel sem hibátlan, de jó autó - dízelmotorral!Összességében viszont elmondható, hogy a Fluence kimondottan jó ajánlatnak számít, és válság ide vagy oda, jó esélyei vannak a hazai családosok szívének elhódításában, akik egy olcsón megvásárolható és fenntartható, kellemes megjelenésű, nagy, (sportos viselkedés helyett) kényelemre hangolt és jól felszerelt limuzinra pályáznak. A típusnak egyébként gyakorlatilag mindössze egyetlen komoly konkurenssel kell csak szembenéznie ha az alsó-közepes szedánokat vesszük alapul, amely nem más, mint a Chevrolet Cruze; a Renault üdvöskéje viszont véleményem szerint egyértelműen jobb választásnak számít ellenfelénél, már csak jóval nagyobb utas- és csomagtere, illetve igényesebb belseje miatt is. No meg lehet még itt említeni a Skoda Octaviát is (amely azért el kell ismerni, hogy egyértelműen kiforrottabb, jobb autó a Renault-nál), ám azonos felszereltség esetén, hasonlóan motorizálva a praktikus és remek Skoda nagyjából egymillió forinttal (azaz több mint 20 %-kal) drágább a Fluence-nél, ami ebben a kategóriában nem kis különbség. A kicsit jobban összerakott és kellemesebb futóművel szerelt Mégane kombi ugyanilyen konfigurációban egyébként 800 ezer forinttal drágább Törökországban gyártott, egy generációval fejletlenebb testvérénél...

4,5 millióért már teljesen korrekt Fluence-et kapunkViszont nem győzöm hangsúlyozni: ha már Fluence, ne sajnálják az 500 ezres felárat kifizetni a 106 lóerős 1,5-ös dízelért, hiszen azzal garantáltan boldogabbak lesznek és az „olcsó húsnak” nem lesz híg a leve! Úgy 4,44 millió forint ellenében (a Renault saját hitelét választva egyébként további 400 ezer forint kedvezményre és 5 éves garanciára lehet számítani minden változat esetében) megkaphatjuk a sok-sok jóval felszerelt Exception szintet, mi több, ennél százezerrel drágábban már az elegánsabb belső konstellációban tündöklő Privilége változat is a mienk lehet, amelyhez például már távirányítóval (kissé körülményesen) kezelhető, okos gyári TomTom navigációs rendszer is jár.

Előnyök: Tekintélyes megjelenés; Méretes utas- és csomagtér; Néhány felsőbb kategóriás megoldás; Kiváló ár/érték arány

Hátrányok: Elöl kényelmetlen ülések; Nyomatékszegény, autópálya-tempónál hangos motor; Buta futómű; Néhol kétes minőségű összeszerelés