Tesztek

A sikerhez már csak egy eltalált áttételezésű, jó váltó kell. Az áttételezéssel nincs is baj, hiszen a mérnökök hibátlanul kiosztották a hosszú fokozatokat, ám annak érdekében, hogy a sofőrt megóvják a váltókar tologatásától és a kuplungozástól, kínos hibát okoztak. A gubanc neve nem más, mint az MCP6, mely karakterkód hallatán vélhetően a világ összes autótesztelője sírva riad fel legmélyebb álmából is – a tulajdonosokról nem tudok nyilatkozni. Sebaj, most megfogadtam, hogy kap tőlem a szerkezet egy utolsó esélyt; teljesen tiszta lappal, előítéletektől mentesen és csupa jóindulattal állok hozzá. Jelentem, minden törekvésem hiába. Újra rá kellett döbbennem, hogy az MCP6 életképtelen, és egy máskülönben nagyon jó csomagot egymagában képes lerondítani.

Az MCP6 robotváltó megkeseríti a sofőr életétKezdjük ott, hogy a vezérlés az egyest sem automata, sem kézi módban nem engedi 2000-es fordulatszám alatt elváltani, ilyenkor viszont már vígan, erőtől duzzadva dolgozik a turbó, vagyis gázelvétel ide vagy oda, az első fokozatot képtelenség nagyobb bólogatás nélkül elváltani. A harmadikat már kicsit korábban, 1700-1800 környékén kapcsolhatjuk, míg innentől kezdve már 1500 körül felválthatunk, vagyis itt már nincs gond. Normális menetben, a második fokozattól felfelé különben az égvilágon semmi baj nincs a „robottal”, gázelvételre egy átlagsofőr tempójában, finoman kapcsol.

Ám ki nem állhatja, ha dolgoznia kell. Automata módban előzésekkor óriási határszünetekkel kapcsol vissza illetve fel (a barátnőm egy előzéskor viccen kívül megkérdezte tőlem, hogy minek fékezek, miközben csak egy váltást abszolvált az MCP6), míg lassú tempójú manőverezésekkor, főleg ha egy emelkedő is bekerül a rendszerbe, állandóan agyoncsúsztatja a kuplungot, amely sokszor kellemetlen szagával jelzi, hogy olyan kínzást kap, amit egy kezdő sofőrtől is csak ritkán látna.

További negatívum, hogy egy örökkévalóság az irányváltás, ez ráadásul bizonyos közlekedési szituációkban nem csak idegesítő, de veszélyes is lehet. Szó mi szó, ha rám hallgatnak, tényleg messziről kerülik a Citroën robotváltóját és inkább a hagyományos, e-HDI rendszert nélkülöző kézi váltós verzióra voksolnak 250 ezer forinttal olcsóbban, amely összegből szinte egy életre fedezhetik a gyárilag kiszámolt 0,4 literes fogyasztáspluszt.

Örömhír, hogy a gyártó a C3-ban már piacra dobta az e-HDI rendszer és a kézi váltó kombinációját (a szupertakarékos modell tesztjével a jövő héten érkezünk), A C4 e-HDI fogyasztásában nem csalódtunkráadásul külön pozitívum, hogy a manuális szerkezettel kombinálva már nem csak 8, hanem 20 km/h alatt képes leállni az erőforrás, ugyanúgy megtartva a fék- és kormányszervót. De béna robotváltó ide vagy oda, a C4 e-HDI a fogyasztás terén remekelt.

Végig klímázva, a lassú és sűrű forgalom miatti rengeteg előzéssel együtt 4,7 literes mért átlaggal teljesítette az erdélyi túrát, amely a körülmények függvényében nagyon kevés. Nyugodtan közlekedve országúton nem nehéz 4 liter alá leszorítani az étvágyat, míg autópályán, a szabályokat betartva klímával együtt 5,5 liter körüli átlaggal számolhatunk, s ennyiből városi forgalomban is könnyedén kijövünk.

A futómű a hosszú út során korrekt társnak bizonyult; még a peres 17 colos kerekek és a helyenként elég gyatra minőségű utak ellenére is finoman csillapított, ráadásul a romániai szerpentinektől sem jött zavarba (bár ebben a kitűnő, szépen tapadó és egyben komfortos Michelin Primacy HP abroncsok is szerepet játszottak). Mindezek ellenére azért érződött, hogy egy egyszerű konstrukcióval van dolgunk, amely terhelésváltásra kissé bizonytalan, emiatt pedig néha az ESP A C4 átgondolt, korrekt autó apróbb hibákkalsegítségére szorul, ráadásképp hangszigetelésben sem tartozik a legjobbak közé – utóbbi tulajdonsága azért is tűnt fel, mert a C4 zajszigetelése máskülönben a kategóriában párját ritkítja, a típus gyakorlatilag a szegmens legcsendesebbje.

A C4 takarékosságra hangolt e-HDI kivitelét a Citroën 5,2 millió forinttól kínálja, ám ezért az összegért már a második, egészen bőségesen felszerelt Collection szinthez juthatunk, az e-HDI ugyanis nem rendelhető alapkivitelben a 112 lovas dízelmotorral hajtott, kézi váltós „sima” HDI kivitellel ellentétben. Amint már fentebb említettem, az MCP6 váltóról és a villámgyors, intelligens start/stop funkcióval brillírozó e-HDI rendszerről történő lemondás 250 ezer forintos plusszal jár, és így egyik szemünk hiába sír kissé, higgyék el, a másik sokkal jobban nevet.

Titkos tippnek számít még a 112 lovas dízelnél lomhább, ám az e-HDI kivitellel megegyezően alacsony fogyasztást ígérő 92 lóerős (230 Nm) 1.6 HDI ötfokozatú kézi váltóval kombinálva, mely a limitált „Chic” szintben jó felszereltség mellett 4,7 millió forinttól elérhető. A rendkívül népszerű kompakt szegmensben árazás tekintetében a középmezőnyben foglal helyet a friss C4, amely egy jó hajtáslánc-választással rendkívül átgondolt utasterének és jó minőségének köszönhetően igenis megfontolandó ajánlat lehet azoknak, akik egy élhető családi autót keresnek.