Tesztek

Az oroszlános márka 207-es sorozatát vélhetően senkinek sem kell bemutatni: rendkívül népszerű felmenőjének, a mind a mai napig gyártásban lévő 206-osnak sikerét ügyesen tovább tudta vinni, bemutatása óta (2006) pedig töretlen lelkesedéssel küzd a vásárlók kegyeiért. Azt, hogy hazánk útjain is milyen gyakori a típus, csak akkor vettem észre, amikor egy héten keresztül a 207 SW (kombi) üléseit koptattam – és el kell ismernem, hogy egész jó volt ücsörögni a jól felszerelt tesztautó hangulatos félbőr foteljeiben.

Bumszlival, a kék 207-essel színesítettük a tesztetDe hogy csempésszünk egy kis színt szürkében pompázó tesztautónk mellé, Krisztitől (az Autó Pult hölgy segítőjétől) elkértük háromajtós, 2007-es 207-esét. Ő mellesleg az első, büszke tulajdonosa „Bumszlinak”, a vidám kék színben pompázó Peugeot-nak, amelynek kilométerórája már több mint 50 ezret mutat – ennek jelentős hányada városi üzemből fakad -, az együtt töltött idő alatt pedig Bumszli szinte csak örömöt okozott gazdájának, ugyanis még soha, de soha nem volt vele semmi probléma. És hogy akkor miért csak „szinte”? Az autó világítása ugyanis vélhetően meg van átkozva, nagyjából hetente kell benne izzót cserélni: hol a helyzetjelző, hol a féklámpa, hol a refi, hol a tompított, hol az index, de biztos, hogy a kis kék „pözsó” minden héten okoz valami meglepetést. No de ez legyen a legnagyobb baj; vágjunk zsebre néhány izzókészletet, és máris biztonságban érezhetjük magunkat, hiszem öröm az ürömben, hogy egyáltalán nem lehetetlen feladat az útszélén kicserélni az izzókat (még egy hölgynek sem), csak egyszer kell beletanulni a szakmába…

A Peugeot kínálatának második legkisebb szériáját már öt éve gyártják a franciák, de mind a mai napig frissnek és vagánynak hat. Még akkor is, ha technikájában, és néhány képességét tekintve nem tartozik a kategória élvonalába; ne értsenek félre, a 207-es összességében abszolút rendben vaLátják, mennyival magasabban van az SW? - galérian, de a kiskategória az egyik legdinamikusabban fejlődő szegmens, a jóval frissebb fejlesztésekkel pedig sok esetben nem képes felvenni a versenyt egy néhány évvel korábbi konstrukció. A tesztre kapott SW változatnak viszont van egy lényeges ütőkártyája: kombi karosszériájú kisautót ugyanis alig lehet kapni a piacon, így aki ilyen felépítésű négykerekűre vágyik, mindenképp vegye számításba a Peugeot üdvöskéjét. A kombi (uram’bocsá, SW) változat érdekessége, hogy annak ellenére, hogy hosszban alig tér el a hagyományos, 3/5 ajtós változatoktól, ránézésre mégis lényegesen nagyobbnak, komolyabbnak láttatja magát. Pedig tényleg alig van különbség: amikor egymás mellé álltunk a két 207-essel, alig akartuk elhinni, hogy az SW nagyobb testvérénél; az viszont már az első pillanattól kezdve szembeötlő, hogy praktikum terén párját ritkítja. Az még hagyján, hogy síkba dönthetjük a hátsó üléspadot, de a hátsó szélvédőt például külön nyithatjuk, a háromrészes „rolót” (amely igazából nem is roló, hanem egy kemény „lap”) pedig összehajtogathatjuk, így igencsak könnyű pakolászni az autóba.

Belül mindkettő egészen tágas és otthonos - galériaÉs egész sokat lehet is, ugyanis a csomagtartó tisztességes méretű, főleg a külső dimenziókhoz képest. A beltér is teljesen rendben van: mindkét sorban elegendő hely áll az utasok rendelkezésére, négy személy kényelmesen elfér benne, az erősebbik 1,6 HDI motorhoz járó Outdoor csomag méretes üvegteteje pedig kellemes atmoszférát teremt – kivéve akkor, amikor a tűző nap irtózatos sebességgel felhevíti rajta keresztül az utasteret (de a jelenség megelőzéseképp ott van az elhúzható roló). A kialakítás szép, a műanyagok abszolút elfogadható minőségűek, mi több, a legfelső borítás finomságát még néhány magasabb kategóriájú autó is megirigyelhetné. A légkondi mindkét változatban kissé huzatosan dolgozik, a gyári hifik viszont szépen szólnak. Az SW tesztautóban helyet kapott egy beépített navigációs rendszer is, de ezt nem tudom meleg szívvel ajánlani, ugyanis hazánkat nem igazán ismeri a berendezés. A divatos Outdoor kialakításhoz egyébként többek között emelt futómű, műanyagtoldatok, nagyobb kerekek (jelen esetben 16 colosak) és egy méretes tetősín jár, amely kimondottan nagy szélzajt kelt magasabb tempónál. 120 km/órás sebesség fölött kategóriatársaihoz viszonyítva kellemetlen szélzaj uralja az utasteret - a „Bumszlival” ilyenkor nyugodtabban lehet utazni, bár ott már a rövid ötödik fokozat miatt a motor hangoskodik.

Ha már a motoroknál tartunk: a 109 lóerős HDI telitalálat a típushoz, de ezen nincs is mit csodálkozni, gondoljanak csak bele, hogy ezt az egységet beleteszik egy Volvo S80, vagy V70 motorházteteje alá is! Igaz ugyan, hogy itt kicsit kulturálatlanabbul adja tudtunkra működését, mint a nagyobb típusokban (illetve mA 109 lóerős 1,6 HDI-ben most sem csalódtunkás modellben), de kis gázolajoshoz mérten alapjáraton is erős, 1300-tól érezhető, hogy elkezd felépülni a turbónyomás, 1800-tól pedig tényleg szépen húz – úgy 4200-ig. Minden fokozatban jól gyorsítja az autót, persze nem versenymércével nézve. Az egyetlen hátrányt az egyébként jól kapcsolható, ám mindössze ötsebességes váltó jelenti, a fokozatok között ugyanis az ideálisnál nagyobb lépcsők vannak, ezért az autó nem tudja teljesen kihasználni a motorban rejlő potenciált. De elkeseredésre semmi ok, a gyártó ugyanis már bejelentette az új „hatos” váltót az 1,6 HDI-hez, amellyel együtt még az erőforrás is izmosodik valamelyest: 109 helyett 115 lóerős lesz, csúcsnyomatéka 240 Nm-ről 270-re emelkedik, és az sem utolsó szempont, hogy gondozásmentes részecskeszűrőt kap, tehát fenntartása is kedvezőbb lesz; még ennél is. A PSA-féle HDI egyik legszerethetőbb tulajdonsága ugyanis rendkívül kedvező fogyasztása: 5-5,5 literből simán el lehet járni az autóval, és még a legkeményebb budapesti dugókban sem kér többet 7 liter gázolajnál száz kilométerenként.

A benzinest forgatni kell, a dízelt nem feltétlenülÉs a Bumszli? A könnyű háromajtós karosszériát a Peugeot-féle 1,4 literes, 16 szelepes, 88 lóerős benzines is egész jól mozgatja ám! Persze itt nem a nyomaték az úr, a sebes haladáshoz bizony pörgetni kell a négyhengerest. Az 1,4-es váltója ráadásul a dízelnél könnyebben és pontosabban is kapcsolható, így egész nagy öröm vele a városban szaladgálni. Ez a motor viszont már nem kapható az autóhoz: vagy ugyanennek a 75 lóerős, nyolcszelepes változatát választhatjuk (a táblázatban ennek adtuk meg az árát), vagy a jóval modernebb, MINI-ből érkező 95 lovas variánst, amely igazán virgonccá teszi a 207-est. Az 1,4-es fogyasztása egyébként szintén rendben van, bár azért vagy másfél literrel többet benyakal testvérénél, miközben érezhetően gyengébb menetteljesítményekkel ruházza fel a modellt.

És hogy milyen vezetni az autókat? Még mindig jó! Főleg a kezdő sofőrök, illetve a hölgyek értékelhetik leginkább a 207-esek vezethetőségét: az oroszlánkölök nagyon könnyen terelgethető, minden kezelőszerv lágyan működik, ritkán látni ilyen egyszerűen beidomítható jószágot. Egyedül a fék nem a lányok kedvence, azt ugyanis mindkét változatban taposni kell: a fékerővel nincs itt gond, de a hatásos megállás érdekében bizony rendesen oda kell pakolni a pedálnak. A futómű hangolását viszont eltalálták a franciák: a budapesti utakat is egészen jól viseli (egyedül a mélyre lógó lökhárítók sínyli meg egészen könnyen magas padkákat), komfortosan rugózik, de kanyargás közben sem kell attól tartani, hogy felborul 207-esünk. Persze azért dől, illetve az orrát is tolja szorgosan, de mégis végig kiszámítható marad.

Lehetnének olcsóbbak is - galériaAz ember azt gondolná, hogy egy – mai viszonylatban – kissé öregecske típus árcéduláján meglehetősen kedvező számkombinációt láthatunk, főleg, hogy a francia márkáknak egyrészt egészen kellemes árpolitikájuk szokott lenni, másrészt pedig a válság lenyomta az autók árait. Nem úgy a Peugeot-nál, ahol árban meglehetősen magasra becsülik a 207-est. Szó sincs arról, hogy aránytalanul drága lenne, mert azért a konkurensek is büszkén viselik ötmillió körüli árcédulájukat, de a tesztelt 207 SW Outdoor 1.6 HDI több mint 5,5 milliós listaára hallatán mindenkinek kigúvadtak a szemei, akik erről érdeklődtek. Az autó egyetlen, igazai konkurense szinte hajszálra ennyibe kerül: a megújult Skoda Fabia Scout-ért a 105 lovas 1,6 literes turbódízellel, szintén ötsebességes kézi váltóval, hasonló felszereltséggel legkevesebb 5,3 millió forintot kell fizetni, tehát a cseh versenyző százezerrel drágább a Peugeot-nál.

A legizgalmasabb alternatíva viszont szerény véleményem szerint a 106 lovas Renault Clio Grandtour, amelyhez már hatfokozatú váltó jár, 4,2 millió forinttól jól felszerelve elvihető (bár a műanyag, terepes kiegészítőkről le kell mondanunk – sebaj, cserében igazán csendes magasabb tempónál is), összességében modernebb is a 207-esnél – bár közel sem olyan tetszetős -, arról nem beszélve, hogy fogyasztása szintén alacsonyabb, úgy egy fél literrel. Egy jó akcióval/alkuval viszont igen kecsegtető lenne a divatos oroszlán…

Előnyök: tetszetős formák; erős és takarékos HDI erőforrás; kellemes hangulatú utastér; jól eltalált futómű

Hátrányok: jó lenne egy hatfokozatú váltó (bár rövidesen érkezik); nagyobb tempónál magas zajszint; kissé drága