Az alsó-középkategória talán a legszerteágazóbb és legkeményebb piaci szegmens, hiszen ebben küzdve kell a gyártóknak a legnagyobb közönséget megszólítani, ráadásul gyakran pont ezeken húzómodelleken múlik a siker vagy a bukás. Az Opel Kadett sztorija egészen pontosan 1962-ben kezdődött, mi pedig a Kultmobil jóvoltából egy ’76-os példányt fogtunk vallatóra, hogy kiderüljön, milyen is volt évtizedekkel ezelőtt a nyugati átlagpolgár élete.

A modell története kifejezetten érdekes fordulattal indult. Már akkoriban amolyan mércének, erős ellenfélnek számított a Volkswagen, amit az Opelnél is nagyon jól tudtak, épp ezért az akkori vezér, Karl Stief 1957-ben kéréssel járult Detritban a General Motors gárdája elé: egy anti-VW fejlesztéséről és gyártásáról győzte meg a vezetőséget, öt év múltán pedig már a gyártósor ontotta a rivális wolfsburgiak orra alá borsot törő Kadettet. Már az első generációból is készült szedán, kupé és kombi modell, így már a gyártás elején széles palettát kínált az Opel a középosztály számára.

A rövid életű, mintegy 3 évet megélt első széria után a második már hosszabb ciklusnak örvendhetett, a B Kadettet ugyanis 1965-től egészen ’73-ig gyártották, ekkor viszont már muszáj volt rátenni még egy lapáttal, hiszen a konkurencia nyomása egyre fokozódott. A nagy rivális mellett a Ford Escort is nagy veszélyt jelentett az Opel modelljére. Viszont ami 1974-ben a Volkswagen gyárából kigördült, igazi megsemmisíthetetlen ellenfélnek bizonyult: ekkor kezdődött ugyanis a Golf sikersztorija.

Persze nem szabad leírni az Opelt, a ’73-as születésű C Kadett miatt azért a Golfnak is gyöngyözhetett a homloka, bár a két modell a megegyező szegmens ellenére teljesen más felépítést hordozott magában.

A Golf már a mai építési trendek szerint keresztben beépített orrmotorral és elsőkerékhajtással operált, míg cikkünk tárgya a klasszikus iskola szerint, hosszában elhelyezett erőforrással és hátsókerékhajtással rendelkezik. No de nem is húzom tovább az időt, nézzük tesztalanyunkat, a meseszép állapotnak örvendő 1976-os Opel Kadett C-t, amely ráadásul a ritkább, 1.2S Berlina kivitelben készült.

Gábor, a tulajdonos 2006-ban jutott hozzá a százezres futásteljesítményt épphogy túllépő autóhoz, amelynek történetét szinte újkorától megismerte és ennek, valamint a jó állapotnak tudatában megkötötte az üzletet, amit azóta se bánt meg. Számos veterán túrán járt már az autóEzt mi sem jelzi jobban, mint hogy minden egyes, az autóval együtt töltött percet, kilométert széles vigyorral nyugtáz még ötéves kapcsolatuk után is.

Klasszikus értelemben vett restaurálásról itt nem beszélhetünk, ugyanis a Kadett utastere olyan makulátlan, hogy nem volt szükség komoly beavatkozásra, mindössze a kissé megkopott külső fényezés került felújításra, valamint a megöregedett tetőkárpitnak kellett mennie, minden más az autó születése óta szolgálja a gondos tulajdonosokat, akik már jóformán a kezdetektől is hobbiautóként kezelték.

Aki első ízben repíti végig tekintetét a lemezeken, talán unalmasnak találja a három doboz elvén felépülő karosszériát, azonban a Kadett tarsolyában számtalan finomság rejtőzik, ami miatt érdemes kicsit többet időzni az autó körül. Maga a szín is igen vonzó, nem az a tipikusan A nemzetközi FIVA minősítés is az autót dicséririkító sárga. Talán a képek is vissza tudják adni valamennyire, de élőben szemlélve megdöbbentően jól áll az Opelnek ez az árnyalat. Az egyszerű, mégis tetszetős formák igazán kiegyensúlyozott egyéniséggel ruházzák fel a Kadettet, ami a maga egyszerűségével mégis roppant vonzó összképet tudhat magáénak.  Aztán ott van az autó kerékjáratain, a küszöbökön és a köténylemezeken végigfutó, folytonos króm csík, az oldalt díszítő másik, az igazi finomságokat azonban a gyári kiegészítők jelentik.

Az eredeti első ködfényszórók és a hátsó ködzárófény kifejezetten szívet melengető részletek, a különleges megoldások hódolói pedig a jobb hátsó szellőzőrostély alá bújtatott tankbetöltőnyílás láttán olvadhatnak el. Azért a szépséges 13 hüvelykes gyári felnik mellett sem mehetünk el szó nélkül, amelyek nélkül nem lenne kerek a világ, ahogy a korabeli bólogató kutya nélkül sem.

A tökéletesen működő gyári Opel rádió is kuriózumBeülve már hamisítatlan ’70-es évekbeli hangulat fogad, mint említettem, itt a tetőkárpiton kívül minden az eredeti. Ez talán kissé hihetetlennek hangzik, mégis igaz, ráadásul a makulátlan utastér egyetlen porcikáját sem kezdte még ki az idő vasfoga. A szőnyeg csodás állapotnak örvend, a műszerfal műanyagját még egy apró hajszálrepedés sem rombolja, a kapcsolók, a kis piktogramok, az ajtót borító barna bőr bizony már 35 kemény éven át ellenáll és még most is elpusztíthatatlannak tűnik. Mindeközben a kapcsolók is tökéletesen működnek, minden precízen, pontosan teszi a dolgát, ezzel bizonyítva a teóriát, hogy a Kadett egy igazi kis finom műszer.

(Érdemes lapozni, kiderül, hogyan teljesít menet közben a Kadett)