Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

 

Mindezek tükrében bármennyire is megkedveltem ezt a szuper hajtásláncot, nem tudom, hogy igazából kinek ajánlanám tiszta sNagyon jól megy, de alkohollal kissé iszákos a 2.0Tzívvel az Insignia ezen kivitelét, hiszen az autóért 150 ezer forinttal többet kell fizetni, üzemeltetése az ég világon semmivel sem olcsóbb, a gyakrabban esedékes tankolások pedig kényelmetlenebbé teszik a használhatóságot, hiszen azért valljuk be, hogy a tankolás nem a legkedvesebb tevékenységünk. Persze a környezettudatosabb vásárlóknak jó választás lehet a kompromisszummentesen használható etanolos verzió megvásárlása, de hozzátenném, hogy ezen érdeklődők nem biztos, hogy egy 220 lóerős limuzinnal kívánják pusztítani az üzemanyagot..

Summa summarum, ha rám hallgatnak, az erős Otto-motorok szerelmesei az ugyanilyen kvalitásokkal és adatokkal bíró „sima” változatot kérik, s a vásárlásnál megspórolt összeget üzemanyagra költik. Mondom ezt mindazok tükrében, hogy 95-ös oktánszámú benzinnel meglepően takNem csak egyenesben gyors: jól kanyarodikarékosnak bizonyult a modell (tavaly 7,4 literes átlaggal teljesítettük normakörünket), így több mint 5000 km-t ingyen furikázhatunk. A motorra még visszatérnék néhány gondolat erejéig: a szép hangú, modern kétliteres turbó teljesítmény-leadása rendkívül egyenletes, az egység rugalmas, s szinte nem ismeri a turbólyukat; már 1300-as fordulattól megjön az ereje, alig 1500 fölött el lehet váltani, 2500-tól pedig nagyot tol kb. 6200-ig, ahol nagyon hirtelen lép be a leszabályozás. A kuplung pedálérzete kicsit fura, ám könnyen megszokható, míg a remek áttételezésű hatfokozatú váltót nem érheti semmi kritika. Az egyetlen homrokráncolást kiváltó momentum a mai turbómotorokkal összehasonlítva kicsit nagyobb késlekedés a teljesítményigény és annak megérkezése között, magyarul a gázpedálra lépve nagyjából egy másodperces várakozás után kezd el tölteni a "csiga", ezáltal maga az autó sem lódul meg rögtön.

Nincs is mit hosszasan taglalni, ez a hajtáslánc úgy jó, ahogy van – csak kár, hogy ezt ’Opelék’ is tudják, így még etanolozás nélkül is több mint 1 millió forint felárat kérnek érte a kevésbé modern, jól ismert 1,6 literes 180 lóerős turbós benzinessel összehasonlítva. Ha már az anyagiaknál tartunkSzámtalan extrát kínál az Opel csúcsmodelljéhez: a praktikusabb, és sokak szerint tetszetősebb ötajtós kivitel felára 130 ezer forint a négyajtós szedánhoz képest (kombi: +300 ezer), vagyis érdemes fontolóra venni.

Az Insignia különben pont olyan maradt, mint amilyen eddig is volt: kívülről még mindig nagyon vonzó, a hátsó sorban külső méreteihez képest kissé szűk, de azért bőven használható, ülései elöl-hátul nagyon kényelmesek, mindezeken felül pedig egy minden tekintetben tetszetős, szépen összeszerelt, finom anyagokból építkező, méretes csomagtartóval rendelkező autót kapunk. Dinamikus futóművével - főleg a feláras állítható szettel - kiemelkedik a mezőnyből, fékei szintén példásak; sportszedánként vizsgálva egyedül kormányzásának puhasága vesz el valamennyit az élményből.

Plusz pénzért rengeteg extrát vásárolhatunk: találunk a listán sávtartó automatikát, mérsékelt hatékonysággal dolgozó táblafelismerő rendszert, elektromos-memóriás, 300 ezerért nem drága az OPC line sportcsomagfűthető-hűthető, különböző fajta bőrkárpitokkal borított üléseket, kétféle navigációs rendszert, a piac legjobbjai közé tartozó xenon-fényszórókat, automatikusan elsötétedő belső-külső tükröket, melegen ajánlott 230 Voltos csatlakozót és sok egyéb finomságot.

A tesztautó 300 ezer forintos OPC line külső-belső sportcsomagja a vörös színnel kombinálva csak tovább fokozza a feltűnést sem kerülő megjelenést, és ár/érték aránya is nagyon jónak számít. Kár, hogy a jó fogású sportkormány műanyag betétje már második ízben keseríti meg a tesztelők életét. Még egy apró jótanács: ha rám hallgatnak, messziről elkerülik a 18 colosnál nagyobb kerekeket.

Persze ha az opcióknak nem tudunk ellenállni, már-már prémium szintre emelkedhet kedvencünk ára (tesztautónk például több mint 11 milliót kóstált), de megéri a beruházás: a kategória egyik legfinomabb tagját kínálja az Opel, a 2.0 T motor pedig ínyencválasztás. Egyébként jelen pillanatban az importőr 400.000 forintos kedvezményt biztosít a kicsit borsos áron kínált Insigniára, ami így valamelyest kedvezőbb vételnek bizonyulhat.

Néhány szóban

Az Opel Insignia már többször bebizonyította, hogy megérdemelten zsebelte be a 2009-es Év Autója címet. Karosszériája dögösre sikeredett, utastere minőségi és tetszetős, futóműve finom, komoly hibái nincsenek, a kétliteres, 220 lóerős turbómotor pedig kategóriájának legjobbjai közé tartozik. A valamelyest tisztábban működő bioetanolos változat csak az elvetemülten környezetbarát vásárlók számára éri meg 150 ezer forintos felárát, hiszen annyival többet fogyaszt benzines testvérénél, hogy vele összehasonlítva üzemeltetési költsége magasabb nála, ráadásul a gyakrabban esedékes tankolás kényelmi mínuszt is jelent. Mindenesetre, benzines kivitelben továbbra is az igencsak ajánlott kategóriába tartozik a sajnos elég borsos áron kínált 2.0 Turbo kivitel.

Előnyök: Tetszetős külső-belső formavilág; Minsőségi kialakítás; Remek ülések; Bivalyerős, kulturált turbómotor; Praktikus ötajtós kivitel; Ügyes futómű; Csendes futás

Hátrányok: Nehezen átlátható karosszéria; Etanollal kissé iszákos motor; Nem megtérülő (bár nem magas) etanolos felár; Hátul, főleg fejtérben kissé szűk; Nem olcsó 

 

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek