Múlt heti tesztünk révén már részletesebben is megismerkedhettek a Ford Focus legfrissebb, harmadik generációjával, pontosabban annak négyajtós, 115 lóerős gázolajos 1.6 TDCI változatával. És talán emlékeznek még a cikk zárására: azt ígértük, hogy ezen a héten egy még finomabb verziót fogunk bemutatni Önöknek – és hogy a körítést még izgalmasabbá tegyük, a Focusok krémjéhez elkértük az Autó Pult szerkesztőségének véleménye szerint a kompaktok jelenlegi legjobbját, az Opel Astrát.
A nagy duett: itthon mindkét modell nagyon fontosLehet, hogy sokan nem értik, miért pont az Astrát tartjuk (vagy tartottuk eddig? – a végére megtudják!) a kategória ászának, hiszen a villámos márka büszkesége néhány összehasonlítót elvesztett már a nyugati lapoknál a Golf ellen. És jogos: ha csupán a képességek alapján ítélünk, akkor a kategóriateremtő wolfsburgi valóban képes az Astra fölé kerekedni (könnyedebb vezethetősége, nagyobb hátsó helykínálata és jobb hajtásláncai révén), de hazánkban olyan nagy az árkülönbség utóbbi javára, hogy – főleg egy különösen ár-érzékeny piacról lévén szó – ez megfordítja az állást. A képeken látható fehér Astra különben ismerős lehet már szemfüles olvasóinknak, hisz’ nemrégiben ő már egyszer bizonyított nálunk: januárban az Alfa Giuliettát fektette két vállra. Vajon képes duplázni, vagy a Ford friss siker-várományosa felülkerekedik rajta? Olvassanak tovább, és kiderül…
Karosszéria; utas- és csomagtér
(Jó?) szokásunkhoz híven az esztétikum kérdését inkább Önökre hagyjuk. Bár ez az eredménybe véletlenül sem számít bele, de azért szerkesztőségi szinten egyetértettünk abban, hogy a rüsselsheimi típus ebből a szempontból jobban sikerült, mint a kölniek gyermeke. Utóbbinak négyajtós és kombi kivitelével minden rendben van, ám az ötajtós verzió hátulját szokni kell – főleg az irdatlanul nagy hátsó világítótesteket, amelyek olyanok, mintha valaki megolvasztotta volna őket és Formailag talán az Astra a nyerő, bár ez szubjektív„elfolytak” volna. Elölről viszont jó értelemben véve egyedire sikeredett a Focus, a lapos lámpák és a nagy száj dinamizmust sugall. Összességében az Astra harmonikusabb, ám dundibb, míg a Ford egyértelműen könnyedebb, ugyanakkor megosztóbb.
A fenti sorokat szubjektív érzések szülték, de innentől kezdve komolyra fordítjuk a szót; már elöljáróban elárulom: ezt a részt az Astra „vitte”. Kezdjük a hasonlóságoknál: az itt is-ott is korrekt anyagminőség és az összeszerelés terén gyakorlatilag döntetlent hirdethetünk, sőt, az átlagos méretű csomagterek esetében is csak néhány liter választja el a két autót egymástól. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a Fordéból elvesz valamennyit a feláras pótkerék, az Opelben pedig egy pici síalagút könnyíti meg felhasználók életét a szokásos osztottan dönthető támlák mellett.
A Focus utastere lehetne átgondoltabb - galériaAz utastér tekintetében viszont egyértelműen az Opelnél a pont: a kezelhetőség a sok-sok gomb ellenére átgondoltabb, a kormány mérete, fogása és „vezérlőpanelje” jobb, tárolórekeszekből többet találunk, az USB-csatlakozó elhelyezése és a tologatható kartámasz okosabb, a feleolyan keskeny középkonzol pedig nem szűkíti be az utas oldali lábteret. Ezekhez jön még 100 ezer forint felár ellenében kínált (és szerintünk kötelező), sok-sok irányba állítható sportülések extra kényelme – a Fordhoz ilyet nem kérhetünk, bár így sincs baj a kényelemmel -, valamint a második sorban a kicsit nagyobb fej- és lábtér. Itt megjegyezném, hogy a terebélyes karosszériákba mindkét esetben varázsolhattak volna több helyet a tervezők. A formák terén itt sem kívánunk dönteni, de azt elmondhatom, hogy a Focus-beltér fiatalosab/vagányabb, míg az Astra itt elegánsabb, klasszikusabb.
Hajtáslánc; menetkomfort és dinamizmus
Remek a Ford motorja: erős, rugalmas, takarékosEddig még nem derült fény arra, hogy miért is írtam azt, hogy a Focusok krémjével van dolgunk, de most elárulom: a hajtásláncról van szó. A tesztautóban a Ford vadonatúj fejlesztésű, közvetlen befecskendezéses 1,6 literes turbómotorja dolgozott, amely ráadásul rögtön erősebbik, 182 lóerős változatában (a gyengébbik 150 lovas) tette tiszteletét nálunk és próbált meggyőzni minket kvalitásairól – jelentem, sikerrel. A minden tartományban rendkívül halk és kulturált négyhengeres 240 Nm-nyi nyomaték leadására képes, ráadásul ez az érték már 1600-as fordulatszámtól jelen van, ami előrevetíti a motor karakterét: bizony nagyon kellemes.
A pincéből jól húz az EcoBoost, de fent sem fogy elAz EcoBoost egység már szinte alapjárattól kezdve jó kedvében van, és olyan szépen, egyenletesen húz már a pincéből, hogy semmi értelme forgatni: aki képes azonosulni kvalitásaival, már akár 1500 körül elváltogathatja a fokozatokat a könnyen kapcsolható, eltalált áttételezésű váltóval, és a korán felépülő nyomaték miatt még így sem fogja lagymatagnak érezni az autót. Persze ha a lovak közé csapunk, szépen szalad a ménes: a százas sprintet nálunk nyolc másodpercen belül teljesítette az autó (és ha kell, 220 km/h-nál is gyorsabban képes száguldani), mindezt pedig olyan természetességgel, könnyedén tette, hogy öröm volt nézni. De éppen ezért ne várjunk tőle sportos viselkedést; ez a hajtáslánc inkább a nyugodt, nyomatékból történő közlekedést támogatja, bőséges erőtartalékokat biztosítva a sofőrnek - a ’sportolóknak’ érkezik majd az ST illetve az RS kivitel.
Néha hihetetlen fogyasztási értékek jelennek megJa és az igazi meglepetésre csak a benzinkútnál kerül sor: hiába a 182 benzines lóerő, az új turbómotor meghálálja a finom bánásmódot. Normafogyasztási körünket már-már hihetetlen, 5,9 liter/100 km-es eredménnyel zárta, és 7 literből még tojás nélkül a lábunk alatt is el lehet járni; országúton a Focus nem kér többet 5 liternél, autópályán pedig elvan 7 körül és remekül működő, gyors start/stop rendszerének is köszönhetően városban el tudunk járkálni a forgalom függvényében 7-8 liter között. Szó mi szó, ez a motor úgy tökéletes, ahogy van, és bizony egyáltalán nem vágytunk a szintén remek dízelre.
A hajtáslánc terén a Szentgotthárdon gyártott 1,6 literes, 180 lóerős (230 Nm) turbómotorral hajtott Opelnek sem kell elbújnia, de azért érezhető a gyengébb tLent és középen gyengébb az Opel, de fent izmosechnikai színvonal. A csúcsteljesítménnyel a papíron és a gyakorlatban sincs baj. A Focusnál nehezebb Astrát is felrepíti 8 másodperc alatt 100-ra az egység, és innen meglepő módon az Opel el is lép a Fordtól – de rugalmasságban, az alsó fordulatszám-tartományban mutatott nyomatékosságban nem éri utol az EcoBoost-ot, ráadásul annál átlagosan úgy 1,5 literrel többet kér enni, városban pedig a start/stop rendszer hiánya miatt a differencia akár 2-3 liter is lehet. Akinek tehát kulcsfontosságú a fogyasztás, a Forddal jobban jár, bár halkan hozzáteszem, hogy ezek a vásárlók általában nem a 180 lóerős csúcs-benzineseknél szoktak kikötni. Az Opel egyébként magas fordulatszámokon ércesebb, sportosabb hangjával örvendezteti meg tulajdonosát: őt jobb érzés űzni.
(A következő oldalon cikkünk folytatódik, és elérkezünk az igazság pillanatához is).