Ezúttal is Renault segédlettel alkotta meg az Opel legnagyobb személyszállító egyterűjének új generációját. Az új Vivaro a szegmens – és ezáltal a nyolcszemélyes teljes értékű utazás – egyik legkedvezőbb modellje lett, miközben kvalitásaiban nagyszerű hajtásláncot találunk a lemezei alatt.
Renault kormány Opel jellel - galériaTesztünk tulajdonképpen szólhatna a Renault Traficról is, a két modell ugyanis egypetéjű ikertestvér. A Vivaro csupán a felségjelzésekben, és a külső kozmetikázásban különbözik a francia társától. A Renault-tól érkező licenszet nem is akarták tagadni a gyáriak: belül minden, így még a kormánykerék is tipikusan a rombuszos márka formáit viseli, csupán a rajta lévő villámos embléma igyekszik feledtetni a rokonságot.
Terpeszkedni 3. üléssorban? Üdv a kategóriábanNincs is mit tagadni: a Renault kiemelkedő szereplő a haszongépjárművek terén, így az új generáció is érett a sikerre. Ahogy a kategóriától megszokhattuk, a Vivaro többféle célra, többféle kialakítással készül. Kérhetjük teherhordóként akár mindössze két üléssel, vagy extra hosszú személyszállítóként, akár kilenc hellyel. Számunkra, személyautós megközelítésből mégis a tesztre fogott normál (vagyis luxusautósan 5 méteres) hosszúságú, nyolcfős változat a leginkább releváns. Hiába a hétszemélyes egyterűk, kompromisszum nélkül felnőtteket képtelenek vagyunk ilyen számban vinni velük. A Vivaro viszont bebizonyítja, hogy nyolc személynek, sőt, csomagjaiknak is lehet kényelmes helyet találni, ráadásul még jó felszereltséggel is a 10 milliós határ alatt.
A vadiúj kilincseket nagyon meg kellett húzniKompromisszumokat persze kell kötnünk, de egyáltalán nem óriásiakat. A dobozos kialakítás formáival felesleges időt tölteni: a hangsúlyos hűtőmaszk és a feláras nappali menetfény szemből csábosnak hatnak, oldalról és hátulról azonban a praktikum vezette a tervezők ceruzáját. Üljünk inkább be! Ha a néha nehézkesen nyíló kilincseket (ez lehetett még a tesztautó teljesen új mivolta miatt is) meghúzzuk, könnyen hozzáférhető, tágas belső térbe jutunk. A vezetőülés kimondottan kényelmes, és bár a kialakítás inkább egyszerű, a kemény műanyagok között is jól ellehetünk. A manőverezéshez átgondolt megoldások, jól görbített tükrök és tolatókamera is segítséget nyújthat, a jó kiláthatóságról nem is beszélve, a célba érkezést pedig viszonylag elérhető extrák segítik.
Jó kilátás, kényelmes vezetési pozíció, szellős tér elöl is
Az elérhetőbb navigáció is okosÍgy például a Dacia modellekből ismerős Renault navigáció, amely gyors és egyszerű működésével itt is kivívta a tetszésünket – ha pedig többre vágyunk, a még okosabb rendszerre is szavazhatunk. Az LG-től származó, olcsó (ráadásul hibátlan magyarsággal navigáló) MediaNav multimédia mellett újdonság az úgynevezett R&GO multimédiás rendszer, ami egy Bluetooth-on összekötött telefon mellett egy táblagép dokkolójaként is szolgál USB-csatlakozóján keresztül, s ha a táblagépre letöltünk egy speciális Renault-alkalmazást, az eszköz teljes kommunikációt képes folytatni az autóval. Így szinte minden információt le tudunk hívni rajta, amit csak el tudunk képzelni, s bagóért (mintegy 15 ezer forint ellenében) teljes Európa-térképet is vásárolhatunk, ami ráadásul örökre szól. Az R&GO további zsenialitása, hogy mind a telefon, mind pedig a táblagép számára kínál egy beépített tartót, így ezzel sem kell bajlódnia a tulajdonosnak.
A középső sor jár rövidebb lábtérrelAz ülések kényelmének tekintetében bátran általánosíthatunk: mind a nyolc szék teljes értékű, még, ha nem is egykönnyen variálható. A leghátsó sorban ugyanúgy kényelmesen elférnek 1,9 méter magas felnőttek is, igaz, a beszállás ide már nem a legkönnyebb. A csomagtartó jól pakolható, az oldalra nyíló ajtónak köszönhetően pedig szűkebb helyeken sem feltétlenül leszünk nagy gondban.
A második sorba két tolóajtót is kérhetünk, de itt zavaró, hogy az ülések előtt van egy kis lépcső, a lábunkat pedig nem tudjuk betenni az első ülések alá, így hiába nagy a hely minden irányban, kissé lekorlátozva érezhetjük magunkat. Leghátul viszont már kinyújthatjuk a lábunkat, így az első sor mellett tán itt a legkényelmesebb a Vivaro. Könyöklők mindenhol akadnak, még a vezetőülésnél is, s felárért emelt teljesítményű klímát is kérhetünk két klímakompresszorral, külön állíthatósággal a hátsó sorban, s kiegészítő szellőzőrostélyokkal.
Pakolni bőven tudunk, pedig ez még a kisebbik változat
A kisbuszok – s így az új Vivaro – további előnye, hogy miközben a 7-személyes egyterűek esetében teljes kihasználtság mellett szinte semmi csomagtartó nem marad, itt bizony nem kell nyomorogni, amit az 1000/1800 literes csomagtér (rövid/hosszú tengelytáv) kitűnően bizonyít. Az ülések különben előrebillenthetőek és padonként kivehetőek, ám utóbbi művelet nem egyszerű, ugyanis ólomnehézségűek a padok, ráadásul nem is variálhatóak. A praktikumot különben tovább növeli a kétszintű csomagtér. Lényeg a lényeg, a különféle vállalkozások mellett nagycsaládok számára is kitűnő választás az autó. Az extrák sora sok-sok hasznos apróságot tartalmaz: van például tolatóradar, tolatókamera, kulcsnélküli nyitás és indítás, s széria az utánfutó-stabilizálóval, visszagurulás-gátlóval és fokozott tapadás üzemmóddal kiegészített menetstabilizáló rendszer.
1,6 literes és csúcsmotor. Hova kerültünk? Megsúgjuk: jó helyre
A teszt címe már árulkodó volt, de valószínűleg másodjára is meglepetésként hat, hogy az üresen közel 1,9 tonnás buszban bizony 1,6 literes dízelmotor foglal helyet – minden változatban. Hiába járathatjuk csúcsra a teljesítményt kétturbós kialakítással 140 lóerőig (mint ahogy tesztautónk is tette), az akár 2,9 tonnás össztömeg tekintetében a számok eltörpülnek. Papíron a downsizing kudarcának hat az erőforrás, a valóságban viszont olyat kontráz, hogy egy rossz szavunk sem lehet rá.
Kellemes együtt dolgozni a hatos kézi váltóvalA kulturáltan működő négyhengeres már alapjárattól egészen jól húz, a gyári adatok pedig ezúttal nem tévednek: 1750-es fordulattól maximális erőbedobással, egészen pontosan 340 Nm nyomatékkal teszi oda magát az erőforrás. Forgatni felesleges is, a gangokat pedig a teljesen személyautósan kapcsolható, hatfokozatú kézi váltóval kimondottan gyorsan és komfortosan váltogathatjuk.
Rugalmasságban alaposan odapirít az új fejlesztésű erőforrás
Kicsi a bors, de erős. A kétturbós 1,6-os bizony Góliátot győz, amikor a Ford Tourneo Custom 2,2 literes, 155 lóerős motorjához hasonlítjuk. A mért gyorsulási adatok érdemi differenciát nem mutatnak (a sok váltás miatt valójában egészen gyorsan eltelik a 13,4 másodperc), rugalmasságban pedig a rövidebb váltóáttételnek köszönhetően a Vivaro jól odapakol az elviekben 45 Nm-rel nyomatékosabb Fordnak. 60-ról 100 km/h-ra 4. fokozatban gyorsítva ott 10,5 másodperc telt el, miközben a villámos francia 8 szekundum alatt letudta a mutatványt. Ez pedig jelentős előny, méghozzá olyan mutatványnál, ahol valóban érződik is.
Kevesebbet fogyaszt, különösen kis tempónálA differencia jó részét persze a rövidebb áttételek is adják, viszont ezúttal nem kérik meg árukat. Nagyobb tempónál sem hangosabb halhatóan a Vivaro, miközben fogyasztása még 130 km/h-nál is szerényebb néhány decivel – méréseink szerint pontosan 9 liter. Ez persze a lehető legszélsőségesebb használat a személyszállító behemót számára, amelyet az országúti 5,4, illetve a városban mért 6,7 literes étvágy is bizonyít. Utóbbiban nagy segítségünkre van a gyors és jól dolgozó start-stop rendszer (széria). Szerényebb tempójú használatnál tehát nagyobb különbséget is kiautózhatunk a Fordhoz képest, mint a 7,2 l/100 km-re adódó normakörünk által sugallt 7 deci, az olló pedig később még tovább fog nyílni, mivel tesztautónk ezúttal erősen bejáratós volt.
A négytagú motorpalettából a csúcsverziót ajánljuk
A hajtáslánc tehát abszolút meggyőzően teljesít, beváltva a gyártó ígéreteit – reméljük, hogy hosszú távon is tartós marad az alaposan feltöltött 1,6-os. Más választás ugyanis nincs: a kínálat kizárólag 1.6 dCi-kből áll, amit jól ismerünk a Mégane-családból, azonban ami egy kompaktban tökéletes, nem feltétlenül illik egy profittermelő, méretes áruszállítóba, esetleg kisbuszba. A kínálat áttekintése egyszerű: adott két egyturbós verzió 90/115 lóerővel és 260/300 Nm csúcsnyomatékkal, a két izmosabb motorban pedig 2 turbó dolgozik, s itt 120/140 lóerővel illetve 320/340 Nm-rel számolhatunk. Megbízható? A gyáriak az elődhöz hasonlítjákUtóbbiak érdekessége, hogy a kétturbós 1.6 dCi a Traficban és a Vivaróban debütál, hiszen a személyautó-kínálathoz már bejelentette a Renault az újdonságot, azonban ott csak később érkezik a szív, 160 lóerővel és 380 Nm-rel. A nagy literteljesítményű, kisméretű erőforrások hallatán bizonyára sokan megijednek a megbízhatóság kérdésessége miatt (mi is), ám korábbi menetpróbánk során egy nagyon közvetlen gyári mérnökkel hosszú beszélgetésbe elegyedtünk és megnyugtatott minket, hogy az aggodalmak feleslegesek. Ezeket is ugyanolyan futásra tervezik, mint a korábbi nagyobb motorokat (kb. 400 ezer km-re kell gondolni), a tesztelések pedig nagyon szigorúak, s az újdonságok semmivel sem számítanak kevésbé strapabírónak kétliteres elődjeiknél.
A csomagokat kihasználva itt járhatunk listaáron a legjobban
Az árakat kívánságaink és lehetőségeink meglehetősen széles skálán befolyásolják, azonban, ha a tesztben szereplő személyszállító változatot vesszük, ahhoz már kellemes felszereltséggel hozzájuthatunk 10 millió forintos áron. Ha csak külön pakolgatjuk az opciókat a Renault Trafic kb. 200 ezer forinttal olcsóbbra jön ki, ám bizonyos megkötésekkel a Vivaro esetében rendelhetünk kedvező csomagokat, amellyel nála lehet az előny. A Fiat Ducato hasonló áron kelleti magát, miközben a Ford Tourneo Custom átlagosan félmillió forinttal drágább.
Ha még inkább személyautósan szeretnénk közlekedni, és leszámolnánk a kialakítás helyenkénti egyszerűségével, a Mercedes-Benz V-osztály jöhet szóba. Prémium jellegű termék lévén itt meg sem lepődünk, ha ugyanazért a felszereltségért és hasonló motorizáltságért 13 millió forintot kell otthagynunk. A Vivaróhoz visszatérve egyébként a tesztelt változat tűnik a legjobb vételnek. Ha spórolni akarunk a lóerőkön, akkor az egyturbós, 115 lóerős változattal járhatunk a legjobban – vele 280 ezer forint maradhat a zsebünkben. Ha gyakran közlekedünk jól megrakva, akkor bizony jól jön azért a kétturbós verzió nagyobb teljesítménye – ha pedig nem, akkor pedig elgondolkozhatunk azon, hogy vajon van-e értelme a tágas dobozos mellett dönteni.
Néhány szóban
Ha személyszállítás, akkor a legújabb Opel Vivaro teljesíti a feladatát: úgy képes 8 főt maximális kényelemben szállítani, hogy közben nem jelent túl nagy kompromisszumot a jóval szűkebb, hétszemélyes egyterűekkel szemben, ráadásul tudása az ára függvényében reális alternatívát sugall. Ám nem szabad elfelejteni, hogy egy igazi málhásról beszélünk, ami elsősorban nem 'átlagos' családok kiszolgálására, hanem különleges feladatok megoldására született. Így a kivitelezés, valamint a manőverezhetőség nem éri el a személyautós egyterűek szintjét, igaz, a helykínálat busásan kárpótol. Véleményünk szerint leginkább csak azok szemezzenek vele, akik ki is használják méreteit és képességeit. Az 1,6 literes dízelmotor ekkora karosszériában első hallásra kevésnek tűnhet, de a kétturbós egység még megrakva is ügyesen megbirkózik a kihívással, és a konkurenseknél kevesebbet fogyaszt – különösen autópályán kívül.
Előnyök: Tágas belső tér jó személyre szabhatósággal; Jó kilátás és kezelhetőség; Takarékos, kellően erős hajtáslánc személyautósan kapcsolható váltóval
Hátrányok: Kissé nehezen nyíló és záródó ajtók (legalábbis eleinte); Korlátozott variálhatóság; Kissé egyszerű kialakítás
