Tesztek

Kisautót tesztelni mindig öröm: ezek a négykerekűek jobbára vidám teremtések, amelyek természetüknél fogva sarkallják őszinte mosolyra a használókat és a szemlélőket. A Pegueot 208-as hasonlóan mókás szerzet, amely szerkesztőségünknél már több ízben is bizonyította rátermettségét – ezúttal takarékos és méretéhez képest erős dízelmotorral, különleges köntösben gördült be garázsunkba.

Bemattult - galériaNem áll rosszul motorok tekintetében a PSA konszern; a már jól ismert és korrekt HDi kínálat mellett a benzinesek tervezésekor is rátettek egy lapáttal. A francia kisautókban remekül, vígan teljesít szolgálatot a háromhengeres 1,2-es szívó erőforrás, míg a nagyobb modellekben már turbóval lélegeztetve igyekszik helyt állni. A fölé lőtt 1.6 THP, illetve most már eTHP ugyancsak ízes darab, tehát van miből csemegézni.

Az Euro 6-os norma bevezetésével azonban ismét lépniük kellett a franciáknak, mégpedig a dízelmotorok terén – ez a lépés hozta el a BlueHDi erőforrásokat, legyen szó az 1,6-os és a kétliteres verzióról. A nagyobbik nyilván a kompakt kategóriától felfelé kapható, míg a kisebbik már a B szegmensben is elérhető, ráadásul nem csupán kisebb teljesítményre hangolva, hanem a 120 lóerős konfigurációban is. Magát a motort már jól ismerjük, hiszen példának okáért nemrégiben a C4 bőrébe bújva járt nálunk teszten, azonban a kisebb bódéval párosítva nagyobb várakozás előzte meg érkezését.

Küllemét tekintve a 208 egyértelműen a fiatalos, modern, elegánsan divatos trend hullámait próbálja meglovagolni, méghozzá sikerrel. A szélvédő felett húzódó króm dísz, a kimunkált részletek mind igényes formatervezői munkára utalnak, de a fő attrakciót ezúttal a fényezés jelenti. Pontosabban nem is fényes, hiszen matt festésről van szó, ami nem összekeverendő a gyári vagy utópiaci fóliázással. Tapintásra szokatlanul érdes, épp ezért a ronggyal való törölgetést nem szereti, azonban látványra nagyon dögös, miközben a gyártó állítása szerint a hagyományos fényezésnél strapabíróbb bevonatról van szó.

A lime-szürke páros telitalálat - galériaA látványt fokozza, hogy körben élénkzöld részletek törik meg az egyhangúságot, például a visszapillantón, a hűtőmaszkon vagy a Peugeot felirat esetében. Egy szó, mint száz, egyedi, nem drága (145.000 Ft), a siker pedig garantált – mindenki megnézi az autót, amin nem csillan meg a fény.

Az utastérben pedig legalább ilyen jó munkát végeztek a francia szakemberek, látványra ugyanis abszolút hibátlan a 208 belseje: a sok fekete anyaggal remek kontrasztot alkot a külső díszítéssel megegyezően zöld varrás a kormányon, a váltón, de ez a szín megjelenik az üléskárpiton és az ajtó fogantyúján is. A panoráma napfénytetőben is hangulatvilágítás fokozza a stílusosságot, kár, hogy annak színe kék és nem zöld vagy nem állítható, hogy passzoljon a felvonultatott színkombinációhoz.

Maguk az anyagok jó minőségűek, kellemes tapintásúak, puhák és statikusan jónak tűnik az összeszerelési minőség, azonban menet közben utóbbi állítás már nem érvényes, hiszen több helyről is érkezik zavaró hang, még sima úton is. Ettől eltekintve viszont kifejezetten kellemes környezet a kis Peugeot beltere, a jó anyagmegválasztás, a korrekt helykínálat és a jó ergonómia mind hozzájárul a pozitív érzések kialakulásához.

A műszerfal sem hétköznapi - galériaA tetőablak természetesen ezúttal is korlátozza a fejteret, tehát üvegtetőt csak 190-195 centi alattiak pipáljanak ki a vásárláskor. A hátsó sor átlagos helyet kapott, de a kellemes anyagok révén itt sem érzi magát rosszul az utas. Csomagteret tekintve sem állunk rosszul, a 285 liter a szegmensben korrekt értéknek számít.

A Peugeot hagyományostól eltérő vezetői környezete, azaz a kis kormány és a kormány felett lévő óracsoport hamar és könnyen megszokható, a hétköznapokban semmivel sem rosszabb vagy jobb a konvencionális megoldással szemben. Az órák szépek és könnyen leolvashatók, a középső kijelző pedig ebben a kategóriában teljesen rendben van. A kormányra ültetett gombok közül sajna nem mind kapott háttérvilágítást, ami kicsit furcsa és zavaró lehet este, de a megszokás itt is segít. Ugyanúgy, ahogy a PSA kormányoszlopra szerelt tempomat karja esetében, amelyet korossága miatt sokan saraznak, de használat közben teljesen jónak bizonyul.

A 7 clos érintőképernyő és a rajta felvonultatott rendszer, illetve a navigáció plusz pontot érdemel, hiszen a kisautóba is ugyanazt a tudású eszközt pakolták be, amely a nagyobbakban is teljesít. Néha ugyan pillanatnyi tétovázások tapasztalhatóak, de a mindennapokban könnyen és jól kezelhető. Egyedüli bosszantó részlet, hogy kikapcsolt zene esetén a telefonálás zárása után bekapcsolja a muzsikát.

Csendes, erős, étvágytalan - galériaA fényezésen túl a másik fontos pont tesztalanyunknál a motor, amiről érintőlegesen már korábban is beszéltem: a franciák tovább erősítették az 1,6 literes nyolcszelepes turbódízelt, amely immáron 120 lóerőt és 285, illetve pillanatnyi túltöltéssel 300 Nm-t képes produkálni, de mindemellett 75 és 100 lóerős teljesítménnyel is megvásárolható ez az erőforrás. Az adatok alapján azt gondolhatnánk, hogy egy kisautóba bőven elég ennyi, s valóban, a forgalomban haladva sem kerülünk más álláspontra. A könnyű 208-asban szuperül húz a 120 lovas dízelmotor. A túlságosan alacsony fordulatszámot nem kedveli, inkább 1200 felett él, a meglódulást pedig 1800 környékére tehetjük.

A közepesen hosszú utakon és közepesen jól kapcsolható hatgangos váltó fokozatai nagyon hosszúra sikerültek, aminek eredményeképpen városban legfeljebb a 4. használható, s autópályatempónál sem mutat a fordulatszámmérője jelentősen többet 2000-nél. Így pedig nem is meglepő a visszafogott étvágy, amely ugyan pár decivel elmarad a katalógusadattól, azonban mindenképpen biztató. Városban, odafigyelve 4-4,5 literrel (!) járhatunk el, a lakott területet elhagyva 3,4-3,5 literes étvágyú az autó, míg autópályán egy hajszállal 5 liter felett harap tesztalanyunk.

A futómű megint csak érdekes pont a szinte semmilyen, plasztikus kormányzás mellett. Az oroszlános márka szakemberei inkább kényelemre hangolták a felfüggesztést, amit okosan tettek, de a feszességével sincs gond, amit az ügyesen abszolvált tempósabb kanyarok igazolnak. Azonban mindez csak jobb minőségű úton érvényes, az egyszerű, csatolt lengőkaros hátsó rész ugyanis szeret elmocorogni, még kis tempóval áthajtott keresztbordák, kisebb hibák esetén is.

Odabenn is igényes - galériaEnnek tükrében már nem is meglepő, hogy erőteljesebb fékezéskor, főként ívben beriszálja a hátulját. Az üzenet egyértelmű, nem sportolásra készült a kisautó, azonban a hátsó ilyen fokú bizonytalanságát jómagam már kellemetlennek éreztem.

Összességében azonban egy remek kisautót ismerhettünk meg a 208 esetében, amelynek komolyságát a fickós, de mégis takarékos turbódízel csak fokozta. Az utastér egyedi és jó, a küllemről nem is beszélve. Az árát viszont megkérik a franciák, hiszen a legmagasabb Allure felszereltséggel nyílik csak lehetőség a 120 lovas BlueHDi megrendelésére, 5,1 milliótól. Ehhez jönnek még az extrák, amivel a tesztelt példány vételára picivel 6 millió forint fölé kúszik, azonban ebben már a matt fény, a navigáció, panorámatető, az ülésfűtés és minden egyéb finomság benne van. Az Autó Pult normafelszereltség kritériumainak teljesítéséhez azonban a 200.000 forintos meghirdetett kedvezménnyel 5 millió alá beférő Allure szintű verzió több mint elégséges.

Konkurensek nem nagyon gyűlnek, ugyanis ilyen erős dízellel nem igazán árul más kisautót, például az Opel Corsa motorpalettájáról is kikopott már a 125 lovas 1,7-es. A Volkswagen konszern márkáinak kisautóiban legfeljebb 105 lóerős, ötös váltóval szerelt dízelt kapunk, amivel inkább a 100 lovas 208-ast hasonlíthatnánk, s a japán, illetve francia márkák kínálatában sem találunk hasonlót (persze a Citroen C3/DS3 testvérpárt leszámítva). Egyedülálló dízel teljesítmény, egyedülálló stílussal párosul tehát a Peugeot büszkeségében. Azonban a rövid távokon autózók és a benzinesek kedvelői talán jobb választást találnak a fél millióval olcsóbb és nem sokkal éhesebb 1.2 PureTech motoros verzió esetében, amely 110 lóerejével ugyancsak dinamikus, bár ötfokozatú váltójának kapcsolhatósága sokkal rosszabb. A racionalitás mindenesetre a 100 lóerős BlueHDI mellett szól, ami szintén bivalyerős, nagyon takarékos, eleve olcsóbb, ráadásul alacsonyabb szinteken is elérhető. Nem kérdés, a tesztelt, remek 120 lóerős BlueHDI az ínyencek választása.