Tesztek

Napjaink igazi öszvérei a pickupok, amelyek kompromisszumok árán ugyan, de boldogulnak a városban, megbirkóznak bizonyos szintű tereppel, és mindeközben 4-5 utast juttatnak célba akár tetemesebb rakomány mellett. Kétségtelen, hogy a többcélúság miatt mindig izgalmas platós terepest tesztelni, amihez ezúttal a Nissan asszisztál az új Navara beszálló, 160 lóerős hajtáslánca segítségével.

A szín sokat segít a jó kiálláshoz - galériaA pickupok szegmensében gyakorlatilag évek óta egy adott tendencia a jellemző: a gyártók igyekeznek minden téren személyautósabb jelleget teremteni, miközben maga az autó nem veszítheti el azon értékeit sem, amelyeknek köszönhetően – főleg terepen és hasznosságban – többet nyújt a normál modelleknél. Az utastérben a forradalom már megindult és jelen helyzetben a Fiattal szélesedő piac már meglehetősen szép eredményekkel büszkélkedhet, miközben a motorok terén is nagy előrelépést tudhatnak maguk mögött a konstruktőrök. Nemrégiben például négy, vagyis öt pickup egyidejűleg vendégeskedett nálunk.

A futóművet illetően a magas építés és az abból adódó jellegzetességek ugyan nem hagynak nagy játszóteret a terezőknek, azonban a laprugós konstrukció megreformálása például a Nissan esetében kecsegtető. Nem csoda, hiszen a platós terepesek egyik rákfenéje volt mindig is a nagy terhelhetőség jegyében beépített merev tengely és laprugó páros, illetve emiatt a rázósabb komfort.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, lássuk milyen is a Navara láthatóbb oldala. A meglehetősen jópofa, narancsos szín telitalálat, miközben alapvetően semmi kirívó megoldással nem találkozunk. A Nissan inkább egyszerű formákat rajzolt pickupjára, amit talán az orron felhalmozott tetemes mennyiségű krómdíszítés dob fel valamelyest. Hátul a különleges, légterelőhöz hasonlító végződés dobja fel az autót. Összességében egy abszolút összeszedett, diszkrét autóval van dolgunk.

Kemény lenyég, de vannak gyenge pontjai - galériaAz utastér egyébként meglehetősen civilzált, noha ebben a szegmensben eléggé a határon kell mozogniuk a gyártóknak – meg kell tartani a strapabíró, könnyen tisztítható és egyszerű jelleget, ám mindeközben fontos, hogy az egyre csak változó vásárlói elvárásoknak megfelelően a személyautósabb jegyek is megjelenjenek odabenn. Ennek megfelelően már a korábbiakhoz képest magasabb komfort, hosszabb extralista és divatos formák jelennek meg, a személyautóknál valamivel sprődebb egyvelegben.

A műszerfal abszolút komolyra sikerült, ami javarészt az óracsoportnak köszönhető, hiszen a formák önmagukban véve nem olyan izgalmasak, mint a kategóriatársaknál. Maga a műszerpult kemény, de kellemes textúrájú műanyagból készült, ezzel a kategória átlagát hozza. Az órák közé a Nissan szabványosnak nevezhető színes LCD-je került, amin temérdek információ olvasható le, legyen szó a klasszikus fedélzeti számítógép szolgáltatta adatokról vagy épp az audiorendszer státuszáról. Egyedül a külső hőmérséklet kijelzése maradt el érthetetlen módon.

Az ülések egyébként kényelmesek és jól tömöttek, illetve elöl-hátul a helykínálat teljesen korrekt, ennél sokkal nagyobbat más gyártó kínálatában sem találunk. A fellépő viszont nem túl bizalomgerjesztő, egyszerűen behajlik, amikor rálép az ember. Ellenben kárpótolnak a praktikus részletek, tárolórekeszből ugyanis szerencsére nincs hiány és az ergonómiába sem köthetünk bele.

Kényelmes és ergonomikus az utastér - galériaA motorháztető alá egy 2,3 literes turbódízel motor került, négy hengerrel, ezúttal 160 lóerővel és 40 Nm-es nyomatékcsúccsal. Akárcsak a 190 lóerős verziónál, itt is mindez a lehetséges szituációk mindegyikében bőven elégséges egy pickup számára, így a 160 lóerő sem változtatott sokat ezen a véleményen. A combos nyomatéknak hála bármikor, akár visszaváltás nélkül előzhetünk, és aligha akad olyan helyzet, amikor szégyenkeznie kellene a Navara sofőrjének. Érdemes összehasonlítani a mérési adatokat: a két erőforrás között csak mérve van különbség, érzésre hasonlóan teljesítenek - vagyis érdemes lehet az izmosabb kivitel 330 ezres felárát zsebben tartani.

A turbódízel karaktere is szerethető, gyakorlatilag 1200 1/perces fordulattól jól használható. A működés eközben a kategóriához igazodva kevésbé kulturált, a hosszú váltókaron meglehetősen sok vibrációt érezhetünk. Áttételezésre ugyan korrekt a hatgangos szerkezet, azonban hosszú utakon kapcsolható és adott fokozatban meglehetősen lötyögősen tartózkodik a pálca. A kedvező áttételezés és a hatékony egyturbós dízelmotor baráti fogyasztást eredményez: a gázpedállal óvatosan bánva bőven 6 liter alá is beférünk, míg városban és autópályán 7,2-7,5 litert gurít le a torkán.

A váltókar előtt háromállású tárcsa segítségével választható ki a hátsókerékhajtás, négykerékhajtás és felező közül az ideális üzemmód, akár menet közben is. A terepezést mindemellett ’csak’ 60 centis gázlómélység segíti, az első terepszög 30,4 fokkal, míg a hátsó 25,6 fokkal inkább átlagosnak mondható.

A kategória egyik leghosszabb platója - galériaA futómű egyrészt dicséretet érdemel, hiszen a laprugós megoldás leköszönését követően immáron szofisztikáltabb, a mindennapokban sokkal kényelmesebb hosszlengőkaros, multilink kialakítás szerepel az autóban. Van azonban benne oldalirányban egy kis bizonytalanság, amely leginkább a keresztirányú úthibákon mutatkozik meg. A hangolás egyébként korrekt, mégsem túl puha, így a kanyarokban produkált oldaldőlés mértéke is abszolút elfogadható. Ráadásul terhelve a pattogós, ideges hangulat megszűnik - jól látszi, hogy az ideális állapotot terhelt platóra lőtték be a gyárban. A plasztikus kormányzás viszont kétségtelenül ront az összképen, illetve a tekercsrugós futómű sem hozott csodát - az elődhöz képest javított, a kategóriatársak vonatkozásában viszont csak a szükséges szintet hozza.

Az extrák sora vegyes, hiszen találunk a civilizált világ számára hasznosnak mondható biztonsági és kényelmi tételeket is a listán, miközben a munkás használathoz nélkülözhetetlen kiegészítők sem maradnak el. Így akár elektromosan állítható és fűthető bőrüléssel, 360 fokos kamerával is felszerelhető a Nissan platósa, miközben ott a kétféle csatlakozóval is rendelhető vonóhorog, hátsó diffizár és a platóhoz tartozó extrák.

Lejtmenetvezérlő is jár hozzá - galériaMindezek miatt nem is csoda, hogy nagyjából középre tesszük a Navarát, ahová az méretei alapján is tartozik: képességekben teljesen korrekt, de szinte semmiben sem tud kiemelkedni a szegmensben, még a hagyományokkal szembemenő hátsó futóművel sem. A Nissan ezért a csomagért normafelszereltséggel bruttó 9.336.000 Ft-ot kér el, amihez képest a drágább, minden extrát tartalmazó szint további 350.000 forintos költséget jelent. Lejjebb is lehet menni, akár jelentősen is, azonban a kisebb szintek esetében már be kell áldozni a digitális klímát és egyéb, fontos tételeket. A japánok 5 év garanciát biztosítanak az új Navarához.

A kategóriatársak java 5-10%-kal kerül többe, s természetesen a Ford Ranger viszi ebben a prímet, míg a Toyota Hilux már közelebb áll tesztalanyunkhoz. Árversenyben ugyan az új fiú, a Fiat Fullback/Mitsubishi L200 képes a legjobb lenni, azonban tény, hogy rakteret, méreteket, képességeket tekintve is ő a legkisebb. Olcsóbb ajánlatot a Volkswagen árlistáján sem találunk, sőt, az Amarok a Rangerhez hasonlóan a költségesebb megoldások közé tartozik.