Tesztek

A 2007-ben bemutatkozott Hyundai i10 új generációba lépve idén alaposan átalakított külsővel és megújult hajtáslánccal lépett a nagyérdemű elé, ezért nem tettünk másképp ezúttal sem, vallatóra fogtuk a típust, már csak potenciális vásárlóközönsége okán is bevetve legszebb kritikai fegyverünket, szerkesztőségünk hölgytagját.

Felpumpálva? - galériaA Hyundai mérnökei otthon vannak a miniautók kategóriájában. Bár nálunk csak másodhegedűs szerepet játszik az i10 a forgalmazó kínálatában, a típus világszerte nagy népszerűségnek örvend. Így az új generáció létrehozásával sem törtek kisebbre az alkotók: a miniautók piacán kívántak jelentős sikert aratni, és nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy már ránézésre is szépen alakítottak.

Az elődnél 80 mm-rel hosszabb, 65 mm-rel szélesebb és 50 mm-rel alacsonyabb

Már az előző generáció esetében is óriásit ugrottak előre. A feladat nem volt kisebb, mint a korábban Atos névre hallgató négykerekű dobozt szívdobbantó városi autóvá varázsolni, amely hosszabb távon is kényelmes utazást biztosít négy, sőt, akár öt személynek is, továbbá praktikus fegyverhordozója lehet a hétköznapoknak, és mikor ez már mind teljesült, még legyen elérhető árkategóriában is.  Átérzem a tervezők nehéz helyzetét. Nem mellékes az a tény sem, hogy az eladás érdekében szóljon nagyobb tömegekhez, de közben egyáltalán ne keltsen olcsó hatást. Ezzel a koncepcióval nekiindulva, lássuk, hogy sikerült átformálni a márka legkisebb tagját, amely nagyobb méretekkel és négyhengeres hajtáslánccal verseng kegyeimért és szerkesztőségünk elismeréséért.

Esetünkben, a narancssárga színben pástra lépett versenyző azzal a kihívással is találkozott, hogy tesztelője először ült a dél-koreai gyártó egyik autójába, amiről eddig csak szubjektív külső tapasztalatai voltak. Felár ellenében, de megnyerően kacsintKarakteres formavilág, kiugró szögek, hatszögletű hűtőrács és masszív útfekvés jellemzi az autót, játékos elemekkel, szép kerekekkel tarkítva.  Már az első pillanatban is rokonszenves volt, de akárhányszor találkoztam a parkolóban az i10-zel, mindig mosolyra csábított. A tesztautó matricái némileg zavaróan hatottak, de a katalógus szerinti színválaszték minden vásárló számára élvezetes választékot nyújt majd.  Az opcionális (ködlámpával 60 e Ft) LED-es nappali menetfény csak emeli az összképet, a karosszériába simuló lámpatestek szépen íveltek elől és hátul egyaránt, a csomagtartó féklámpája a tükrökbe épített jelzés mellett csak fokozza a sportos külsőt és a biztonságos megvilágítást.

3 millió alatt is jutott pénz a színes hangulatra

Egyértelmű kezelhetőség - galériaAz ajtót kinyitva meglepően nagy belső tér fogadja a szemlélőt, ráadásul a gyáriak ígérete szerint 1,89 méteres felnőttek számárára áll rendelkezésre hely személyenként, amelyet szerkesztőségünk magasabb férfi tagjai készségesen megerősítettek. A belső világ élénk és megkapó a váltakozó színhasználatnak köszönhetően. Jelen esetben tesztalanyunk Comfort felszereltségi szinttel érkezett, amely értékarányos 350 000 forintos felár ellenében lehet a miénk. Megéri azonban többletköltség, a vidám színek számos kellemes pillanatot szereznek majd a sokadik alkalommal is, ráadásul a plusz felszereltségek mellett az érdekes és finom opciók is csak ezen a szinten elérhetőek.

Vesszőparipám az ülés, de most nem lehet kifejezett panaszra ok, elég széles az ülőpad, miközben oldalra is tart, és nemcsak hölgyeknek lehet kényelmes. A hátul ülőkre is gondoltak, a fejtér optimálisan lett kialakítva, nincs szűkös kabinérzés, és két ISOFIX rögzítési pont is jár a gyerekeknek. Az autóban az anyaghasználat jobb a vártnál, a gyáriak igyekeztek mérsékelni a kellemetlen műanyagokat. Ezekkel leginkább a műszerfalon találkozhatunk, azonban a kombinált színhasználat miatt sikerül erről a figyelmünket elterelni és a praktikumra irányítani, amiben a kis Hyundai női szemmel is jól teljesít. Minden doboz, tartórekesz kézre esik, jól elférnek a kulcsok, apró tárgyak, sőt a vizes palack is. Az ajtóba épített dobozok ugyanis palacktartóval is rendelkeznek, ezért nincs többé ülés alá gurult flakon, rendetlenség, részemről tehát abszolút dicséretes a tervezés. Az alapból műanyag kormány tapintásra olcsóságot sugall, amelyet csak 95 ezer forint ellenében, az ülésfűtést is megrendelve száműzhetünk. A volán használatát tekintve vezetés közben némi ponttalanságot, a szervózás túlzott és nem egyenletes érzékenységét észlelhetjük.

A kategóriához képest mindenhol nagyTesztautónkban manuális klíma volt, de a kategóriában szokatlanul automata vezérlés is elérhető a típushoz. Sovány kritika, de erőteljesebb fokozatra állítva feltűnően hangosan történik a levegő befúvása, igaz, ennek csak addig van jelentősége, amíg fel nem melegszik vagy le nem hűl eléggé az utastér. Nem voltam elégedetlen az alapvető funkciókkal, és kiemelendő, hogy a kezelőgombok gumiborítása ötletesen feldobja a vezérlést. A csomagtartó 252 literes űrtartalma, amely az üléseket ledöntve 1046 litert foglal magában, mindenhez elegendő teret biztosít. Kényelmesen tudunk pakolni, és egyben a kategórián belül is tágasságban az élmezőnybe tartozik a modell.

Rendelhetünk még csomagtartó világítást is, és a számomra oly kedves kulcsnélküli rendszert is, erre szerintem érdemes áldozni, igaz, ekkor már olyan mértékben kell a zsebünkbe nyúlni, amennyire ebben a kategóriában nem biztos, hogy megtehetjük. Viszont a szegmensben a pakolós, sok cuccal rendelkező használat a jellemző, aminél nagy segítség, ha nem a táskánk vagy a zsebünk mélyén keresgélve állunk reménytelenül a parkolóban. Ha már parkoló, akkor elmondható, hogy parkolási tulajdonságok tekintetében jó hírekkel szolgálhatunk, mert méretéhez viszonyítva könnyű manőverezhetőség jellemzi a törpét.

A hajtásláncról sem feledkezhetünk meg, ezért ideje erőforrásunkat szemügyre venni. Tesztpéldányunk 1.25-ös benzinmotorral, 87 lóerővel felvértezve kívánt az utak büszke harcosa lenni, és az indítás után hamar szembetűnik, hogy milyen kulturált motorról van szó.  A négy henger csendesen, szinte hallhatatlanul duruzsol a fülünkbe, ráadásul mindehhez pontos váltó tartozik, és a futómű hangolása is ideális, még városban is. Nem ráz, szerény kialakítása ellenére nem dobja meg nagyon az autót a macskaköves pesti utakon sem, miközben az utasteret egyel nagyobb kategóriát idéző csend járja át.

Ennyi dicséret után azonban nem térhetek ki a modell Achilles-sarka elől, ez pedig a motor fulladékonysága. Ha nem adunk nagyobb gázt indításkor és pörgetjük fel a motort, gond nélkül le fogunk fulladni a lámpánál, és ez nem a megtett kilométereken, vagy a gyakorlottságunkon fog múlni. Egyáltalán nem szerettem ezt a bizonytalanságot, amely a szerkesztőség férfitagjainak életét is megnehezítette, mert még napok múlva is képes volt bosszúságot okozni. Összességében azt mondhatjuk, hogy megállni könnyebb vele, mint útnak indulni. Rendelhető azonban automataváltó is, amit ez esetben igencsak szívesen kipróbáltam volna. Az 1,2-es változat 120 Nm nyomatékkal bír 4000/perc fordulaton, és tisztességesen helyt fogunk tudni állni az autópályán is - csodára persze azért nem szabad számítani.

Nem fogyaszt túl sokat, nem túl lassú - pont jóA fogyasztási adatokban a gyáriak 4,9 litert ígérnek vegyes fogyasztás során, amely azért nehezen tartható, de az 5,5 literes normakör és az 5,9 literes városi eredmények is magukért beszélnek.  A biztonság a Hyundai számára is elsőrendű szempont, már alapfelszereltség mellett is hat légzsákot, menetstabilizáló elektronikát (ESC) és járműstabilitás-szabályozót (VSM) kapunk. Utóbbi a karosszéria dőlésétől a keréktapadásig mindent észlel, hogy járművünk stabilan az úton maradjon. A Hyundai mindehhez 5 év kilométer korlátozás nélküli garanciát ígér nekünk, évenként egyszer ingyenes átvizsgálással. Nagyon jó kilátások ezek, amelyhez a lelkes (mért 0-100: 11,3 s), négyhengeres 1,25-ös motort ajánljuk – kulturált járásával, viszonylagos étvágytalanságával és pörgősségével az erőforrás fityiszt mutat a háromhengeres konkurenseknek.

Betaláltak a kapuba

A tesztautó 1.2-es változata kiemelkedő extrák nélkül, ám nem éppen fapadosan 3 millió 75 ezer forintért lehet a miénk. Az ár-érték arány maximálisan érvényesül, mert már a belépő szint is egy rendkívül kellemes, jól használható, de egyben vidám hangulatú autót takar, ezért bátran merjük választani a Hyundai átalakított, megújult kisautóját, mely a teszt végére is azt élményt adta, ami az első utunk során megfogalmazódik. Meglepően jó.