Tesztek

Kicsi a bors, de erős – tartja a mindenki által jól ismert mondás, mely sok esetben az autózás világában is megállja a helyét. Kiváltképp, ha az új generációs MINI legkeményebb, John Cooper Works változatának sportüléseibe süppedve halljuk, miközben eszelős tempót diktálva lépünk ki a hétköznapok unalmas forgatagából, hogy egy jó adag adrenalint pumpálva véráramunkba, hatalmas mosollyal az arcunkon szálljunk ki az autóból a célállomáson. Remélem ezek után Önök is velem tartanak egy rövid utazásra a MINI JCW elbűvölő világába.

Az egyik legjobb pont - galériaA márka alapítójának nevét viselő – melyet természetesen csakis a legvadabb verzió érdemelhetett ki – változat az előző generációs MINI esetében kelt életre, és azóta már több típusváltozat is megkapta a csomagot, és a vele együtt járó teljesítményt. Noha ezt talán kevesebben tudják, a dedikált modellek előtt egyfajta tunincsomag viselte a mára már második generációba lépő csúcsváltozat nevét, mely a Cooper S-hez volt elérhető.

Az eddig „csupán” 211 lóerős John Cooper Works immár nem kevesebb, mint 231 tagú ménest mozgósít, melyet egy négyhengeres 2-literes turbómotorból nyer ki, és küld egy hatfokozatú manuális, vagy automataváltón keresztül – tesztautónk esetében az utóbbi – az első kerekekre. Az élmény garantált, főleg a MINI filozófiáját ismerve, mely híresen nagy hangsúlyt fektet az élvezetek hajhászására, legyen szó akár a dízel, akár a benzines változatokról.

Kellően agresszív - galériaA JCW már álló helyzetben is felpezsdíti az embert, hiszen a jól ismert formák és a sportos kiegészítők összhangja igazán dinamikussá teszi a megjelenést. Az MINI-nél jobban talán sehol nem lehet megfigyelni azt a lépcsőzetességet, mely az alap Cooper, a Cooper S és a JCW hármasánál kiválóan kivehető: a lökhárítók és az egyéb elemek mintegy egymásra épülve, ismétlődő formákkal és motívumokkal jelennek meg, mégis egyre vadabbá téve a kisautót, hogy aztán tesztautónk esetében már egy igazi kis méregzsákkal álljunk szemben.

Az elöl hatalmas és funkcionális légbeömlők, az autó méreteihez mérte hatalmas, középre helyezett kipufogók, a vörös fényezés, a versenycsíkok, a formás hátsó légterelő és a 18 colos – sajnos elég könnyen padkázható – felni mind-mind tesz róla, hogy senki ne becsülje alá az aprócska sportolót. A mindenfelé fellelhető John Cooper Works logókról ráadásul még nem is beszéltünk – igaz, ezeket a gyáriak kérésünkre eltüntetik, noha jól mutatnak az autón.

A könyöktámasz zavaró lehet - galériaA sportos hangulat mellett természetesen a megszokott MINI-s részleteket is megcsodálhatjuk, mint a fekete tető illetve visszapillantók, a szintén feketére színezett A- és C-oszlopok és a rejtett B-oszlopok, nem is beszélve a keret nélküli ajtókról. A külső tehát adott, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utastérben nem ugyanaz az elbűvölő hangulat fogad majd, úgyhogy gyorsan pattanjunk is be a JCW-be, hogy minél hamarabb életet lehelhessünk az izgalmas dallamokkal csalogató turbómotorba.

Miután helyet foglaltunk a kiváló tartást biztosító, és nem mellesleg kényelmes sportülésekbe – melyek szövethuzattal alapáron járnak a csúcsváltozathoz – rögtön a középkonzol alján piros világítással felsejlő start-stop kapcsoló vonzza a tekintetünket. Ez persze nem is csoda, hiszen a vörös indítógomb szabadjára engedi az autóban és bennünk rejlő kisördögöt is. A másik vállamon ücsörgő angyalkára hallgatva azonban a mókázás előtt ejtenék néhány szót a belbecsről is.

Kiváló a sportülés - galériaTalán már említenem sem kell, hogy a gyáriak a legapróbb részletekre is odafigyelve igyekeznek mindenkit magukhoz édesgetni, aki valaha is helyet foglal egy MINI-ben, és őszintén megvallva ez az esetek többségében sikerül is, legyen szó fiatalabb vagy idősebb, női vagy férfi utasokról. A tesztautónknak persze még könnyebb dolga van ezen a téren, hiszen a belül is mindenfelé feltűnő JCW logó mellett olyan apróságokkal kedveskedik nekünk, mint a továbbra is kiváló iDrive-ot – melynek kezelésében okoz némi nehézséget a könyöklő elhelyezése – közrefogó többfunkciós LED-es hangulatvilágítás műanyag-borításának fordulatszámmérőt imitáló matricázása, a sportülések feláras, fekete-piros hasítottbőr borítása, vagy éppen a vörös kontrasztvarrás.

Az első próbakör után csak erre tudunk gondolniA helykínálatról nem beszélnék sokat, hiszen egyrészt a háromajtós MINI vásárlói számára ez másodlagos szempont, másrészt pedig előző tesztjeinkből már ismerhetik, hogy mire képes az autó. Elöl minden irányban bőséges hely áll rendelkezésre, és az új generáció hátul is tágasabb lett, így négy személy számára – ha nem is órákra – kényelmes helyet biztosít. A csomagtér a maga 211 literes értékével továbbra sem hatalmas, de legalább használható, ráadásul a padló alatti méretes rekesz és a ledönthető hátsó üléstámlák tovább javítják a helyzetet. Ezen a ponton említeném még meg, hogy bár valóban kiválóak a feláras sportülések, 188 centiméter feletti utasoknak már akadhat gondja a fix fejtámlával.

Szegény kis angyalkát ezúttal lepöckölve a vállamról, végre hagyhatom kibontakozni a bennem rejlő élményhajhász kisördögöt, és a fékre rátaposva pirosan felizzó start gombot megpöccintve útjára indíthatom az izgalmakat. Noha „csupán” egy 2-literes négyhengeresről beszélünk, a gyáriaknak sikerült igazán vad dallamokat kicsikarniuk a kipufogókból, ráadásul ezt nem is titkolják, hiszen beindításkor egy automatikus gázfröccs okoz némi libabőrt az autózás kedvelőinek – de ez még csak a kezdet.

Vonzza a tekintetet - galériaAz alumínium pedálokkal 231 lóerőnek parancsolhatunk, ami egy MINI-ben már önmagában is sokat mondó adat. Noha némileg lesújtva értesültünk róla, hogy a tesztautó az új, hatsebességes bolygóműves automatával érkezik szerkesztőségünk garázsába, a kis méregzsák hamar kárpótolt minket, ugyanis a 6,1 szekundumos gyári adat helyett 5,9 másodperc alatt teljesítette a 0-100-as sprintet, ami bizony igencsak impozáns eredmény. Mindez pedig menet közben is érződik az autón, hiszen az 1250-es fordulatnál ébredő 320 Nm-es csúcsnyomatéknak köszönhetően szinte bármelyik fokozatban elegendő erő áll rendelkezésünkre.

A MINI pedig ennek megfelelően – rendkívül okosan, a beállított vezetési mód függvényében (Sport, Mid, Green) – nem vált vissza feleslegesen. A gazdaságos autózást választva még félgázon sem feltétlenül gangol vissza az autó, de erre nincs is szükség, ugyanis így is pillanatok alatt magunk mögött tudhatunk egy-egy előzést, miközben a fogyasztási adatra sem vagyunk rossz hatással. Noha a JCW-ben ez talán másodlagos lehet, utóbbival tökéletesen meg lehetünk elégedve: a hatalmas erőtartalék ellenére normakörünkön – köszönhetően többek között az ügyes automataváltónak – alig több mint 6 litert vett magához 100 kilométeren az autó. Mindez autópályán és városban 7-7,5, országúton pedig akár 5 liter alatti értékeket jelent.

Használható a csomagtér - galériaNa, persze ki akar egy 231 lóerős apróságban spórolni? A JCW-ben hajlamos kissé nehezebbé válni a jobb lábunk, ami nem is csoda, hiszen Sport módba kapcsolva az addig is gyönyörű dallamokat megszólaltató, ám soha nem zavaróan búgó kipufogó is hangosabbra kapcsol. Az igazi élvezetet azonban a gázelvételeket kísérő durrogások jelentik – habár minden alkalommal nagy dilemma játszódik le bennünk, hogy vajon levegyük-e a lábunkat a pedálról. A váltó a kormány mögötti füleket használva is kiváló társnak bizonyul, villámgyors váltásokkal lehetővé téve, hogy mindig a megfelelő fokozatban élhessük ki vágyainkat.

Ehhez természetesen a feláras állítható futómű is hozzájárul, mely Sport módban bekeményítve biztosítja, hogy minden helyzetben az úton maradjunk. Mindezt ráadásul – még kikapcsolt ESP, és aktivált dinamikus trakció kontroll mellett is – kiszámíthatóan teszi. A kisautó egyébként az előbb említett módban nyújt igazán nagy élvezeteket, hiszen bár bekapcsolt menetstabilizálóval is szépen teszi az ívre a fenekét, ilyenkor akár nagyobb kilengéseket is képes produkálni. Összességében kijelenthetjük, hogy valószínűleg jó pár gyorsabb elsőkerekessel találkozhatunk a piacon, a JCW-nél nagyobb élményt nem sok autó képes nyújtani – legalábbis ebben a kategóriában. A helyzet persze fordulhat, ha szélesebb, vagy sportosabb abroncsokat teszünk a kis méregzsákra, a kevésbé jól tapadó közúton ugyanis a futómű képességeinek határa előtt elegendik az utat a tesztautó gumijai - még szerencse, hogy a menetpróba alkalmával a kiskunlacházi repülőtér felgumizott aszfaltján megtapasztalhattuk, hogy igencsak tisztességes oldalgyorsulást is elő tud állítani az apróság.

Kukucs! - galériaEgyedül a kormányról nem esett szó eddig: a jó fogású bőrkormány pontos, és az üzemmódtól függően változó szervórásegítést is jól eltalálták a mérnökök, de valamivel több visszajelzést várnánk tőle – noha ezzel együtt sem ront semmit az élményen. A tesztautó természetesen mindenféle modern extrával is fel volt szerelve, noha az élvezetek fokozása érdekében szívesen megspóroltunk volna némi súlyt és pénzt az egyébként kiválóan működő adaptív tempomat, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, head-up kijelző és parkolóasszisztens kihagyásával – de még a szép dallamokat megszólaltató Harman/Kardon hifiről is lemondtunk volna.

Ha már a spórolásról beszélünk, bármennyire is élvezzük a MINI JCW képességeit, muszáj rátérnünk a piszkos anyagiakra is. A tesztautó ára bizony nem kevesebb, mint 12,5 millió forint, ami bizony elsőre szíven ütheti az embert. Ugyanakkor egy kis számolgatás, és néhány extra kihagyásával máris kellemesebb képet kaphatunk: a látványos, ámde igencsak sérülékeny 18 colos felnit elhagyva máris 266 ezret csíphetünk le a végösszegből, de megelégedve a szövethuzattal és a hagyományosabb ülésekkel további 628 ezret tarthatunk meg,a Harman/Kardon hifin pedig 263 ezret spórolhatunk. Összességében bőven 10 millió forint alatt, akár 9,61 millióért is elhozhatunk egy kellően felszerelt példányt navigációval és állítható futóművel.

Az automata sem rossz választás - galériaMindezt azonban további 615 ezerrel, akár 9 millió alá is tornázhatjuk, ha a manuális váltó nyújtotta élvezetekre szavazunk, ami ugyan némi fogyasztásnövekedéssel is jár. Ez az összeg egyébként a MINI világát alapul véve igencsak jutányos, hiszen bár alapáron körülbelül 2,3 millióval többe kerül a JCW, mint a Cooper S, magasabb felszereltség mellett ez az összeg akár félmillió alá is olvadhat, ami bizony bőven megéri a plusz 39 lóerő és a komolyabb menettulajdonságok tudatában – és akkor a kipufogó dallamait még szóba se hoztuk, miközben hétköznapi használatban ugyanúgy megállja a helyét a csúcsmodell.

Szándékosan kezdtem a márkán belüli összehasonlítással a konkurensek felkutatását, ugyanis a MINI sajátos hangulata szinte semmilyen más modellel nem hasonlítható össze. Így, bár biztosan találunk a piacon jobb ajánlatokat – a teljesség igénye nélkül például a tágasabb és olcsóbb VW Golf GTI, vagy éppen az élményben ugyancsak élen járó, hasonló áron kínált Audi S1 –, akinek a szívét egyszer elrabolta a JCW hangulata, nem vágyik majd másik autóba. Feltéve persze, hogy meg tudja fizetni a kis élményhajhász árát.

A cikkben található, és a galéria végén csokorba szedett lenyűgöző fotókért köszönet illeti Erdélyi Ferencet, akinek további munkáit erre a linkre kattintva csodálhatják meg.