Szinte koncertet játszik a Pagoda szív

A motorháztető alatt ugyan már nem az autó első szíve dobog, de ezért kivételesen hálásak lehetünk, hiszen a Mercedes Pagoda típusazonos erőforrása 170 lovas teljesítményével kicsivel (10 lóerővel) felülmúlja az eredeti motor kvalitásait. A 2,8 literes, soros hathengeres egység minden fordulatszámon más és más szólamban kér szót magának, miközben a koncert élvezetét nem tompítja el a hangszigetelés túlburjánzása.

Az alsó tartományokban még éppen csak azt a kifinomult búgást hallhatjuk, ami azonnal tudatja velünk, hogy az erőnek a mai utak forgatagában sem leszünk híján. Aztán a gázpedálra lépve meglepő vehemenciával kezdjük falni az utat, hogy a szelíd brummogás vészjósló morgásba torkoljon, és ha továbbra is kitartóan nyomjuk a gázpedált, a hathengeres végül EU5-ös normájú sportautókat megszégyenítő üvöltésbe kezd, ami igencsak megremegteti körülöttünk a levegőt.

Négyfokozatú automataváltó dolgozik a kezeink alá

A négysebességes automataváltó kellemesen rímel a kiegyensúlyozott motorra, és feladatát szinte észrevétlenül végzi. Nyugodt indulások alkalmával a második fokozatból indul az autó, és az első áttétel csak intenzív igénybevétel esetén kerül használatba. A kapcsolások finomsága bár nem vetekszik egy mai szerkezetével, azért az automata szépen teszi a dolgát, noha az egyes fokozatok meglehetősen rövidek, így 100 km/óránál már percenként 3500 körül forog a főtengely. Nem meglepő hát, hogy vezetés közben a magas tempónál kimondottan zajos autó minden rezdülését érzi, hallja, érti az ember, miközben a vidéki utakra érve végre kifacsarhatjuk a vezetés élvezetének utolsó cseppjét is. A Mercedes luxuskupéja itt végre úgy élhet, amire azt tervezői megálmodták, és a fákkal övezet úton korzózva már értjük a márka köré font legenda megszületésének miértjét.

Mercedes-Benz 280 SE - galéria

A futómű hangolása ugyan a kényelem felé húz, de segítségével az autó kiválóan titkolja súlyosságát. A kormányzás közvetlensége és a gázpedál reakciója korántsem érezteti velünk, hogy egy több mint 40 éves autóban ülünk, így a mai forgalom tempója is könnyedén tartható, mi több, időnként még cammogásnak is tűnik közlekedő társaink teketóriázása, miközben minden méter legyőzése élményszámba megy. De azért hiába a meglepő dinamika, a kellemes utazótempó úgy 80-90 km/h között van - ilyen sebességgel a világból is kimenne az "Öreglány".

A Mercedes tehát úgy képes kényeztetni minket, hogy közvetlenségével mégsem határol el minket a külvilágtól, és ez az a momentum, ami a történelem talán egyik legjobb autójává varázsolja a W111 Coupét. Mert a mai csúcstechnika lehetővé tette, hogy kevesebb energia-befektetéssel gyorsabbak legyünk, a súlyosabb kasztnik nagyobb biztonságot nyújtanak, és kaphatunk minden igényt kielégítő szórakoztató berendezést is, mégsem lesz részünk abban a közvetlen élményben, ami a hatvanas évek végén a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően megszületett. Ha már az extrák említésre kerültek, ezekben tesztautónk sem szűkölködik: hiába írunk 1968-at, a 280 SE gyári klímaberendezéssel, Becker rádiós magnóval, elektromos ablakokkal, szervokormánnyal és egyéb finomságokkal gördült ki a gyárból...

Egy új Mercedes hozzá képest rejtőzködő lopakodó lenne

A típus egyenes ágú leszármazottjának az E-osztályú Coupé lenne tekinthető, de vele sosem kelthetnénk akkora feltűnést, mint menetpróbánk tárgyával, melynek különlegességéhez inkább egy sportos Rolls-Royce Phantom lenne mérhető, éppen ezért meglepő, hogy nagyságrendileg 5,5 millió forint fejében hozzájuthatunk ehhez a ritkasághoz. Ezt az összeget pedig egyedül megkeresni lehet nehéz, a luxuskupé vonzatában mégsem több a zsebünkben csörgedező aprópénznél, amit esténként hanyag mozdulattal hajítunk az előszoba-szekrényre, hogy másnap a srácaink rágógumit vegyenek rajta a suli büféjében. Felvetésemet pedig rögtön megértik, ha elárulom, hogy a típus egyetlen gyári krómozott lökhárítójáért is elkérhetnek közel egymillió forintot; szó mi szó, érdemes vigyázni rá...

Hihetetlen tisztelet övezi - galéria

Mielőtt azonban anyagias szemlélettel tisztátalan gondolatokon törnénk fejünket, fontoljuk meg, hogy a W111 Coupé nem is autó többé, hanem az autózás történetének dicsőséges tetőpontját hirdető műtárgy, amit joggal övez akkora rajongás, hogy volánja mögött is idegennek érezzük magunkat. Mai szemmel pedig rettentő nehéz ennyi pompát és szépséget befogadni, ezért szinte minden környezetben távolinak érezzük magunktól, aki pedig birtokolja, óriási felelősséget vesz a nyakába, mert úgy kell megőriznie az utókor számára, hogy közben a világ minden apró rezdülése veszélyforrásnak számít.

Hamisítatlan kupé sziluett 40 év távlatából

Mi pedig ritkán találkozunk olyasvalakivel, akinek megszállottsága és járművek iránti rajongása még az Autó Pult kollektívájának időnként őrületbe torkolló magatartását is felülmúlhatja, de a tulajdonos, és a Kultmobilosok duójában mégis ilyen ismeretségre leltünk. Elmondásuk szerint számos veterános annyira félti autóját, hogy még használni sincs alkalmuk azt, és sokan annyira igyekeznek a tökéletes állapotra törekedni, hogy szívük csücske többet áll műhelyek eldugott sarkaiban, mint az országúton. Ők mindezek szöges ellentétét vallják, ami miatt az autót sikerült egy olyan egyensúlyi állapotra hozni, hogy egyszerre lett gyönyörű és használható, miközben minden porcikáján érezni, hogy a precíz odafigyelés mellett sem veszik el tőle az idő múlásával járó méltóságot.

Jó adag alázat szükséges hozzá - galéria

Azt nem tudjuk, hogy a tökéletesség új barátaink olvasatában mit is jelent, de véleményük szerint az autó a fotózás alkalmával piszkos volt. Mindezek tükrében pedig úgy látjuk, hogy jobb kezekbe már nem is kerülhetne a különlegesség, aminek birtoklása és használata éppen annyi tiszteletet igényel, ami ma kijut neki. Távol esik tőle a mai rohanó világ forgataga, és azt képviseli, aminek egy Mercedesnek mindig is szólnia kellett volna: a törtető fellengzéstől távoli világban kell suhannia olyan emberek kezében, akik képesek ennyi csodának kellő alázattal adózni - másoknak pedig a Mercedes W111 Coupé harmadik emeleti otthonától innen örökre idegen marad.