Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Az érzelmek nem válogatnak, szeretet, büszkeség és gyűlölet ugyanúgy jelen van az autózásban, ahogy az élet szinte minden területén. Javarészt imádni vagy utálni szokás a négykerekűeket, amit néhány kivételtől eltekintve leginkább az dönt el, hogy a tulajdonos mennyire elégedett. Talán a büszkeség az, amit legritkábban érzünk egy bádogdoboz iránt, ezúttal viszont mégis együtt dobbant a két szív.

Az egyik legszebb kompakt - galériaTörtént ugyanis, hogy az Autó Pult szerkesztőségének garázsába egy pirosba öltözött Opel Astra gördült be finom, mély morajlással. A lassacskán modellciklusa végére érő kompakt modell tesztjének apropója pedig nem más, mint az új magyar motor. Szentgotthárdon ugyanis a hihetetlen ütemben fejlődő, flexibilis gyártósorok a legmodernebb villámos erőforrásokat ontják – hazánkban készül a kifejezetten kifinomult, 1,6 literes dízelmotor, s az új, egyliteres, háromhengeres szívó- és turbós benzines, ahogy az 1,6 literes lökettérfogatú turbómotor is. Jelen írásunkban utóbbiról van szó, amely 170 lóerővel és automata váltóval felvértezve bizonyíthatta rátermettségét.

Az esetek túlnyomó részében aligha lehetünk joggal büszkék egy-egy tesztpéldányra, azonban a magyar motorral hajtott Astra szinte mindenkit megérint. Egyszerűen jó érzés tudni, hogy magyar kezek hazánkban csúcsminőségben építenek olyan erőforrásokat, amelyeket az Opel aztán egész Európában forgalmaz modelljeiben.

Az Astra pedig frissült is, mióta legutóbb szerkesztőségünknél vendégeskedett, de lényegi újdonságról nincs szó: némi kozmetikázásnak köszönhetően frissebbek a lökhárítók és a hűtőmaszk is, belül pedig az új fedélzeti rendszer megjelenése a fiatalítás legfontosabb pontja.

A felirat árulkodik - galériaAz Opel kompaktja továbbra is a piac egyik legszebbje, azt hiszem ezt mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül állíthatom. Az erős motor mellé ráadásul az OPC csomag is bepipálásra került, aminek eredményeképpen valamivel sportosabb az Astra belépője.

Az Opel új formai irányzata egyszerre lendületes és elegáns, a számtalan apró részlet, mint a repülőgépek wingletjét idéző króm betét a hűtőmaszkban vagy a fényszóró finom vonalvezetése pedig teltté varázsolja az összképet.

Az utastér ugyancsak az igényes tervezésről árulkodik, egy-két, a kelleténél nagyobb illesztési hézagon túl az összeszerelés minősége jó és az anyagok is rendben vannak.

Érintősen még jobb lenne - galériaAz – opcionális – ülések kényelmére nem lehet panasz, helykínálat, s főleg csomagtér (370 liter) terén pedig nagyjából a kategória átlagát hozza a magyar szívvel szerelt rüsselsheimi modell. A hátsó utasok külön légbeömlőt nem kaptak, ám mindezt még nem rójuk fel negatívumként – viszont a kategóriában egyre többen rendelkeznek ezzel a kis kényelmi plusszal, tehát a modellváltásnál remélhetőleg nem fog kimaradni.

A műszerfal hozza a megszokott Opeles stílust, szép órák, piros hangulatvilágítás, jó ergonómia és sok-sok gomb, amelyek logikus rendben ülnek a középkonzolon. Az újdonságot itt a fent említett, IntelliLink központi rendszer jelenti, amely szép lassan az összes villámos autó kínálatába beszivárog. Az Adamban, majd az Insigniában érintős vezérléssel debütáló rendszer az Astrában csakis gombokkal működtethető.

Az tapogatás lehetősége hiányzik kicsit, a tárcsával és a gombokkal kissé lassú a barangolás a menüben. Maga a működés, a navigáció ellenben példás. Prémium hangrendszer terén az új Insigniában már bemutatkozott a Bose, ami mindenképpen jó döntés volt az Opel részéről, s csak remélni tudjuk, hogy a közepes színvonalú Infinity helyét hamarosan az Astrában is átveszi.

Jobb, mint az előd - galériaA másik fő attrakció pedig a magyarok szívét megdobbantó turbómotor, amely a szentgotthárdi Flex gyár egyik büszkesége. Az Opel már több ízben hangsúlyozta, hogy a 180 lovas előddel szemben az új 1,6-osok takarékosabbak, csendesebbek és dinamikusabbak, ám a villámosoknál már-már állandó problémává növekedő túlsúlyosság ezúttal is közbeszól. Lehet ez a turbómotor bármilyen erős és hatékony, a kategóriatársaknál jóval nehezebb Astrát legfeljebb olyan dinamizmussal tudja mozgatni, mint a konkurensek esetében az egy teljesítményszinttel kisebb erőforrás.

Ha túllépünk ezen a problémán, akkor viszont még automatával is korrekt, sportos társ a szentgotthárdi szív, amely élénken és kellemes hangaláfestés mellett pörög fel. A 170 lóerő és a hozzá társuló 260 Nm maximális nyomaték ismeretében a 9,2 szekundumos gyorsulásnál jobbat várnánk (a kézi váltós 8,7-et tud) – egy Golf ma már 140 lóerővel is messze jobbat lép, köszönhetően például a kis tömegnek.

Emellett az új automata is rendben van, de a manapság kapható legjobb hatfokozatú automatákhoz képest még hátrányban van. Alacsony sebességnél nagyritkán bizonytalankodik, máskor viszont finoman és relatíve kevés csúsztatással kapcsolja a fokozatokat.

Kényelmes, de a helykínálat átlagos - galériaTorkossága nem ért meglepetésként, hiszen a gyárilag megadott, 9,2-es városi átlagot tökéletesen hozta az autó, míg országúti tempónál 6 literrel, autópályán 8 literrel éri be. Mai szemmel mindez már nagy étvágynak számít, de a korrektség jegyében tegyük hozzá, hogy egy 170 lóerős, automataváltós példányról beszélünk.

A sportos hangulatot a morgós turbómotor mellett a futómű is fokozza, amely a Flex Ride névre keresztelt állítható csillapítással szinte minden körülményhez képes igazodni. Noha a komfortosabb végletet jelentő Tour módban is gyors fordulókra képes a kanyarban élvezetesen viselkedő Astra, a Sport gombot megnyomva a még keményebb felfüggesztés még nagyobb tempót tesz lehetővé az ívekben. A futóművel egyetemben – ha úgy állítjuk be – a motor karakterisztikája, a kormányzás keménysége és a műszerfal világításának színe is változik, s noha utóbbi csupán pszichikailag hat, előbbiek valóban hozzátesznek még egy kis fűszert a produkcióhoz.

Nagyot dobban a szívünk, egyszerre üt az Astra szentgotthárdi ketyegőjével, s bármennyire is büszkék vagyunk rá, a szívdobbanás mély sóhajtással társul – az Astra és egyben a többi Opel hátrányát jelentő nagy túlsúly rányomja a bélyegét a magyar motor képességeire. Összességében kellemesen sportos, jó társat ismertünk meg az 1,6-os turbómotorral szerelt Astra személyében, de egy fogyókúrával megspékelt modellváltás már nagyon kinéz neki.

Megfontolandó ajánlat- galériaÁrak terén sem tűnik kíméletesnek az Opel, de a belépőt jelentő Enjoy felszereltséggel már épp 6 millió alatt kapunk egy 170 lóerős, automataváltós kompakt Astrát, míg normaszinten 6,4 millió forintért hozható el az autó. A konkurenseken végigböngészve már közel sem tűnik rossznak az Opel ajánlata, hiszen Volkswagen Golfból az Astra normaáráért 122 lovas TSI és DSG párosát kapjuk hasonlóan felszerelve, míg a wolfsburgiak a 140 lóerős verziót már 7 millió felett mérik. Bár jól felszerelve, de a Seat Leon 150 lovas TSI-je is 7 milliónál kezdődik, míg az Év Autója címet bezsebelő Peugeot 308-at a robotváltó miatt nem ajánljuk. Surranópályán érkezik viszont a Mazda3, amely a tapasztalataink szerint hasonló dinamikára képes 120 lovas, kétliteres szívó benzinessel és automatával normaszinten 5,9 millió forintos árával kacsintgat… talán a legcsábítóbb ajánlatként.

Néhány szóban

Az Astra már nem mai autó, s ez érződik rajta. Azonban az Opel egy könnyed frissítéssel csempészett némi újdonságot a kompakt modellbe, amely ezúttal a szentgotthárdi turbómotorral járt nálunk. Nehéz, torkos, de dinamikus és kanyarban nagyon ott van a szeren, s mindent egybevetve árával is csábít.

Előnyök: Magabiztos, tetszetős megjelenés; Kényelmes; Értékarányos ár; Jó vezetési élmény; Hangulat

Hátrányok: Szomjas turbómotor; Csupán átlagos helykínálat; Egy-két helyen nagy illesztési hézag; Kis csomagtér

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek