Tesztek

Kék és sportos. És kicsi. És vidám. A Renault Clio nemrégiben frissült és tovább folytatja divatos kisautó karrierjét, aminek a franciáktól jól megszokott, sportos, de mégsem túl radikális GT (most már csak Line) kiadás is részét képezi. Izgalmat ígér, miközben a mindennapi használat kompromisszumával is csábít, ráadásul az általunk ugyancsak tesztre fogott elődhöz képest immáron kézi váltóval is kapható. Lássuk, előre vagy hátra lépett a dögös kis francia.

Nem külön modell, már csak csomag a GT - galériaA Renault nagyon jól szervezi a termékpalettáját, hiszen a normál modellek mellett összpontosít a luxus érzésének megteremtésére, a sportos vonalon pedig két lépcsőben is nyomulnak a franciák. Utóbbi esetében a radikális megoldást természetesen az R.S. modellek jelentik, míg az erősen kompromisszumosabb irányt a GT, vagyis GT Line kiadásokkal fedi le a gyártó. Akinek nincs szüksége éles kanyarvadászra, hörgő sprinterre, de szeretne csipetnyivel dinamikusabban autózni, annak bizony egyértelműen a GT széria kínálatából kell választania, ezt már a Mégane GT esetében is egyértelműen megállapíthattuk.

Azonban a kisebb testvért, a Cliót sem hagyhatjuk ki a játszmából, amely divatos küllemével ugyancsak csábító. A frissítés alapvetően nem jelent sok újdonságot, apróbb kozmetikai módosítások, néhány helyen új anyagok jelzik a modellciklus félidejében elvégzett fiatalítást.

Korrekt ajánlat, még hibái ellenére is - galériaIgazán nagy újdonság tesztalanyunk esetében, hogy a GT csomag immáron extraként jelenik meg, s hagyományos külsővel, alacsonyabb felszereltségű csomagokkal is vihető a hajtáslánc. A frissítés kapcsán lényeges a kézi váltó érkezése, hiszen a 120 lóerős turbómotor az elődben kizárólag a duplakupungos EDC automataváltóval volt elérhető, immáron pedig alapesetben a hatgangos kézi szerkezettel is hazavihetjük, nagyobb örömök reményében. Az R.S. árnyékában tehát be kell érnünk a divatos, dinamizmust sugárzó kiegészítőkkel és a valódi sportossághoz mérten azért zsenge, de 120 lóerős turbómotorral.

Átlagosnak tűnő teljesítménye dacára minden perc élvezet a Clióval, hiszen a kis tömeget ez is élvezetteli módon repíti, illetve a korábbi verzióban észlelt placebo hatás ezúttal is érvényesülni látszik. A sportos körítés egyszerűen predesztinálja azt, hogy még inkább paprikásnak érezzük az összképet.

A legkevésbé szép megoldás - galériaA külsőt a kék-szürke kombináció teszi izgalmassá, mellette a vaskosabb kipufogóvég, a diffúzor imitáció, morcosabb front és a diszkrét hátsó légterelő varázsolja sportosabbá, s akkor a méretes, sötétszürke felnikről még nem is beszéltünk. Maga a Clio amúgyis divatos, csinos jelenség, ráadásul bizonyos szempontokból a személyre szabhatóságban is kifejezetten jól szerepel. Egyedül a hátsó fék hat otrombán: a világosszürkére fújt, hűtőbordákkal ellátott dobok a sportos miliőben nevetségesnek hatnak, a fekete festék ennél jobban álcázná a nem szép megoldást.

Odabenn a GT hímzéssel ékesített sportülés átlagos testalkatom ellenére hátban és fenékben is túlzottan szorít, ami bizonyos esetben pezsdítő, hosszú távon viszont fárasztó. Az ülésfűtés kapcsolója is ergonómiai problémákat okoz, mert az az ülés alsó részének külsejére került. Egyszerű, de stílusában passzol ide - galériaCsukott ajtónál, ahogy az általában lenni szokott, nagyon szűk helyen lehet csak elérni, ráadásul aki bal kézen hordja a karóráját, jó eséllyel karcolja meg a kemény műanyag kárpitokkal a művelet közben. Mivel az ülésfűtés áldásosan gyorsan dolgozik, és nagyon fűt, így valószínűleg sokszor nyomogatnánk a gombot.

Mindezeken túllépve viszont barátságos, modern és pofás a Clio beltere. A digitális műszerfalat rendes, mutatós fordulatszámmérő egészíti ki, s szerencsére a vízhőfokról is kapunk némi információt egy, az üzemmeleg állapot eléréséig kéken világító piktogram formájában. A klímapanel és a jól megszokott logikára épülő érintőképernyős rendszer is jól sikerült, egyszerűen kezelhető és könnyen megszokható. Maga a műszerfal egyébként meglehetősen komor, egyedül a légbeömlők kék karimája és a kézifékkar szintén kék hímzése visz némi életet a szürkeségbe.

A ráncfelvarrás hozadéka az új, LED-es fényforrások elérhetővé válása. Az új egységnek meg van a maga haszna: a távolsági fényszórója kiváló fényerőt biztosít, és széles sávban teremt az éjszakából nappalt. A tompított beállításával viszont nem voltunk elégedettek, túlságosan röviden világít előre, és így már 90 km/h-s országúti haladáshoz is kesekeny biztonsági sávot hagy meg - de mivel ez csak beállítás kérdése, lehet, hogy ezt már orvosolták is a franciák.

Mindeddig a GT esetében az automataváltó volt az, ami vitt némi diszharmóniát az összképbe, azonban a frissítéssel az alapot a kézi hatos szerkezet jelenti, míg opcionálisan megmaradt a hatgangos EDC is. A kézi váltót ugyan nagyon kívántuk az autóba, a végeredmény pedig jól illik az enyhén sportos körítéshez: ha nem is kőkemény sportváltó a szerkezet, kellően pontosan és feszesen működik, ráadásul jól tűri a gyors kapcsolásokat is.

Kevés az igazi hangulatelem - galériaViszont, ha azt reméltük, hogy a kézi váltó az EDC-vel torkos 1,2-es turbómotort kisebb étvágyra fogja, tévednünk kellett. A tesztkör alatt ugyanis 8 liter felett kortyolt átlagos használat mellett a Clio GT, sőt, sajnos extra kímélő üzemmódban sem volt hajlandő 6,5 liter alatti átlagot produkálni. Pedig maga a motor közben ügyesen dolgozik, s a 120 lóerő valamint a 2000/perctől rendelkezésre álló 190 Nm-es nyomaték kellemes dinamizmussal ruházza fel a kis kékséget, amit a 9 szekundumba beférő 0-100-as sprint kiválóan bizonyít. A padlógázas gyorsításokat sajnos csak kívülről hallhatóan kíséri morcos hangaláfestés, belül csak a turbó vidám visítása jelzi sietségünket.

Újdonság a komplett LED csomag - galériaA lendületességben partner a futómű is, ami kiváltképp jól sikerült kompromisszumot képvisel a sportos feszesség és a kényelem között. Jól autózhatunk tehát az ívekben, gázelvétellel vagy fékezéssel pedig szolid táncba vihetjük az autó hátulját. Ugyanígy a fékekkel sincs gond, noha egy sportosnak mondott modell 17 hüvelykes hátsó felnijei mögött továbbra is kiábrándító látvány a dobfék.

Mi is valójában a Clio 1.2 TCe? Sportmodellnek nem nevezhetjük, viszont azért több egy hagyományos kisautónál. Látványban alaposan odapakol, miközben a motortérben is hoz némi pluszt. Áldásos barátság ez, extrákkal, amelynek azért meg van az ára.

A látványcsomag 320.000 forintos felára nélkül, legkevesebb 3,95 millióért válható meg a dinamikus kis francia. Aki a sportos külsőt is akarja, annak alapból a borsosabb, 4,6 milliós Intense szintet kell kiválasztania, amire pluszban jön a GT csomag és még egyéb apróságok - mindezek tükrében nem meglepő, hogy a szinte csúcsra szerelt tesztmodell mintegy 5,27 milliót kóstál. Az EDC felára mindeközben 400.000 Ft. Elsőre nem hangzik jól, de annak tükrében, hogy a 115 lovas háromhengeressel szerelt Opel Corsa rögtön 4,6 millióról indul, rögtön kedvezőbb a kép.

Nem meggyőző, de nem is elvetendő - galériaÉs még kedvezőbb lesz, ha rápillantunk a Skoda Fabia 1.2 TSI (110 LE) 5 milliós belépőjére, sőt, a 125 lovas literes, turbós Ford Fiesta is erről az összegről startol. Noha utóbbiak esetében az alapfelszereltség ugyan magasabb a Clióénál, azonos szintre szerelve is tisztes különbség marad közöttük. A 136 lóerős, jóval sportosabb Suzuki Swift Sport már 5,3 millió forintba kerül, de felszereltsége és képességei révén talán az egyik legpotensebb kihívója tesztalanyunknak. Viszont ha nem a sportolás szerepel listánk első helyén, akkor a Clio barátságos áron kínál egy kis plusz fűszert a hétköznapokhoz.