Egy vérbeli autóbubus meg sem nyitna egy SUV tesztet, kis crossoverről készültet pláne. Ugyanis már a hócipője tele van velük. Pedig a kategóriák összeolvadása vagy épp a szegmensek közt átívelő típusok korszakában egyre kevesebb a klasszikus felépítésű újdonság, ami nyilván nem véletlen, hanem a kereslet következménye. Ezúttal a Volkswagen T-Cross járt nálunk, hogy bizonyítsa, miért megalapozott érdeklődés a ma divatos crossoverek irányába.
Sokszor magam is húzom a szám, ha valamiféle emelt tesztmodell dob ki számomra a gép, vagy ha épp egy hobbiterepest kell nyúznom, de talán mindez már csak egy olyan gesztus, amit saját megnyugtatásomra teszek. Az autók, az autózás világa iránt fogékony emberként már csak azért is fújok az SUV-kra, ahogy a hozzám hasonló beállítottságúak szinte kivétel nélkül teszik. Amennyire divatosak ezek a modellek, az autórajongók körében legalább annyira divat őket lesajnálni. Hiszen magas felépítésük okán pazarlóak: sutba dobják a kiharcolt deciliternyi megtakarításokat, kötelezően feszesebb futóművet kell cipelniük, különben lassabbak, nehézkesebbek, felépítésbeli előnyeinek pedig csak egy részét használja ki vásárlóközönségük.
Hátulról izgalmasabb a VW legkisebb crossovere
De a SUV modellek és a crossoverek köszönik szépen, jól vannak így, veszik őket. Ha nem is túlzottan, de azt hiszem, én is megadom magam: igenis, a mindennapok szürkeségében, amikor nem a gázt taposva űzzük a szívómotort a szerpentinen, hanem boltba megyünk vagy épp utazunk, édesmindegy milyen bódé van körülöttünk… mi több, minél praktikusabb és kényelmesebb utasteret tud felmutatni, annál kellemesebb vele az élet.
A VW konszern most nagyon rágyúrt erre a szegmensre, ami különféle méretek esetében a T-Cross, a T-Roc, a Tiguan, a Tiguan AllSpace és a Touareg formájában mutatkozik meg, szépen felfelé haladva a számegyenesen. Ellenben a konszern aktuálisan legfrissebb megoldásait olykor-olykor a Seat mutatja be először, még ha nem is sokkal megelőzve a többieket. Így volt ez a kiskategóriás Ibiza és a kis crossover Arona esetében is, melyek megelőzték a Volkswagen Polót és T-Crosst is (de mondhatnánk a T-Rocot is). Az Arona már vendégeskedett nálunk, ezúttal pedig Volswagen emblémájú megfelelőjét, a T-Crosst fogtuk vallatóra.
Izgalmas színnel és egy jó felnivel egyedi megjelenésű
Megjelenését tekintve a T-Cross abszolút illeszkedik a VW friss portfóliójába, de leginkább a crossoveres, SUV-s vonalba. A határozott élek ezúttal sem maradnak el, a ködfényszóró körül megjelenő (Stlye szint esetén króm) vonal pedig a T-Rocról köszön vissza. Az autó frontja tehát alapvetően szabvány Volkswagen, számomra mindinkább a hátsó traktus bizonyult izgalmasabbnak az „összeérő”, jellegzetes grafikájú lámpatestekkel, a nagy VW logóval és a középre pozicionált T-Cross felirattal.
Tesztalanyunk esetében az izgalmas megjelenést bizony szem előtt tartotta az importőr, és egy látványos türkiz árnyalatban rendelte meg a tesztautót, amelynek 18 colos keréktárcsái és teljesen LED-es fényszórói nem csak a habot fújták rá a tortára, de még a koktélcseresznyét is feltették annak tetejére.
Klasszikus VW enteriőr, ami ezúttal praktikumot, ergonómiát és minőséget is jelent
Mondanunk sem kell, mindez tágasabb utas- és csomagteret is eredményez. Habár már a Poloban is egészen jól elfér négy felnőtt, a T-Cross esetében 185 centiig már biztosan nem lesz probléma láb- és fejtér terén, de amíg nem próbálunk hátra három embert begyömöszölni, addig vállban is elférhetünk. Mindehhez ráadásul kényelmes ülések és kellemes üléspozíció társul. A csomagtér alapból 455 literes, ami okos pakolással nagyon is sok mindenre elegendő, de ha nagyon kell a hely, akkor a hátsó üléstámlákat ledöntve akár több mint 1 köbméterig is bővíthető a hely – ráadásul a kétállású padlónak köszönhetően teljesen sík lehet a rakodófelület.
A formák egyébként egy az egyben köszönnek vissza az Volkswagen többi újdonságából, de ez egyáltalán nem jelent problémát, hiszen jól átlátható és ergonomikus az előttünk húzódó pult, nem csorbul cseppet sem a modern a hangulat. Mindez persze a kiváló multimédiás rendszernek is köszönhető, ami az Android Auto és Apple CarPlay rendszereket is ismeri. Felárért, vagy esetünkben a Style szintben foglalva jópofa a digitális műszercsoport, ami sok adatot tud három különféle kijelzőn összeállítani, ráadásul a klasszikus, órás verzió is tovább szabható személyre.
Nem olcsó, de kedvezményekkel emészthetővé válik a T-Cross ára
Az anyagminőség csak a kisautók szintjén mondható megfelelőnek, az árkategóriát tekintve már többet várnánk - az egyszerűbb kivitelek pedig még rosszabbul állnak ezen a téren. Az összeszerelésre nem lehetett panaszunk, nem zörgött, nem nyikorgott az T-Cross.
Vezetéstámogató rendszerekből sincs hiány: van például jól működő adaptív tempomat és tolatókamera is, holttérfigyelőt is rendelkezésre áll. Egyedül a vészfékrendszer érzékelője volt néha túlságosan előzékeny, ráadásul olykor olyan helyzetekben ijesztett ránk, amikor semmilyen indoka nem volt rá – mindenesetre inkább szóljon feleslegesen néha, minthogy ne szóljon amikor kéne.
Temérdek információ és többféle megjelenés a digitális műszerfalon
A motortérben a Volkswagen konszern ügyes egyliteres, háromhengeres turbós benzinmotorja ketyegett, melyet már ismerősként köszöntöttünk újra. Az Ibiza és a Polo lemezei alatt is bizonyította már az aprócska turbós, hogy egyáltalán nem szabad lebecsülni: a jellegzetes, de nem tolakodó háromhengeres dallamokat és az ezzel járó, szintén nem annyira zavaró, de azért érezhető vibrációkat legalább valós teljesítmény kíséri. A kis hengerűrtartalom ellenére már alacsony fordulaton is szépen indul meg az autó, de 2500 felett érezhető az igazi lendület, amely szinte végig ki is tart. A 115 lóerőt és 200 Nm-es csúcsnyomatékot kínáló egység karaktere szerethető, ereje pedig a gyári adatok szerint, sőt, mérve is 10,2 másodperces 0-100-as sprintre volt elég ezúttal.
Sokat javít az élményen a hétgangos duplakuplungos DSG automata, amely nagyon ritkán bizonytalan és apró rántással reagál, azonban az esetek túlnyomó részében korrektül végzi a dolgát. A hét fokozat kiváló arra, hogy a motor rugalmas tartományát bármikor biztosítsa, épp emiatt kihozza a kis háromhengeresből a legjobbat.
Részleteiben sem igénytelen a kis VW crossover
A 10,2 másodperces 0-100-as sprint persze nem megy csodaszámba, de ha azt vesszük alapul, hogy egy akár családi használatra is alkalmas, 115 lóerős autóról beszélünk, akkor bizony dicséretes – és ami talán még ennél is fontosabb, hogy a rugalmassága is kiváló, így kézi váltóval is jó pertner, és mindehhez persze az 1,2 tonna alatti tömeg is hozzájárul. Ilyenkor persze mindig előkerül a tartósság kérdésköre, hiszen sokan nem bíznak a kis turbómotorokban. Erről sajnos mi sem tudunk nyilatkozni, hiszen egyrészt ezeket az autókat újonnan teszteljük, másrészt pedig még nem telt el annyi idő az ilyen aprócska, turbós erőforrások bevezetése óta, hogy biztosat lehessen állítani. Régen is voltak jó és rossz konstrukciók hagyományos szívómotorokból is, így abban biztosak vagyunk, hogy itt is ez lesz a helyzet. Ahogy ennél jobban túltöltött dízelek elketyegnek 3-500 ezer kilométert, úgy elfőrdulhat, hogy a kisebb nyomással felfújt kis benzinesek is megteszik ezt.
Azt azonban érdemes kiemelni, hogy egy-két kivételt leszámítva lassan már minden márka áttér az ilyen egységekre ezekben a méret- és teljesítménykategóriákban, így el kell fogadnunk mindezt. Ráadásul itt a négy év vagy 200 ezer kilométer garancia is bizalomra adhat okot. A fogyasztás is példás, ugyanis a relatíve kedvezőtlen, nem épp áramvonalas forma ellenére is vígan lehet 6 liter alatti átlagot produkálni, a városon kívüli szakaszokat pedig akár 5 liter alá is beszoríthatjuk – emiatt nem róhatjuk fel neki, hogy relatíve kicsi, 40 literes tankkal rendelkezik.
Kevés? Ugyan. Jól fogyaszt és korrektül megy a literes turbóssal
A T-Cross a jó erőben lévő erőforrás mellé jól hangolt futóművet is biztosít: hátul ugyan csatolt lengőkaros az egység, de így is ügyesen oldja meg szinte minden feladatát, ugyanis nincs ellenére a dinamikus autózás, miközben az úthibákat is egészen kellemesen tompítja – a németek ügyesen tapintottak rá a megfelelő egyensúlyra. A kormányzással is meg lehetünk elégedve, a volán ugyan nem túlságosan közvetlen, de pontos és jól súlyozott, ráadásul minimális információt még arról is átad, ami az út és a kerekek között történik – manapság pedig már ennyit is meg kell becsülni, főleg a crossoverek között.
Az objektív képességeket tekintve az anyagminőséget leszámítva helyén van a T-Cross, de az árazás tekintetében ez elvárás is volt. Tesztautónk 8,3 milliós ára ugyanis okkal ijesztő, de a használtautó-beszámítási kedvezménnyel ebből rögtön 600 ezret lecsíphetünk, és ezen felül érdemes egyedi engedményekért is harcolni. A tesztautó felszereltsége pedig kiemelkedő volt, így érdemes a normaárra is rápillantani, ami 7 milliójával máris barátságosabb, és ebből is lejöhetnek még a különböző kedvezmények. Ha lejönnek, akkor már egy fokkal barátságosabb lesz a végeredmény, de azért ez így sem kevés.
Korrekt ár/érték aránya miatt nem sokan tudnak a VW ára alá menni, persze kedvezményekkel együtt
Ugyan az egyliteres 95 lovas változata is elég lehet, ezzel mindössze ~230 ezret, plusz az automataváltót (ugyanis az csak a nagyobb teljesítménnyel érhető el) spórolhatunk ilyen felszereltség mellett, de akinek csak a legfontosabb extrákra van igénye, annak érdemes lehet a kevésbé felszerelt verzión is elgondolkodni, amely 95 lóerővel, klímával és még néhány hasznos extrával kapható.
Konkurensekből persze Dunát lehetne rekeszteni, hiszen ez az a kategória, amibe már gyakorlatilag az összes mainstream, azaz nem prémium gyártó beszállt. Érdemes kiemelni például a Renault Captur 150 lovas, szintén duplakuplungos automatával szerelt verzióját, ami hasonló felszereltség mellett listaáron kb. félmillióval kóstál kevesebbet tesztalanyunknál, miközben a rokon Seat Arona vagy a Skoda Kamiq kedvezőbb vagy tágasabb alternatívát ad. És persze ott az örökzöld Suzuki Vitara/SX-4 duó, amelyek hasonló hajtáslánccal, közepes felszereltséggel listaáron 5,6-5,8 millió forintba kerülnek, kedvezménnyel pedig bizony bemennek 5 millió alá.
Néhány szóban
A T-Cross sok újdonságot nem hordoz magában, hiszen klasszikusan VW konszernes elemekből épül, a gyártótól megszokott stílusban. Azonban megjegyzendő, hogy a szürkeségből valamelyest kilépve látványosabb tud lenni a németek korábbi stílusához képest, ráadásul jól érvényesül benne a kis crossover szegmens előnye a hagyományos kiskategóriához képest. Tágassága, praktikuma már-már kompaktos, azonban az anyagminőségen például érezni, hogy hová tartozik. A kis TSI ezúttal sem vallott szégyent és a DSG váltóval kiegészülve korrekt dinamizmust és szerethető étvágyat tudott felmutatni. Noha a T-Cross listaára borsos, a kedvezményeknek köszönhetően elfogadható szintre csökken.
Előnyök: Vagány megjelenés; Modern extrák; Kiváló, izmos és hatékony hajtáslánc; Jó ergonómia és praktikum
Hátrányok: A háromhengeres egység vibrációi azért érezhetők; Kemény, egyszerű anyagok; Túlérzékeny vészfékrendszer; Drága