Noha a villanyautózás az egyformán csendes és hasonló jellegű hajtások miatt kicsit unalmasabb műfaj, itt is találhatunk izgalmas témákat és izgalmas összehasonlítási alapokat. Hiszen miért is ne nézhetnénk meg, mit tud egy elektromos prémium modell az elérhető árúhoz képest? Vagy a körítésen kívül van-e különbség a hajtásláncban is? Többek között ezekre a kérdésekre igyekeztünk ezúttal választ találni, amikor a Mercedes-Benz EQA-t és a Kia eSoult eresztettük össze.

Fogtunk két kompakt méretű divatmodellt, amelyek immáron elektromos hajtással is elérhetőek, és egymás mellé állítottuk őket – persze hajtott a kíváncsiság, hiszen ez még annak dacára friss és tapogatózós terület, hogy a gyártók már néhány éve kínálnak villanyos modelleket. Két választottunk a Mercedes-Benz GLA alapjaira épülő EQA, valamint a Kia e-Soul néven ismert életmódmodellje, amely manapság inkább csöndben bújik meg a kínálatban a húzómodellek árnyékában.

Modern mindkettő, azonban stílust tekintve nem is lehetnének különbözőbbek

Ráadásul a prémium és nem prémium modellek közötti különbséget mindeddig a komplett autó adta, ide értve az erőforrásokat is – a luxusmárkák általában csendesebb, erősebb, modernebb technológiát ültetnek a motorháztető alá, míg az elérhető árú típusokba egyszerűbb, kevésbé kiélezett motorok kerültek és kerülnek, tehát a kényelmes utastér vagy épp a fényűző extrák mellett az erőforrások terén is tapasztalható egy kis plusz törődés. Nem úgy az elektromosoknál, hiszen az egyszerű felépítésű villanymotorral, mint géppel sok mindent nem lehet kezdeni, itt bizony vélhetően nem lesznek olyan egetverően nagy különbségek, mint a belsőégésű erőforrások között.

Talán pont utóbbi tény, ami teljesítménykényszer alá helyezi a prémiumokat és mindemellett helyzetbe hozza kisebb gyártókat: hiszen a hasonlatos képességekkel rendelkező hajtáslánc mellett könnyebben fókuszálhatnak az egyéb területekre. Persze a kérdés csak elméletben ilyen egyszerű, valójában a magasabb kategóriában az elektromos rendszer, így a motor, az inverter, az elektronika vagy épp az akkumulátorok technológiája, a komponensek temperálása és tartóssága is jelenthet differenciát.

A csendesek villanymotorok helye, itt nem sok a látnivaló

Mindenesetre üdítő látni, hogy egyre több és egyre több használható elektromos autó szabadul az utakra, hiszen a mindennapi életben a városi szaladgálásra, boltba rohangálni, munkába ingázni kiválóan alkalmasak, mi több, vannak már bizonyos feltételekkel nagyobb utazásra is termett példányok.

Lássuk, mit és mennyiért tudnak tesztalanyaink. A hajszál híján 11 millió forint alatt maradó Kia e-Soul City Star Edition jogosult (lenne) a 2021-es villanyautós támogatás maximális, 2,5 millió forintos összegére, vagyis a keret kimerüléséig 8,5 millió forintért volt hazagurítható. Mondanunk sem kell, nem mindegy, hogy egy kedvező körülmények között 300 km-es hatótávú, 160 km/órás végsebességű autóért 11 vagy 8 és fél milliót kell kifizetni – sebaj, remélhetőleg hamarosan, legfeljebb jövőre ismét lehet pályázni.

Trendi és abszolút korrekt képességekkel rendelkező kompakt az e-Soul

Egyébként kifejezetten kedvező benyomásokat szereztünk az autóról, amely immáron kizárólag elektromosan érhető el itthon. Az e-Soul kétféle teljesítménnyel és különböző méretű akkumulátorokkal választható. Mi a Mid range-nek hívott, kisebb hatótávú, gyengébb és éppen ezért olcsóbb változatot vehettük át. A 136 lóerős és 395 Nm-es villanymotor egy 39,2 kWh-s akkumulátorból táplálkozik. Norma szerint mérve egy feltöltéssel 277 km-es utat tehetünk meg, ideális körülmények között a 300 km sem lehetetlen.

Autópályás 130-nál, klíma nélkül 23-24 kWh fogy 100 kilométeren, vagyis rögtön 150 km-es sugarúra kell szűkítenünk a térképbe szúrt körző nyílását. Tempós menetekhez jól jönne tehát a 64 kWh-s, papíron 452 km-re képes Long range változat, ami változatlan csúcsnyomaték mellett pontosan másfélszeres teljesítményt, vagyis 204 lóerőt is ad a hatvan százalékkal nagyobb hatótáv mellett, ráadásul 2 millióval drágább is a Mid range-nél.

A kis akkuból főleg hőszivattyú nélkül hamar fogy az energia

Néhány családnak mégis pont annyival nyújt többet, hogy tetszik nem tetszik alapon ezt ’kell’ választaniuk. Az elsősorban második autót keresők számára viszont bőven elég lehet az olcsóbb megoldás is – a saját igények és használati szokások ismeretében mindenki el tudja dönteni, hogy melyik csoportba tartozik. Egy csendes megjegyzés: az azonnal lehívható (és mindkét változatnál egyformán 395 Nm-es) nyomaték miatt a 136 lovas kivitel is teljesen jól autózható, egyáltalán nem érezni alulmotorizáltnak.

Ezzel szemben az EQA nettó 66,5 kWh-s akkumulátorral érkezett, amely a kompakt kínálat egyik legnagyobb akkupakkja. Ráadásul ez az adat csak a most bemutatott EQA 250-re vonatkozik – később nagyobb akkumulátor is érkezik, amely a WLTP normák szerint jó 500 kilométeres hatótávot biztosít. Jelen esetben 426 kilométerről szól a fáma, amelyet AC töltőn 11 kW-tal (azaz három fázison, ahol elérhető), DC töltőn pedig 100 kW-tal is pótolhatjuk – utóbbi esetben fél óra alatt 10-ről 80 százalékosra tölthető az akkumulátor.

Az EQA más dimenzió, persze az árak ismeretében ez nem is meglepő megállapítás

Az első kerekeket hajtó elektromotor 190 lóerőt és 375 Nm nyomatékot kínál, de a 300 4MATIC és a 350 4MATIC személyében erősebb verziókból is csemegézhet a vevő. Viszont itt sem panaszkodhatunk különösebben a 8,9 másodperces 0-100-as sprint és a 160 km/h-s végsebesség láttán, igaz, ezek az adatok belsőégésű motor esetén inkább 150 lóerős erőforráshoz tartoznak, de itt a plusz tömeget is cipelni kell. Ami pedig nincs ott nyers erőben, azt a kiváló rugalmassággal, a gázpedál parancsára azonnal történő nekilódulással pótolja a modell.

Ami ennél fontosabb, az a hatótávolság, hiszen sokan ettől teszik függővé az elektromos autók iránti érdeklődést. Őket megnyugtathatom, hogy az EQA tisztességes méretű telepéből autópályás használat mellett is kifacsarható a 300 km, tehát 130 km/h-nál is 20 kWh/100 km körül eszik - ideális, azaz nyáriasan meleg időjárás mellett. Városban és vidéki utakon persze takarékosabb, olyankor a 350-380 km a reális adat.

A GLA alapjaira épül, lámpákban és lökhárítókban különbözik tőle az EQA

Ez persze köszönhető többek között a hőszivattyús utastéri klimatizálásnak is, így már a nagy vagy épp túl kicsi hőmérséklet miatt sem kell félni. Persze nem titok, hogy szélsőségesebb, hidegebb időjárás esetén az akkumulátor kevésbé van jó kondiban, olyankor érdemes akár harmadával kisebb hatótávval kalkulálni. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy itt nem kell alkut kötnünk a prémium miliő terén sem, ahogy a hatótáv is abszolút vállalható.

Akárhogy is vesszük, ha azonos szintre hozzuk az autókat, úgy olvad a különbség… hiszen a Kia esetében kénytelenek vagyunk a nagy akkut választani az összemérhetőség kedvéért, ráadásul be kell pipálnunk például a hőszivattyús klimatizálást is, így már 14 milliónál járunk. Ezzel szemben a Mercedes-Benz EQA-nál 19,4 milliónál indul a buli, tehát beszállni 5,4 milliós különbséggel tudunk. Persze vaskos összeg ez, azonban már nem olyan vészes, mint elsőre gondoltuk volna.

A Kia sem vall szégyent, bár érdemes esetében a nagyakkus verzióra voksolni

Látható tehát, hogy hasonló hatótávú és teljesítményű rendszerek esetében mekkora az árbeli eltérés, immáron annak kell utánajárnunk, hogy mindezért mivel nyújt többet drágábbik tesztalanyunk. A formatervekre ezúttal nem térnék ki, mindkét modell divatos és friss, azonban a Kia talán a merészebb irányt, a Mercedes pedig a márkaimázsba simuló vonulatot követi, a döntést az Önök ízlésére bíznám.

Az igazán drasztikus különbség odabenn persze érződik. Az e-Soul esetében néhány helyen az anyagminőségbe köthetünk bele, furcsa spórolás az egyik oldalról hiányzó fogas és az ülésháló is, több ablakemelőből hiányzik az automata funkció, a költségcsökkentés áldozata lett a motorral behajtható visszapillantó és hallottunk már szebben szóló hangrendszert is. A kisebb hiányosságokat viszont igyekszik kompenzálni az autó. Jó összeszerelési minőséggel, a piac egyik legkönnyebben használható fedélzeti rendszerével és teljesen lehúzható hátsó ablakokkal találja szemben magát a felhasználó.

Egyszerűbb, de minden alapvető igényt kiszolgál a Kia műszerpultja

Ezzel szemben az EQA bejutáskor üdvözlő fényáradattal fogad, tűéles, gyönyörű grafikákkal feldobott és méretes kijelzőkkel kényeztet. Minden minőséget sugárzóan működik, a méretes kijelzőkön persze variálható módon temérdek adat és grafika jeleníthető meg, mindemellett pedig három különféle fő stílusból válogathatunk. Az elrendezés ergonomikus, a váltókar, illetve az irányváltó kar pedig mercedesesen a kormány mögé került bajuszkapcsoló formájában, a könyöklő előtti „púp” csupán a csukló támasztására szolgál. Összességében nagyon modern és minőségi érzetről számolhatok be, de ezen egyáltalán nincs mit csodálkozni.

Amennyire helykínálatban nincs lényegi eltérés a két kompakt méretű tesztalanyunk között, technika frontján annyira mély a szakadék: persze az e-Soul is rendelkezik minden, manapság kötelező extrával, azonban az EQA alapszinten és az opcionálisan elérhető tételekkel messze más dimenziót képvisel. Adaptív tempomat, sávtartó, aktív sávváltó, táblafelismerő, holttérfigyelő, vészfékrendszer és minden egyéb finomság megvan, ráadásul a tempomat még a navigációval is együtt dolgozik, így például egy nagyobb kanyarhoz vagy esetleg egy körforgalomhoz érve magától lassít az autó.

...ehhez képest a Mercedes, prémiumhoz méltóan más kategóriát képvisel

S hogy a prémium életérzés hol mutatkozik meg igazán? Talán pont abban, hogy ezek az egyébként bonyolult asszisztensek mennyire szofisztikáltan működnek, és a mindennapokban mennyire ösztönössé válik a használatuk. Ez az, amit a középmárkák nehezen tudnak elérni, ez az, amiben igazán különbözni tudnak a vérbeli prémiumok. Nem maradt el ráadásul a gyártó saját beszélő asszisztense sem, akitől akár a holnap esedékes londoni időjárást is megtudakolhatjuk, persze jelen pillanatban angolul.

Az EQA-ból átülve a Kia műszerfala generációs hátrány érzetét kelti, noha a kategóriájában abszolút megállja a helyét. Szót érdemel esetében a jól adagolható a gázpedál, természetes a fékérzet, az egészen stabil futómű egyszersmind meglepően kényelmes is.

Választani nem kell, hiszen nem egy célközönségnek készültek

Könnyű, s egyszerre nehéz helyzetben vagyunk, ha ítéletet kell mondanunk. Nehéz, hiszen a Mercedes ártöbblete súlyos, ám amennyivel drágább, legalább annyival magasabb színvonalon tudja kiszolgálni utasait, ráadásul technológia tekintetében utcahosszal vezet. Ezzel szemben a Kia abszolút elérhetőbb árú modellt kínál, ami szigorúan a használati értéket tekintve tökéletesen tudja azt, amiért ilyen jellegű villanyautót vásárolna az ember.

Persze összességében vélhetően senki sem fog e két modell között vacillálni, hiszen aki a prémiumokhoz igazodó pénztárcával keres kifinomult megoldást, annak a Mercedesnél kevesebbet adó modellek úgysem lesznek elegendőek, aki pedig értékarányos választást keres, az úgyis a Kia szalon felé veszi az irányt.

Tanulságos az EQA és az e-Soul - kisebb pénzből is lehet korrekt villanyautót venni

Azonban ha másra nem is, arra kiváló alkalmat nyújtott összevont tesztünk, hogy lássuk, a prémiumok méltán lehetnek büszkék arra a pluszra, amit nyújtani tudnak, miközben a középmárkák is büszkén vállalhatják portékájukat, hiszen a saját kategóriájukban, a saját árszínvonalukon abszolút helytállnak.

Az elektromosok vásárlásakor, legyen szó luxus vagy elérhető árú modellről, sokkal inkább az okos döntésekre hívnám fel a figyelmet. Ha már ekkora összeget szánunk e-mobilitásra, akkor bizony érdemes tüzetesen mindennek utánanézni, és picit többet áldozni egy nagyobb akkucsomagra, miközben a kötelezően bepipálandó tételek közé sorolnám a hőszivattyús rendszert és a háromfázisú fedélzeti töltőt is – e kettő a legfontosabb, ami megkönnyíti egy villanyautós életét. És akkor talán egy kis plusznak, családi ház esetén még egy garázsba telepített fali töltő is megemlítendő, ami ugyancsak sokat dob a villanyautó töltési komfortján. Vagy még mindig ott vannak a jó öreg belsőégésű dolgok, amiknél ezzel nem kell foglalkozni, sok esetben pedig nem csak egyszerűbb, de költséghatékonyabb üzemeltetést is biztosítanak mindent figyelembe véve.

Néhány szóban

Az nem is kérdés, hogy feneketlen pénztárca esetén a Mercedes-Benz friss villanyautója a csábítóbb ajánlat, azonban tesztünk tanulsága, hogy immáron annyi lehetőség van az elektromos szegmensben, hogy mindenki megtalálhatja a maga igényeinek és lehetőségeinek legjobban megfelelő választást. Vagy legalábbis üdítően bővül a kínálat. Félreértés ne essék, tisztában vagyunk vele, hogy a villanyautók még belépő szinten is borsos áron kaphatóak, ám a Kia remekül bizonyítja, hogy már a sima kompakt szegmensben is van jól használható, kellemes modell, míg az EQA azt mutatja meg, hogy bizony a prémiumok nem kis felára indokoltnak ismerhető el.