Tesztek

Immár a harmadik friss Ford Mondeót köszönthetjük szerkesztőségünk garázsában, melyek közül ráadásul az egyik pont az én kezeim között töltött el egy felemás hetet. A két csúcsmodell után azonban ezúttal egy jóval népszerűbb hajtáslánccal köszönt be hozzánk a kék oválosok középkategóriása, hiszen a 2-literes dízel 180 paripát megmozgató változatát sikerült megkaparintanunk, hogy egy újabb szemszögből vizsgálhassuk meg mire képes az autó.

Hatalmas autó a Mondeo - galériaA legújabb Mondeo európai bemutatkozása körüli problémákat már többször is megtárgyaltuk, így olvasóink azzal is tisztában lehetnek, hogy az Egyesült Államokban már 3 éve elérhető ugyanez a modell Fusion néven. Arról azonban kevesebbet beszéltünk, hogy hiába a lassan modellfrissítésre érett konstrukció, a típus rajongóinak zöme kitörő örömmel fogadta az autót, így hiába a néhány fronton tapasztalható kisebb lemaradás a konkurensekhez képest, az új generáció nagy népszerűségnek örvendve robbant be az öreg kontinensre – persze olyan is akadt, aki elpártolt a Mondeo mellől.

Egy szó, mint száz, a Ford nem jött ki rosszul a csúszásból, hiszen az előző generáció utolsó éveiben másodvirágzását élte, és az újdonsággal is sikerült megtartani a vásárlók nagy részét. Ez pedig többek között az újdonság formáinak is köszönhető, melyek a legtöbb emberből bizony elismerést váltanak ki. Már a második Mondeo járt a kezem alatt – ráadásul a felnitől és az utastér kárpitozásától eltekintve ugyanabban a konfigurációban –, de még mindig nemigen találkoztam olyannal, aki egyértelmű nemtetszését fejezte volna ki a külcsínnel kapcsolatban.

Innen a legharciasabb - galériaAz agresszív, LED-es technológiával operáló fényszórók, a feketére mázolt hatszögletű hűtőrács,a motorháztető izmos domborítása, a sportosan, lefelé ívelő tetővonal és a felárért kapható sportcsomag bizony mindenkiből heves érzelmeket váltanak ki. Az amúgy is látványos megjelenést ráadásul olyan finomságokkal toldották meg a gyáriak, mint a LED-es nappali menetfényt használó index – az Audi néhány modelljéhez hasonló – futófényes megoldása, amit szinte minden járókelő tátott szájjal figyel.

A formatervezők tehát hatalmas dicséretet érdemelnek, még akkor is, ha nyilván vannak olyanok, akik nem feltétlenül látják szépnek az autót. Az utastérrel kapcsolatban azonban már lehetnek fenntartásaink. A rengeteg irányba elektromosan állítható bőrfotelek ránézésre csak úgy vonzzák az embert, és az átlagos, vagy annál kisebb termettel rendelkezők számára igazán kényelmesek is, azonban aki egy kicsivel nagyobbra nőtt, hátban már szűknek találhatja a székeket.

Nagyobb termetűeknek szoros lehet - galériaAz általános anyagminőségre nem panaszkodhatunk, ugyanakkor a középkonzol aprócska gombjai közötti rengeteg a műanyag, ami a hangulatnak bizony közel sem tesz jót, ahogyan a kisebb úthibákon is hangosan zizegő tetőablak és műanyagok sem. Nem úgy a hatalmas, 8 colos érintőképernyő, mely csak úgy vonzza a tekinteteteket – és sajnos az ujjlenyomatokat is. A Microsoft által fejlesztett SYNC rendszer sebessége közel sem megfelelő, ahogyan az amúgy logikus, de megszokást igénylő kezelhetőséget is kicsit leegyszerűsíthették volna. A sokszor igencsak nagy erőt megkívánó érintőképernyőt pedig még nem is említettem.

Informatív, de nem könnyű leolvasni - galériaA műszerfal is félig digitális lett, ami a leolvashatóságon nem igazán segített, de mentségére legyen szólva, hogy minden fontos információt megjeleníthetünk rajta. A praktikumra nem lehet panaszunk, a leghasznosabbnak járó cím talán a középkonzol alatti gumírozott felületű rekeszt illeti, de az ajtózsebek is öblösek és a könyöklő alá is elrejthetjük cuccainkat. A helykínálat szintén említésre méltó: habár az elődhöz képest nem sokat fejlődött a Mondeo, mind elöl, mind pedig hátul bőven elegendő a tér – egyedül a fejtérnél lehetnek gondok, de ezt a hatalmas tetőablak számlájára is írhatjuk.

Egy kis hiba azért ide is csúszott, ugyanis a nagyobbakat szorongató első ülések mellett a hátsó, légzsákkal felszerelt biztonsági övek rövidnek bizonyulhatnak – igaz, itt már csak a kiemelkedően nagytermetűeknek lehet gondja. A csomagtér a maga 550 literes értékével dicséretre méltó, azonban meg kell küzdenünk azért, hogy hozzáférjünk ehhez a helyhez: a hatalmas ötödik ajtó egykezes nyitásához bizony néha még nekem is fel kellett kötnöm a gatyámat, így az alacsony növésű Popeye-nek biztosan be kellene tolnia egy adag spenótot a művelethez.

Jól teljesít a váltó - galériaA mérleg nyelvét pozitív irányba döntő külcsín után az utastér zavaró hibái bizony jócskán lerontják az összképet, de az erőforrásnak még van esélye javítani. A 2-literes turbódízel ezúttal 180 lóerőt bocsát a sofőr rendelkezésére, egy kiválóan kapcsolható, ám magabiztosságot igénylő hatsebességes manuális váltó kíséretében. A start gombot megbökve tipikus dízeles hangokat hallatva kel életre a motor, mely ugyan üzemi hőmérsékleten visszavesz a hangerőből, az utastér zavaró – és sokszor még a rádió mellett is jól hallható – neszei miatt ekkor sem utazhatunk igazán nagy csendben.

Ezért azonban némileg kárpótol minket a 180 tagú ménes, ugyanis a Mondeo szinte minden helyzetben szépen indul meg, noha a nagy ugrást 2000-es fordulatszám felett érezhetjük igazán – amikor is megérkezik a 400 Nm-es csúcsnyomaték. Átlagos körülmények között tesztautónk ereje szinte bármire elegendő: egész kocsisorokat képes átugrani igazán dinamikusan, anélkül, hogy különösebben ügyeskednünk kéne a váltókarral – és akkor a 225 km/h-s végsebességről még nem is beszéltünk.

Élvezet vezetni - galériaA legjobb azonban az, hogy a futómű és a kormányzás is támogatja a sportos ambíciókkal rendelkező sofőröket. Noha az elektromos rásegítésű szervokormányok korában már hozzászokhattunk ahhoz, hogy nem érkezik túl sok visszajelzés az útról, a Mondeo volánjával pontosan terelgethetjük az amúgy megpakolva több mint 1,5 tonnás testet, miközben a szervo súlyozása is jól sikerült. A futómű szintén mosolyt csalhat az arcunkra, ugyanis nyugodt tempó mellett ügyesen csillapítja az úthibákat, miközben a gázpedállal kevésbé visszafogottan bánva is kiszámíthatóan viselkedik, és egészen gyors kanyarokat tud abszolválni – ezzel az egyik legjobban vezethető középkategóriássá varázsolva tesztautónkat, amit összehasonlítónkban is bizonyított.

Mindeközben ráadásul a benzinkúton is képes boldoggá tenni minket az autó, hiszen még sportos képességeit kihasználva is igencsak kellemes fogyasztási adatokkal szembesülhetünk, amit 6,4 literes tesztátlagunk is jól példáz. Óvatosabban taposva a gázpedált azonban akár 5,3 literes vegyes átlagot is elérhetünk a Mondeóval, mely országúton bőven 5 liter alatti eredményeket produkál, míg városban és autópályán sem nő meg lényegesen az étvágya.

Itt leledzik a legtöbb hiba - galériaA vezetéstámogató rendszerek ezúttal is hozták a kötelezőt: a sávtartó asszisztens finoman és ügyesen teszi a dolgát, a táblafelismerő a figyelmetlenebb sofőröket óvhatja meg egy-egy fájó büntetéstől, a holttérfigyelő pedig egy-egy veszélyes helyzetet kerülhet el. Ahogyan sajnos jó pár másik modellnél, az automatikus parkolórendszer a Mondeóban sem az igazi, hiszen amellett, hogy sokszor jóval macerásabb vele a beállás, mint puszta kézzel, néhányszor az autónk épségét is fenyegeti.

A Ford középkategóriása tehát méltán kaphatná a Batman filmek kétarcú gonosztevőjének nevét, hiszen komoly hibái ellenére több szempontból is képes kiemelkedőt nyújtani. És, hogy mindez mennyiért lehet a miénk? A Fordnál bizony elég vastagon fog a ceruza, a tesztautó ára ugyanis közel 12,5 millió forintra rúg. Ez már csak azért is meglepő, mert a hasábjainkon megjelent nagy középkategóriás összehasonlítóban szereplő Vignale csúcsváltozat – mely nem csak jobb minőségű utastérrel és plusz extrákkal, hanem erősebb erőforrással is kecsegtet minket – mindössze 270 ezer forinttal drágább.

A képre kattintva a csúcsbenzines tesztjét olvashatják gyönyörű képekkel karöltve

Ez a különbség ráadásul normaszintre hozva sem nő lényegesen, ugyanis ekkor a 180 lóerős 2-literes A csomagtérre nincs panasz - galéria10,32 milliós árával a 210 lóerős, ugyancsak 2-literes, ám Vignale felszereltségi szinttel, és hasznos szolgáltatásokkal járó változat 10,63 milliós árcédulája áll szemben. Éppen ezért mindenkit bőszen bíztatunk arra, hogy válassza a Ford prémiumfelszereltségét. Persze alapáron – köszönhetően a nemrég debütált Business szintnek – már 1,2 millióra nő a különbség, de ekkor sok hasznos extráról is le kell mondanunk.

A Mondeo persze rengeteg konkurenssel néz szembe. A teljesség igénye nélkül felsorolva néhányat közülük: a Volkswagen Passat 2-literes, 190 lóerős dízellel már alapáron is jóval borsosabb áron kelleti magát, míg például a Peugeot 508 szintén 2-literes, 180 lóerős öngyulladóssal valamivel olcsóbb. A vadonatúj Renault Talisman is hamarosan csatlakozik a sorba, de a 2,2 literes 175 lóerős Mazda6 is komoly ellenfél a maga 9,6 milliós árával, amiben már szinte minden extra benne van. A kissé öregecske Opel Insignia is szót kérhet még magának, azonban a villámosok a 2017-ben érkező utóddal robbanthatnak nagyot. Az persze kiemelendő, hogy míg a Mondeo megtartotta az ötajtós kivitelt, addig a legtöbb ellenlábas már csak négyajtós változatban érhető el.