Az egyik fő attrakció a benzines motorkínálat csúcsán álló 1,4 literes turbómotor, természetesen a Volkswagen garázsából 122 lóerővel, illetve a hozzá társuló hétfokozatú duplakuplungos DSG automataváltó. Mindez azért érdekes pont, mivel az elérhetőbb árú szedánok tekintetében ilyen erős, ráadásul automataváltós benzines hajtásláncot nem találunk.
Nem a legfrissebb, de élhető a hetes DSG - galériaPersze a Renault Fluence és a Peugeot 301/Citroën C-Elysée is rendelhető 1,6-os szívómotorral, ám azok valamivel 110 paripán felüli produkciója messze elmarad a spanyol versenyző mutatványától. Egy apró szidást azért bezsebel a Toledo a bizonyos helyzetekben, illetve finom elindulásnál és óvatos megállásnál hektikusan és butácskán reagáló szárazkuplungos, hétgangos DSG miatt, azonban a halk és kulturált, továbbá kifejezetten erős 1.4 TSI elismerést érdemel - többek között korrekt fogyasztása okán. A várost elhagyva könnyedén tartható az étvágy 5,5 liter alatt, míg autópályatempónál sem abrakol többet 7,5 liternél az autó, amivel városban 6,5-7 liter körül járhatunk.
Futóművével a Rapidhoz hasonlóan a Toledo sem jeleskedik: noha kellemes kormányzása és feszessége révén jobb kanyarodási képességével beelőz, ám a hátsó csatolt lengőkaros konstrukció itt sincs a helyzet magaslatán - ezúttal is leginkább a keltett zajok, nevezetesen a dübögő, mély hang miatt találunk kirívó hibát. (Mivel a Rapid és az Octavia esetében is tapasztaltunk hasonló jelenséget, az öblös csomagtér öngerjesztő visszhangjára gyanakszunk.)
A hátsó ablakok csak hátulról nyithatóak - galériaÖsszességében a Toledo jó benyomást kelt, hiszen tisztességes anyag- és összeszerelési minősége, a nagy és praktikus csomagtartó, továbbá a kis hibáktól eltekintve roppant korrekt hajtáslánc egyvelege szinte nyújtózkodik a megérdemelt figyelemért, de az árakat mustrálva sajnos még magasabbra kell emelnünk a lécet, amit csak feltételekkel képes megugrani a Seat újdonsága. A Toledo listaára 3,2 milliótól indul, de a tesztben szereplő csúcsverzióért minimum 5,5 milliót kell letenni az asztalra. Ehhez persze még hozzájönnek az extrák, illetve kivonódik a 650.000 forintra rúgó kedvezmény, így a végelszámolásnál a navigáción kívül maradéktalan felszereltségű példányt épp 6 millió alá sikerül beszorítani.
Persze ez rengeteg pénz egy olyan autóért, ami alapvetően a költséghatékonyságot tűzte ki zászlajára, és a fő kérdés is eme célkitűzéshez kapcsolódik. Érdemes egy ilyen kaliberű modellt csúcsfelszereltséggel választani, vagy a nagyobbak között is találunk hasonló áron korrekt vételt?
Egy hasonlóan felszerelt, 1,6-os automata Hyundai Elantra 0,4 millióval kóstál többet, de a nagyobb és értéktartóbb, továbbá komolyabb műszaki tartalmat és képességeket rejtő Volkswagen Jetta ugyanezzel a hajtáslánccal nagyjából 600.000 forinttal drágább. Azonban az új MQB platformra épülő Škoda Octavia adja meg a kegyelemdöfést tesztalanyunknak. 140 lóerős TSI motorral és DSG váltóval, hasonló extrázással alig 100.000-rel kerül többe, miközben nagyobb, szofisztikáltabb és minőségibb modellt tisztelhetünk benne.
Néhány szóban
A Toledo egyrészt újra azt jelenti, ami miatt neve népszerűvé vált, másrészt az 1,4-es turbómotorral és az automatával bizony túllő a célon. Hogy miért? Eredendően születésének okát cáfolja meg a csúcsváltozat, amelyet szinte nagyobb és komolyabb testvérei szorongatnak meg árukkal, noha a Seat büszkesége sem szerepel rosszul. A remek hajtáslánc, a tágasság és praktikusság sokat nyom a latba, de mellette azért a tolerálandó hibák is felütik a fejüket. A Toledónak van létjogosultsága, azonban a csúcsmodellnek már kevésbé.
Előnyök: Tisztességes összeszerelési- és anyagminőség; Korrekt hajtáslánc; Világos kárpittal tetszetős enteriőr; Tágas csomagtér; Ergonómia
Hátrányok: Hangos és néha bizonytalan hátsó futómű; Unalmas műszerfal; Hátsó ablakok elölről való vezérlésének hiánya; Borsos ár; Hátul széltében szűk utastér