Tesztek

Mintha csak varázsütésre klónozták volna őket, úgy állt a két Mégane a lombjukat hullatott fák árnyékában. Én pedig előttük, fényképezőgéppel a kézben, kissé tanácstalanul, a fejemet vakargatva. Melyiket válasszam? Egy ügyes szem kiszúrja a kettejük között látható különbséget, bár elsőre inkább csak a frissített arc tűnhet fel. Ám ezúttal a külsőségek nem számítanak, a lényegi differencia ugyanis belül van.

Két kis dízel, nagy tudással - galériaA tesztre érkező két Mégane Grandtour, azaz kombi ördögi véletlen, avagy szándékolt összeesküvés okán szinte ugyanolyan köntösben érkezett tesztünkre. Elárulom: a kívülről látható különbséget csupán a felnik adták. A lemezek alatt viszont már nagyobb különbségeket találhatunk: az egyikben az 1,5 literes dízelmotor legújabb generációja ketyegett, míg a másikban az idestova másfél éve bemutatkozott 1.6 dCi. A két, papíron egymáshoz közel álló erőforrás közé a választható felszereltségi csomagok húznak éles elválasztó vonalat. Az 1.5 dCi start-stop rendszerrel felszerelt, takarékosságra hangolt verziója csak a viszonylag szerény Business szinten kérhető, míg a nagyobb motor csak a legjobb, Dynamic csomagban elérhető, amelyhez az aktuális akció keretén belül ajándék extrák is járnak.

Az árlistán nagy, a valóságban, ugyanúgy felszerelve pedig kicsi a különbség közöttük árban

110 lóerő itt, 130 lóerő ott – nem valami nagy differencia, sőt, ha a felületes szemlélődő által először 640 ezer forintosnak ítélt árkülönbözetet nézzük, az izmosabb alternatíva jóformán indokolatlan. Ám a helyzet ennél sokkal fondorlatosabb. Ugyanarra a felszereltségi szintre hozva a két verziót ugyanis mindössze 7 ezer forint lesz a különbség, ráadásul az 1.6-ban még ilyenkor is 16 helyett 17 colos kerék van, hátulra került könyöktámasz és vízszintesbe hajtható az első utasülés. Látják, most meg a másik irányba billen a mérleg nyelve.

A bábeli zűrzavart az 1.5 dCi kiválóságával igyekszik feloszlatni. A másfél literes dízelmotor eddig sem volt rossz választás, a legújabb, számításaink szerint immár hatodik generációja azonban minden eddiginél magasabbra teszi a lécet. Mindenek előtt kulturáltság terén fejlődött sokat az erőforrás. Már hidegen is kellemesen a háttérbe szorul a dízeles kerepelés, és vibrációból is kevés szűrődik a Mégane átlagos helykínálatot nyújtó belső terébe. Ha pedig nagy nehezen bemelegszik az erőforrás, kifinomultsága felér egy kulturálatlanabb benzines szintjére – ami dízelmotornál komoly dicséretnek számít.

A váltó/kuplung párosa az 1.5 dCi-ben jobbEbben a tekintetben az 1.6 dCi sincs lemaradva. Hangja talán egy hajszálnyit nyersebbnek tűnik, ám hangerőmérőnk nem állapított meg érdemi differenciát. A hétköznapi használat során mégis vele akadhat össze a bajszunk. A kuplung körülményesebb adagolhatósága, a nagyobb motor alapjáraton és alsó fordulatokon tapasztalt gyengesége miatt fulladásra hajlamos a kínálat legerősebb Mégane kombija, igaz, a széria start-stop rendszer azonnal újra is indítja nekünk az erőforrást egy újabb indulási kísérlet erejéig. A helyzet nem vészes, sőt, 1-3 nap alatt teljesen megszokható, de tény, hogy az 1.5 dCi-vel könnyebb már az első pillanatban is barátságot kötni.

Ha kell, száguldanak a mutatók az 1.6-nálA megkötött barátságot pedig hosszú távúra jósoljuk. Ebben a kisebb motor egyenletesebb teljesítmény-eloszlása is közrejátszik. Hiába jön meg mindkét erőforrás nyomaték- és teljesítmény-maximuma ugyanott, a közlekedésnél gyakran használt 1250-1600-as fordulattartományban az 1.5 dCi jobban elemében van. Igaz, ezt követően fordul a kocka és a nagyobb motor olyan lelkesen, akkorát húz bele, hogy ekkor a sportos jelző okkal villan fel agyunk hátsó szegletében.

A lelkes, pörgős mivolt és a jó reakciók méréseink során is kitettek magukért. A pesszimista gyári adatoknál mindkét Mégane jóval intenzívebben tudott gyorsítani, így az egyötöst 10,7, az egyhatost pedig 9,4 szekundum alatt mértük be a 0-100-as sprinten. A hétköznapokban a nyers erőnél azonban a rugalmasság sokkal fontosabb – természetesen ezen a téren is az 1.6 dCi-nek állt a zászló, ahogy azt a gyári nyomatékadatok alapján (320 vs. 240 Nm) prognosztizálni lehetett. A jobban teljesített 60-100-as és 80-120-as sprintekből azonban az egyenlőség jegyében nem árt súlyos tizedeket levonnunk, ugyanis meglepő módon az erősebb motor rendelkezett a rövidebb váltóáttételekkel.

Az 1.6 dCi hosszabb utakon, de egy hajszállal könnyebben járó váltóját hatodikba téve 130-nál 2430-at forogott a főtengely, míg ugyanez a tempó a kisebb motor hatgangos szerkezetével 2200-as fordulatot eredményez. Ez pedig megpecsételi a fogyasztást.
Olyannyira, hogy a gyári adatok fél literjével szemben egy teljes liternyi differencia van a két modell vegyes étvágya között, amelyet normakörünkön és intenzívebb közlekedésnél is tart a két erőforrás. De mennyi is az annyi? A szintén pesszimista fedélzeti számítógép tévedését korrigálva 4,8 literes normakörös átlag jött ki az 1.6 dCi-vel, ami abszolút jónak mondható, és még súlyosabb lábbal is 6 liter alatt tartható fogyasztást prognosztizál.

Az 1.5 dCi fogyasztásban zseniális...Erre kontráz az 1.5 dCi, méghozzá úgy, hogy az szenzációval egyenértékű. 3,8 l/100 km-es adatával a Mégane Grandtour vette át az Autó Pult történelmének legtakarékosabb autója díját. Nem holmi kisautó, hanem egy teljes értékű, családi kombi. Ezért külön gratuláció jár a Renault mérnökeinek – hát még, ha hozzátesszük, hogy az abszolút rekord elérése kimondottan mostoha időjárási viszonyok között sikerült. De nem csak kimondottan takarékos használatban jó a Mégane: legtöbbször négy fővel, csomagokkal, nagyrészt autópályán haladva, heves esőben, máskor fagyban és Budapesten autózva telt a teszthét, melynek fogyasztási átlaga 4,5 liter lett. Egyébként autópályán, 130 km/h-val haladva is beéri a valóságban ennyivel a Mégane. Parádés eredmény.

...az 1.6 dCi virgoncság terén ad plusztHa még minden körülmények között olcsóbb is lenne a generációváltással sokat fejlődött 1.5 dCi, akkor egyértelmű győztest hirdethetnénk. De nem így van: egészen addig, amíg szerényebb vagy átlagos felszereltséggel megelégszünk, megillet minket a tisztes pénzügyi differencia is. Ám ugyanolyan gazdagon felszerelve a két modellt, jóformán ugyanolyan árat kapunk, sőt, a jelenlegi akciós csomagok miatt az 1.6 dCi felé billen a mérleg nyelve – és ekkor még nem léptünk át a hatmilliós küszöböt. Ugyanannyiért pedig a nagyobb étvágy dacára érdemes elcsábulni az izgalmasabb verzió irányába, az ugyanis kellemes teljesítményt nyújt, hanem a gázpedált padlóig nyomva tagadhatatlan plusz hangulatról gondoskodik.

Ha az izgalmasabb menetteljesítményekre vagy gazdag felszereltségre nincs szükségünk, akkor ne is gondolkodjunk. Az 1.5 dCi kulturált, elegendő erőt szolgáltat, könnyebben vezethető, ráadásul hangyaétvágyú – tökéletes partner a mindennapok során.

Szép és gyors, de használatát tanulni kellA Mégane Grandtour frissített verziójáról is elmondható ugyanez? Jórészt. A szép lassan öregkorba lépő alapkonstrukciónak ugyanis megvannak a maga hátrányai, igaz, előnyei is. Előbbiek közé tartozik az enyhén csavarodó karosszéria, a hátsó sor inkább csak átlagosnak mondható lábtere és az ergonómiai hibák. Utóbbinál nem kell komoly hiányosságokra gondolni, de például a feláras ülésfűtés kapcsolóját a szék konzoljának oldalán találjuk, vagyis menetközben nem látjuk, így használata odafigyelést és tanulást kíván. A feláras R-Link rendszer (a frissítés egyik újabb hozadéka) gyors, szép képpel rendelkezik, ám az érintőképernyő kezelés kihasználásához túl távol van az utasoktól. Így marad a tekerőkapcsoló, a köré telepített gombokkal, amelynek számossága viszont szintén a szükségesnél nagyobb erőfeszítést igényel a kezelőjétől a tanulást és a memorizálást illetően.

A betétek mások, az apró ergonómiai bakik közösek

Hátul kevésbé igényes, csatolt lengőkaros futóművet találunk, igaz, azok közül a Mégane megoldása kimondottan jól teljesít. Az 1.5 dCi kisebb, acélfelnis kerekein finom rugózást és kiegyensúlyozott tartást tapasztaltunk – egy jó kompromisszumot. Ezt rombolta szét a nagyobb motorhoz járó 17-es kerék. A fokozott rugózatlan tömeg érezhetően nehezére esett a futóműnek, amely gyorsabban elérte a korlátait: hamarabb felütött, kissé jobban rázott, kanyarodásnál pedig kellemetlenül elugrált az úthibákon. Mindezekkel együtt a Mégane egy kellemes, szerethető partner, amely a mindennapok során így is olyan ügyességgel szolgálja ki igényeinket, hogy könnyen szemet hunyunk ezen apróságok felett.

Főleg, mivel a konkurensekhez képest kimondottan jó áron juthatunk hozzá. Normafelszereltségi szintünkön az (álladó) akcióval felvértezett 1.5 dCi 5,75 millió forintos áron hívogat. Egy Hyundai i30 kombi ugyanígy felszerelve például 150 ezerrel drágább, miközben lassabb, szomjasabb és hangosabb is. A használtautó-beszámítási akcióval továbbra is jó ár-érték arányt felmutató Golf puttyonos verziója ugyanezekkel a tételekkel már 6,6 millió és akkor még mindig nem vettük elő a kategória legdrágább tagjait. Hamarosan fokozódik a konkurencia a Seat Leon ST és a Civic Tourer kombik érkezésével, melyek menetpróbájával rövidesen jelentkezünk.