Tesztek

Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD teszt (2010) - Nagy autó, kicsiknek

Részletek
Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.
View Comments

Talán a lehető leggyengébb konfigurációban került hozzánk a Hyundai középső SUV-ja – így bizony nem lesz könnyű dolga a kategória legjobb ár/érték arányát felmutató testvére, és az erős konkurencia ellen. Lássuk, hogy hogyan teljesített a Santa Fe.

Manuális váltó és egyéb furcsaságok a galériábanSzámomra ugyan kissé érthetetlen, de tény, hogy a Hyundai több mint 4,6 méteres "városi" terepesének többségét kézi váltóval adják el. Egy viszonylag sportos 5-ös BMW-ben még el tudnám képzelni a manuális kulisszát (bár ma már ott is szentségtörés), de egy SUV-ban végképp furcsa párosításnak tűnik – hiába beszélünk a szegmens viszonylag költséghatékony részéről. Ugyanis a nyugodt tempóhoz sokkal jobban illik a Santa Fe modellfrissítése alkalmából átdolgozott hatfokozatú automata, amely bár 6 százalékkal megdobja az alapárat, a fogyasztási/gyorsulási értékeken is alig ront.

Ennél azért többet is ki lehet hozni a belsőbőlDe azért előrebocsátom: nem is volt olyan nehéz megszokni a kézi gangolást az Infiniti EX hosszúságú SUV-ban, ugyanis teljesen korrekt hatgangos váltót kreáltak hozzá a koreaiak. Közepes úton járva feszesen mozgott a kulisszában, egy pillanatnyi akadást sem művelve – igaz, az egyébként jól adagolható kuplungot ehhez tövig be kellett nyomni; nagyon "lent" fogott. Vagyis aki tényleg ragaszkodik a saját kézzel történő kapcsoláshoz, nyugodtan válassza a manuális váltót, ami ellen viszont egy további indok szól. A kulcs. Ugyanis a kulcsnélküli indítás csak a 600 ezer forintért kínált automatához jár, így pedig a szép jeladó is; öngangolgatósoknak pedig marad a különálló, rendkívül egyszerű kulcs és távirányító macerálása.

Ennyi? Egy kézi váltó miatt mondtuk, hogy a lehető legrosszabb Santa Fe konfigurációt kaptuk? Hát nem egészen; és sokat magyaráz, ha a nagyon kellemes külső mögé tekintünk. Belül ugyanis vajszínű bőrkárpit fogad, amely már szinte újonnan is az elkoszolódás látszatát kelti – így aki nem szeretne havonta bőrtisztítózni, válassza a fekete kárpitozást. A világos belsőhoz a tesztautóban az alumíniumot imitáló betétek mellé szénszálat imitáló betétek is kerültek – az összhatás pedig így könnyen megkérdőjelezhető. Tény, hogy aki az elegánsabb, világos belsőt szeretné, az jobban jár a fabetéttel, az erőltetett szénszál – ha már kell – pedig maradjon a sötétbelsősök kiváltsága.

Amennyiben viszont a színkavalkádtól eltekintünk, belül érdemel dicséretet is a Santa Fe – bár a szidás sem marad el. Ugyanis az ülések egyszerűen alkalmatlanok 185 centiméter feletti magasságnál: a fejtámlát nem lehet biztonságos magasságba emelni (mi több, annyira alacsony, hogy 190 centi felett még legmagasabb pozíciójában is nyomja a tarkót), miközben az ülő-, és hátlap is kicsi. De még az alacsonyaknak sem igazán kényelmes az ülés: az előredőlő fejtámla kellemetlen szögbe készteti a fejet, miközben a hátat is túlságosan kidomborítja a szék. Mindenképp ráférne egy modellfrissítés – de sajnos az mostanság megtörtént.

Fényképen szebb mint a valóságban - a műfa jobban mutat a mű szénszál helyett

A helykínálat jó, de tágasabbat is láttunk márAzért is bosszús az ülés alkalmatlansága, mert belül egyébként minden kellemes. Bár az anyagok lehetnének puhábbak (de ennél rosszabbat is láttunk már e téren, másfélszer ennyiért), a működés kifinomultsága remek, ráadásul mindent pofonegyszerűen megtalálunk és működtetünk. A navigációs rendszer sem kever össze minket, az ugyanis nem rendelhető az autóhoz. Ezt leszámítva viszont minden van, amire szükség lehet, még a belső visszapillantóba integrált tolatókamera is jól funkcionál. Hátul a 4,66 méteres hossznak megfelelő teret kapunk: itt végre a magasak sem panaszkodhatnak.

Tesztautónk ötüléses verzió volt, így a kisgyerekesek ideális választása lehet: hátra kényelmesen a csomagtartóba befér a babakocsitól a kedvenc maciig minden. Viszont mivel elöl eleve csak viszonylag alacsonynövésű (a koreai kritériumoknak megfelelő) papa és mama ülhet, az öröklődő génekből kiindulva a hétszemélyes verzió alkalmas lehet kisnövésű nagycsaládoknak is, így leginkább helykínálat szempontjából ezt az alacsonyabbaknak érdemes lehet megfontolniuk.

A 2,2 literes dízel kulturált, erős...De miért vennék fontolóra, ha ennyi minden miatt húzzuk a szánkat? – a kérdés jogos, a válasz pedig most érkezik, sok-sok dicséret formájában. Ugyanis nem csodálnánk, ha még a nagy múltú német gyártók is külön motorfejlesztő/elemző részleget hoznának létre a frissen megtanult nevű (Hyundai like Sunday) koreai gyártó motorjainak elemzésére. De a piac összes hasonló lökettérfogatú dízelét elnézve jogos a többi mérnök fejvakarása: a 2.2 CRDi ugyanis kiváló motor. Bár hangszigetelésben költségmegfontolások miatt nem veheti fel a versenyt a prémium konkurenciával, minden másban képes.

...és 7 liter körül vegyes fogyasztást produkálA motor a kínzóan alacsony fordulatszám-tartományokat is rendkívül simán tűri, a pincéből húz, és szépen fokozatosan épül fel az ereje, úgy, hogy még 4500-ig is kitart benne a 197 lóerőnyi szufla – és ezt műszerünk is megerősítette. Mindeközben orgánuma is kellemes, és még sokat sem fogyaszt: a normafogyasztási körünk országúti szakaszán nem ment 5,5 liter fölé a fogyasztás, amit végül a nagy légellenállás miatti nehézkesebb autópályás iram vitt fel a gyári adat közelébe. De a 7 literes étvágy egy ekkora, 200 lóerős, összkerékhajtású SUV-től - amely gyorsulásban még alaposan alá is kínál a gyári adatnak - remek teljesítmény, pláne úgy, hogy a klímával, több személlyel, gyorsulásméréssel, és budapesti közlekedéssel megspékelt teszthét során sem vett többet magához 7,2 liternél.

Az erőforrás valamivel több hangszigeteléssel még a prémium szegmensben is megállná a helyét, és a kézi váltó is jó – de mi a helyzet a hajtás többi részével? Nos, itt már árnyaltabb a kép. A rendszer ugyanis normál útviszonyok között az első kerekeket hajtja, majd azok túlpörgése esetén automatikusan küld erőt hátra – akár 50 százalékos arányban. Ezzel nem is lenne gond, de néha tényleg másodperces hosszúságúnak érezni, mire a hátsó kerekek bekapcsolódnak a hajtásba, így pedig forszírozottabb közlekedésnél állandó partnerünk a hajtási befolyás a kormányon. Ezt sokan ma már jóval finomabban tudják; a Santa Fe tulajdonosoknak viszont marad a manuális „összezárás”. Más terepkiegészítőt – így felező, lejtmenetvezérlő, differenciálzár – nem kérhetünk az autóhoz, de azért nem túl nedves földutakat, könnyebb terepet és havas lejtőket bátran elvállalhatunk vele.

Közútra termett, ott viszont jó utazóautó - galériaAz aszfaltra visszatérve viszont nem lehet sok bajunk: utazni ugyanis remek a közepes Hyundai SUV-val. A motor végig a háttérben marad, miközben autópályán sincs sok zaj, a hifi szól olyan jól, mint más gyártók neves termékei, miközben USB-n keresztül annyi zenével tömjük meg, amennyivel szeretnénk, a kormányzás pedig pont megfelelő a nyugodt autózáshoz. És a futómű is. Elöl szinte tökéletesen találták el a mérnökök a tartás-rugózás kompromisszumot, de hátul azért érezni, hogy magas autóban ülünk: itt bizony néha jön egy-egy diszkrétebb felütés. Talán ennek köszönhető, hogy menetbiztonságilag bőven nyújtja azt a Santa Fe, ami elvárható tőle: vészhelyzetben kiszámítható, és enyhe orrtolással kanyarodik, de végig stabil marad.

Hiába állítjuk, az ülés kicsi és a fejtámla sem jóA lehető legrosszabb összeállításban is tudott meggyőző lenni a Santa Fe. De azért így is mondhatjuk: balszerencséje, hogy már túlesett a frissítésen. Ugyanis még egy valószínűleg nem lesz, az ülések alkalmatlanságának orvoslása pedig ezúttal kimaradt, így pedig már ütközésbiztonságilag sem ajánlott magasabb emberek számára a Santa Fe - nagyon kéne bizony belőle egy európai(bb) verzió. Reméljük, meghallgatnak minket a koreaiak...

Ennek ellenére változattól függően öt-hét kisnövésű személynek, vagy sokholmis kisgyerekes családnak megérheti tesztalanyunk, de nekik is kell azért kompromisszumokat kötniük. Mindenki másnak pedig ott a kicsit kisebb, de a kategória legjobb ár/érték arányával büszkélkedő, tényleg szuper ix35 – aki pedig minden tekintetben nagyra és jóra vágyik, az ix55 mellett teheti le voksát – véleményünk szerint a 3 milliós felár minden forintját megéri ugyanis a legnagyobb Hyundai. Immár hét személy számára is bőséges a tér, még jobb a V6-os motorizáltság, és a minőség is nagyon rendben van.

Egy újabb modellfrissítésre a győzelemtőlÉs akkor a riválisokról még nem is beszéltünk… A Santa Fe testvérmodellje, a Kia Sorento összehasonlító tesztünkben szintén lemaradt a kisebb ix35 mögött, miközben árban tesztalanyunknál is drágább: 10,2 millió forint esedékes érte hasonló felszereltség mellett – viszont jobban felszerelhető, és jobb ülésekkel rendelkezik szintén koreai testvérénél. Ha lemondunk az ebben a méretben még erősen kompromisszumos harmadik üléssorról, a nálunk teszten megfordult Mazda CX-7 is szóba jöhet, bár ára is drágább és szintén nem hibátlan. A terepre gyakrabban tévedők autója lehet a nemrégiben megújult Nissan X-Trail, amely ellen viszont kevésbé szimpatikus külleme és azonos felszereltség mellett félmillió forinttal drágább ára, és nagyobb fogyasztás melletti mérsékeltebb dinamikája szólhat.

(Közel) tökéleteset tehát ebben a méretosztályban inkább csak a prémium szegmensben lehet találni, de ha kedvezőbb árú SUV-ra vágyunk, tegyünk le arról a néhány centiről, és fontoljuk meg az ix35-öt – milliókkal olcsóbban jobb és dinamikusabb autót kapunk – 5 év kilométer korlátozás nélküli garanciával...

Néhány szóban: Ígéretes autó lenne a Santa Fe, ha egy frissítés keretében néhány apró hibáját – a felszereltségbeli furcsaságokat, és a rossz első üléseket – kijavítanák. Sajnos azonban a ráncfelvarrás megtörtént, ezek pedig maradtak, melynek következtében a mezőny átlagába süllyed vissza a közepes Hyundai SUV - kár érte. Bár a motor szuper, és a futómű is kellemes, a Santa Fe a kicsit kisebb, de jobb és olcsóbb ix35 személyében már házon belül is komoly konkurenciát kap.

Előnyök: Tágas belső tér; Egyértelmű kezelhetőség; Jó kézi váltó; Szenzációs motor; Kellemes futómű

Ajánlatkérés

A legjobb Hyundai árajánlatot keresi? Érdeklődjön itt!

Hátrányok: Magas emberek számára alkalmatlan, kényelmetlen ülések; Foghíjas felszereltség kézi váltóval; Nem tökéletes összkerékhajtás

Talán a lehető leggyengébb konfigurációban került hozzánk a Hyundai középső SUV-ja – így bizony nem lesz könnyű dolga a kategória legjobb ár/érték arányát felmutató testvére, és az erős konkurencia ellen. Lássuk, hogy hogyan teljesített a Santa Fe.

Manuális váltó és egyéb furcsaságok a galériábanSzámomra ugyan kissé érthetetlen, de tény, hogy a Hyundai több mint 4,6 méteres "városi" terepesének többségét kézi váltóval adják el. Egy viszonylag sportos 5-ös BMW-ben még el tudnám képzelni a manuális kulisszát (bár ma már ott is szentségtörés), de egy SUV-ban végképp furcsa párosításnak tűnik – hiába beszélünk a szegmens viszonylag költséghatékony részéről. Ugyanis a nyugodt tempóhoz sokkal jobban illik a Santa Fe modellfrissítése alkalmából átdolgozott hatfokozatú automata, amely bár 6 százalékkal megdobja az alapárat, a fogyasztási/gyorsulási értékeken is alig ront.

Ennél azért többet is ki lehet hozni a belsőbőlDe azért előrebocsátom: nem is volt olyan nehéz megszokni a kézi gangolást az Infiniti EX hosszúságú SUV-ban, ugyanis teljesen korrekt hatgangos váltót kreáltak hozzá a koreaiak. Közepes úton járva feszesen mozgott a kulisszában, egy pillanatnyi akadást sem művelve – igaz, az egyébként jól adagolható kuplungot ehhez tövig be kellett nyomni; nagyon "lent" fogott. Vagyis aki tényleg ragaszkodik a saját kézzel történő kapcsoláshoz, nyugodtan válassza a manuális váltót, ami ellen viszont egy további indok szól. A kulcs. Ugyanis a kulcsnélküli indítás csak a 600 ezer forintért kínált automatához jár, így pedig a szép jeladó is; öngangolgatósoknak pedig marad a különálló, rendkívül egyszerű kulcs és távirányító macerálása.

Ennyi? Egy kézi váltó miatt mondtuk, hogy a lehető legrosszabb Santa Fe konfigurációt kaptuk? Hát nem egészen; és sokat magyaráz, ha a nagyon kellemes külső mögé tekintünk. Belül ugyanis vajszínű bőrkárpit fogad, amely már szinte újonnan is az elkoszolódás látszatát kelti – így aki nem szeretne havonta bőrtisztítózni, válassza a fekete kárpitozást. A világos belsőhoz a tesztautóban az alumíniumot imitáló betétek mellé szénszálat imitáló betétek is kerültek – az összhatás pedig így könnyen megkérdőjelezhető. Tény, hogy aki az elegánsabb, világos belsőt szeretné, az jobban jár a fabetéttel, az erőltetett szénszál – ha már kell – pedig maradjon a sötétbelsősök kiváltsága.

Amennyiben viszont a színkavalkádtól eltekintünk, belül érdemel dicséretet is a Santa Fe – bár a szidás sem marad el. Ugyanis az ülések egyszerűen alkalmatlanok 185 centiméter feletti magasságnál: a fejtámlát nem lehet biztonságos magasságba emelni (mi több, annyira alacsony, hogy 190 centi felett még legmagasabb pozíciójában is nyomja a tarkót), miközben az ülő-, és hátlap is kicsi. De még az alacsonyaknak sem igazán kényelmes az ülés: az előredőlő fejtámla kellemetlen szögbe készteti a fejet, miközben a hátat is túlságosan kidomborítja a szék. Mindenképp ráférne egy modellfrissítés – de sajnos az mostanság megtörtént.

Fényképen szebb mint a valóságban - a műfa jobban mutat a mű szénszál helyett

A helykínálat jó, de tágasabbat is láttunk márAzért is bosszús az ülés alkalmatlansága, mert belül egyébként minden kellemes. Bár az anyagok lehetnének puhábbak (de ennél rosszabbat is láttunk már e téren, másfélszer ennyiért), a működés kifinomultsága remek, ráadásul mindent pofonegyszerűen megtalálunk és működtetünk. A navigációs rendszer sem kever össze minket, az ugyanis nem rendelhető az autóhoz. Ezt leszámítva viszont minden van, amire szükség lehet, még a belső visszapillantóba integrált tolatókamera is jól funkcionál. Hátul a 4,66 méteres hossznak megfelelő teret kapunk: itt végre a magasak sem panaszkodhatnak.

Tesztautónk ötüléses verzió volt, így a kisgyerekesek ideális választása lehet: hátra kényelmesen a csomagtartóba befér a babakocsitól a kedvenc maciig minden. Viszont mivel elöl eleve csak viszonylag alacsonynövésű (a koreai kritériumoknak megfelelő) papa és mama ülhet, az öröklődő génekből kiindulva a hétszemélyes verzió alkalmas lehet kisnövésű nagycsaládoknak is, így leginkább helykínálat szempontjából ezt az alacsonyabbaknak érdemes lehet megfontolniuk.

A 2,2 literes dízel kulturált, erős...De miért vennék fontolóra, ha ennyi minden miatt húzzuk a szánkat? – a kérdés jogos, a válasz pedig most érkezik, sok-sok dicséret formájában. Ugyanis nem csodálnánk, ha még a nagy múltú német gyártók is külön motorfejlesztő/elemző részleget hoznának létre a frissen megtanult nevű (Hyundai like Sunday) koreai gyártó motorjainak elemzésére. De a piac összes hasonló lökettérfogatú dízelét elnézve jogos a többi mérnök fejvakarása: a 2.2 CRDi ugyanis kiváló motor. Bár hangszigetelésben költségmegfontolások miatt nem veheti fel a versenyt a prémium konkurenciával, minden másban képes.

...és 7 liter körül vegyes fogyasztást produkálA motor a kínzóan alacsony fordulatszám-tartományokat is rendkívül simán tűri, a pincéből húz, és szépen fokozatosan épül fel az ereje, úgy, hogy még 4500-ig is kitart benne a 197 lóerőnyi szufla – és ezt műszerünk is megerősítette. Mindeközben orgánuma is kellemes, és még sokat sem fogyaszt: a normafogyasztási körünk országúti szakaszán nem ment 5,5 liter fölé a fogyasztás, amit végül a nagy légellenállás miatti nehézkesebb autópályás iram vitt fel a gyári adat közelébe. De a 7 literes étvágy egy ekkora, 200 lóerős, összkerékhajtású SUV-től - amely gyorsulásban még alaposan alá is kínál a gyári adatnak - remek teljesítmény, pláne úgy, hogy a klímával, több személlyel, gyorsulásméréssel, és budapesti közlekedéssel megspékelt teszthét során sem vett többet magához 7,2 liternél.

Az erőforrás valamivel több hangszigeteléssel még a prémium szegmensben is megállná a helyét, és a kézi váltó is jó – de mi a helyzet a hajtás többi részével? Nos, itt már árnyaltabb a kép. A rendszer ugyanis normál útviszonyok között az első kerekeket hajtja, majd azok túlpörgése esetén automatikusan küld erőt hátra – akár 50 százalékos arányban. Ezzel nem is lenne gond, de néha tényleg másodperces hosszúságúnak érezni, mire a hátsó kerekek bekapcsolódnak a hajtásba, így pedig forszírozottabb közlekedésnél állandó partnerünk a hajtási befolyás a kormányon. Ezt sokan ma már jóval finomabban tudják; a Santa Fe tulajdonosoknak viszont marad a manuális „összezárás”. Más terepkiegészítőt – így felező, lejtmenetvezérlő, differenciálzár – nem kérhetünk az autóhoz, de azért nem túl nedves földutakat, könnyebb terepet és havas lejtőket bátran elvállalhatunk vele.

Közútra termett, ott viszont jó utazóautó - galériaAz aszfaltra visszatérve viszont nem lehet sok bajunk: utazni ugyanis remek a közepes Hyundai SUV-val. A motor végig a háttérben marad, miközben autópályán sincs sok zaj, a hifi szól olyan jól, mint más gyártók neves termékei, miközben USB-n keresztül annyi zenével tömjük meg, amennyivel szeretnénk, a kormányzás pedig pont megfelelő a nyugodt autózáshoz. És a futómű is. Elöl szinte tökéletesen találták el a mérnökök a tartás-rugózás kompromisszumot, de hátul azért érezni, hogy magas autóban ülünk: itt bizony néha jön egy-egy diszkrétebb felütés. Talán ennek köszönhető, hogy menetbiztonságilag bőven nyújtja azt a Santa Fe, ami elvárható tőle: vészhelyzetben kiszámítható, és enyhe orrtolással kanyarodik, de végig stabil marad.

Hiába állítjuk, az ülés kicsi és a fejtámla sem jóA lehető legrosszabb összeállításban is tudott meggyőző lenni a Santa Fe. De azért így is mondhatjuk: balszerencséje, hogy már túlesett a frissítésen. Ugyanis még egy valószínűleg nem lesz, az ülések alkalmatlanságának orvoslása pedig ezúttal kimaradt, így pedig már ütközésbiztonságilag sem ajánlott magasabb emberek számára a Santa Fe - nagyon kéne bizony belőle egy európai(bb) verzió. Reméljük, meghallgatnak minket a koreaiak...

Ennek ellenére változattól függően öt-hét kisnövésű személynek, vagy sokholmis kisgyerekes családnak megérheti tesztalanyunk, de nekik is kell azért kompromisszumokat kötniük. Mindenki másnak pedig ott a kicsit kisebb, de a kategória legjobb ár/érték arányával büszkélkedő, tényleg szuper ix35 – aki pedig minden tekintetben nagyra és jóra vágyik, az ix55 mellett teheti le voksát – véleményünk szerint a 3 milliós felár minden forintját megéri ugyanis a legnagyobb Hyundai. Immár hét személy számára is bőséges a tér, még jobb a V6-os motorizáltság, és a minőség is nagyon rendben van.

Egy újabb modellfrissítésre a győzelemtőlÉs akkor a riválisokról még nem is beszéltünk… A Santa Fe testvérmodellje, a Kia Sorento összehasonlító tesztünkben szintén lemaradt a kisebb ix35 mögött, miközben árban tesztalanyunknál is drágább: 10,2 millió forint esedékes érte hasonló felszereltség mellett – viszont jobban felszerelhető, és jobb ülésekkel rendelkezik szintén koreai testvérénél. Ha lemondunk az ebben a méretben még erősen kompromisszumos harmadik üléssorról, a nálunk teszten megfordult Mazda CX-7 is szóba jöhet, bár ára is drágább és szintén nem hibátlan. A terepre gyakrabban tévedők autója lehet a nemrégiben megújult Nissan X-Trail, amely ellen viszont kevésbé szimpatikus külleme és azonos felszereltség mellett félmillió forinttal drágább ára, és nagyobb fogyasztás melletti mérsékeltebb dinamikája szólhat.

(Közel) tökéleteset tehát ebben a méretosztályban inkább csak a prémium szegmensben lehet találni, de ha kedvezőbb árú SUV-ra vágyunk, tegyünk le arról a néhány centiről, és fontoljuk meg az ix35-öt – milliókkal olcsóbban jobb és dinamikusabb autót kapunk – 5 év kilométer korlátozás nélküli garanciával...

Néhány szóban: Ígéretes autó lenne a Santa Fe, ha egy frissítés keretében néhány apró hibáját – a felszereltségbeli furcsaságokat, és a rossz első üléseket – kijavítanák. Sajnos azonban a ráncfelvarrás megtörtént, ezek pedig maradtak, melynek következtében a mezőny átlagába süllyed vissza a közepes Hyundai SUV - kár érte. Bár a motor szuper, és a futómű is kellemes, a Santa Fe a kicsit kisebb, de jobb és olcsóbb ix35 személyében már házon belül is komoly konkurenciát kap.

Előnyök: Tágas belső tér; Egyértelmű kezelhetőség; Jó kézi váltó; Szenzációs motor; Kellemes futómű

Ajánlatkérés

A legjobb Hyundai árajánlatot keresi? Érdeklődjön itt!

Hátrányok: Magas emberek számára alkalmatlan, kényelmetlen ülések; Foghíjas felszereltség kézi váltóval; Nem tökéletes összkerékhajtás

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek