A Hyundai ix35-tel szemben eddig engedékeny volt az Autó Pult szerkesztősége; a típus korábban három alkalommal is vendégeskedett nálunk mindig kivívva a kollégák elismerését, s később az 1,6 literes benzinmotorral szerelt változatnak a 2010-es esztendő legjobb vételének járó címet is megítéltük, ám ekkor döntésünket már az Autó és Stílus magazin neves munkatársai is megerősítették. 

A Hyundai európai motorfejlesztő részlegének mérnökei azonban nem lopták a napot, így ahogy még a Párizsi Autószalonon Jürgen Grimm megígérte, már a vadonatúj 1,7 literes dízel erőforrással foghattuk vallatóra a minden egyéb szempontból jól ismert típust. Itt volt hát az idő, hogy meglágyult vasszigorunkkal újfent lecsapjunk az ix35-re, s mindeközben még azt a luxust is megengedhettük magunknak, hogy az autó megnyugtató kisugárzására is nagyobb hangsúlyt fektessünk.

Ergonómiai szemszögből akarva sem lehetne belekötni

Örömmel ültem hát újra az ergonómiailag iskolapéldának tekinthető vezetőhelyre. A kék színnel világító műszerek modern (ám egyeseknek zavaró) érzetet keltenek és a műszerfal sem nevezhető ingerszegénynek. A kezelőszervek azonnal kézre esnek és működtetésük vaj puhán, ellenállás vagy különösebb erő kifejtése nélkül történik. Egyetlen pillanatra sem bizonytalanodunk el a gombok elhelyezkedését illetően és kellemetlen zajokat, sercegést sem hallhatunk. A félbőr kárpitozás a barna és szürke betétekkel párosítva tetszetős, az ajtó borításának sérülékenysége azonban félelmet keltett bennünk: a puha bőr az idő múlásával kopottassá, karcossá válhat.

Hyundai ix35 - galériaA Style felszereltségi szinthez többek között már kulcsnélküli indítási rendszer is kapcsolódik, így nincs más dolgunk, mint gombnyomásra életre kelteni a jól ismert 1,6 literes öngyulladós egység hosszabb löketű, nyomatékosabb változatát, mely immáron 1685 köbcentiméteres hengerűrtartalmából papíron 116 lóerős teljesítményt és 260 Nm maximális nyomatékot présel ki. Csak azért említem, hogy „papíron”, mivel ennél már az első méterekben tapasztaltak alapján erősebbnek éreztük az autót, s ezt később méréseink is megerősítették, melyek során a százas sprintet például a gyári értékeknél 1,2 szekundummal gyorsabban, 11,2 másodperc alatt teljesítette a modell. A plusz potenciál aligha meglepő, hiszen ugyanezen erőforrás a hamarosan érkező Hyundai i40 motorházteteje alatt már 140 lóerős teljesítménnyel és 330 Nm nyomatékkal büszkélkedik majd, míg a motor fejlesztési stádiumban lévő duplaturbós változata az előzetes eredmények alapján 160 lóerős teljesítményre lesz képes - van benne tehát tartalék.

Az 1,7 literes dízelmotor is vehemensen mozgatja a Hyundai szabadidő-autóját

Alapjáraton kétliteres társainál tolakodóbb, kerregősebb hangon kér szót magának az új egység, ám a felsőbb fordulatszám-régiókban ez a kellemetlenség is feledésbe merül. Figyelembe véve, hogy a 260 Nm nyomaték elvileg már 1250 1/percnél rendelkezésre áll, a váltások időpontjára javaslatokat tevő berendezés sürgetőleg lép fel velünk szemben.

Az említett funkcióra a lefelé váltásokra tett utasítások alkalmával nem érdemes hallgatni, ugyanis a lefulladás veszélye szinte sosem fenyeget, és néhány százas főtengelyfordulat-emelkedés után úgyis fel kellene váltanunk. Városi közlekedésben bőven akad hát dolgunk a szűken (és kissé röviden) áttételezett hatsebességes manuális váltóval, mely valamelyest hosszú úton jár, azonban kényelmesen, könnyedén és akadálytalanul kapcsolható.

A futómű inkább kényelemre hangolt, de a könnyű terep sem akadály számára

A szkeptikusokat megpirongató dízelmotor erényeire könnyedén fényt deríthetünk, az új erőforrás ugyanis az Autó Pult normakörén gond nélkül teljesítette a kombinált fogyasztásra vonatkozó 5,2 liter/100km-es eredményt, ami egy ekkora homlokfelületű, téli gumikkal szerelt autó esetében több mint figyelemre méltó. Nagy örömünkre a tesztátlag is igen alacsonyra adódott, s ez annak is köszönhető, hogy már 1500-as fordulattól vehemensen gyorsul az ix35, míg a motort a viszonylag korán leeső nyomatékgörbe miatt nem is érdemes hosszasan pörgetni.

A szervózás érzéketlen, ami darabossá teszi a kormányzástA futómű is inkább kényelemre, mint sportosságra van hangolva, így a nagyobb kátyúktól vagy fekvőrendőröktől nem kell megijednünk. A mérleg másik oldalához tartozik, hogy kanyarvadászatra ne az ix35-tel induljunk, ugyanis terhelésváltásokkor igencsak beleng az autó hátulja és szélsőséges esetekben nem kívánt dőlést tapasztalunk. Az autó manőverezése mindezek ellenére gyerekjáték, ami annak (is) köszönhető, hogy 4410 mm-es hossza szinte "kottára" megegyezik egy Opel Astra hasonló adatával, így tulajdonképpen az ix35 nem is olyan nagy, mint amekkorának első pillantásra kívülről, vagy helykínálata kapcsán belülről tűnik. Az óvatoskodó ESP szélsőséges esetekben minden alkalommal hatékonyan avatkozik be, miközben egyetlen guminyikkanást sem engedélyez, így a közlekedés maximálisan biztonságos az ix35 utasai számára.

Praktikumával nemre és korra való tekintet nélkül hódít

A szokásos szerpentines kirándulásunk alkalmával nem is a felfüggesztés bizonytalanított el bennünket, hanem a kimondottan érzéketlen és neutrális szervokormány, melynek holtjátéka jelentős és finom ívet rajzolni szinte lehetetlen vele. Változó sugarú kanyarban kénytelenek vagyunk néha "ráhúzásokkal" manőverezni a járművet, ami darabossá teszi a kormányzást, s e tulajdonság bizony autópályán is a szokásosnál nagyobb koncentrációt igényel, hiszen az ix35 hajlamos szédelegni, elsétálni a számára kijelölt útvonalról.

A modern technika nem csak a fiatalokat szólítja megA szervózás érzéketlensége talán az egyetlen említésre méltó hibája a Hyundai számos alkalommal bizonyító típusának, mely kiváló ár/érték arányának köszönhetően bizony nemre és korra való tekintet nélkül mindenkinek elnyerte a tetszését. A márkával szemben bizonytalan megítélést tanúsító ismerőseim közül néhányan Hondának titulálták a tesztautót és ők voltak azok, akik a legjobban megdöbbentek, amikor kitártam előttük az ajtókat. Az utastér összeszerelési minősége, a félbőr kárpitozás finom tapintása, valamint a Style felszereltségi szinten tapasztalt bőség zavara ugyanis magasabb árkategóriában is megállná a helyét.

Ledöntött ülésekkel kis híján másfél köbméteres csomagtartót nyerünk

Az együtt töltött egy hét alatt a pozitív megítélésről számos alkalommal meggyőződhettem: a nagyszülők számára a tolatókamera belső visszapillantó tükörben megjelenő képe okozott meglepetést, ami például szegély mellé parkolásokkor is nagy segítség. A Bluetooth kapcsolat hangvezérlésű rendszerétől a rokonságom középiskolás tini lányai ájultak el, akik rózsaszín mobiltelefonjaikról észveszejtve döngették Hannah Montana legújabb számait (ha visszautazhatnék az időben, szinte biztos, hogy ix35-tel szeretnék suliba járni, ugyanis a lányok szerint egyszerűen „menő”.) Noha a szórakoztató berendezés felhangosítása nem kenyerem, tény, hogy az autóban ezt bátran megtehetjük, ugyanis még ekkor is élvezhető a hangélmény – meglepően szépen szólnak a mély hangok, s ez a Nissan Juke-ból átülve különösen kirívó volt.

Enyhén felhúzott térdekkel is kényelmes - galériaAz általános iskolás tornacsoport szállítása során a csomagtartó bizonyíthatott, amely alapállásban 591 literes űrtartalmával fektetett helyzetben nyelte el a hullahopp-karikákat és egyéb felszereléseket, de a lehajtott ülésekkel kis híján másfél köbméteres csomagtartóval akár a teljes sportegyesület költöztetése is megoldható lett volna. A felnőttek persze a hátsó sorban is bőséges helykínálatnak örülnek a legjobban. Az ülőfelület alacsonyan helyezkedik el, ami kissé felhúzott helyzetbe kényszeríti a térdet, de ez még hosszú utakon sem teszi kényelmetlenné a használatot.

A praktikum mellé szerény fogyasztás társul

A crossover (vagy inkább SUV?) sokrétűsége tehát tagadhatatlan, s szerény fogyasztásával az 1,7 literes dízelmotor a hasonló modellekről alkotott sztereotípiákat is képes legyőzni. A magas építési mód nem csak az olyan hétköznapokat megkönnyítő előnyökkel szolgál, mint a kátyúktól való rettegés semmibevétele, de a könnyű manőverezhetőség mellé tágas helykínálat is társul.

Mindezek mellett persze kanyarokban sem kell félnünk, és hosszú utakon a kényelem garantált. Egy szürke hétköznapon talán életemben először a legkisebb kedvem sem volt volán mögé ülni, ám a 230 kilométeres etap végére mégis kipihenten és vidáman érkeztem. Az ix35 ugyanis minden porcikájából a biztonság és a törődő odafigyelés eszményét sugározza, amit a néhol szerényebb anyagminőség, vagy az érzéketlen kormányzás sem tud beárnyékolni.

Hosszabb utakon is igazi társ - galériaAz 1,7 literes dízelmotor bőségesen elegendő az alig 1415 kg tömegű autó mozgatásához, melynek volánja mögött amúgy sem kívánjuk az eszeveszett száguldást. Az 5,2 literes normafogyasztás (és az alacsony átlag) igencsak meggyőző eredmény, feltéve, hogy a megtett távolságok alapján kigazdálkodható az 1,6 literes benzinmotorral összevetett 750.000 forintos felár. Az ix35 1.7 CRDi-ért viszonzásul a listaár szerint legkevesebb 5.740.000 forintot kell a kereskedésben hagynunk, a felhasználás függvényében érdemes tehát az 1,6 literes benzines, valamint a gyengébbik 136 lóerős és az összehasonlító tesztünkben is szereplő 184 lóerős, kétliteres dízelmotor opcióját is megfontolni.

Az apró hibák nem tudják beárnyékolni az örömünket

További gondolkodás tárgyát képezheti a lemezek alatt megegyező hajtásláncot rejtegető, azonos áron kínált Kia Sportage is. Arra a kérdésre, hogy végül melyikük az ideális választás, egy összehasonlító teszt keretei között igyekszünk fényt deríteni, ám akkor már további két versenyző is ringbe száll a végső győzelemért. A konkurens gyártók közül csak a Peugeot-nak és a Nissannak akad olyan modellje, amely felveheti a versenyt az 1,7-es ix35-tel: a 3008-ból a 112 lóerős 1.6 HDI némileg gyengébben extrázva a Hyundai/Kia párosnál 300 ezer forinttal drágábban, 6 millió forinttól kelleti magát, míg az öregecske, ám szintén kitűnő ár/érték arányú Qashqai a 110 lovas 1.5 dCi-vel, valamelyest szerényebb felszereltséggel 5,36 milliótól indul, tehát 400 ezer forinttal olcsóbb a koreaiaknál.

Talán nem álomautó, de mindenképp kívánatosEgy kicsit olyan ez, mint a párválasztás. Talán egyszer mindenki beleszeret a vad rockerbe, aki színesíti a mindennapokat és őrültségekre is képes, ám végül mégsem őt választja partnernek, hanem azt a személyt, aki az élet minden területén megbízható társ lehet. Hasonló a helyzet ezzel a Hyundai-al is: az ix35 semmiben sem igazán kiemelkedő, de mindenben kiegyensúlyozottan jól teljesít. Ugyan hiányzik belőle némi nyersesség, és talán nem ő álmaink netovábbja - hanem a "rocker" Ferrari -, de a józan észre hallgatva mégis érdemes mellette letennünk voksunkat. Ötéves, kilométer-korlátozás nélküli garanciájával és sokrétűségével vélhetően hosszútávon sem fog csalódást okozni.

Nem csak kirándulni, de elegáns helyre is mehetünk vele