A Honda Jazz már 2001-ben prezentált első generációja óta a helykihasználás, a variálhatóság és a megbízhatóság – ezekből kifolyólag pedig az értéktartás – iskolapéldája. Szinte hihetetlen, hogy a japánok milyen sok helyet képesek kihozni a 4 méter alatti karosszériákból, ráadásul úgy, hogy a biztonsági színvonal sem szenved csorbát, amit kiválóan bizonyít az ötcsillagos törésteszt. A titok nyitja a ‘normál’ kisautóknál kicsit magasabb, egyterű-szerű felépítés, az első ülések alatt elhelyezett benzintank, a remek ötletek sora, valamint az ún. „Magic seats“ hátsó üléskoncepció.

Már 130 lóerővel is elérhető a Honda Jazz - érdekes játékszerA 2013-ban leleplezett, aktuálisan is kapható Jazz frissített kiadása tavaly ősszel érkezett piacra és azóta az ilyenkor kötelező szokásos lépéseken felül egy érdekes ‘opcióval’ folytatja a széles rajongótáborral rendelkező modell pályafutását: ezidáig – legalábbis Európában – csak picike, 1,2 és 1,3 literes szívó benzinmotorokkal volt elérhető a modell, a kínálatba azonban végre bekerült egy jóval potensebb 1,5 literes benzines i-VTEC szív. A blokk a 73 mm-es furattal együtt megegyezik az 1,3 literes alapmotoréval, azonban az új főtengely, hajtókarok és dugattyúk révén a löket 78,7 mm-ről 89,5 mm-re módosult (miközben a sűrítés 13,5-ről 11,5-re csökkent), így 1318 helyett 1498 köbcentire ugrott a hengerűrtartalom. A befecskendezés hagyományosnak tekinthető szívócső-befecskendezés, vagyis nem kell tartani a modern közvetlen befecskendezés gondjaitól.

5000/perctől nagyon szalad az 'egyötös' - galériaA forgósabbra hangolt nagyobb erőforrás 130 lóerőt biztosít 6600/perces fordulatszámnál (az ‘egyhármas’ 6000/percnél 102 lóerőt kínál), csúcsnyomatéka pedig 155 Nm 4600/percnél (az alapmotor 5000/percnél jelentkező 123 Nm-ével szemben). Ezekből a számokból és a 7000/percnél beköszöntő leszabályozásból kiválóan látszik, hogy egy klasszikus, forgós Honda motorral van dolgunk, azonban a hosszú löketnek köszönhetően nyomatékszegénységtől sem kell tartanunk, hiszen a hosszú löketű erőforrásokat eleve nyomatékos viselkedés jellemzi. A valóságban szerencsére visszaköszön a papírforma: a rendkívül rövidre áttételezett, nagyon jól kapcsolható és rövid utakon járó hatfokozatú kézi váltóval a mindössze 1,1 tonnás négyméteres kisautó rendkívül vidáman szedi a lábát.

Sokakat meglephetünk a Jazz 1.5 dinamikájával...Előző tesztünk alkalmával még a fokozatmentes CVT váltóval is igencsak dinamikus volt a Jazz, a ‘egyötös’ Dynamic verzióhoz viszont kétségtelenül a sportos manuális egység passzol igazán. A menetdinamikáról sok mindent elmond a 8 másodpercre mért 0-100 km/h-s gyorsulási idő, ami egy sportmodellnek is becsületére válna, márpedig a Jazz nem erről van szó. Elvégre nem kell csodálkozni: gondoljunk csak bele, hogy a Suzuki Swift Sport előző generációinak 1,6 literes szívó benzinmotorjai sem tudtak többet 125, majd 136 lóerőnél, a Jazz tudása pedig pont a kettő között van. Persze ha igazán gyorsak szeretnénk lenni, akkor nem árt hosszan, akár 7000/percig kihúzatni az ilyenkor meglehetősen érces (és nagy) hangon szót kérő i-VTEC szívet, aminek karaktere igencsak kellemes, hiszen már 2000/perctől kezdve vígan él.

Remek játék a rövid áttételezésű 6-fokozatú kézi váltóAmikor mókázni támad kedvünk, akkor kiváló társ a nagyon rövid váltóáttételezés, de egy városi kisautóról lévén szó, kicsit túlzásba vitték a tervezők a fokozatok rövidségét: a második fokozat a magas leszabályozási fordulatszám ellenére nem sokkal 80 km/h felett ‘elfogy’, 130 km/h körül pedig a harmadik is leforog. De legalább a 4-5-6. gangot lehetett volna kicsit hosszabbra venni, mert így 130 km/h-nál hatodikban 3.800/perc körül forog a főtengely és magasabb sebességnél a zajszint már nem annyira kellemes, a motor folyamatosan búg a háttérben. Viszont gyakorlatilag ez az új hajtáslánc egyetlen hátránya, minden más tekintetben imádnivaló a kis japán. Elvileg az étvágynak sem tesz jót a rövid áttételezés, ám a gyakorlatban ezt nem érezzük: a tesztátlag úgy állt meg 7 l/100 km alatt, hogy rengetegszer kihasználtam a mókás erőforrásban rejlő potenciált – óvatos használattal nem nehéz vegyesben 6 liter körül eljárni, de olyannyira csábít a forgatásra a kis négyhengeres, hogy nehéz ellenállni neki.

Klasszikus Honda szív az 1,5 literes 4-hengeres - galériaÖsszességében akár azt is mondhatnánk, hogy a másfél literes egység kicsit felesleges a Jazz-hez, hiszen a Honda városi kisautója nem a száguldozásról szól – a potensebb szívhez pedig nem jár komolyabb futómű és fék, mert nem egy sportmodellről, csak egy dinamikusabb felszereltségi szintről van szó –, de összességében olyan nagy élményt ad a vidám erőforrás, hogy kár kihagyni. Pusztán egyetlen gond van vele, mégpedig a Honda felszereltségpolitikája, ami számunkra eléggé érthetetlen: az ‘egyötös’ i-VTEC kizárólag egyetlen felszereltséggel elérhető (miközben az 1,3 literes Jazz hárommal), és ha olyan finomságokra vágynánk, mint például a kulcs nélküli rendszer, a tolatókamera, vagy az automata klímaberendezés, akkor hiába, mert ilyeneket csak a kisebb motorhoz kérhetünk, magasabb (pl. Elegance) felszereltség esetén. Mindenesetre érdekes, hogy ha magas felszereltségre vágyunk, akkor azt csak a gyengébb motorral kapjuk meg...

Az extrák terén meg van kötve a kezünk - galériaEllenben így sem panaszkodhatunk, hiszen alapvetően korrekt a Jazz Dynamic alapfelhozatala és minden van, amire szükségünk lehet. Bár a klíma csak manuális, szériában jár az ülésfűtés, az első-hátsó parkolóradar, az okostelefon-integrációval ellátott multimédiás rendszer, a tempomat, a LED-es fényszórórendszer, továbbá számos aktív biztonságot fokozó tétel, mint pl. a ráfutásos ütközésre figyelmeztető, a táblafelismerő, az aktív városi fékrendszer, vagy a sávelhagyás-jelzés. A csomagot kívülről a dinamikus megjelenést fokozó légterelő-csomag, a fényes fekete betétek és a feketére fényezett 16 colos alufelni szett, míg belül a narancsszínű varrással díszített ülések, bőrkormány és váltógomb teszi teljessé.

Számos kompakt nem ilyen tágas hátul - galériaMinden más pontosan olyan, mint a többi Jazz esetében: a 4 méteres karosszéria (nagyobb) kompaktokra jellemző helykínálatot és csomagteret rejt, a hátsó ülések variálhatósága pedig egyedülálló: az ülőlapokat felhajtva nagyon magas belteret, a háttámlákat lebillentve pedig sík felületet kapunk. A csomagtér 354 literes alaptérfogata érdekes módon elmarad az első Jazz 380 literes értékétől, cserébe viszont az utastér (főként négy személy számára) valóban nagyon szellős és a biztonsági színvonal összehasonlíthatatlanul magasabb. Elöl a középső kartámasz lehetne jobb helyen, a műanyagok lehetnének kevésbé kemények (igaz, az összeszerelés tökéletes), a kissé kusza multimédiás rendszer pedig lehetne okosabb, gyorsabb és áttekinthetőbb, de ennyi negatív tulajdonság igazán kevésnek számít egy autó esetében. Ha már hiányosságok, akkor meg kell még említeni a túl kemény és hamar felütő hátsó futóművet, cserébe viszont jót lehet autózni a kis Hondával, ha pedig akarjuk, gázelvételre ügyesen bekormányozhatjuk a fenekét.

A csomagtér is akkora, mint egy kisebb kompakt modelléAz 5,25 millió forintos indulóár első olvasásra magasnak tűnhet, főként annak tudatában, hogy számos más márkával ellentétben a Hondánál nem dobálóznak milliós kedvezményekkel, de ha megnézzük, hogy mi mindent kínál a kis Jazz (már-már sportautós menetteljesítmények, magas alapfelszereltség, kompaktokra jellemző helykínálat kisautós külső méretekkel, nagyon jó várható értéktartás és remek garancia), akkor máris értékarányosnak mondható a vételár, hiszen 5 millió forintért beülhetünk egy vagány, megbízhatónak ígérkező és rendkívül magas használati értékű négykerekűbe, amivel ha akarunk, bármikor autózhatunk egy jót. Amennyiben nem tartunk igényt a virgonc 130 lóerős motorra, a 102 lovas ‘egyhármasba’ alacsonyabb felszereltséggel egy millió forinttal olcsóbban már 4,24 milliótól – sőt, némi alkuval talán 4 millióért – beülhetünk.

Bő 5 millió forinttól ülhetünk be a gyorsabbik JazzbeKülönben tágassága révén akár családi autónak is alkalmas lehet a kis Jazz, de viszonylag nagy csomagtér ide, vagy oda, egy átlagos négytagú család esetén nyaraláskor elkerülhetetlen lesz egy méretes tetőbox felszerelése, aminek birtokában viszont minden adott lehet a hosszú távú örömökhöz. A fenntartás és a fogyasztás kedvező, ráadásul turbóhibától sem kell félnünk. És akinek esetleg ez számít: a Jazz valóban Japánban készül...