Papíron szinte azonos tudásúak, mégis, jóformán aligha lehetnének különbözőbb egyéniségek a mindennapok során. A családi kompaktok között ma már mérhetetlen népszerűségnek örvendő, kisebb dízelmotorral szerelt alsó-középkategóriásokat fogtunk összehasonlító tesztre, ezúttal a francia-japán tengely mentén haladva: az egyik sarokban a Citroën C4, míg vele szemben a Honda Civic áll, mindketten 1,6-os turbódízellel. Lássuk, hogyan feszül egymásnak két tesztalanyunk.
Sokban hasonlítanak, mégis mások - galériaMár-már közhely, hogy a kompakt kategóriában milyen ádáz küzdelem dúl, azonban ettől függetlenül teljes mértékben igaz, hiszen talán ebben a szegmensben a legnagyobb a mocorgás, itt a legkiélezettebb a verseny az ügyfelekért. Jómagam kifejezetten preferálom, ha az összehasonlító teszt alkalmával két eltérő egyéniség gördül be az Autó Pult szerkesztőségének garázsába, hiszen akkor az eltérőbb képességek révén valós képet kapunk arról, hogy az élet mely területén mely beállítás, hangolás vagy épp stílus képes többet nyújtani.
Ehhez kiváló apropót nyújt, hogy ezúttal nm két német vagy két japán riválist, hanem egy francia és egy japán kompaktot láttunk vendégül. Mindkét modell megette már a kenyere javát, s frissítéseket követően magabiztosan halad modellciklusa végéhez, noha mindeközben szerencsére egyikőjük sem tűnik korosnak.
Külső
A jelentős stílusbeli szakadék már a formák láttán is jelentkezik, gyakorlatilag a két tesztalany küllemén végigtekintve előre megmondható a vezetés közben érzett tapasztalat: a Honda a sportosabbik fél, míg a Citroën a hagyomány országútján gördülve a komfortra fókuszál. A több éves kor ellenére mindkét forma modern, újszerű hatást kelt, a frissítések nyomán a japán és a francia négykerekűbe is beépített ledes nappali menetfény sokat dob tesztalanyainkon, de főleg a Hondáé látványos.
A Civic minden szempontból sportosabb - galériaA japánok a nagy paradigmaváltáskor megalkotott ufó-Civic formát csiszolgatják tovább, ami megosztja a közvéleményt: a korábban sokak által megkedvelt, futurisztikus forma mára kissé megkopott, és a modellfrissítést, illetve a ráncfelvarrást követően már kissé túlgondoltnak hat. A sportosság azonban süt róla, főként a külön megrendelhető, megkérdőjelezhető (főleg a hátsó légterelő esetében) igényességet felvonultató piros díszítőelemek láttán, amelyekre egyébként remekül rímelnek a fényes fekete könnyűfém felnik.
Vele szemben a nagyon hasonló külső méretekkel rendelkező C4 sokkal nyugodtabb, finomabb formákkal operál, s barna színével inkább az eleganciát próbálja közelebb hozni. Nincs benne semmi kirívó, épp ezért nem is olyan izgalmas, azonban mindez nem is probléma egy családi modell esetében.
Elegánsabb, visszafogottabb a C4 - galériaA francia kompakt emblémái hangsúlyosak, a króm díszítés még az ízlésesség határain bőven belül marad, így összességében mindenképpen egységes, alaposan átgondolt összképet nyújt franciák finomkodó alsó-közepese.
Ítéletet a szubjektivitás miatt nem mondunk, azonban tény, hogy a Honda a sportosabb vonalon mozog, míg a Citroën a kifinomultabb, elegánsabb utat tapossa. Nem feltétlenül jobb egyik a másiknál, sőt, a külsőre rímelő beltartalom és menettulajdonságok miatt a vásárlók könnyen megtalálhatják a saját választásukat annak megfelelően, hogy melyik stílus passzol jobban a szájízükhöz.
Utastér
Odabenn is egyértelmű a két eltérő filozófia: a Honda vezetőközpontú elrendezése egyértelműen dinamizmust sugall, míg a Citroën inkább a kényelmesebb, áttekinthetőbb. Sajnos az egységesség hiány mindkettejük esetében fennáll, de a Civic esetében mutatkozik meg jobban. A műszerfalon a japán versenyzőnél már-már zavaró módon óriási színkavalkád uralkodik, míg a franciánál az óracsoport állítható színű, kék vagy fehér műszercsoport megvilágítása üt el a mindenhol máshol érvényes fehér-pirostól.
Ettől eltekintve a minőség és összerakottság rendben van, a C4 pihe-puha műszerfalpárnával, a Civic pedig kifejezetten kellemes nyomáspontú gombokkal operál. Az ergonómiába ugyancsak nehezen köthetünk bele, mindkét tesztalany esetében kézre álló kapcsolókról, könnyű és logikus kezelhetőségről beszélhetünk.
A Hondában rögtön feltűnik az utólagosnak ható központi rendszer, amelynek gyorsasága kellő, azonban a logikát, a menü felépítését szokni kell. A Citroëné sem tökéletes, ugyanis az átlagos sebesség mellett hiába a jó kezelhetőség, borzasztóan idegesítő, hogy lekapcsolt zenénél telefonhívás végeztével bekapcsolja a muzsikát.
Helykínálatot tekintve nagyjából hasonló képességekkel rendelkezik a két rivális, hiszen mind elöl, mind hátul tisztességes tér áll rendelkezésre, egyedül a csomagtartók mérete tér el a Civic javára, hiszen a japánok ötajtósa 70 literrel több poggyászt képes elnyelni. Mindeközben azt is elmondhatjuk, hogy kényelemben talán C4 jár előrébb, puhább tömésű üléseinek és az opcionálisan kérhető ülésmasszírozó funkciónak köszönhetően.
Extrák terén pedig egyikük esetében sem kell komromisszumot kötni, hiszen a Citroën és a frissítést követően ADAs névem már a Honda is rendelkezik vezetéstámogató asszisztensekkel. A Honda csomagos felszereltségi rendszere talán kicsit kötöttebb mint a franciáké, de vélhetően így is sikerült mindenkinek megtalálnia a magáénak megfelelő szintet.
Motor, hajtáslánc
A francia motorban is kifinomultabb - galériaA motor tekintetében az adatok további egyezőséget mutatnak, tehát mindkét esetben 1,6 literes turbódízelről van szó, 120 lóerővel és 300 Nm-es maximális forgatónyomatékkal, ráadásul hasonló tartományban érvényesek a csúcsértékek. Inkább az érdekes az, hogy az egyező mérőszámok mellett mennyire különbözik vagy épp mennyire egyforma a két erőforrás a mindennapi használat során. A legfeltűnőbb a hangerő: míg a C4 BlueHDi 120 motorjának halk morajlása folyamatosan a háttérben marad, addig a Civic képtelen leplezni 1.6 i-DTEC névre hallgató öngyulladós erőforrásának kemény járását, amelyhez sajnos nagyobb hangerő is társul.
Karakterisztikájuk ellenben rokon, mindkettő dízelmotor szépen húz már az 1200-1800 1/perces fordulatszám-tartományban is, 2000 felett pedig lökettérfogatukat meghazudtoló fürgeséggel szedik a lábukat tesztalanyaink. A valós dinamizmus persze átlagos, a teljesítményszinttől elvárt formát hozzák mindketten a 11 szekundumos 0-100-as sprintjükkel.
A fogyasztásban minimálisan, de a japánok tudtak jobbat mutatni. Noha az Autó Pult normafogyasztási körén azonosan 4,2 litert gurított le mindkét modell, a tesztfogyasztásban picivel a Honda kerekedett felül. Általánosságban elmondható, hogy városon kívül még klímával is 4 liter alatt tartható az étvágy, míg lakott területen már 5 liter körüli értékkel számolhatunk, ahogy autópályás használat közben is. Ehhez a váltó is hozzájárul, amely például a Citroën esetében a közepesen hosszú utak és az átlagos pontosság mellett hihetetlen hosszúra nyúlik, városban szinte a negyedik fokozat is soknak tűnik, autópályán haladva pedig 2000-nél áll a mutató. A Hondáé ezzel szemben páratlan szerkezet, pontos, gyors, élmény vele a kapcsolás, és hasonlóan hosszúra nyújtott.
Futómű, kormányzás
A menetkomfortban hasonló a helyzet, mint amit a külső-belső tekintetében már egyszer diagnosztizáltunk: Honda kormányzása és felfüggesztése is sokkal sportosabb hangolású, míg a C4 inkább a komfortra fókuszál. Ennek megfelelően kormányzása is plasztikusabb, rugózása pedig lágyabb, kanyartempóban pedig lemarad japán vetélytársától, csatolt hosszlengőkaros hátsó futóművével bizonytalanabbnak hat. A Civic közvetlenebb volánját markolva élménydúsabb a kanyarvadászat, cserébe az úthibákat is jobban közvetíti a karosszéria felé.
Összegzés, árak
Már első ránézésre kiderült, valódi összhasonlítás, vérre menő rivalizálás ezúttal nem lesz, s valóban, minden egyes megtett kilométer megerősített abban, hogy teljesen különböző egyéniségekkel van dolgunk. Ám ennek ellenére pont ez az, amiért könnyedén, a vásárló preferenciái alapján hozható meg a jó döntés. Jómagam kérdés nélkül a kényelmesebb, az utazásban sokkal kellemesebb partnernek bizonyuló C4-est vinném haza, míg a tesztelésben segítséget nyújtó Kenéz Tibor kolléga a saját szájízének jobban megfelelő, sportos hangulatot árasztó Civicet állítaná a garázsfeljáróra. Épp ezért amondó vagyok, rossz döntést nem lehet hozni egyik autóval sem, inkább csak rosszul lehet dönteni, ha nem a saját stílusunknak megfelelő verzió mellett tesszük le a voksunk.
Árban ugyanis nagyon közel áll a két tesztalanyunk, még félmillió sincs közöttük – 6 millió felett picivel a C4 és a Civic is elhozható listaáron, sőt, normafelszereltséggel is. Ellenfelek persze még akadnak, hiszen jóformán mindenki kínál 120 lóerő környéki dízelmotorral szerelt kompaktot.
Az Opelnél a kifutó Astra az 1.6 CDTI-vel és annak 135 lóerejével (mindösszesen 50.000 Ft-tal drágább a 110 lovasnál) tesztalanyainknál minimálisan többért, de még 6,5 millió alatt hozható el normaszinten. A Volkswagen Golf még borsosabb árú, a 110 lovas 1,6-os dízellel már a 6,5-7 millió forintos intervallumba esik, míg a Kia Cee'd a 128 lóerős CRDi-vel tuti tipp lehet, hiszen még jól felszerelve is képes 6 millió alatt maradni. Érdekes, hogy a Škoda Octavia sem olcsóbb a tesztben szereplő modelleknél, s noha a helykínálat mellette szól, a 110 lovas dízel és az ötgangos váltó miatt bizonyos szempontból harmatosabb náluk.