Nem nézni kell, használni – ez a jelszó az Opel Combo Life és testvérei esetén, akik már korábbi tesztjeinkben bebizonyították, hogy a valaha készült legjobb teherautók személyautósított haszongépjárművek. Ezúttal a csúcs hajtáslánccal vizsgáltuk meg a modellt, amely már így rövid tengelytávval és öt üléssel is képes háromgyerekes családok kiszolgálására.

A dobozos szentháromság: az Opel Combo, a Peugeot Rifter és a Citroёn Berlingo szoros testvérekként egyszerre robbant be a kisdobozos műfaj élére, a fent linkelt tesztjeinken bizonyítva, hogy ennyire személyautós elgondolású, azaz ilyen jól szigetelt és kényelmes, de mégis praktikus modellek nem születtek. Mindez persze csak a mérleg egyik oldala, az igazsághoz hozzátartozik, hogy rájuk is kell néha nézni, ami a három márka különböző formaterve és ízlésvilága ellenére is problémás. A ’széle-hossza egy’ (tényleg, egészen pontosan 1848 és 1841 mm a két adat) dobozosok ugyanis egy autórajongó lelkével nehezen emészthető jelenségek. Mégis nagyon szerethetők, ugyanis azzal, hogy könnyebbé teszik helyzetünket olyankor, amikor az pont nem egyszerű (ennyi gyerkőc nevelése sosem sétagalopp), különösen értékes társunkká válhatnak az életben.

A Combo megjelenésben a testvértrió leginkább visszafogott tagja

Ha ugyanis a feladatra koncentrálunk, akkor az Opel Combo jó választás. A feladat pedig a nagybetűs családi élet, annak minden aranykeretbe foglalható gyönyörű pár pillanatával és hosszú, küzdelmes és stresszes balanszírozásával, amelybe megérkezik harmadik gyermekünk. Egy vagy két gyermek mellé ugyanis szerintünk nincs is értelme az utrapraktikus dobozok bevetésének: egyszerűen vannak jobb ajánlatok a piacon, amelyek ugyan nem olyan praktikusak, de szívhez szólóak.

A harmadik gyerkőc érkezésével viszont kezdenek igazán szélsőségesek lenni az igények. Például kell egy hatalmas csomagtartó, illetve ezzel szoros összefüggésben egy olyan középső üléssor, ahol mondjuk három gyerekülés elfér. És ez csak a kezdet. Az üléseket ugyanis meg is kell töltenünk szívünk csücskeivel, vagyis be kell őket emelnünk, ilyenkor vetkőztetnünk – egy szűkebb ajtónyíláson át ez az egész folyamat nagyjából olyan kényes és megterhelő, mint a Rippel fivérek látványos trükkjei. Itt viszont kapunk tágas tolóajtókat és magasan futó tetővonalat, a megfáradt, véglegekig elcsigázott szülőnek pedig olykor már ennyi segítség is elég ahhoz, hogy szerelembe essen.

A tolóajtó és a magas építés nagyon praktikus tud lenni

Gyerekek bent, babakocsi és cuccok kint, sok idő nincs, be kell mindent pakolni, aztán indulás, mert sok gyerek/baba nem szereti a tétlen ücsörgést. Kapunk egy pár másodperces időablakot, amíg mindent beszórhatunk, hogy utána még éppen időben elindulva ne legyen a tétlen ücsörgéstől, illetve apa-anya nem látásától annyira feldúlt a kicsi, hogy utána ne aludjon el. Ilyenkor jól jön a kissé körülményesen nyitható-csukható hatalmas csomagtérajtó, ami már ebben a rövid változatban is 600 literes teret rejt. Nem kell legózni: szórhatunk be mindent, indulhatunk útnak!

A hatalmas hátsó csomagtérajtó mögé rengeteg dolog elfér

Ritka pillanat: a gyerkőcök elaludtak, mi pedig foglalkozhatunk egy kicsit azzal, hogy mi vesz körül minket. Egy Combóban ülünk, ami a PSA-s alapokon felül igyekszik Opel jelleget ölteni: minden hagyományos elrendezésű, letiszult, amely a nagy üvegfelületek és a (panoráma tetővel különösen) világos utastérrel együtt nagyon jó élményt nyújt. Zavaró pont nem igazán akad, még a könyöklők is jó helyen vannak, a kézi váltóval pedig nem kell foglalkoznunk: a helyét tesztautónkban a nyolcfokozatú bolygóműves automata váltó előválasztó tárcsája veszi át.

Kemény anyagok, de nagyjából személyautós elrendezés és ergonómia

A multimédiás rendszer ugyan kissé lassan indul, de ha már betöltött, egészen gyorsan és jól használható, ráadásul remek hír, hogy az Andorid Auto és Apple CarPlay tükrözést is ismeri, vagyis kábellel összekötve rendelkezésünkre áll okostelefonunk minden tudása. A típus egyik érdekessége, hogy miközben látszólag minden működik, a Combo valamiért nagyon sokáig ébredezik: indítás után kell jó 15 másodperc, mire engedi magát bekapcsolni az ülésfűtés vagy éppen hajlandó elfogadni a nyomást az Eco gomb – kissé furcsának tartottuk ezt, de a típus rendszere ilyen szempontból következetesen lassan épült fel, ami bizony néha kissé kellemetlen tudott lenni.

Rekeszek tömkelege és három ISOFIX-es hátsó üléssor

A praktikum verhetetlen: gyakorlatilag bárhová nyúlunk, rakodórekeszeket találunk: a napellenző felett, (opcionálisan) a csomagtér feletti tetőrészen – amihez az utastérből és a csomagtérből is hozzáférünk –, az ülések alatt, az ajtókban, a középkonzolon vagy épp a kesztyűtartók területén; szinte végtelen lehetőség áll rendelkezésre, hogy elrejtsük kisebb-nagyobb dolgainkat.

Egyedül azt hiányoltuk, hogy csupán egyetlen bélelt rekesszel találkozhattunk (a középkonzolban), ami azért zavaró, mert a többiben ide-oda csúszkálnak a bennük elhelyezett tárgyak. Az anyagminőség terén a legtöbb helyen a kategóriában megszokott 'kopogós' műanyagokkal találkozhatunk, ellenben az összeszereléssel és a látvánnyal egyáltalán nincs gond, az összhatás személyautós, kellemes. A hatalmas, fix opcionális tetőablak alatt lévő, hangulatvilágításként is funkcionáló elem egyben szintén tárolórekesz – magának a konzolnak a mérete és a világítás erőssége azonban elég zavaróvá teszi sötétben, így én inkább kikapcsoltam.

A körpanoráma pazar, a különleges panorámatető pedig fokozza a szellősséget és a praktikumot

A Combo-Rifter-Berlingo trió tehát kiváló választás sokgyermekes családoknak (főként három gyerkőc esetén áldás a modellsorozat), de felnőttek számára még úgy sem komfortos igazán a második sor, hogy a láb- és fejtér bőséges. Az is dicséretes, hogy légbefúvót is kapnak a hátul ülők, sőt, még a befúvás erősségét is lehet külön állítani, persze felárért.

A már tárgyalt hatalmas csomagtérajtó mögött – amire mindig gondolnunk kell parkoláskor, hiszen rengeteg helyre van szükség a felnyitásához – óriási tér fogad minket. A legkisebb, kalaptartó alatti adat is 597 liter, ha pedig ledöntjük a hátsó üléseket, akkor tetőig pakolva akár 2,2 köbméternyi csomag is befér a mindössze 4,4 méter hosszú járművekbe – így akár 1,9 méter hosszú cuccokat pakolhatunk be, amely érték a feláras első utasülés dönthetőségével 2,7 méterre emelkedik. Ügyes megoldás az is, hogy a kalaptartót az övvonalnál egy szinttel lejjebb is tehetjük, így a hatalmas ajtó miatt igencsak praktikus, nyitható szélvédőn keresztül bepakolt cuccok sem csúsznak a hátsó utasok nyakába – ráadásul a feliratok szerint akár 25 kilót is elbír a kalaptartó. Persze van csomagrögzítő háló is, így akár plafonig pakolhatjuk az autókat, ami mondanunk sem kell, rengeteg pakkot jelent. Ilyennek kell lennie egy kiváló nagycsaládos autónak! És akkor a 35 centiméterrel hosszabb, növelt tengelytávú változat (+650 ezer) dimenzióiról még nem is beszéltünk.

A csomagtartó már a rövid verzióban is hatalmas

Extrákból sincs hiány az opciós listán: az ügyes multimédiás rendszer mellett biztonsági asszisztensek sora rendelhető a testvérekhez, mint például a sávváltást megelőző rendszer, a kulcsnélküli nyitás és indítás, a holttérfigyelő, az adaptív tempomat vagy éppen a tolatókamera.

Korszerű opciókból sincs hiány: van plexis HUD is

Persze komfortot is lehet növelni: vezeték nélküli mobiltöltő, ülésfűtés, esőérzékelő és automatikus távolsági fény is van a kínálatban. Amit talán kissé hiányolhatunk, az a LED-es – vagy legalább xenon – fényszórók hiánya, habár sokan valószínűleg egyébként sem fizetnék meg az általában nem éppen olcsó megoldásokat. Cserébe viszont az extrákat egészen tolerálható árakon adják a gyártók.

130 dízel lóerő és 8-as automata - ez a csúcs hajtáslánc

Ideje rátérni a hajtásláncra! A képlet egyszerű, ugyanis az 1,2 literes, háromhengeres, benzines turbómotor mellett 1,5 literes dízelt választhatunk. A 75-től 130 lóerőig terjedő lépcsők tetején járunk, olyannyira, hogy a forgalmazó a nyolcfokozatú automatát is lekérte a típushoz, annak csúcsverzióját elénk tárva. A 600 ezer forintba kerülő automata pedig jó választás, ha megengedhetjük magunknak: a kényelemre hangolt autókban akkor sincs kedvünk váltogatni, ha ezt egyébként a dízelhez mérten egészen széles tartományban (nagyjából 1600-tól jó 4000-ig) izmos motor elő is segíti. A nyolcas egység nagyon jó harmóniában van a gázolajos erőforrással: korán felváltogat, hatékonyan kamatoztatva a motor nagy nyomatékát, szükség esetén pedig gyorsan visszakapcsol. A munkájára nem lehet panasz, ráadásul autópályás tempónál is csökkenti a fordulatszámot, ami mérhetően jó hatással van a zajszintre, amely abszolút személyautósan csendes. Ez igaz a motorra is, amelynek szigetelése szintén kiválóra sikerült: mind alacsony, mind pedig magas fordulaton csendben van az 1,5 literes egység.

Sajnos nem olyan dinamikus és nem olyan takarékos, mint ígérték

A rövid fokozatok miatt még padlógázra sem érezni annyira vészesnek a helyzetet, de azért tény, hogy az 1,5 literes dízelmotor 130 lóereje inkább pónilovakból áll. A 300 Nm-es nyomaték abszolút helytálló, viszont felül nem húz túl nagy elánnal a négyhengeres, amelyet a gyári adatnál 1 másodperccel lassabb, 12,4 szekundumosra mért 0-100-as sprint is jelez. Ebben persze tesztautónk gazdag felszereltsége is ludas, amely miatt teli tankolva már 1,63 tonnás tömeggel számolhattunk.

Sajnos fogyasztás tekintetében is egy kicsit távol áll a gyári adatoktól az erőforrás, de panaszra azért nincsen okunk, amit az 5,5 l/100 km-es normakörünk vagy a teljes teszten mért 6 literes fogyasztás is jelez. Csak éppen a korábbi NEDC szerinti 5 liter alatti gyári értékek túl rózsásak: egyedül országúton, a szabályokat maximálisan betartva sikerült 4,5 literből elvegetálnunk, ami viszont azért nagyon is becsületes érték. Autópályán nincs mit kezdeni a nagy homlokfelülettel: stabil 130-nál nyugodtan számolhatunk 6,5 literrel.

A dobozforma autópályán megkéri a magáét, de a hatékonyság így is rendben van

Futómű tekintetében a PSA trióból a Combo a leghatározottabban hangolt, ami azt jelenti, hogy míg a Rifter és a Berlingo nagyon-nagyon puha, addig a Combo puha, némi határozottsággal. A német összességében közel sem annyira kemény, hogy ez zavaró legyen, így jobb kompromisszumot biztosít, míg a francia modellek valamivel puhábban veszik az akadályokat, de a kanyarokban is érződik ez a nagyobb oldaldőlés okán. Az egyszerű csatolt lengőkaros hátsó futómű teszi a dolgát, de kanyarban rossz úton hajlamos elugrálni is – de hát a gyerkőcökkel hátul amúgy sem feszegetjük a határokat, vész esetében pedig még éppen van annyi biztonsági tartalék, hogy gond ne legyen. A kormányzás a kategóriától megszokott módon teljesen el van könnyítve, nem túl pontos és nem is ad visszajelzéseket, ugyanakkor a célnak megfelel.

Az árak tekintetében igazi vízválasztóhoz érkeztünk, ugyanis ezek a dobozosok személyszállító modellek nem nevezhetők olcsónak – igaz, praktikumban verhetetlenek. Ennek ellenére 130 lóerővel és automata váltóval már listaáron 8 millió forint egy jól felszerelt Combo, a tesztautónkhoz hasonló módon csúcsra szerelve pedig már 10 millióval is számolhatunk. Ez sok pénz, ami már nagyon sok lehetőséget ad, így leginkább tényleg csak akkor ajánljuk ezeket a típusokat, ha a sok gyerkőc miatt szükségünk van a fokozott praktikumra – ugyanis mindent egybevetve egy Mazda3 szedán vagy egy Octavia jobb választás, és akkor még nem is beszéltünk az érzelmi oldalról.

Személyautóként a nagycsaládosoknak érdemes fontolóra venni

De ha ott a sok gyerkőc, a Combo kiválóan illeszkedik az igényekhez, miközben egy hagyományos személyautóhoz képest egyáltalán nem kíván sok kompromisszumot – a dobozos felépítés látványát persze el kell fogadnunk. És persze (hosszú várólistával) ott a hétszemélyes, verzió is 400 ezer forintos pluszért, amire a nagycsaládosoknak jár a 2,5 milliós kedvezmény, ami megint csak átrendezi az egyenletet.

Bekerülni nem olcsó mulatság, de a kategóriát tekintve értékarányos a modell

Konkurensekből nincs hiány: képességeit tekintve a legkomolyabb ellenfél a Volkswagen Caddy, amely azonban milliós nagyságrendben drágább vétel. Van persze jóval olcsóbb alternatíva is, például a Dacia Dokker képében, amelyet 95 dízel lóerővel és az összes elérhető felszereltséggel – amelyek között azért olyanok is vannak, mint a tolatókamera vagy a navigáció – is hazavihetjük egy hajszállal ötmillió alatt, de cserébe kvalitásokban is jóval kevesebbet kapunk a PSA-féle triónál, főleg a komfort, a dinamika, a kivitelezés és a biztonság terén.

Arany középútként még a Fiat Dobló említhető meg, amely ugye az előző Opel Combo alapjait adta: az olasz 'versenyző' 120 lovas dízellel és nagyon hasonló felszereltséggel listaáron minimálisan olcsóbb, bár tudása is szerényebb. Nem szabad a nemrégiben frissült Ford Tourneo Connectről sem megfeledkezni, amely ugyancsak kissé borsos, bár köztudott, hogy a Fordnál is jelentős az alkupotenciál. A PSA/Opel újdonságai magas szintű, végre tényleg személyautós kvalitásaik révén összességében nagyon erősek a mezőnyben és árban is sikerült jó helyre belőni őket, így továbbra is kategóriájuk élmenői maradhatnak, mégpedig megérdemelten.