Tesztek

A biztonságot előtérbe helyező extrák szinte mindegyikét tartalmazta a tesztautó, így a sávtartó asszisztens, a ráfutásgátló és a holttérfigyelő sem hiányzott, ráadásul a bágyadt sofőrt is képes megregulázni a rendszer. Hiába működik jól a csomag, a kormány rezgésével figyelmeztető sávtartó oly gyengén bizseregteti a volánt, hogy kissé érdes útfelületen haladva meg sem érezzük azt.

Az izgalmakat a B-osztállyal kapcsolatosan leginkább 1,6 literes turbómotorja, annak is gyengébbik verziója szállítja, hiszen kérdéses lehet, hogy a 122 lóerő és a hozzá párosuló 200 Nm mennyire mozgatja fürgén az 1,4 tonnás autót. Az elvárásoknak úgy tud megfelelni a motor, hogy eközben még a roppant hosszú végáttétellel szerelt váltó (130 km/h-nál 2500-at forog a főtengely) is nehezíti a dolgát, tehát a hajtásláncért mindenképpen jár a pirospont. A váltóval egyébként közepesen hosszú utakon, de pontosan lehet kapcsolgatni, bár a hétfokozatú duplakuplungos automatát szívesebben láttuk volna vendégül, még akkor is, ha ára borsos, 728.000 Ft.

A közepes lökettérfogatú, meglehetősen halkan működő turbómotor már az alsóbb tartományokban is szépen dolgozik, de igazán 1500-nál kezd éledezni, 3500 fölé forgatva pedig még jobban érezteti erejét. Azért tűzijátékot ne várjunk, a 10,9 szekundumos gyári, 10,61 másodpercre mért 0-100-as sprint a mindennapokra tökéletesen elegendő, főként hogy rugalmassága jó partnerként társul a kellemes karakterisztikához. Azonban nem mehetünk el szó nélkül a gyorsan és kifogástalanul dolgozó start-stop rendszer mellett sem, amely értékes üzemanyagcseppeket spórol meg a piros lámpáknál, vagy éppen a dugókban vánszorogva.

Az extrázásnak köszönhetően relatíve nagy tömeg azért érezteti a hatását, a fogyasztás ugyanis összességében inkább átlagosnak mondható. A hosszú váltó miatt városban maximum ötödikig tudunk felkapcsolgatni, mialatt 7-7,5 litert kér a B-osztály, de 90-100-as tempónál már 5 liter alatt is eléldegél, míg autópályán 6 litert abrakol az autó.

A sok-sok városi etappal tarkított teszthét végén nem csoda tehát, hogy 7,2 literes átlaggal zártunk, de a 6,2 literes vegyes fogyasztás nem bizonyult nagy ellenfélnek, normakörünkön 6,1 litert gurított le a torkán a tesztautó - persze a szerény futásteljesítmény miatt ez a későbbiekben még javulhat valamicskét. A harmóniához persze a futómű és a kormányzás kulturáltsága is szükségeltetik: a jobbára kiegyensúlyozott és alulkormányzottságot eredményező hangolással nincs baj, markáns gázelvételre pedig a B-osztály hátulját is visszafogott játékba vihetjük a menetstabilizátor beavatkozásáig. A történethez hozzátartozik, hogy a tisztességes lengéskényelem mellett a futómű elszigeteléséről szintén gondoskodtak a szakemberek, így a nagyobb úthibák zaja sem szűrődik be zavaróan az utastérbe, amely a kiemelkedően halk benzinessel együtt csendesen kényelmes utazásról gondoskodik.

Mindent összevetve tehát a Mercedes-Benz B-osztállyal nem lehet mellényúlni, kifinomult és igényes autót kap a vásárló, a benzines modell esetében moderált fogyasztással és jó használhatósággal. Amennyiben pedig a pénztárca engedi, a 600.000 forintos felár ellenében érdemes lehet a remek, 156 lovas verziót kérni, amely deciliterre ugyanannyit fogyaszt, mint a gyengébbik kiadás, dinamizmusban mégis rápirít.

A 122 lovas 1,6-osért alapesetben 6,9 milliót kér a Mercedes, józan extrázással pedig 7,5 milliót kell otthagyni a típusért, míg a biztonsági csomaggal és Becker navigációval szerelt tesztautó már 9,7 milliós magasságokba szökik. Konkurensek között nem válogathatunk, hiszen a Scénic vagy a C4 Picasso méretben ugyan ide tartozik, mégsem prémiumok, így tőlük eltekintünk. A közelgő ellenfél a BMW 1 GT személyében érkezik, ám belőle még csak az előzetest láthatjuk a 2012-es Párizsi Autószalonon, míg forgalmazása jó esetben is csak jövőre kezdődik.