Tesztek

Részletek

Írta: Vajda János

Megjelent: 2012. május 28.

View Comments

2. oldal / 2

 

Több arca van, mégsem identitászavarosBizony, az XJ ruhája alumíniumból készül, aminek meg is van az eredménye: a papíron 1,8 tonnás tömegével egy szegmenssel lejjebb is megállná a helyét, míg a kategóriatársaknál átlagosan 200 kilóval könnyebb. És ez a (viszonylagos) könnyedség köszön vissza a menetdinamikában is. A végeredményt valóban ódákba kellene foglalni, hisz' ilyen élményt biztosító 5 méteres limuzint alig látott még a világ, de személyes tapasztalatom alapján az XJ még a fentebb említett dízel Panameránál is virgoncabb, közvetlenebb, mégpedig úgy, hogy a kényelem illetve a csillapítás előtt is le a kalappal: az úthenger méretű 19 colos kerekek ellenére nagyon kényelmes az XJ.

Néhány gombnyomás, és hipp-hopp megváltozikAz erő forrásáról még nem esett szó, de a hajtásláncról is csak maximálisan pozitívan nyilatkozhatok. A dízelmotor számomra mind a mai napig idegen a luxuskategóriában, mely állítással kapcsolatban a szerkesztőségben teljes az egyetértés -, ám egy XJ megvásárlásán gondolkodnék, szinte biztos, hogy beadnám a derekamat és én is az öngyulladás technikára voksolnék. A hatótáv ugyanis értékes kincs, a nagymacska pedig ezen formájában könnyedén abszolvál akár 1000 km-nél is többet egyetlen tankolással. Normakörünket 6,8 literes átlaggal zárta az autó, amely érték önmagáért beszél. Városban ugyan 9-10 literrel érdemes számolni, de országúton a 6 gond nélkül hozható, míg szabályos autópálya-tempónál klímázva is kijövünk 7-ből. A 8-8,5 liter tehát minden további nélkül hozható vegyesben, ami a számokat figyelembe véve igazán impresszív adat.

Persze a fogyasztás volt a legjelentéktelenebb tényező, miközben belopta magát szívünkbe a duplaturbós, V6-os, háromliteres öngyulladós egység. Legszerethetőbb tulajdonsága ugyanis ereje mellett igazán kulturált viselkedése, aminek köszönhetően gyakorlatilag kompromisszumok nélkül beleillik a fényűző miliőbe.

Alapjáraton hidegen-melegen lágyan jár, fordulaton is egészen csendes, amilyen hangok pedig elhagyják a két lapos kipufogóvéget, sokkal inkább kellemesek a fülnek, mintsem zavaróak lennének; a V6-os gurgulázás sportosra váltva a stílusát már-már simogatni képes a benzingőzzel fertőzött sofőr lelkét.

A bivalyerős dízelmotor és a hajtáslánc kivételesA teljesítménnyel ugyanez a helyzet. A két "csiga" által lélegeztetett dízel több mint tisztességesen repíti a kecses bálnát. A gyorsulási értékeken mi is meghökkentünk: már a 6,4 szekundumos gyári érték is biztató, ám műszerünk egészen hihetetlen módon 5,8 másodpercet rögzített. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fenti adat kizárólag manuális kapcsolásokkal érhető el, aminek oka, hogy automata módban valamiért kevésbé hatékony a rajt, ráadásul a vezérlés hajlamos túlforgatni a motort, mely 4000-es fordulatszám körül kifogy a szuflából - amennyiben a kapcsolásokat az automatikára bízzuk, a gyári értek körüli eredménnyel számolhatunk.

Sport módban vörösre vált a műszerfalA háromliteres blokk által produkált 275 lóerő és 600 Nm-es csúcsnyomaték természetesen minden élethelyzetben untig elég, hiszen tisztességesen leterhelve is repül a Jaguar. Ahhoz azért kevés ez a teljesítmény, hogy utasainkat sikítozásra, kiáltásra bírja a gyorsulás intenzitása (a hasonló babérokra törni kívánók számára ott az 510 lovas kompresszoros, benzines V8-as), de minden életszituációban fölényes teljesítménnyel rendelkezünk. Összegzés gyanánt egyetlen érvet sem lehet felhozni a dízel XJ ellen, és még az ár/érték arány is mellette szól, még ha ebben a szegmensben messze nem is ez a legfontosabb szempont.

A rendkívül hosszú áttételezésű hatgangos váltóról (hatodikban 130 km/óránál az XJ kevesebbet forog, mint például egy BMW 740d nyolcadikban) egyébiránt szintén csak elismerően lehet nyilatkozni. A fokozat-kiosztás szellős, ám a nyomatékos motor ezt elbírja, a kapcsolások pedig normál módban finomak, komfortosak, sport állásban pedig sebesek.

Egy igazi vezetőközpontú limuzini - galériaTovábbi pozitívum, hogy a vezérlés nem idegbeteg és előszeretettel használja a remek motort ezres fordulat környékén, ahol a 3-literes egység csendben, kellemetlen rezgések nélkül elketyeg. A manuális mód is elismerésre méltó, hiszen nem bírálja felül a vezető döntéseit, és a sportos érzet érdekében egyrészt nagyon gyorsan pakolgatja a fokozatokat, másrészt akár egyesbe is szívbaj nélkül visszagangol, ha úgy parancsoljuk. Egyedül egy start/stop rendszernek örültünk volna, de a rövidesen érkező frissítés keretében az új nyolcgangos ZF-váltóval egyetemben ezt a hiányt is pótolják a britek, ezzel pedig teljessé válik a kifinomult konfiguráció.

Nem botorság a hosszabbik XJ-ért áldozniA teszthét során egyébiránt tartottam egy rögtönzött felmérést, s többeket is kikérdeztem a Jaguar presztízsét illetően. Arra voltam kíváncsi, hogy a hétköznapok laikus szemlélődői hova helyezik el a Jaguart a prémium termékek képzeletbeli táplálkozási piramisán. Meglepődve konstatáltam, hogy az XJ kivétel nélkül mindenki szerint egy jóval drágább, különlegesebb autó például a német A8/7-es/S-osztály triónál, így kétség sincs, hogy ritkaságfaktora okán a brit "balettbálna" valóban sokkal különlegesebb az ellenlábasoknál, míg ár szempontjából is sikerrel veszi fel a kesztyűt. Az XJ alapáron hiába kerül többe, mint a többiek, magasabb felszereltségének köszönhetően azonos szintre hozva körülbelül döntetlent lehetne hirdetni.

Nem drágább a többinél - hát akkor meg?!A 275 lóerős dízellel 25 millió forint a belépő, ami 1-2 millió forinttal magasabb a többiek indulóáránál, ám a Jaguar számos olyan extrát ad, amikért máshol súlyos százezreket kell fizetni – normaszintünkön közel 27 milliós összegről beszélünk, míg tesztautónk alulról súrolta a 30 millió forintot. Azonban a végösszegnél fordul a kocka és a legdrágábból lesz(nek) a legolcsóbb(ak), vagyis a valóságban, a listaárakat összevetve semmivel sem drágább a gyönyörű macska, mint a frekventált környezetben már-már kommersznek tekinthető német konkurensek.

Az XJ persze nem csak a brit miniszterelnök páncélozott limuzinja kapcsán golyóálló, de azért is, mert az általa nyújtott élmények, és az érzelmeket megragadó kisugárzás mellett eltörpülnek azok az apró hibák, amik ugyan ordítanak, ám komolyabb fogást mégsem kínálnak a Jaguaron. És akkor miért is ne választanánk a különlegesebb, izgalmasabb utat, még ha itt-ott néhány centimétert fel is kell áldoznunk érte? Szerintünk ennyi bőven belefér - ráadásul még David Cameronnak is megfelel.