Rettentő nehéz dolga van azon autógyártóknak, akik a kedvező árazású autók szegmensében kívánnak érvényesülni. Folyamatosan gyarapodnak a kötelező felszereltségek, az egyre szigorúbb emissziós normák drágább technológiát követelnek, mindennek a tetejébe pedig nagyjából mindennek az ára drágul, amiből autót lehet építeni. És akkor még a hazai inflációról nem is beszéltünk. A vevők a több pénzért pedig joggal várnak valami pluszt, a Fiat pedig az olaszos virtus mentén eddig egészen sikeresen adta mellé az érzelmi töltetett. Most pedig itt a megújult Tipo, amely Cross verzióban még egyet csavar a koncepción.
Muszáj egy picit keményen kezdenem: torkig vagyunk a nagy böhöm SUV modellekkel. Azonban hiába jelentenek nagy kompromisszumot és mennek szembe mindazzal, amit korunk politikája, a korszellem és Földünk helyzete megkövetel, nagyon is népszerűek, a gyártók pedig kényelmesen aláfekszenek a trendnek, mert hát ki ne szeretné ugyanazt vagy olykor még kevesebbet is eladni drágábban. Az évtizedeken át bizonyított, tökéletesre csiszolt koncepciók túlélése minimum kérdéses ebben a környezetben: az egyterű műfaj halott, a szedán haldoklik és már a hagyományos kompakt vonal is megszenvedi a hatásokat.
A Cross változat 60 milliméterrel ül magasabban
Éppen ezért örülhetünk mindig az olyan modelleknek, amelyek ugyanazt a SUV-os robusztusságot közvetítik az emberek felé, mint a ténylegesen böhöm társaik, csak éppen felépítésüknél fogva tudnak hatékonyak és ügyesek lenni. Sokszor bizonyos tekintetben ügyesebbek is, mint hagyományos társaik: a fekete műanyagok ugyan idővel kifakulhatnak, de jobban ellenállnak a fizikai behatásoknak, az emelt hasmagasság pedig nem a soha nem látott földúton, hanem a padkáknál jön jól.
A robusztus hangulat mellé járó műanyagok még praktikusnak is nevezhetők
Nevesítsünk! Köszöntsünk tesztünkön a felfrissült Fiat Tipo strapabíróbb, crossoveres kiadását, amely státusza okán teljes joggal viseli a Cross utónevet. 60 mm-es emelés, fekete műanyagok és krómhatású díszek jelentik a lényegi különbséget a hagyományos verzióhoz képest. De nem csak ezért érdekes a látvány. A Tipo aktuális generációja mondhatjuk, hogy egészen csinosra sikeredett, a modellfrissítés pedig csak ezt fokozza. A hűtőrács a leghangsúlyosabb elem: a nagyobb méretű, fényszórókkal összenőtt, látványos FIAT feliratot hordozó elem látványába nagyon hunyorgatva még egy kis Maseratit is bele lehet látni. Egy biztos: akár Cross, akár nem, a Tipo az elérhető árú kompakt autók mezőnyének egyik különösen látványos tagja.
Jól sikerült az új hűtőmaszk is
A 4,37 méteres hosszúság egyébként átlagos kompakt méreteket takar, amelyet jó kihasználással növeltek ehhez képest különösen tágasra a tervezők. Elöl kényelemesen elférünk, hátul pedig a lábtér és a fejtér is elegendő 1,88 méteres magasságig – ennél megtermettebb utazók esetén pedig a lábtér lesz először szűkös. Cserébe a csomagtartó is tágas, a 440 literes tér bátran magára teheti a családbarát jelzőt; legalábbis annyira, hogy csak jó indok (pl. két kis gyerkőc tengernyi cuccokkal) esetén fizessük ki a kombi 300 ezer forintos felárát.
A beltér egyébként jól áttekinthető, az ajtó kemény műanyagjairól a jó minőségű, felár ellenében 7 helyett akár 10,25 colos központi kijelző igyekszik elterelni a figyelmet – ez utóbbi is nőtt a ráncfelvarással. A felbontással nincs gond, de a megjelenítés kissé halvány, a kontraszt is lehetne élesebb, ráadásul a működése is igényel némi türelmet. A hozzá csatolt hifi éppen csak tűrhetően szól (felárért sincs jobb), emellett pedig a tolatókamera esetében a segédvonalak nem segítnek, mivel az autó sokkal jobban fordul, mint ahogy ők mutatják. Mindezt viszont csak enyhén róhatjuk fel, mert a tétel mindössze 70 ezres felárát így is bőven megszolgálja.
Négy főnek bőven kényelmes belül - galéria
Hasonló az eset a többi opcióval is: az ülésfűtés kapcsolójának kissé félreeső elhelyezkedéséért a gyors működés és a csupán 60 ezres ár kárpótol. Igaz, az idexkar még mindig fiatosan határozott működtetést igényel: finom billentéskor sokszor nem veszi a lapot. Az egyes opciók kedvező ára lehetővé teszi, hogy alkuval nagyjából egymillió forintból varázsolhatunk alapfelszereltségből csúcsverziót. Ugyanakkor a Cross kivitel több mint félmilliós felára megnyomja azért a mérleget – bármiféle akció előtt 7,36 milliós összegről beszélünk. Belül cserébe strapabíró látszatot keltő szürke üléskárpitozás igyekszik megkülönböztetni a változatot, de ha benne ülünk, ebből nem látunk semmit.
Egy picit híztak a központi rendszerek
A megújult Tipo kínálatában egyetlen benzinmotor szerepel az 1,3 és 1,6 literes dízelek mellett: az egyliteres, háromhengeres turbós egység, amely az új FireFly motorgenerációhoz tartozik. A jólhangzó név egy tisztességes erőforrást takar, amely 101 lóerőt és 190 Nm nyomatékot szállít. Utóbbi papíron 1500-tól érkezik, de gyakorlati használat során 2000 felett van elemében az egység – alatta és a nagyobbacska turbólyuk okán felül is idő kell, hogy kibontakozzon. Ha ezt kivárjuk, a gyári 12,2 helyett 11,2 másodpercesre mért 0-100-as gyorsulás lehet a jutalmunk, de a lényeg, hogy menet közben egészen flottul fokozhatjuk a tempót. Eközben a motor kulturáltan a háttérbe szorul: háromhengeres mivoltára az elfojtott, karakteres hang emlékeztet, a motor vibrációiból meglepően kevés érkezik az utastérbe.
EU-s törekvések: benzinesből már csak az egyliteres, háromhengeres turbós maradt
Az ötfokozatú kézi váltó tisztességesen kiszolgálja az egységet, de autópályán elférne a hatodik: így 130-nál 3000-et forog a motor és körülbelül 7 litert kortyol ilyenkor az erőforrás. Ezt lehet persze lejjebb is szorítani, amit a 6,7 literes tesztátlag és az 5,6 literes minimális normafogyasztás is mutat, de láttunk ennél már takarékosabb hajtásláncot is a kategóriában.
Helyenként modern, helyenként klasszikus Fiat megoldások, körben kemény, felül puha műanyaggal
A Tipo többi részlete is megfelel az elvárásoknak, de sem a kormányzás, sem a futómű, sem pedig a zajszigetelés nem kiemelkedő, sőt, inkább költséghatékonynak számít, inkább a kisautók kategóriájának színvonalát tükrözi. A 17 colos kerekeket érdemes lehet elhagyni, hiszen a futóművet is kissé idegessé teszik a kisebb úthibákon – a nagyobb egyenetlenségeket szépen kirugózta az arany középútra belőtt megoldás, hátul csatolt lengőkaros kialakítása ellenére is. Szerencsére az emelés sem jelent túl nagy kompromisszumot. A kormányzás egyébként szintén megfelel a várakozásoknak, kellően pontosan közlekedhetünk vele, és a hagyományként feltűnő City gombbal teljesen felpuhíthatjuk, de erre legfeljebb csak finom kezű hölgyeknek lesz szükségük.
Árak terén viszonylag nagy a szórás a Tipónál. Az alapmodell ugyan 6 milliótól indul, de a jobban felszerelt Crossnál 7,36 millió a beszálló, amit azért el lehet tolni 8 millióig az optimális felszereltség jegyében. Ugyanakkor kedvezményekben itt sincs hiány: egymilliós mínuszt több helyen is láttunk hirdetve.
A finom kiegészítők felértékelik az autót - kár, hogy drágán mérik őket
Ha a kompakt mezőnyben vizsgálódunk, ez bizony egész jó árazást jelent, de már annyira nem kiemelkedő a Tipo ár-érték aránya, mint eddig. Ugyanis bizonyos tulajdonságaiban inkább a kisautók szintjét hozza, ehhez mérten viszont nem minden ellenlábasánál drágább jelentősen. Alapmodelleket vizsgálva például egy friss Kia Ceed drágább ugyan 3-400 ezer forinttal, de jobban is felszerelt és műszakilag igényesebb. Azonban érdemes hozzátenni, hogy a költséghatékony szektorban ez már nagy árkülönbségnek számít, így inkább hasonlítsunk almát az almával! Az új Dacia Sandero Stepway 4,62 milliótól indul, igaz, kevésbé kulturált 90 lóerős turbómotorral, de valójában 5,05 millióba kerül, mire eléri a Tipo Cross beszálló szintjét. Igen, az 7,36 millió, ami még kedvezménnyel is több mint egymilliós pluszt jelent. Ugyanakkor, ha elhagyjuk a többcélúságot, akkor az árkülönbség nem ilyen látványos a két típus között.
Néhány szóban
Nem fejlődött hatalmasat a modellfrissítéssel sem a Tipo, de tény, hogy látványosabb és picit sokoldalúbb modell lett. A motorkínálat egyszerűsödött, de az egyliteres, háromhengeres turbómotor a legtöbb tulajdonost jól kiszolgálja majd, igaz, sokan továbbra is örömmel üdvözölnék elérhetőbb áron az 1,4-es szívómotort – csak éppen most más szelek fújnak Európában. Ennek megfelelően az alapár is jelentősen felszedett magára, csakúgy, mint az autópiac egészén, és mivel nem igazán keresünk jobban, mint eddig, itt is szerényebb ár-érték aránnyal kell beérnünk. Ennek ellenére a Tipo alapverziója a megfelelő alkuval továbbra is jó ajánlat lehet, a drágább kiviteleknél azonban már érdemes lehet kevésbé költséghatékony megoldásokkal tűzdelt kompakt felé kacsintgatni. A Cross kiadás hoz egy kis pluszt ehhez, de egy kissé túlzó a felára.
Előnyök: Egészen látványos megjelenés; Szinte minden tekintetben korrekt, de nem kiemelkedő tulajdonságok; Kulturált turbómotor; Kedvező árú extrák
Hátrányok: Szinte minden tekintetben korrekt, de nem kiemelkedő tulajdonságok; Alul kicsit gyengélkedő erőforrás; A Cross verzió lehetne olcsóbb