Tesztek

A körülöttünk folyamatosan változó világ olykor-olykor heves reakciókat vált ki, azonban egy idő után mindenki rájön, hogy a változás nem feltétlenül jelent egyet a világvégével. Nevezetesen a BMW fanatikusok korábban ördögtől valónak tekintették azt, hogy a gyártó megfelezi a bajorokban megszokott hengerek számát, még a dízelmotorok tekintetében is – tesztünk ezúttal rávilágít arra, hogy a német gyártó a tradíciók félresöprése ellenére jó ösvényen halad.

Prémium egyterű, ráadásul komapkt - galériaA hagyománytisztelet minden kétséget kizáróan dicséretes dolog, azonban van egy olyan területe az életnek, ahol ez a felfogás nem az előrelépést szolgálja, hanem a haladást akadályozza. Ez pedig a tudomány és technika játszótere, ahol csak az tudja a nagyobb trükköket megvalósítani, aki teljesen másképpen gondolkodik, mint előtte. A technikai híreket böngészve gyakorta olvasható, hogy az járt a legjobban, aki szakított a megszokottakkal és teljesen újszerű megoldással állt elő. Mindez a BMW-re, de magára az autóiparra is igaz. Noha 30-40, vagy akár 50 évvel ezelőtt nem volt ritka, hogy akár 2 vagy 3 henger hajtson egy autót, napjainkban annyira természetessé vált a minimum négyhengeres kialakítás, hogy annál kevesebb dugattyúra még a laikusok is rázzák a fejüket, hát még az elvetemültebb autórajongók.

Főleg a bajor márka szerelmeseinek szemében nagy a tüske, hiszen az ő meggyőződésük szerint csakis a hat henger az igazi, persze soros elrendezés mellett. Ezúttal pedig a downsizing trendjeit követve a BMW mérnökei vettek egy nagy levegőt és megfelezték a háromliteres sorhatost. Persze mindez csak képletesen értendő: az új háromhengeres BMW motorok teljes egészében új tervezésűek, s nem is véletlenül lettek pont 1,5 literesek.

Példás a szolgáltatások köre - galériaEgy motor hatásfokát ugyanis veszteségek korlátozzák. A motorikus veszteségek csoportjában ilyen például a mechanikai veszteség, tehát a súrlódás, amelyet különféle anyagok, bevonatok alkalmazásával, a felületek megmunkálásának minőségével és a kenőanyagokkal tudnak befolyásolni. Aztán ott vannak a töltetcsere-veszteségek, amelyek a szívórészen és a kipufogórészen ébrednek.

A beszívott levegő nyomása szívómotor esetében kisebb a légköri nyomásnál a szívási veszteség miatt, s hőmérséklete is magasabb a forró alkatrészek okozta felmelegedés következtében, épp ezért a beszívott levegő kevésbé sűrű. Emellett számolni kell a falveszteségekkel is, hiszen a megtermelt hő egy része a hengerfalon át a hűtőközegbe távozik.

Nos, a háromhengeres motorok esetében épp utóbbit, vagyis a falon keresztül távozó hőenergiát próbálják minimalizálni a szakemberek. A falveszteség pedig akkor tud a legkisebb lenni, amikor egységnyi hengertérfogatra minél kisebb hengerpalást/hengerfal felület esik.

Ízléses, minőségi beltér fogad - galériaAz ideális henger-lökettérfogat ebből (is) kifolyólag 500 köbcenti, nem véletlen tehát, hogy a konstruktőrök előszeretettel alkalmazzák a kétliteres négyhengereseket, a 3-literes hathengereseket, vagy épp az 1,5 literes háromcilinderes erőforrásokat. Így lett hát 1497 köbcentis a bajorok friss turbódízele is, amely 16d kódnéven ezúttal a BMW 2-es sorozatú Active Tourer motorházába szerelve vendégeskedett szerkesztőségünk garázsában.

A 2-esek már több ízben is meglátogatták az Autó Pultot, szerepelt már hasábjainkon a benzines verzió, emellett volt már erősebb, automata dízel tesztalanyunk, de a hét személy befogadására alkalmas sem hiányozhat a felsorolásból – így az újdonságot egyértelműen a németek hajtáslánca jelentette, amely korrekt dinamikát, mellé pedig kifejezetten alacsony étvágyat kínál, hiszen a gyári adatok szerint bőven 4 liter alatt is elketyeg a 16d vegyes üzemben.

A külsőn hamar átléphetünk, hiszen ilyen tekintetben sok újdonság nincs. A BMW 2-es nem más, mint egy kis egyterű bőrébe bújt dupla vesés, hamisítatlan stílusjegyekkel rendelkező bajor gép. Tesztalanyunk Luxury Line kivitel személyében áll, ennek megfelelően kifejezetten elegáns kiegészítőket kapunk, amelyek sorát a különféle kárpitok megválasztásával magunk duzzaszthatjuk. Összegezve tehát, kívülről arányos, dinamikus, komoly autó benyomását kelti a 216d, azonban a tesztelt példány igencsak sötét árnyalatánál vannak jobb választások is a fényezések palettáján.

Tipikus, ergonomikus BMW műszerpult - galériaOdabenn is minden tipikusan BMW-s, kezdve a műszerfaltól egészen a kezelőszervekig. Noha az első tesztautók esetében egyöntetű vélemény alakult ki a hiányos összeszerelési minőséggel kapcsolatban, ami a menet közben tapasztalható zajok nagy részének eliminálásával sokat javult, immáron csak hátulról érkezik némi neszelés. Az anyagok finomak, a prémium érzés pedig adott is, amihez persze a stílusos, konyak színű bőrkárpit és a kellemes, háromdimenziós struktúrájú fabetét is hozzájárul. Utóbbi egyébként vonzza a kíváncsi kezeket, szinte mindenki szeretné kitapintani a műszerfalra szabott deszka domborulatait.

A helykínálattal nincs gond, a kategória átlagának megfelelve a 2-es sorozatú egyterűben 180-185 cm magas utasok is komfortosan utazhatnak, a panoráma napfénytető kihagyásával pedig még a hórihorgasabbak sem panaszkodhatnak. A csomagtér akár elektromosan is nyitható, 470 literes kapacitása pedig a praktikumhoz igazodik. Öblös, jól pakolható, pótkerék híján pedig kárpit alatt is rendelkezésre áll némi csempészrekesz. A tisztességes ergonómiába csak a vaskos, a kilátást érzékelhetően akadályozó A-oszlop rondít bele, ettől eltekintve minden a legnagyobb rendben, ahogy azt egy prémium modelltől elvárjuk.

Csak 3 hengerbe préseli a levegőt - galériaDe indítsuk be a háromhengeres motort, jöjjön hát a lényeg! Meglepetésre, az alapvetően kevésbé kiegyensúlyozott működést sejtető hengerszám ellenére is kifejezetten sima járáskultúráról számolhatunk be, ráadásul a dízeles kerregés is a háttérbe szorul, amolyan csendes morajlássá válva.

Persze a végtelenségig nem tudja leplezni magát, magasabb fordulatszámokon már előjön a jellegzetes, háromhengeres hangszín, de cseppet sem tolakodó módon. Noha a vártnál sokkal finomabb járású a BMW új erőforrása, nem is merült fel bennünk, hogy a bajorok kiforratlan megoldást adnának ki a kezeik közül.

A 1,5 literes dízel 116 lóerőt és 270 Nm-t tud, ami a mindennapokra tökéletesen elegendő dinamizmussal ruházza fel a kettest, a 10,6 szekundumos 0-100-as sprint is teljesen rendben van, noha tapasztalataink szerint a gyári adattól ebben a tekintetben is elmaradunk egy picikét. A városi forgalomban fürge, de még a lakott területet elhagyva is tartalékokkal rendelkező erőforrás ráadásul nem túl éhes, habár a gyártó által ígért átlagot nem képes hozni. A németek 4 liter alá ígérik az étvágyat, azonban ECO-PRO módba kapcsolva is nehéz ilyen alacsonyan tartani a fogyasztást: városon kívül, 90-nel 4,1-4,2 liter gázolajat nyel le, autópályán már valamivel 5 liter fölött abrakol, városban pedig a terheléstől függően 4,5-5 literrel elégszik meg a háromhengeres dízel, ami a képességei ismeretében még a gyártó teljesíthetetlen ígérete ellenére is kifejezetten korrektnek mondható.

Praktikumban is jó, persze opcionálisan - galériaMindeközben a futómű és a kormány szinte teljesen észrevétlenül teszi a dolgát, ami egyfelől jó, hiszen kényelemről és stabilitásról árulkodik, másfelől nem jó, hiszen semmi kiemelkedőt nem tud mutatni. A komfort-feszesség tengelyen nagyjából jó kompromisszumra belőtt karakterisztika mellé a kormány az elektromos szerkezetektől megszokott plasztikussággal tud csak szolgálni, mindent egybevetve azonban komoly kritika nem érheti egyik komponenst sem.

Amennyire korrekt az összkép a downsizing jegyében született háromhengeres dízelmotorral, az alacsony étvággyal, a prémium érzettel, legalább annyira józanító hatású az árszabás. Persze nem is várhatjuk egy prémium gyártótól, hogy diszkont áron osztogassa a portékáját, azonban egy szűkebb kompakt egyterűért cserébe a 8,5 millió feletti induló ár borsosnak hat, mi több, a tesztelt példány majd’ 12 milliós árcédulája még riasztóbb, annak ellenére is, hogy cserébe olyan opciókat kapunk, mint a navigáció, a head-up display vagy a bőr kárpit, az elektromosan nyitható csomagtér ajtóról nem is beszélve.

A konkurensek között, prémium fronton alig találunk hasonló méretű egyterű modellt, leginkább a Mercedes-Benz B-osztálya áll közel a 2-eshez. A 109 lovas B 180 CDI alapára már 8 millió alatti, ráadásul normaszintre szerelve is megmarad a stuttgarti csillagos árelőnye, ami ritka esetnek számít, hiszen általában a Mercedes-Benz ceruzája fog vastagabban.