Tesztek

Vajon lehet egy több évig használt, sokat látott rendőrcsizma jó vétel? Vajon mennyivel kaphatott nagyobb terhelést a hatóságok autója egy civil járműnél? Egyáltalán le lehet vonni bármilyen következtetést egy tesztautót vizslatva a közel 1500 darabos flottára vonatkozólag, melynek tagjait az MKB Euroleasing  Autópark Zrt. 3 évre, vagy néhány esettől eltekintve maximum 120 ezer kilométerre adta bérbe a rendőrségnek? Szigorú tekintettel és kemény kezekkel vallattuk a rendőrautóból újra civillé vedlett 1,6-os benzines Ford Focus kombit, hogy megtudjuk az igazságot.

Maga a típus képes meggyőzni - galériaElső körben nem árt felelevenítenem a modellel kapcsolatos élményeimet, hisz pont egy olyan céges járművet használtam új korától jónéhány évig, mint amilyen ez a vallatólámpa alá vetett fehér ex-rendőrautó. Abba a Focus-ba beletettem több mint 80 ezer kilométert, együtt koptunk az évek alatt, és minden túlzás nélkül mondhatom, nagyon meg voltam vele elégedve, hisz kulturáltan tette a dolgát, komoly baja sosem volt - összességében pont annyit tudott, amennyit elvártam tőle a napi helyváltoztatások monotóniája során. Egy pirospontot már meg is előlegeztem az ex-rendőrnek, mert egypetéjű ikertestvére egyszer engem meggyőzött, és gyaníthatjuk, hogy a típus sajátosságai visszaköszönnek majd ebben a tesztalanyban is.

A kérdés az, hogy mennyi teher zúdult rá

Nehéz átlátni a teljes képet - galériaMásodik lépésként megkérdeztem olyan embereket, akiknek komoly rálátásuk van a rendőrség Focusaira. Duplán szerencsém volt, ugyanis két ismerősöm is segíteni tudott a témában – az egyik egy nyomozó, aki gyakran ült ilyen villogós Fordban, a másik pedig a kék oválosok márkaszervizében dolgozik. Sanyi bátyámhoz, a Ford-szakihoz elmondása szerint csak akkor kerültek a fehér kombik, amikor valami komoly bajuk volt, így nem volt jó véleménnyel róluk, amit nyomozó ismerősöm csak tovább erősített, hisz az ő kapitányságukon is vastagon kaptak az életből az autók. Nincs mit tenni, egy fekete pöttyel gazdagodott a képzeletbeli előnyök-hátrányok lapom.

Eddig könnyen ment a teszt, kétes minőségű és mennyiségű szürkeállományomat sem kellett megerőltetnem, ám mielőtt konkrétan vallatóra fognánk a tesztautót, nem árt még néhány következtetést levonni a Focus nagyvonalakban ismert előéletéből. Ez alapján két véglet körvonalazódik bennem, ugyanis ha szerencsés példányt fogok ki, amelyik nyugodt környéken szolgált, és nem csak ránk, de az autóra is vigyázó rendőrök használták, akkor egy egész értékelhető állapotú járgány lesz útitársam. Ám ha egy igazi zsaruautót kapunk, ami füstszűrő nélkül tüdőzte le nap, mint nap a bűn szagát, megélt jó pár kemény akciót, test-test elleni küzdelmet, néhány tűzpárbajt, hát annak ráncait még egy kiadós kozmetika sem tudja majd leplezni. Inkább mindig a rosszat valószínűsítsük, nehogy meglepetés érjen - így egy halvány feketepont kerül az ellenőrzőbe.

Óriási a választék - csak jót kell kifogni

Persze mint az új autóknál, itt is számolnunk kell a konkurens felhozatallal. Hogy ne legyen túl nagy a merítés és almát az almával mérkőztessük, nézzük a hasonló évjáratú és futásteljesítményű Focusok kínálatát!

Nézzünk tükörbe! Máshol sem jobb...Higgyék el, márkától, típustól függetlenül – leszámítva a gazdag kiváltságosokat és a nagyon ritka kivételeket – hazánkban manapság sem a cégek, sem a családok nem engedhetik meg maguknak azt a keleti szinten mért „nagyzolást”, hogy relatíve fiatalon viszonylag keveset használt, vagyis jó autóktól váljanak meg. Amelyik eladásra kínált portéka csábítóan hívogat, az nagy valószínűséggel visszatekert órájú és agyonhasznált, esetleg jól összetört, netán valami rejtett nyűgje van, amit már a sokadik szerelő sem tudott megoldani, vagy valaki rájött ugyan a sunyi hiba megoldására, de horribilis összeg lenne kijavítani. Illetve van még ugye annak az eshetősége, hogy valaki sajnos „csak” szimplán nem tudja fenntartani az autóját ebben a nagy "jólétben". Képtelen fizetni a hiteleit és ezért válik meg idő előtt járművétől, viszont ez esetben sem elvárható, hogy a pénz szűkében levő tulaj az utolsó tartalékait is az autó rendben tartására költse. Szóval ne legyenek hiú ábrándjaink a használtpiaccal kapcsolatban, mert bizony elkeserítő tud lenni a kínálat! Így nézve a rendőr múlt nem is biztos, hogy annyira borzasztó hendikep – van szervizkönyve, csak nem lopott, ismert a futásteljesítménye, sőt, többé-kevésbé még az előéletét is össze tudjuk rakni. Lehet, hogy nagylelkű vagyok, de ezért kap tőlem a Focus egy halovány piros pöttyöt.

Mennyit töprengtünk már rajta, mennyi mindent mérlegeltünk és még ki sem próbáltuk. Pedig nem is a típus bemutatásával kezdtem, hisz alapvetően először annak néz utána az ember. Nem baj, ezt most az éles tesztre hagyom.

Szép/praktikus részletek, apróbb problémák

Kívülről körbejárva az autót igen kulturált látvány fogad – a karosszéria szép vonalas, komoly törés nyoma ránézésre nem látható rajta. Itt-ott van pár kőfelverődés, horzsolás, karcolás, ám többsége messziről fel sem tűnik, hisz a fehér lakk alatt szintén fehér az alapréteg. Jardos múltját természetesen nem tudja letagadni egyik ex-rendőr Focus sem, hiszen a tetejükön ott van a kis kiegészítő antenna és a fényhíd kábelkivezetésének helyét takaró fekete műanyag dugó, mely nem kétség, hajlamos lesz a rozsdásodásra. Ugyanakkor a minőségi matricákat szépen eltűntették a visszaalakítás során. Talán ennek tükrében igazán érthetetlen, hogy miért nem tudták a „rendőrösítést” végzők a felső tetősínbe integrálni a fényhíd kábeleit, mint ahogy az sem, hogy miért tették a fényhíd rögzítését a tetősínre mindenféle köztes elem nélkül, hisz így a villogósor bizony nyomot hagyott a fekete műanyagréteggel burkolt alumínium elemen.

Belül az átlagot hozza - és ez itt jó dolog

A helykínálattal nem lehet bajunk - galériaIlyen középkori megoldás érhető tetten belül a rádiót szegélyező ezüst műanyag kereten is, ahova a szakik direktbe csavarozták az URH-t, ahelyett hogy a rádió oldalára rögzített fémlappal oldották volna meg a rögzítést. Ezt leszámítva belül a külsőhöz hasonló korrekt látvány fogad – a műanyag kárpitok néhol karcosak, a jó fogású bőrkormány 10 óránál picit már viseltes, laza a gyújtáskapcsoló és avítt a bicskakulcs, szakadt a kézifékkar szoknyája, ami miatt nem versenyezhet egy jól tartott Focus belsővel, viszont semmivel nem lelakottabb az ex-járőrautó egy átlagos céges járműnél. A pisztolytáskánál erősített utólagos szövetkárpit miatt például a Ford ülései kifejezetten jó állapotban várják második tulajdonosukat. No meg az utasokat, hisz a közel 4,5 méter hosszú Focusban hátul sem fognak nyomorogni az átlagos méretű felnőttek, sőt, szélességben például igen pazar a fehér nyugdíjas kínálata és az 503 liternyi térfogattal bíró csomagtartó is megfelelő méretű, ráadásul a gumitálcával óvott és gyári ráccsal, valamint 12 Voltos csatlakozóval extrázott puttony az ülések hátradöntésével szépen bővíthető.

Kissé lomha és hangos, de szerethető az 1.6Aztán menet közben egyértelműen bebizonyosodik, hogy a Ford strapabíró anyagokkal bélelte és jól összeszerelte a Focust, hisz a hátsó rácsot leszámítva nem zörög belül semmi kellemetlenül, az pedig külön öröm, hogy a futóműből sem jönnek csúnya hangok, bár meg kell hagyni, hogy az ötajtós kalaptartója jobban szigeteli a hangokat, mint a kombi rolója. Az viszont tény, hogy az 1,6-os benzines - melyhez nem jártak a motorra és a motorháztetőre szerelt szigetelések - picit bizony hangosan dolgozik autópályatempónál. Cserébe viszont 130 km/h környékén egész elemében van a 100 lóerős erőforrás, hisz ötödikben pont a 150 Nm-es legnagyobb nyomatékoz tartozó fordulatszám-tartományban dolgozik a motor. Gázreakció terén sem lehet panaszunk, mert a Ford 1,6-osa kellemesen teszi a dolgát a rendőrautóban. Nem egy erőművész, a 12,2 szekundumos sprintidő sem emeli versenyautós magasságokba az autót, és a forszírozott előzések, a nagy emelkedők sem barátai, de arra pont elég, hogy korrekten mozgassa az üresen 1177 kg-os kombi karosszériát. Egyedül a fogyasztás lehetne szerényebb, hisz a Focus nekem 8,5 litert kért városban 100 kilométerenként, míg 130 km/h-s tempóban is megitta a 7,8 litert és országúton se tudtam elérni az 5,5 literes gyári értéket.

Utód és előd - jó kezekben volt ez a Focus

Egy biztos, tesztautónkat normális rendőrök vezették, mert nincsenek baljós motorhangok és rángatások, sem alattomos olajfolyás. A járgány rendesen húz, hidegben is egyből indul, határozottan fog a kuplung és érzem a céges autómra jellemző pontos, jól kapcsolható váltót is. Igazi meglepetés a futómű és a kormány kettőse, mely legendásan jól sikerült a Focusban és ezek szerint elég strapabíró is, mert a rendőri szolgálat után is nagyon jól veszi kanyarokat. Egyedül a gyenge minőségű téli gumik erősítették alulkormányzottságát forszírozott tempóban, ám gázelvételre szépen ívre áll a rendőrautó. A hátsó lengéscsillapítás – főleg a bukkanókon áthajtva - ugyan picit kelletlenebb, mint az ötajtós modellé volt, ám ez nem feltétlenül jelenti, hogy a szilentek, vagy a lengéscsillapítók elhasználódtak volna, jóval inkább a kombi karosszériábab és az eltérő futóműhangolásban kell keresni az eltérés okát.

A lényeg megvan - galériaFontos, mégis a végére hagytam, hogy a második generációs Focus még mentes a túlbonyolított kezelőszervektől, a kiismerhetetlen menüktől és a mai újautók szűken, szinte lőrésszerűen felhúzott hátsó ablakaitól, így hátul ülve is jó a térérzetünk. Alapvetően az egész autóról elmondható, hogy jól lehet érzékelni méreteit és a környezetét, a viszonylag szögletes hátsónak köszönhetően nekem tolatóradar sem hiányzott belőle. Igazából más alap extra sem, hisz a Trend Plus felszereltségű rendőr Focusban benne volt minden, ami kifejezetten szükséges – ABS, ESP, négy légzsák, manuális klíma, elektromos és fűthető tükrök, négy elektromos ablak, távirányítású központi zár, fedélzeti komputer, fényszórómosó, első ködfényszórók, gyári csomagtér elválasztó rács, valamint utólagosan felszerelt fém kartervédő és növelt kapacitású akkumulátor. Egyedül a gyári rádió, no meg a kormányról vezérelhető funkciók hiányoztak nagyon.

Nehéz kérdés: jó példányt kell kifogni. Nem könnyű, de nem is lehetetlen.

Az előbbi sorok okán újabb hatalmas piros pontot kell adnom a Focusnak, amivel összességében jól szerepelt tesztalanyunk, bár nem szabad felednünk, hogy használtautóknál pláne minden egyed külön egyéniség, és szinte biztos, hogy a közel 1500 darabos flottából nem a legrosszabb autót kaptuk. Ám az is tény, hogy a mások által kínált darabok sem jelentenek garanciát arra, hogy nem nyúlunk darázsfészekbe, ezért akik nem szeretik a zsákbamacskát, és nincsenek nagy elvárásaik a használtautókkal kapcsolatban, azoknak - jó áron - nem ördögtől való választás az ex-rendőr Focus.