Tesztek

Szeretünk vezetni. Szeretünk fiatalosak és stílusosak lenni. Szeretnénk némi pluszt, de ezért nem kívánunk felfoghatatlan összeget kifizetni. Indokolatlan kompromisszumot pedig végképp nem akarunk. Azt hiszem, autóvásárlásnál a többségünk így gondolkodik. Ebből kiindulva pedig a BMW 220d Coupé tulajdonképpen mindenkinek ajánlható. Vagy mégsem?

A fiatalok álma? - galériaAz elmúlt években volt egy kis szusszanás az elérhetőbb árú, sportos kupék piacán, azonban ha most kellene választani a kategóriából, már nem lenne könnyű dolgunk. Tagadhatatlan, hogy a BMW 2-es kupéja alapvetően a nagyobb költségvetéssel gazdálkodó társadalmi modellek számára készült, ahol leginkább első autó, avagy első élményautó szerepre hajt. A lélekben fiatal idősebb réteget ugyanis inkább a 4-es vagy a 6-os kupé hivatott magához vonzani, bár elérhetőbb státusza a kisebb kupét is kívánatossá teszi.

A rövid hátsó túlnyúlás árulkodó

A márka hagyományos stíluselemeivel operáló modell felépítésével a klasszikus iskolát követi, de a kurta far és a viszonylag csekély szélesség azért tudtunkra adja, hogy nem a legdrágább modellt választottuk a kereskedésben. Érdekes, ahogy a BMW formatervezői némileg szembe mentek a divattal: az első és a hátsó kerekek felett arányaiban hosszan nyújtózik még a karosszéria, ami a magas övvonallal együtt emeltebbnek, kevésbé dinamikusnak láttatja a típust. Szerencsére a látszat csal, az M sportcsomag optikai kiegészítőivel pedig kiválóan lehet semlegesíteni a nem minden szögből előnyös arányokat.

Beülve már nincs lényegi megkülönböztetés: a megszokott BMW-s belső teret találjuk, amely nem csak részleteiben, de alapvető kialakításában is hasonlít a megegyező felszereltséggel közel 20 százalékkal (2,1 millióval) drágább nagytestvérre, de kialakításával az 1-es szériához áll közel. Ez kimondottan jó ómen, ha azt nézzük, hogy a nálunk járt 3-as és 4-es tesztautók összeszerelési minőségében bizony találtunk kifogást – erre itt nem lehet panasz.

Ezt már láttuk: korrekt anyagok és összeszerelés, praktikus tárolókkal

A szerény alapfelszereltség viszont érdekes anomáliákat képes okozni. Alapvetően érthető a politika, melynek következtében egy prémium modellbe is kerülhet „tekerős” klíma és haloványan szóló hifi, hogy a ledönthető hátsó ülések, a tempomat, a tolatóradar vagy éppen ködfényszóró hiányáról nem is beszélve. Így kimondottan szimpatikus alapárat lehet elérni (8,5 milliótól már 184 lóerőt kapunk tetszetős kupéba csomagolva), miközben másfél milliót szélsőséges igények nélkül pipálgathatunk össze.

Nézni jobb, mint fogni - galériaEzzel nem lenne semmi gond, ha bizonyos részletek kidolgozását nem nagyolnák el. A még csak nem is széria (+36 e) sport bőrkormány például annyira ordítóan egyszerű műbőr borítást kapott, amellyel már a kiskategóriában sem szívesen találkozunk. A vörös kontrasztvarrás szép dolog, viszont a műanyag volánok nagytöbbsége is kellemesebb érzetet nyújt. Megoldás szerencsére van: az M sportcsomaghoz szériában járó bőrkormányért viszont alapból 125 ezer forintot kell letennünk az asztalra.

Az opciós lista gazdag, az alapfelszereltség éppen ellenkezőleg

Az opciós tételek kivitelezése szerencsére a BMW általánosan magas színvonalát képviseli: a drágább navigáció kijelzője gyönyörű, működtetése egyszerű, működése pedig folyamatos, akadásmentes. A sportülések kényelme példás, az extralista pedig néhány segédrendszert leszámítva teljes.

Dízellel is tud élvezetes és gyors lenni

A tesztre befutott 220d tesztautó a mindenes hitvallást követve született meg. A 184 lóerős motor már régi ismerős: az izgalmas hangot, a kulturált viselkedést és a gyors álló helyzeti reakciókat dobhatjuk sutba kimondottan kedvező fogyasztás mellett is jó dinamikáért. A 6,8 másodpercesre bemért 0-100-as sprint is jelzi, hogy az élvezetes vezetésnek bizony nem a teljesítményhiány lesz az elrontója, a 380 Nm-es nyomatékcsúcs pedig a potenciál kiváló kiaknázására garancia. A kétliteres turbódízel már 1500-as fordulattól elemében van, és fokozatosan erősödve húz.

Ennél többre nincs is igazán szükség, amelyre a BMW duplán is rácáfol. Egyrészt a kínálatban találunk izmosabb erőforrásokat is, másrészt pedig a teszt megszületésével nagyjából egy időben a 2-es Coupé is megkapja a 20d átdolgozott verzióját. Így immár 190 lóerő és 400 Nm lesznek az egység sarokadatai, miközben a fogyasztási adatok is átlagosan 3 deciliterrel csökkennek.

Kulturáltnak és szép hangúnak viszont nem mondanánk az egységet

Nyugodtan pörgethetjük: nem fogyaszt sokatUtóbbi változás szintén csak egy kedves gesztus, ugyanis tesztautónk párját ritkítóan mérsékelt étvággyal rendelkezett. Erről tanúskodik az autópályával és élvezetes szakaszokkal bőven megtűzdelt 5,2 literes tesztfogyasztás is, amelynek a budapesti csúcsforgalmat elkerülve egyáltalán nem nehéz alákínálni. Szabályos maximális autópályatempónál például csak 4,7 litert kért a 220d, amellyel bizony az Autó Pult történelmének legtakarékosabb autóját is megközelíti, országúton pedig nem probléma a hármassal kezdődő értékek elérése.

Ha kell vitorlázik, ha kell, megvadulEbben persze nagy segítségünkre lesz a nyolcfokozatú automataváltó, aminek kiváló áttételezése az erőforrás optimális kihasználását teszi lehetővé. Eco Pro üzemmódban ráadásul vitorlázásra, azaz üresben való kigurulásra is képes a szerkezet, amelynek nyugodt munkája jól kihasználja a motor teljesítményét. A gyári adattal megegyező, 4,4 literes normakör a legtakarékosabb kupé címmel ajándékozza meg a 20d-t.

M sportcsomaggal és a benzines turbómotorral ajánljuk igazán

Arról persze lehet vitát nyitni, hogy mennyire illik az öngyulladós erőforrás egy ilyen sportos, hátsókerékhajtású modellbe. A BMW kétliteres dízele pedig a többieknél is jobban kilóg: már sokszor elmondtuk, hogy a kategória leghangosabb és legkulturálatlanabb erőforrását köszönthetjük benne. Kvalitásaival ezért igyekszik kárpótolni, de őszintén reméljük, hogy a frissített verziónál ezen is csiszoltak a mérnökök.

Itt bizony szerénykedik - galériaIlyen formában ugyanis túl nagy kompromisszumnak tűnik a benzines 20i-hez képest, ami finomabb járást, vérpezsdítőbb hangot, csendesebb működést és vélhetően tartósabb konstrukciót is magában foglal. A 184 lóerős kétliteres, turbós benzinesben kiaknázatlan potenciál is rejlik (ezt mutatja az ugyanezen motor 245 lóerős változatát kínáló 228i), fogyasztása pedig 1,5-2,0 literrel magasabb a dízelénél – erre pedig azért egy darabig telik a 450 ezerrel olcsóbb alapárból.

A többarcú automata mindenkit meggyőzEgy biztos: bármelyik motort is választjuk, a piac legjobb automatájának bátran nevezhető nyolcfokozatú, áthidaló kuplungos, bolygóműves egység kiválóan dolgoztatja azt meg. A sport üzemmód külön hozsannát érdemel: ilyen gyors kapcsolásokat hasonló konstrukciójú váltóműtől máshol hiába is várunk. A váltófülek érintésére ilyenkor azonnali választ kapunk, a váltások sebessége pedig apró ütésekként hamisítatlan sportautós hangulatot varázsol. Az első két fokozatban pedig úgy csúsztatja a bolygóművet az erőátvitel, hogy kiküszöbölje a motor gyengeségét a legkisebb fordulatokon, így bármikor táncba vihető a kupé hátsója.

Nyugodt közlekedés vagy élmények? Itt mindkettő történhet

Higgyenek nekem: erre a vezetők tapasztalat nélkül is erős késztetést fognak érezni. A felárasan nagyon közvetlen és pontos volán határozottsága magabiztosságot szül, a futómű pedig a legcivilebb változatban is kellően feszesre sikeredett. A túlzott zabolázatlanság érdekében a menetstabilizáló háromfokozatú, vagyis létezik egy játékot engedélyező, de a gyeplőt nem teljesen elengedő módja. Ennek pedig a legtöbb, átlagos vezető sokkal jobban örül majd, mint mondjuk egy Toyota GT86 tökéletesebb egyensúlyának és az önzáró differenciálmű jelenlétének.

Ez a fenék is táncba vihető

Ugyanis így is hangsúlyos fenékmozgásokat képes a 220d művelni, miközben a félelem vagy az indokolatlan izgalom elkerüli a vezetőt. Ha pedig szerpentinre tévedünk, a határozottan csillapító futómű remek partner lesz a kanyargáshoz. Ennek tempóját még nagyobb kerekekkel, M sportfutóművel vagy állítható lengéscsillapítással is fokozhatjuk – de ebben a tekintetben a feszesre sikerült alapverzió sem hagy kívánalmat.

Az extrákért meg kell fizetni - galériaTöbbarcú tesztautónk 13,26 milliós árcédulája első látásra riasztó lehet, de ha hozzávesszük, hogy a takarékos motorokkal milliókat spórolhatunk egy-egy kevésbé hatékony konkurenssel szemben, máris szimpatikusabb a helyzet. Bár a 10 milliós határ alatt nehéz megmaradni (főleg a drágább dízellel), azért sokat mond a tény, hogy a fair verseny érdekében M sportcsomagos 220i alig 1,5 millió forinttal drágább, mint egy vele azonos felszereltségű Toyota GT86. Ha pedig hozzávesszük, hogy tágasabb, praktikusabb és jobban személyre szabható prémium termékről van szó, legalább egy literrel alacsonyabb fogyasztással, könnyen eldőlhet a mérleg a kis BMW kupé irányába.

Kicsiben a legjobb? Az egyik legélvezetesebb BMW, s nem is túl drága