Tesztek

Elsőként az Insigniában mutatkozott be az Opel új fejlesztésű, kétliteres dízelmotorja, amely kulturáltságával és fokozott takarékosságával igyekszik magára felhívni a figyelmet. A 170 lóerős egység beköltözött a Zafira Tourer motorterébe is, ahol első ízben tehettük próbára automataváltóval.

A sokszínű egyterű - galériaAz Opel Zafira Tourer 2011-es megjelenését követően hamar belopta magát a szívekbe. Nem csodáljuk: minőségben és méretben egyaránt nagyot ugrott előre vele az Opel, olyan egyterűt kínálva, amely két kategória között ideális helyen lebegve szolgálta ki a hét ülésre, mégis viszonylag kompakt méretekre vágyók mezőnyét. Emellett a panoráma szélvédő, a variálható, központi tárolóegyüttes vagy a beépített kerékpártartó ötletes opciói a praktikum iránt érdeklődők szívéig értek, a hajtásláncok gazdag választéka és az alkuval egészen kiváló ár/érték arány sokakat meggyőzött az itt-ott zörgő belső tér ellenére.

Az idő múlásával számtalan Zafira Tourer járt nálunk, ami jól mutatja a gyártó innovációját. Tesztautónk közvetlen hajtáslánci elődje mellett köszönthettük az új magyar hajtásláncokat benzines és dízel kivitelben, és az első generációval randevúztatva teszteltük a kínálat legolcsóbb, mégsem diszharmonikus tagját. Aktuális tesztünkre is a hajtáslánc ad apropót: a villámosok új fejlesztésű kétliteres dízelmotorja beköltözött a Zafira Tourer lemezei alá is, amelyhez a piac legolcsóbb automataváltóját kínálják a gyáriak.

A kétliteres dízelmotor újult meg - galériaA 170 lóerős újdonság az Opel kínálatában egy huszárvágással egyszerűsíti a választást: a korábbi 163-165 lóerős verzióknál csendesebb, erősebb, sokkal rugalmasabb és takarékosabb, olyannyira, hogy még a biturbó változatnak is konkurenciát szolgáltat, búcsúztatva azt. Persze volt hová fejlődni: a formás modellcsalád eddigi kétliteres dízelje ugyanis a kategória mai szemmel nézve inkább kulturálatlan és hangos motorjai közé tartozott. Annak érdekében, hogy ezeket a jelzőket mindörökké elfelejtsük az új Opel modellek – így a Zafira Touer – esetében, és helyette inkább a rugalmas és a takarékos szavakkal dobálózzunk, szinte az alapoktól kezdve átdolgozták a fejlesztők az erőforrást.

Érezhetően korábban, nagyobb erőt kapunkAz új, vízhűtéses turbó és aktuátor jobb reakciót eredményez, a 16:1-esre csökkentett kompresszió pedig a hatékonyságnak kedvez. A feltöltő munkája elméletben és gyakorlatban is örvendetes. Az elődhöz képest a gyáriak szerint például 1500-as és 1800-as fordulaton is 20 százalékkal nagyobb töltőnyomást épít fel az új „csiga”, amellyel éppen olyan tempóval és mértékkel tölt fel, mint a biturbó verzió. Ott a nagyobb töltőnyomás 195 lóerőt présel ki, itt viszont 3750-nél 170 lóerőt kapunk, Euro 6-os normáknak való megfelelőséggel. Persze a különösen szigorú károsanyag-kibocsátási normáknak való megfeleléshez elengedhetetlen volt az SCR-katalizátor alkalmazása, ami AdBlue adalékkal fejti ki kipufogógáz-tisztító hatását.

Csendesebb a beltérA kulturáltság érdekében az alumínium hengerfejes, láncos motor több új alkatrészt is kapott, ám az átgondolt tervezésnek köszönhetően egy kilóval sem lett nehezebb. A kiegyensúlyozó tengely önmagában 83 százalékkal csökkenti a rázkódás mértékét. A kétrészessé vált olajteknő (felül alumínium, alul bordázott acél) szintén csökkenti a vibrációt. Az égésfolyamat optimalizálásának és a hangszigetelés fokozásának alapjárattól egészen 2000-es fordulatig 5 dB-lel halkabb működés lett az eredménye. A valóságban az utastérbe jutó zaj tekintetében ennyire nem drasztikus a változás, érzékelhetően kulturáltabb lett az egység, amely javulással már felsorakozhat a kategória csendesebb tagjai közé. Az alapjárattól a fordulatszám-tartomány legvégéig tapasztalható zajcsökkenés mérhetően is kimutatható, azonban érzésre csendesebb a 170 lóerős erőforrás, mint ahogy ezt a számok indokolják. Ez annak köszönhető, hogy orgánuma kellemesebbé vált, kevésbé jellemzik a kiugró hangszínek.

A dolgát elvégzi, de közben pazarolAz Insignia Country Tourer tesztjéből már tudhatjuk, hogy a jól kapcsolható hatfokozatú kézi váltóval együtt dolgozva a gyári adatoknál mozgalmas élményekben lehet részünk, egyterű tesztautónkban viszont az automataváltó dolgozott. A hatfokozatú egységet az Opel korábbi modelljeiből régi ismerősként köszönthetjük, ennek megfelelően pedig működése is a korábbi automataváltó-generációt idézi. Az egység sokat csúsztat, hajlamos feleslegesen pörgetni, nem tud vitorlázni és start-stoppal együttműködni, ugyanakkor a piac egyik legolcsóbb automatája.

OPC csak látványra - a futómű azért így is jóA 250 ezer forintos felár rögtön szebb színben tünteti fel a váltót, amely egyébként hétköznapi használat során egyszerűen csak teszi a dolgát. A reakciói nem rosszak, ha lenyomjuk a pedált, a rugalmas, élénk motornak köszönhetően is hamar jelentkezik a teljesítmény, ráadásul gyengének nem fogjuk érezni a Zafirát. A 170 lóerő és a 400 Nm nyomaték persze erre már önmagában garancia, ezúttal pedig a hajtáslánc képes a gyári 9,9 másodperces gyorsulási adat teljesítésére, amivel két tizedet ad a később erősödő elődnek.

Az elődjénél a valóságban takarékosabbÉs a fogyasztás? Csodára nem számíthatunk, különösen városban dobja meg az automata az étvágyat (a gyári adatok +2 literről számolnak be). Való igaz, még flottabb közlekedésénél is előfordul 8-9 literes adat lakott területen, onnan kihajtva viszont autópályás 130 km/h-s haladásnál 6,5 literes étvágynak örülhetünk, amelyet országúton bevihetünk 5,5 l/100 km alá. Ez pedig a gyári adatoknak tökéletesen megfelelő 6,1 literes normakört eredményezett mérésünkön, ami fél liter javulást jelent a korábbi motorhoz képest. Fontos megemlíteni, hogy csúcsra szerelt tesztautónk plusz tömegét levonva, és kisebb kerekeket alapul véve még ennél is jobb eredményekre lehet képes az autó – de aki nagymértékben szeretne spórolni, az a kézi váltót választva egy literes megtakarításnak örvendhet.

Némi percegés beleszól a jó hangulatbaNem kétség: sokat javult a Zafira Touer az új szívvel, amelynek erősségei változatlanul a jó minőségű, ügyesen variálható, praktikus belső térben, valamint a remek futómű miatti jó vezethetőségben nyilvánulnak meg. Sajnos az összeszerelésre ezúttal is panaszkodhatunk: a kiváló panoráma szélvédő és az ügyes, variálható központi tárolók felől folyamatosan zörgés érkezett, így az okos megoldások megkérik a maguk árát az extralistán kívül is. A konkurensekkel szemben igazán erősen kézi váltóval tud fellépni a hajtáslánc, de a nehéz Zafira Tourer a régimódi automataváltóval már nem tud olyan hatékony lenni, mint ellenfelei.

Nem olcsó, de sokat nyújt - galériaEz persze nem teszi rosszabb autóvá, csak drágábban fenntarthatóvá, amelyhez a szegmens költségesebb felébe tartozó ár is csatlakozik. Persze ez csak kiindulási alap, és mi magunk is több esetben meggyőződhettünk arról, hogy az Opel olykor nagyon bőkezű tud lenni kedvezmények tekintetében. Ennek ellenére sokaknak kedvét szegheti a különleges opciók nélkül is 9,7 milliós normaár, vagy a tesztautó 12 milliót megközelítő ára. Mindezt viszont tudásával igyekszik megfizetni a Zafira Tourer. Spórolni egyébként dízel fronton nehéz, automatával ugyanezen motor 130 lóerős verziója áll rendelkezésre, de mindössze 150 ezerrel kedvezőbben, fogyasztás-csökkenés nélkül. A kézi váltóra szavazók ezúttal is jobban járnak, mert ők lefelé a 136 lóerős 1.6 CDTI-re szavazhatnak, amely 0,5-1 literrel takarékosabb is amellett, hogy 350 ezerrel olcsóbb. A benzinesekre sem szabad legyinteni: a 170 lóerős 1,6 literes turbómotor például több mint egymillió forinttal olcsóbb automataváltóval, amiből bőven telik a fogyasztásbeli differenciára, így a kevesebbet autózók semmiképpen se hagyják ki, mint alternatívát.