Tesztek

Bemutatkozott az Astra új generációja, vele pedig új fejezet nyílik az Opel történelmében. A sokat fejlődött ötajtós ezúttal a kínálat egyetlen jó automataváltós hajtásláncával érkezett szerkesztőségünkhöz, bizonyítva, hogy régies megoldással is lehet nagyot dobni.

Aranyba foglalva? - galériaMár előre kijelenthetjük: az Astra generációváltása jól sikerült. Az 1,4 literes, 150 lóerős turbómotorral szerelt változat levette Vajda kollégát a lábáról, apróbb hibái dacára is. Hogy miben áll a siker? A tervezők odafigyeltek a kritikákra, és éppen azokon a pontokon erősítették az Astrát, ahol eddig a legtöbb fogást találhattuk rajta. Így aztán az új modell könnyebb lett, tágasabb belső teret tud felmutatni jobb ki- és átláthatósággal, javult az összeszerelési minőség, valamint a súlycsökkentés hozományaként a dinamika és a fogyasztás is. Emellett rengeteget fejlődtek az extrák, közöttük pedig egyedülálló darabokat is találunk. De haladjunk sorjában!

Egy gonddal kevesebb - galériaAz első dolog, amelyet az ismerkedést kezdve megpillantunk, az a külső. Az új Astra arányai jelentősen változtak a korábbi generációhoz képest, amely így nyúlánkabb, dinamikusabb összhatást kelt. Az alapvető formák ismerősek, de mindenhol alaposabban időztek a tervezők, apró formai játékokat elrejtve. Közülük kiemelkedik a C-oszlop kialakítása, amely a fekete átkötő betéttel a tetőt már-már lebegni láttatja. Emellett a világítótestek fejlődtek sokat, különösen tesztautónkon. Az elöl-hátul LED-es (opció), elöl mátrixos kialakítású fényszórók pazar munkát végeznek – az adaptív megoldással állandóan bekapcsolva hagyhatjuk a távolsági fényszórót, a reflektort az automatika gondosan lekapcsolja vagy kitakarja, annak függvényében, hogy éppen lakott területre érünk vagy egy másik autóssal találkozunk.

Minden "csak úgy" működik, és ez jóBefelé haladva ugyancsak a figyelmesség ötlik szembe. Az ülésfűtés például a hőmérsékleti viszonyoknak és a klíma beállításainak megfelelően önmagát kapcsolja (ha így szeretnénk), és nem mellesleg ügyesen lövi be az igényeket. Tovább nézelődve, a következő, ami feltűnik majd, az a belső szellősebb kialakítása. A szemnek kellemes vonalak mellett muszáj megemlítenünk a praktikus oldalt is: végre elfelejthetjük a vaskos A-oszlopokat, amely húzás alaposan fokozza a körkilátást és ezáltal a közlekedésbiztonságot.

Kívül kisebb, belül nagyobbKívülről hiába lett néhány centivel kisebb az autó, az utastér a gyáriak állítása szerint tágasabb, mint korábban. És a papírforma szerencsére a valóságban is beigazolódni látszik, ugyanis mind a hátsó lábtér, mind pedig a fejtér érezhetően gyarapodott. Mostantól a kategória tágasabb képviselői közé tartozik az Astra - a második sorban akár 185-190 cm magas felnőttek számára is komfortos, a magasra emelhető fejtámlák az utasbiztonságot fokozzák, a picike kardánalagút pedig jobb helykihasználást eredményez. A hátul utazókat opcionálisan ülésfűtés és 2 db USB csatlakozó kényeztetheti, de a középső légbeömlők sajnos továbbra is hiányoznak a repertoárból.

Ha már az autó hátsó traktusánál tartunk: a csomagtartó megfelel a kategória átlagának, de semmi több; a 370 literes térfogat nem kiemelkedő, ha pedig ragaszkodunk a hasznos opcionális mankókerékhez, csökken a magassága, és ezzel együtt jelentősen kisebb a csomagtér térfogata, konkrétan 310 liter 370 helyett, ami már inkább kisautós.

Az alapülés kényelmes, de hátban szűk lehetElöl mondanunk sem kell, hogy elsőrangú a kényelem, hiszen a komfortos első sor triviálisnak számít a szegmensben, azonban az Astra ebben a tekintetben szinte egyedülálló lapokkal játszik. Ugyanis nem elég, hogy minden irányban kimondottan tágas, ergonómiailag kiváló, vezetési pozíciója ideális és széles határok között állítható, de kijelenthetjük, hogy a kategória legkényelmesebb üléseit kínálja, persze csak felár ellenében. Az orvosilag is elismert sportülés ezúttal távol maradt (érdekesség, hogy masszírozást is kaphatunk hozzájuk, elektromos ülésállítással és ülésfűtéssel / ülésszellőztetéssel együtt ijesztő 500 ezres felárért), így végre nyilatkozni tudunk az alapülésekről is. Nagy gond szerencsére nincs velük, sőt, hosszú távon is kényelmesek, viszont a háttámla kialakítása így is sportos, a szélesebb hátúakat egyértelműen szorongatja – nem tudunk annyira belesimulni.

Ügyesen, sokáig veszi át az irányítást, ha kellHa pedig már szóba került a masszírozós ülés, az Astra opciók tekintetében bizony kiérdemli az elismerést. Ugyanis olyan extrák ezek, amelyek idegenek a szegmensben. Akárcsak a télen felbecsülhetetlen értékű kormányfűtés, vagy a sötétben szintén zseniálisan dolgozó, és biztonsági szempontból is kiemelendő LED-mátrix fényszórórendszer. A holttérfigyelő, az ütközésre figyelmeztető és az önparkoló rendszer egyre népszerűbb a kompaktok között, vagyis annyira nem számítanak nagy durranásnak, a kormányozni is képes sávtartó rendszer viszont kiemelendő, főleg, hogy a többi márka hasonló opciójával ellentétben az Astra hosszú kilométereken keresztül képes autonóm kormányzásra, amihez hasonlót mi eddig senkinél nem láttunk – ráadásul jól is működik a dolog. Kár, hogy távolságtartó tempomat (egyelőre) nincs a repertoárban, ellenkező esetben már-már önvezető autóról beszélhetnénk.

Gyors, szép, egyértelmű - csak ennyi kellHa már a finom extráknál tartunk, mindenképp érdemes megemlíteni az Opel multimédiás rendszerét, az IntelliLINK-et, ami a kategória legjobbjai közé tartozik. Eleve beszél magyarul, ami alapelvárás, de megjelenítése szép, az érintőkijelző készségesen és gyorsan reagál parancsainkra, kellően nagyok a virtuális gombok a kijelzőn, akárcsak a kijelző maga, aminek felbontása és színei is rendben vannak. Ráadásul mindent tud: például ha akarjuk, WiFi-n keresztül megosztja az internetet, de akár okostelefonunk kijelzőjét is klónozni képes (Android Auto/MirrorLink/Apple CarPlay funkció), ami szintén hasznos dolog. A mérnökök pedig a kellemes használhatóságra is gondoltak, így a kijelző alatt egy alumíniumszínű, elegáns ’újjmegtámasztót' találunk, ami főleg rosszabb úton sokat segít a pontos irányításban.

Szintén jópofa ötlet a klímakonzol alatti cserélhető tartó, amire különféle kiegészítőket lehet felpattintani, legyen az toll- vagy telefontartó, ami akár a mobil töltésére is képes. Tárolókból szintén nincs hiány, amivel megkönnyíti a felhasználók mindennapjait az Astra. A belső formaterv persze szintén szubjektív, de mivel a korábbinál alacsonyabban húzódik az egész műszerfal, jobban kilátunk, és tágasabbnak érezzük a teret, amit a vízszintes tagolás tovább hangsúlyoz. A műszercsoport órái talán lehetnének egy fokkal nagyobbak, cserébe viszont elegáns hagyományos kialakítást kapunk, amelyek egy színes kijelzőt fognak közre, amin keresztül sokféle beállítást végezhetünk el, illetve különféle információkat jeleníthetünk meg. Az anyagminőség rendben van, akárcsak az összeszerelés: a tesztút során nem igazán hallottuk zörgések hangját - Astra még soha nem volt ennyire egyben. Végül pedig külön örömünkre szolgál, hogy az Opel ezúttal nem erőltette az Insignia rosszul működő érintős klímapaneljét vagy a felesleges érintőképernyős funkciókat: a legfontosabb dolgok (pl. klíma vagy biztonsági rendszerek) mind-mind dedikált gombot kaptak, ami jó húzás volt a tervezők részéről.

A fejlődés útját járva az Astra erőteljes fogyókúrába is kezdett, igaz, ennek hozadéka nem feltétlenül előnyös. Kivitel függvényében 120-200 kilónyi mínuszt regisztrálhatunk, amely már tekintélyes differencia, de ennek egy része az alapból kisebb kerekekből, illetve a kisebb méretű üzemanyagtankból ered. Főleg utóbbi fájó pont, a 48 literes tartályból ugyanis a kissé érzékeny fedélzeti rendszer felhívásaival 40 litereket autózhatunk ki tankolások között. Hatékony dízelmotorral ez nem fájó, de egy sportosabb vezető az izmosabb benzinesekkel bizony gyakorta látogatja majd a töltőállomásokat.

Áramvonalasabb, de nem halkabbA kisebb súly viszont javítja a hatékonyságot, a 0,285-re csökkentett légellenállási értékkel karöltva, ami  a zajszintet is mérsékli. Ki is használták ezt a funkciót a tervezők, így a további súlycsökkentés érdekében érzésünk alapján a hangszigetelésen is spóroltak. Ennek hatására nagy tempónál méréseink szerint érdemben nem lett halkabb az új generáció, a dízelmotor pedig a korábbi suttogásból feléledve főleg kis tempónál hajlamos némi hangsúlyos kerregéssel figyelmeztetni jelenlétére.

Melegen persze így is kivételesen kisimul a német média által „suttogó dízellel” illetett 1,6 literes öngyulladós erőforrás munkája. Kevés vibráció és visszafogott hangerő mellett használhatjuk a hazai készítésű négyhengerest, amely automataváltóval 136 lóerős kiadásban, start-stop rendszer nélkül elérhető. Hozzá egyébként továbbra is az Opel régimódi kialakítású hatfokozatú, bolygóműves váltóját csatolták a mérnökök, viszont azt átdolgozták kissé az Astra számára.

Átlagos automata, jó áron - galériaAz egység alacsony tempónál továbbra is hajlamos sokat csúsztatni a bolygóművet, ezáltal némi hatékonyságot elveszítve, de egyébként teszi a dolgát. Ha lenyomjuk a gázpedált átlagos reakciókkal megindul az autó és átlagos tempójú váltások mellett átlagosan kellemes dinamizmust mutat (erre erősít a méréseink szerint 9,9 másodperces 0-100-as érték is). Finoman közlekedve átlagosan hamar felváltogat az egység és átlagosan alacsonyan tartja a motor fordulatszámát. Mindent átlagosan csinál, amely arányaiban akkor emelkedik magasba, ha megnézzük az árlistát – az egység felára mindössze 350 ezer forint (plusz a 80 ezres start-stop rendszer hiánya), amely bizony százezres nagyságrendben megy alá a konkurenciának. Így pedig hiába élénkebb a Golf duplakuplungos automatája, az például 500 ezres pluszt jelent, de például a Mazda is ugyanennyiért méri a saját, új fejlesztésű hatfokozatú egységét.

Így tehát abszolút értékarányos az automataváltó, különösen, hogy egész ügyesen átdolgozták és fokozták a hatékonyságát a mérnökök. A gyorsulási értékeket például nem is rontja a jelenléte, de a fogyasztásra is súlyozva legfeljebb csak 3-4 decit tesz rá. Ez a differencia pedig fel sem tűnik a kiváló hatékonyságú teljes csomag révén.

Kimondottan hatékony a motorSzabályos autópályatempónál az Astra beéri 5 literrel, és a budapesti, hidegindításos szaladgálásokat is megoldotta 5,4-es értékkel. Országúton nagyon vigyázva akár még éppen beférhetünk 4 liter alá is. Ennek is köszönhető tesztautónk egyedülálló eredménye normafogyasztási körünkön – valójában kevesebbet vett magához, mint amennyit a gyári adatok indokolnak, egészen pontosan 4,6 helyett 4,4 litert. A teljes, mintegy 750 kilométeres tesztút alatt pedig a viszonylag hideg, téli időjárás dacára 4,8 literes átlaggal voltunk úton. Ez pedig éles váltás: miközben az előző Astra kategóriájának szomjasabb darabjai közé tartozott, addig a jelenlegi kiadás a legtakarékosabbak között foglalhat helyet.

Az elmúlt évek Opel-futóművei közismerten ügyesek és szerencsére nincs ez másképp az új Astra esetében sem – hogy is lenne, hiszen a tervezők minden bizonnyal nem felejtettek el futóművet építeni, a súlycsökkentés pedig tán itt jön a legjobban. Olyannyira meg voltak elégedve a gyáriak saját munkájukkal, hogy el is vetették a korábbi állítható lengéscsillapítás opciót, így mostantól csupán fix beállítással érkeznek az Astrák. Ez egyáltalán nem baj, mert annyira jó kompromisszumot találtak a németek a kényelem és a dinamika között, hogy akkor sem állítgatnánk, ha lehetne. Ebben szerepet játszanak a kisebb kerekek is: egy mérettel lejjebb váltott a gyártó, így mostantól 19 helyett 18 col a keréktárcsák átmérőjének felső határa, ami szintén segíti a futóművet. Tesztautónk alatt 17 colos papucsok teljesítettek szolgálatot, és tökéletes kompromisszumnak bizonyultak. A hangolás érezhetően dinamikusba hajlik, viszont ehhez mérten kényelem is jár – így pedig az Astra felzárkózik a frissítéssel ismét etalonná váló Focus közelébe.

Az alaprecept különben hasonlít az előző Astráéhoz, vagyis elöl MacPherson, hátul pedig Watt-rúddal megtámasztott hosszlengőkaros megoldást választottak a gyáriak, a különbség csupán annyi, hogy a Watt-kitámasztást mostantól csak az erősebb változatok kapják meg, ami egy újabb érv például az izmosabb erőforrások mellett – szerencsére a felárak sem eltúlzóak.

Dinamikus és kényelmes egyszerreAz Astra minden rezdülésén érezni a kisebb tömeget, az autó készségesen reagál parancsainkra, semlegesen és gyorsan fordul, élmény cibálni a bajszát, ráadásul büntetlenül élvezhetjük a vezetést, hiszen bármit csinálunk vele, mindvégig kiszámítható és biztonságos marad. Mindemellett a komfort sem szenved csorbát, az úthibákon szépen libben át a négykerekű, egyedül a hátsó futómű zajszigetelése lehetne egy fokkal jobb. Sajnos a kormányzás kissé plasztikusra sikeredett, ami sokat elvesz az élményből, de ha nem sportos négykerekűként, hanem családi autóként vizsgálódunk, akkor az is rendben van – csak éppen fájó a visszalépés az elődhöz képest.

A dízel lehetne olcsóbb, de reális az árazásAmi az árakat illeti, sok mozgásterünk nincs az Opelnél, ha ragaszkodunk az automataváltóhoz. Az ötfokozatú, robotizált váltóval szerelt 1.0 turbót felejtsük el, így pedig marad tesztautónk. Ami a dízelmotort illeti, kézi váltóval nézve 590 ezer forinttal kerül többe a 125 lóerős 1,4 literes, benzines turbómotornál, amely jelentős különbség. Ha pedig a gyáriak másfél literes fogyasztás-különbségét vesszük figyelembe, akkor a mai árakkal jóformán ledolgozhatatlan – a valóságban viszont ennél nagyobb az étvágy-differencia.

Ennek ellenére örülnénk a kedvezőbb dízelárnak, igaz, különösen a népszerű kompaktok kategóriájában relatív az árképzés. Nem ritkák ugyanis a 10-20 százalékos kedvezmények, így választási szempontból csak akkor kerülünk teljesen képbe, ha minden autógyártótól egyedi ajánlatot kérünk. Így aztán tesztautónk 6,5 milliós alapárán is lehet faragni, amely normafelszereltségünkkel még éppen 7 millió alatt marad. Ha az összes fejlett extrát megrendeljük, akár 9 millió feletti összeggel is találkozhatunk – viszont ne feledjük, bőséges, egyedi tudást kaphatunk. Ráadásul azonos felszereltséggel a kategória átlagánál helyezkedik el az Astra – egy Golf vagy egy Focus például drágább, de találunk listaáron jobb ajánlatokat is. A részletekbe sajnos a fentiek miatt nem feltétlenül érdemes belemenni – maradjunk annyiban, hogy az erőteljes érdeklődés és alkudozás minden gyártónál meghozhatja a saját hasznát.