Tesztek

Vannak, akik sosem öregszenek meg igazán. Középkorúságuk ellenére vidáman futják végig a maratonok izzasztó kilométereit vagy dacolva a hullámokkal úsznak végtelennek tűnő távokat szemrebbenés nélkül. Az autózás világa sincs híján az ilyen aranyifjúknak, ékes példaként létezésükre a Mercedes-Benz kiöregedő C-osztálya szolgál.

Talán a legelegánsabb középkategóriás - galériaKora ellenére mindenki irigykedve tekint rá, hiszen zakója alatt edzett izmok, őszülő hajszálait meghazudtoló reflexek bújnak fel – én sem vagyok ezzel másképp, szeretném még 40 felett is rúgni a bőrt vagy végigfutni az üdítő esti kört. Természetesen az örök élet forrása nem létezik, nem is létezhet, hiszen azzal maga a lét kérdése válna teljesen értelmetlenné, azonban a legenda igazságtartalmára néhányak képesek valamelyest rácáfolni, s örök ifjúságot fogadva habzsolják az életet.

A Mercedes persze a színfalak mögött ügyesen keveri a kártyákat, folyamatos frissítésekkel tartja a toppon modelljeit. Talán emiatt lehet az, hogy a korosodó C 220 CDI volánja mögött egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy egy modellváltás előtti kifutó példányban ülnék. Ez pedig annak a jele, hogy Stuttgartban nagyon okosan finomítgatják az autókat.

Kívülről persze már látszanak az őszülő hajszálak, hiszen az elegáns vonalak, a klasszikus arányok, de leginkább az apróbb részletek, megoldások már nem hatnak oly frissnek, főleg ha egy olyan Mercedest állítunk mellé, amely már a gyártó legújabb formai irányelvei szerint épült (erre is sort kerítünk hamarosan).

Klasszikus arányok, némi dinamizmussal - galériaAz elegancia ellenben tagadhatatlan, minden porcikájában ott hordozza a kifinomultság jeleit. A sportosabbik felszereltség, az Avantgarde mivolta már messziről szembetűnik, jórészt a hűtőmaszkon terpeszkedő méretes csillagnak köszönhetően – az Elegance példányok a hagyományos, motorháztetőből kiemelkedő kis csillag emblémát viselik magukon, illetve sűrűbb osztású, króm hűtőmaszkot kapnak.

Az arányokon persze látszik, hogy hátsókerékhajtású autóval van dolgunk, a hosszúra nyúlt motorháztető és relatíve rövid csomagtértető jó kiállást kölcsönöz a C-osztálynak; az eleganciába némi dinamizmus is vegyül.

Nincs másképp ez az utastérben sem, noha a tesztautó az unalmasnak mondható, mégis népszerű fekete kárpit és alumínium betét kombinációjával kopogtatott be hozzánk.

A kidolgozás és az anyaok példásak - galériaA formákon itt is érezhető a kor, azonban az ergonómia, a finom működésű kapcsolók, az ízléses műszeregység hamar feledteti, hogy a modellciklus vége felé lépkedünk. A kilométerórába bújtatott képernyő felbontása pedig példaértékű, visszafogott, de szép grafikákkal szolgál, s minden információt képes kijelezni a navigációtól a hifi aktuális adatain át a fogyasztásig, s az autó beállításait is itt végezhetjük el.

A helykínálat a prémium középkategória színvonala alatt teljesít egy hajszállal, azaz elöl tökéletesen, kényelmesen elférnek még a magasra nőtt sofőrök is, hátul viszont inkább 185 centi magasságig kompromisszummentes a helykínálat - a BMW 3-as széria vagy az Audi A4 itt valamivel több helyet nyújt. Csomagterét tekintve viszont tisztességes produkciót mutat be a C220 CDI, hiszen konkurenseihez hasonlóan 475 litert bocsát a sofőr rendelkezésére.

Az anyagok minőségét nem érheti kritika, puha, kellemes tapintású kárpitot találni mindenütt, s az alapot jelentő műbőr-szövet ülések is igen kellemesek, kényelmesek.

Nem rossz, de érződik a kora - galériaAz összeszerelési minőség mindemellett ugyancsak kiváló, lekörözve ebben a tekintetben a BMW 3-ast. Az automata váltó karja a C-osztályban még a megszokott helyen van: itt is érezzük a 2007-es indulás szelét, hiszen szinte minden más Mercedesben már a kormányoszlop jobb oldalára tervezték a szakemberek a választókart.

Talán pont az elmúlt hetekben 10. születésnapját ünneplő automataváltó az, amin a legjobban megérződnek az évek. Itt már nem tudja makulátlanul leplezni ősz tincseit a Mercedes – noha finoman kapcsolgat, a műveletek sebességét ma már az ellenlábasok túlhaladták, s olykor-olykor kifinomultság terén is képes alábbadni. Persze mindez csak szőrszálhasogatás, de jó oka van, hogy a következő generációban a hétfokozatú bolygóműves szerkezetet nyugdíjba küldi a saját fejlesztésű kilencfokozatú automata.

Mentségére szóljon, a motorral hatékonyan dolgozik össze egyébiránt a hétgangos automata szerkezet, s ez a fogyasztáson is meglátszik: a tesztet 6,5 literes átlaggal zártuk, ami egy automata váltós, 170 lóerős dízelmotortól egyáltalán nem rossz eredmény. Országúti etapokon képes kerek 5 literrel eljárni a C 220 CDI, s autópályatempónál sem torkos, 130 km/h-val haladva (ekkor 1950-et forog a motor) megelégszik 6,0-6,1 literrel is. Egyedül városban torkosabb, ott már 6,5 liter felett csipeget picivel.

Csöndes és takarékos - galériaSzót érdemel a 2,1 literes turbódízel kifinomultsága, ugyanis kulturáltságban mindenképpen bajor ellenlábasára pirít, noha az Audi kétliteres öngyulladósát már nem tudja felülmúlni. A 170 lóerő egészséges dinamikával ruházza fel a Mercedes-Benz középkategóriását, ráadásul a hangerőre tényleg nem lehet panaszunk, a német mérnökök kiválóan elszigetelték a dízelmotor mormogását az utastértől.

A futómű a pontos, jó áttételezésű kormánnyal egyetemben hasonlóan elismerésre méltó teljesítményt nyújt: az Avantgarde felszereltséghez feszesebb felfüggesztés jár, ami ténylegesen gyorsabb kanyarodást tesz lehetővé, de mindeközben a kényelem sem csorbul. A minden szituációban stabil C-osztály könnyedén, csöndesen lépi át az úthibákat, nem üt fel, de a minőségi csillapítás mellett enyhén azért érezhető a feszesítés.

A hátsókerékhajtás pedig nem képes meghazudtolni önmagát, s markánsabb gázadásra filigránul megindul az autó feneke, amit finoman kiolt a menestabilizátor vigyázó szeme. Az elektromikát kikapcsolva már látványosabb mutatványokra is képes az autó, de bizonyos határt elérve az ESP itt is belenyúl, tehát bolondbiztos a történet végkifejlete.

Talán az Elegance jobban passzol hozzá - galériaA C-osztály egyszerűen irigylésre méltó. Persze, létezik a 220 CDI-nél takarékosabb dízelmotor a szegmensben, s természetesen van tágasabb választás, ahogy olcsóbb, s kifinomultabb is, azonban szinte bárki a fél kezét adná, ha a modellciklus végére ilyen friss, üde, fiatalos és versenyképes lehetne. Ugyanis a Mercedes C-je rendkívül kiegyensúlyozott produkciót mutatott be, a sok-sok időközi frissítésnek hála pedig rendszerei sem pókhálósodtak be. Egy igazi aranyifjúval van dolgunk.

Mindezért 10,5 millió forintot kér a Mercedes haza forgalmazója, tehát viszonylag - de a márkától megszokottan - vastagon fogott a ceruza, amiért cserébe tisztességes alapfelszereltséget és 170 lóerős, takarékos, kulturált dízelmotort kapunk. A tesztautó Avantgarde szintjét, az ülésfűtést, az intelligens xenon fényeket és az automataváltót a képletbe passzírozva 13,5 millióra emelkedik az összeg, míg a normaszintet a kulcsnélküli rendszerhez kötelező automata és a tolatókamerához kötelező, súlyos felárú Comand rendszer miatt csak 15 milliós listaáron képes teljesíteni tesztalanyunk.

Utóbbihoz igazítva a BMW hasonlóan felszerelt 320d szedánt már 13,5 millióért kínál, s az Audi A4 2.0 TDI esetében is hasonló árpolitikával találkozunk, a Mercedes mégis képes újat mutatni, hiszen a forgalmazó a raktáron lévő nagyobbacska készletet 2,5-2,7 milliós kedvezménnyel árusítja ki, amivel már képes alaposabban ellenfelei lábára lépni a C-osztály, sőt, apró ráncok ide vagy oda, ár-érték arányban egyenesen a kategória élére lép.