Szép dallamok hagyják el a kipufogót - galériaA garázsajtót nyitva azért egy kisebb mosoly kiült az arcomra, amikor megláttam fekete játszótársamat, azonban voltak némi kétségeim, tudván, mi vár rám az úton. Tiszta fejjel persze másként ül be az autóba az ember, így ilyenkor feltűnnek az apróbb hiányosságok is: a rendelkezésre álló térrel már az első sorban is vannak gondok, ráadásul a széleken mélyen lenyúló műszerfalba kiszálláskor könnyen beverjük a térdünket, ezzel jó néhány ütést mérve például a fényszórók állítótekercsére is. A jó fogású kormány sportos hangulatban kiváló társ lehet, azonban a tempomat gombjai nem a legjobb helyre kerültek, csak úgy érjük el őket, ha elengedjük, vagy jóval mélyebbre csúsztatjuk kezünket a volánon, ráadásul egy síkban is van az összes kezelőszerv. A sportülést sem kedveli ám mindenki, voltak akiket zavart a szoros a ölelés, és dzsekiben, vagy egy vastagabb pulóverben szűkké is válhatnak az oldaltámaszok.
Ahogyan már említettem, az anyagok minősége példás, és tesztautónk esetében a kemény futómű ellenére sem lehetett zörgéseket hallani. A praktikum szintén a helyén van: a kézifék melletti rekesz kifejezetten ügyesen lett megoldva, de néhány apróság a középkonzol alatti mélyedésbe is befér, nem is beszélve az ajtózsebekről. A csomagtartó 363 literes méretére nem panaszkodhatunk, de a hátsó sor által kínált térre már annál inkább. A fejnek jutó hellyel ugyan nincs gond, de a térdeknél már problémás a helyzet, amin a vaskos sportülés sem javít, de a székek legalább kényelmesen vannak kialakítva.
Itt lehetne sportosabb a megjelenés - galériaMindezt utasaim is megjegyezték, és bár a hűvös kinti levegő miatt nem tűnt fel nekik, de nyáron bizony fullasztó lehet a légbeömlők hiánya a második sorban – arról nem is beszélve, hogy a középső utasnak valamilyen oknál fogva az ST verzióban nem jutott fejtámla. Ha már a hűvösnél tartunk: a Focus ülésfűtése sincs igazán a helyzet magaslatán, hiszen hiába a három fokozat, mindig ugyanolyan hévvel melegít alsó felünket a sportülés – az alacsonyabb fokozatnál csupán néha lekapcsol a rendszer, ezzel elég zavaró hullámzást előidézve.
A lassabb forgalomnak köszönhetően a SYNC rendszer rejtelmeiben is van ideje elmerülnie az embernek. A logikusan felépített, de igencsak bonyolult és elég kis célpontokkal szolgáló érintőképernyős felülethez egy idő után hozzászokik az ember, azonban a kifejezetten lassú sebességet, a magyar nyelv hiányát, és a sokszor érzéketlen illetve ujjlenyomatokat gyűjtő kijelzőt már nehezebben emészti meg az ember.
Hatalmas, feláras felnik - galériaArról nem is beszélve, hogy ami előző este öröm volt, az másnap bizony átok is lehet: a Focus ST bizony nem egy alkalmazkodó fajta. Sportmód hiányában ugyanis a felfüggesztés mindig kőkemény, a kormány áttétele pedig nem változik – ami bizony megnehezíti a kis helyeken történő manőverezést. Noha bevallom, a teszthét végére nekem már fel sem tűnt, utasaim bizony sokszor panaszkodtak fővárosunk néhol szörnyű minőségű útjain – és akkor érdemes elgondolkodni, hogy mit érezhet esetleg egy kisgyermek egy gyerekülésben. Ha már az előbb megemlítettem a kormányzást, ezen a ponton sajnos nem tudott csodát tenni a Ford sem az elektromos rásegítésű szervóval, és bár a súlyozása jó, az útról viszonylag kevés visszajelzéssel szolgál, ami sportosabb tempónál bizony hiányozhat.
Talán fiatalabb korom, vagy éppen autós beállítottságom miatt, de engem a kemény futómű mellett a viszonylag hangosan morgó kipufogó sem zavart, ám a sportosságra kevésbé nyitott utasaimat nem igazán nyűgözte le a beszélgetésbe néha bele-belezavaró hangoskodás. A Focus ST tehát nem igazán tudja letagadni hovatartozását, amit leginkább annak köszönhet, hogy a legtöbb vetélytárssal ellentétben őt nem áldották meg készítői sportmóddal, vagy esetleg egy állítható futóművel, amivel könnyedén tudna rosszcsont és jámbor mivolta között váltakozni – tesztautónk tehát a nap 24 órájában egy igazi ördögfióka.
Más színekben is lehet kérni - galériaA dugóban csordogálva ráadásul a fedélzeti számítógép fogyasztásmérőjére is ráérünk rápillantani. Az előző esti mókázás és a városi csordogálás persze megteszi a hatását, ugyanakkor szerencsére nem kell hasra esnünk az elénk táruló értékektől. Ilyen esetekben persze számolnunk kell a 10 liter körüli átlaggal, ugyanakkor egy egészséges egyensúlyt fenntartva a normális közlekedés és a rosszalkodás között – ami persze az ST volánja mögött nem könnyű – valamivel 8 liter feletti átlaggal is eljárhatunk. A normakört ugyan letudta az autó 7,3 literből, nem hinném, hogy akárki is képes lenne annyira visszafogni magát a Focus volánja mögött, hogy ezt az értéket igazán hosszú távon is tartsa.
Az autó árcédulája persze már más kérdés: a Focus ST-hez legolcsóbban 8,35 millióért juthatunk hozzá, míg szó szerint minden jóval felszerelt tesztautónk már közel 10,6 milliót kóstált. Normaszinten 8,75 millióból megúszhatjuk a vásárlást, de ilyenkor be kell érnünk a széria 18 colos kerekekkel, és navigációt sem kapunk – de a 8 colos érintőképernyős rendszer már benne van ebben az árban. A dízel változat egyébként mindössze 360 ezer forinttal olcsóbb, és bár nyilván sokkal hatékonyabb, jóval lassabb is. A kombi felára pedig 240 ezer forint, ami a hangulatból mit sem von le, viszont a családosoknak megérhet ennyi pénzt a plusz hely.
Konkurensek terén sem szűkölködik a Focus ST, hiszen szinte minden gyártó kínálja hasonló változatban kompaktját. A jelenlegi ötajtós kínálatból a Volkswagen Golf GTI és a Seat Leon Cupra szorongatja igazán keményen a Ford sportkompaktját. Előbbi ugyan valamivel gyengébb, de menetteljesítmények terén utoléri a Focust, ráadásul alapáron közel félmillió forinttal olcsóbb is – arról nem is beszélve, hogy nem kíván annyi lemondást. A spanyol versenyző ugyan jóval drágább, de jóval erősebb is. A Ford – a többieket felülmúló érzelmi töltetét leszámítva – egyedül a kombi verzióval képes kitűnni a tömegből, ugyanis hazánkban egyedül a Ford kínálja puttonyos változatban benzines sportkompaktját. Persze vannak még más versenyzők is, ám a Renault Mégane R.S., és az Opel Astra OPC csak háromajtós kivitelben elérhető.
A tesztben található, és a galéria végén csokorba szedett gyönyörű képekért Erdélyi Ferencet illeti az elismerés, akinek további munkáit erre a linkre kattintva tekinthetik meg.
Néhány szóban
Jól meg kell gondolni a választást - galériaA Focus ST igazi ördögfióka, amit semmilyen helyzetben nem tud letagadni. Noha visszavenni nem tud sportosságából, de könnyen a rabjává tudja tenni az embert – már amennyiben egyébként is érdeklődik az autózás iránt. Sajnos a normál változatok hibáit, mint a szűkös helykínálat és a ergonómiai bakik, nem tudja kijavítani – sőt, például a hátsó középső fejtámla hiányával arra rá is tesz egy lapáttal. Mindezek ellenére mégis talán a kategória leginkább érzelmekkel teli szereplőjévé tud előlépni, ami sokaknak elcsavarhatja a fejét választáskor. Noha sosem fogja megbánni az, aki a Focus ST-vel tér haza, vásárlás előtt mindenképp érdemes mérlegelni, főleg, ha a sportos hangulat mellett családi célok is lebegnek az ember szeme előtt – a feleségnek és a gyerekeknek ugyanis nem biztos, hogy tetszeni fog a kőkemény futómű és a hangos kipufogó, még ha az autórajongó apukának minden kanyarban és gázadáskor meg is melengeti a szívét az autó.
Előnyök: Erős, teljesítményéhez mérten jól fogyasztó motor; Minőségi kialakítás, jó anyagok; Jól kapcsolható, pontos váltó; Gyors futómű; Sportos hangulat
Hátrányok: Szűkös utastér; Ergonómiai bakik; Nem kérhető állítható futómű; Lassú, érzéketlen multimédiás rendszer; Nem tud puhább lenni