Ha már bent van az egész család és minden csomag, ideje életre kelteni a 2,2 literes csúcsdízelt, mely 197 lóerővel és 436 Nm nyomatékkal gazdálkodik. Ugyan öngyulladós mivoltát nem tudja letagadni, még hidegindításkor sem hallat tolakodóan hangos kerregést az egyébként jó erőben lévő erőforrás. A menet közben mutatott teljesítményre pedig nem lehet panaszunk, hiszen az 1,9 tonnás testet kellő erővel indítja meg a leginkább 2000-es fordulattól elemében lévő szerkezet, amelyet egyedül a kissé tétova hatfokozatú automataváltó, mely ugyan a sportolást nem támogatja, a kényelem szempontjából mindenképp pozitív a jelenléte, még ha néha feleslegesen is hagyja pörögni a motort.
Amiben tud, segít a Santa Fe - galériaA start-stop rendszer hiánya városban rögtön feltűnik, hiszen értékes deciket lehetne megtakarítani vele, habár erejéhez és az általa mozgatott súlyos testhez viszonyítva így sem tűnt túlzónak a Grand Santa Fe étvágya, melynek központi rendszere méréseink alapján tökéletesen pontos számokat ad meg nekünk. Ugyan dugóban araszolva nem nehéz 10 liter fölé vinni az átlagot, országúton akár 5,5-6 literrel is megelégszik, míg az autópályás tempónál tapasztalható 8 liter alatti eredmény szintén szép teljesítmény, arról nem is beszélve, hogy mindezt 6 fővel és a maradék csomagteret teljes egészében kihasználva tette le az asztalra.
Hátul visszafogottabb lett - galériaVan tehát közel 200 lóerőnk, melyet meghallva sokan máris sportautónak nézik a hatalmas hodályt, megfeledkezve annak – sofőrrel együtt – közel kéttonnás súlyáról. A gyári, 10 másodperc feletti adatra azért így is rá tud kontrázni pár tizeddel az autó, ami minden helyzetben elegendő erővel bír, de sokkal inkább tekinthető a nyugalom szigetének, mint egy erőfitogtató úthengernek. Így bár méretben, agresszivitásban és kevéske híján még minőségben is könnyedén versenybe száll a pérmiummárkák mindenki által jól ismert és sokak által élből elítélt terepjáróival – arról nem is beszélve, hogy terepen sem nyújt sokkal kevesebbet náluk. Valamiért mégis máshogyan tekintenek rá a járókelők, akiknek a szemében sokkal inkább valamiféle tisztelet csillogását véltem felfedezni, mint a megvetését, amit volt szerencsém tapasztalni. Mindenesetre nem a vezetés élménye, ami miatt beleszeret az ember a Grand Santa Fébe, habár futóművének eltalált beállításai egészen nagy kanyarsebességre is képessé teszik, amellett, hogy a nagy súly miatt kötelezően feszesebbre húzott felfüggesztés még így is ügyesen lépi át az úthibákat. Azonban a továbbra is kifejezetten plasztikus és pontatlan kormányzás a sportolni vágyás utolsó szikráját is kioltja bennünk, mintha direkt akarták volna így a mérnökök, sugallva, hogy ez az autó nem erre való.
A feketeleves persze, mint mindig, ezúttal is a végére maradt. Ahogyan azt már említettem, a Grand Santa Fe nem egy olcsó játékszer, amit 14.999.000 forintos alapára jól bizonyít, ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ennyiért már megkapjuk mindazt a luxust, amit untató soraimban mindezidáig részleteztem. Erre az összegre ugyanis már csak a metálfényezés 168 ezer és a barna kárpit (mely csak a színében tér el az alaptól) 105 ezer forintos felára társul, hiszen még hajtásláncból sincs más opció. Sőt, mi több, nem csak ennyit kapunk, hiszen a korai óriás az említett extrák mellett olyan – jól működő – vezetéstámogató és kényelmi rendszerekkel van ellátva, mint a tolatókamera, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, a lejtmenetvezérlés, az automata parkolórendszer (mely csak párhuzamosan tud beállni), az esőérzékelős ablaktörlő, a fűthető kormánykerék és a Sütő kolléga által a normál verzióból hiányolt elektromos mozgatású csomagtérajtó. Habár a holttérfigyelő, az adaptív tempomat és az egyébként gyengécske távolsági menetfény automata vezérlése ezúttal is hiányozhat.
Innen nézve tehát mégsem olyan borsos a Grand verzió ára, aminek egyértelmű ellenfelet nehéz találni, hacsak nem saját, kisebb testvérét említjük meg, mely néhány – abban a verzióban nem is elérhető – opciós tétel kivételével szinte ugyanebben a felszereltségben, szintén hét üléssel 1 millió forinttal olcsóbban érhető el. Hasonló méretben szinte csak a prémium márkák közül találhatunk ellenfelet, rajtuk kívül pedig leginkább az egyterűek szegmensében találhatunk olyan járműveket, melyekben ilyen kényelemben utazhatna akár hét ember is. A Grand Santa Fe tehát elsőre borsosnak tűnő árcédulája ellenére ár/érték arányban nem nyújt rossz teljesítményt, ráadásul egyedülálló a piacon.
Néhány szóban
Az élet napos oldala - galériaA Hyundai a kifejezetten szerethető Santa Fe után a Grand változattal sem lőtt mellé. A hatalmas négykerekű bár vonásait tekintve kissé visszafogottabbá vált, képes rátenni még egy lapáttal az alapváltozat által nyújtott luxusra, amiből ezúttal, ha akarnánk, sem tudnánk alábbadni, hiszen egyetlen felszereletségi szint és ugyancsak egyetlen hajtáslánc érhető el az óriáshoz, melynek sokan megkérdőjelezik létjogosultságát, lévén a kisebbik testvér is elérhető hét üléssel. A Grand Santa Fe azonban bizonyított, és kisebb-nagyobb megbocsátható hibáival együtt is igazán szerethető társunk volt, melyet királyi kényelmével és belülről áradó nyugalmával koronázott meg.
Előnyök: Megnyerő fellépés; Sokoldalúság; Minőségi, tágas, praktikus, jól variálható utastér; Kulturált dízelmotor; Ügyesen hangolt futómű
Hátrányok: Plasztikus, pontatlan kormányzás; Kissé tétova automataváltó; Nehéz bejutás a hátsó sorba; Egyféle konfiguráció