Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Egy vallomással tartozom: a Fiat Tipóhoz személyes jellegű kötelék fűz. Gyerekkorunkban egy akkori Tipo, a nyugati csodagép volánja mögött bejártuk Horvátország, majd később, bátrabban Görögország jó részét, én pedig gyermeki lelkesedéssel ámultam a sötétkék ötajtós hátsó ülésén. Így aztán sokat látott autós újságíró mivoltom dacára is némi izgalommal vettem át az új Tipo tesztautó kulcsát, ami már csak nevében és kialakításában hasonlít elődjére.

Forró tenger helyett jeges folyónál, évtizedes fejlődésselHiszen a tesztautó nem sötétkék, hanem fehér, de legalább ötajtós, méghozzá egy szedán és egy kombi alkotta trió középső tagja. Az évek, sőt, évtizedek múlását nem is kell ecsetelnem: az akkoriban különösen divatosnak vélt kockák és élek helyett manapság divatos ívek és domborítások gazdagítják a látványtervet, melyhez a jól felszerelt példányokon gazdag krómozás társul. Az arányok hamisítatlan kompaktot tükröznek, az ötajtós modell pedig egységesebb, ha úgy tetszik, minőségibb megjelenést hoz, mint szedán testvére.

Az ötajtós drágább, igényesebb kíván lenni a szedánnál

Az átlagot nyújtja a helykínálat - galériaJó okkal tesz így, hiszen magasabbra is pozícionálják, mint a költséghatékony jelzőt bátran magára vállaló négyajtóst, amelyet hasonló felszereltség melletti 300 ezer forinttal drágább ára is jelez. A 4,37 méteres hosszúság egyébként átlagos kompakt méreteket takar, amelyet jó kihasználással növeltek ehhez képest különösen tágasra a tervezők. Elöl kényelemesen elférünk, hátul pedig a lábtér és a fejtér is elegendő 1,88 méteres magasságig – ennél megtermettebb utazók esetén pedig a lábtér lesz először szűkös. Cserébe a csomagtartó is tágas, a 440 literes tér bátran magára teheti a családbarát jelzőt; legalábbis annyira, hogy csak jó indok (pl. két kis gyerkőc tengernyi cuccokkal) esetén fizessük ki a kombi 300 ezer forintos felárát.

A műszerfal anyagai, megoldásai jó minőségűek, az ajtó lehetne puhább, kidolgozottabb

Szép, és csak navigálásnál lassú a rendszerA beltér egyébként jól áttekinthető, az ötajtósban pedig az ajtó kemény műanyagjairól a jó minőségű, felár ellenében 5 helyett 7 colos központi kijelző igyekszik elterelni a figyelmet. Az egység kimondottan szép, tűéles megjelenítésű, és már a nagyobbik kiadás is szériában jár a jól felszerelt szintekhez. A működése viszont már navigáció esetén némi türelmet igényel, a hozzá csatolt hifi éppen csak tűrhetően szól (felárért sincs jobb), emellett pedig a tolatókamera esetében a segédvonalak nem segítnek, mivel az autó sokkal jobban fordul, mint ahogy ők mutatják. Mindezt viszont csak enyhén róhatjuk fel, mert a tétel mindössze 60 ezres felárát így is bőven megszolgálja.

Jól áttekinthető belső tér, tágas körpanorámával

Hasonló az eset a többi opcióval is: az ülésfűtés kapcsolójának kissé félreeső elhelyezkedéséért a gyors működés és a csupán 57 ezres ár kárpótol. Emellett a biztonsági csomagot is érdemes kiemelni, amely mindössze 100 ezerért adaptív tempomatot és ráfutást megelőző rendszert is tartalmaz – ráadásul a vezetési segédrendszerek még jól is működnek. Az egyes opciók kedvező árát jól mutatja tesztautónk helyzete: a 4,9 milliós alapártól nincs egymillióra a majdnem teljesen felszerelt tesztautó (amiből csupán a bőrülés hiányzott mintegy 250 ezres értékben).

Fejlett tételek is vannak az opciós listán, egészen kedvező áron

Magabiztos tartalékot ad a turbóA reális, sőt a konkurensekhez képest kedvező árazás az alapár tekintetében is folytatódik, igaz, a beszálló 95 lóerős 1,4 literes szívó motorhoz képest nagyot nyelhetünk a tesztautónkban megtalálható turbós variáns 500 ezer forintos árán. Viszont inkább az alapmotoros kivitel olcsó, mint a turbós drága, utóbbi esetben pedig egy kis pluszt is kapunk 120 lóerő és 215 Nm nyomaték formájában.

Az egység meglehetősen flottul mozgatja a Tipót, már jóformán alapjárattól intenzíven fokozhatjuk a sebességet, 2500-nál pedig kiteljesedik a gyorsítási potenciál. Az 1.4 T-Jet 120 lovas kiadásán érződik, hogy csak kis turbó lélegezteti és felül az elektronika elveszi a szuszt, hiszen jóformán 3500-tól leszabályozásig állandónak érezhetjük a gyorsítást. Ez egy kicsit lapos karaktert eredményez, viszont a 9,8 másodpercesre mért 0-100-as sprintidő is jelzi, hogy teljesítménynek nem vagyunk híján.

Kialakításához képest jól dolgozik a futóműA rugalmasság valójában annyira rendben van, hogy hosszabb váltóáttételeket is elbírt volna a típus, és akkor autópályán is nagyobb csendben közlekedhetnénk. Így azonban a kompaktok átlagánál valamivel nagyobb zajszintet regisztrált hangerőmérőnk, amiben bizonyára közrejátszottak a 225 mm széles 17 colos kerekek is. Utóbbit érdemes lehet elhagyni, hiszen a futóművet is kissé idegessé teszik a kisebb úthibákon – a nagyobb egyenetlenségeket szépen kirugózta az arany középútra belőtt megoldás, hátul csatolt lengőkaros kialakítása ellenére is. A kormányzás egyébként szintén megfelel a várakozásoknak, kellően pontosan közlekedhetünk vele, és a hagyományként feltűnő City gombbal teljesen felpuhíthatjuk, de erre legfeljebb csak finom kezű hölgyeknek lesz szükségük.

Nem kimondottan szomjas, de lehetne hatékonyabbA kimondottan könnyen kapcsolható váltóval élmény az alul is izmos motornak dirigálni, ha pedig ezt kellően ügyesen és előrelátóan tesszük, még a budapesti nagyobb forgalomban, zimankóban is ellehetünk 7,5 l/100 km-es fogyasztással, és autópályán 130-cal sem lesz rosszabb a helyzet. Ahogy normakörünk 6,5 literes eredménye mutatja, országúton 5-össel kezdődő értékekkel számolhatunk. Mindez még a régi vágású modern turbómotorokra jellemző adat – manapság már vannak olyan egységek, amelyekkel bő 1 literrel is hatékonyabban közlekedhetünk, de ezeket jellemzően arányaiban jóval drágább konkurenseknél kaphatjuk meg.

A Tipo ugyanis egészen szimpatikus árazást kapott, és az extrázottság növelésével még inkább el tud húzni a jellemzően drágább konkurensektől – a különbség akár milliós is lehet. Korábbi tesztünk alapján minden bizonnyal sokan látják csábítónak a szintén 120 lóerős 1,6-os dízel alternatívát, a 600 ezer forintos felár kifizetése viszont tényleg csak azoknak éri meg, akik nagyon sokat közlekednek például autópályán.

Néhány szóban

Alapvetően szedán társa filozófiájához maradt hű az ötajtós Fiat Tipo is, de egyes részleteiben és megoldásaiban a minőségibb irányba igyekszik eltérni. Ár-érték arányban így továbbra is csábító alternatíva marad, még a kissé drága turbómotorral is, ami kellemesen magabiztos dinamikával ruházza fel az olasz csábítót.

Előnyök: Könnyű vezethetőség; Szép központi rendszer; Jó váltó és alul is erőteljes motor; Kedvező árú opciók; Jó ár-érték arány

Hátrányok: Átlag alatti anyagminőség; Lehetne jobb a hangszigetelés és néhány felszereltség kidolgozottsága

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek