Tesztek

A szürke szó – elrugaszkodva eredeti tartalmától – a furcsa mód mérhetetlen népszerűséget nyert könyv kiadása óta egészen más értelmet nyert, a közösségi portálokon kötéllel és bilincsekkel pózoló tizenéves lányok, az erőszakot oly hirtelen, a divat hullámaival együtt meglovagoló hölgyek egyszerűen másfajta megközelítésben gondolnak az egykoron unalmas, közönyös szinonimával illetett szóra. Számunkra azonban az autózás vonatkozásában a szürke továbbra is az érzelmektől mentességet nyert, egyhangú modellek és márkák kiváltsága maradt, amelyeket sok esetben már a maga a gyártó mivolta is predesztinál – olykor helytelenül, olykor helyesen.

A korrekt a legjobb szó rá - galériaTeljesen objektív szemmel ilyen a Škoda is, amely sok esetben épp a szürkeségével válik vonzó alternatívává. A különféle felesleges csicsáktól lecsupaszított, letisztult lemezfelületek, pedáns élek és semleges érzelmeket kiváló formák az utóbbi években egyértelműen a wolfsburgi konszern cseh leányvállalatának védjegyévé váltak, megnyerve ezzel a konszolidált, visszafogott és egyszerű, mégis elegánsabb stílust kereső vásárlókat. Noha a szürkeségre alapesetben, mint negatív jelzőre asszociálunk, a Škodának mégis sikerült mindezt a saját előnyére fordítania.

A jelenleg futó Octavia berobbantásával vitte talán tökélyre a saját stílusának érvényesítését a cseh gyártó, azonban az eredményre kicsit sem ráülve érkezett a Rapid és a Rapid Sportback formájában a folytatás, majd a Fabia és a Fabia Combi is a kijelölt útra lépett, a hamarosan érkező új Superb pedig minden képzeletet felülmúlóan prezentálja a letisztultságban rejlő potenciált.

A név már kötelez - galériaPersze a kisautók szegmensében túl nagy mozgástér nincs, vagy vidám, vagy a komolyabb és egyben egyszerű eredményre lehet törekedni – a Škoda önnön természetéből fakadóan csakis az utóbbi megoldást választhatta. A Fabiának ráadásul meg kell küzdenie testvére, a Volkswagen Polo árnyékával, még akkor is, ha ár és pozicionálás szempontjából más a kettő. Amióta Martin Winterkorn birodalmának része lett a Škoda, azóta örök küzdelem ez: a cseh márka roppant sikerekre vált képessé, miközben folyamatosan pengeélen táncolva kell a megfelelő távolságot tartania kötelező módon a Volkswagenekkel, árban, minőségben és tudásban egyaránt.

Összességében azonban az erőltetettségnek nyoma sincs a cseh konstruktőr termékein, ugyanígy a Fabia is egészséges lendülettel, kombiként érkezett meg szerkesztőségünk garázsába, kissé paradox módon szürke árnyalatával színesítve a kiskategóriás kombi csekély létszámú táborát. Első blikkre picit tömzsinek hat, de mindent összevetve egységes és a szemnek kellemes a puttonyt növesztett Fabia formája, amely a márka imázsának megfelelően a kissé egyhangú élekkel hozza a tőle (el)várt letisztult, nyugodt és érzelemmentes összképet.

Nyilván vannak, akik nem ezt keresik egy autóban, mások számára azonban pont ez a higgadt, szolid egyszerűség számít, míg megint mások szerint semmi jelentősége nincs a formának. A gyártótól megszokott jellegzetességek, így a fényszóró, a hátsó lámpa határozott ívekkel tarkított környezete ezúttal sem marad el, de lényegében a küllem érdekesebb részleteinek köre ki is merül ennyiben.

Hátul szűk, de a csomagtér kárpótol - galériaSokkal nagyobb tüzijátékra az ajtó felnyitását követően sem érdemes számítani, a megszokott és ergonomikus formák dominálnak ugyanis az utastérben is. A műszerfal hamisítatlanul škodás, azaz egyszerű, letisztult, de mindenképpen jól használható és logikusan felépített. Az óracsoport a már-már szabványossá váló Volkswagen csoportos, fehér háttérvilágítású két nagy körös koncepció köré épül, a kapcsolók, kezelőszervek pedig ugyancsak a márka és a testvérmodellek műszerfaláról ismerős.

Az egyveleget a szürke, szálcsiszolt acélra hajazó műanyag betét próbálja megtörni, sikerrel, míg a klímakonzol és minden más gomb a jellegzetes zöld, a szemre nyugtatólag ható pislákolással csal némi színt az utastérbe. Fenn, középen az alap hifi érintőképernyős panelje foglal helyet, amelyről az autó és az utazás adatai is leolvashatóak egyben, s a beállítások is ezen keresztül érhetőek el. Nem nagy, de egyszerű kezelni, szép a grafikája és jópofa. Az összeszerelés kifejezetten példás, jó minőségű, de az anyagok – talán pont a testvér Polo érdekeinek szem előtt tartásával – kemények, az ajtókról pedig hiányzik a szövetburkolat.

A helykínálat elöl teljesen korrekt, még az opcionálisan kérhető napfénytetővel is, azonban hátul már a kategóriához mérten átlagos hely áll rendelkezésre – érvényes ez mind a fej-, mind a lábteret illetően, hiszen leginkább 180-185 centi a felső korlát, amennyiben a komfortot is szem előtt tartva nem kötelezzük a mögöttünk ülőt nyomorgásra. Kárpótol mindezért valamelyest a csomagtér, egyrészt 530 literes, a szegmenst megszégyenítő méretével, másrészt az akasztók és oldalzsebek formájában praktikumával. Ezzel bizonyítja a Fabia Combi, hogy a nagy puttonyt igénylő, akár egy-két gyermekkel rendelkező családok számára is kifejezetten ideális és józan választás lehet.

Letisztultság mindenütt - galériaA józanság a motorház tartalmára is érvényes: az 1,2 literes turbómotor 90 lóereje és az alacsony fordulattól rendelkezésre álló 160 Nm-es csúcsnyomatéka megfelelő a kisautós miliőhöz. Ráadásul a karakterisztika is a mi oldalunkra áll, hiszen jól használható, nagyjából 1500-as fordulattól húzó négyhengeresről van szó. Megy is, ha kell, hiszen mérésünk szerint 11,5 szekundum alatt van 0-ról 100-on, emellett a rugalmasságára sem lehet panasz, nem kell sokszor a váltókarhoz nyúlnunk. Egyedül a pontosan kapcsolható váltó fokozatszámát érheti panasz: noha az öt gang a jó kiosztásnak köszönhetően korrekt használatot szavatol, a 110 lovas verzióhoz már járó hatodik fokozattal még hatékonyabb lehetne a Fabia ezzel a hajtáslánccal.

Kiemelendő, hogy a morgós orgánum ellenére halk az erőforrás, azonban maga az autó annyira nem, 130 km/h-nál már jelentősebb, de nem zavaró mértékű menetzaj tapasztalható. A fogyasztás tekintetében ugyancsak kellemes számokkal szembesülhetünk, ugyanis ritkán megy az átlagos étvágy 6 liter fölé. A várost magunk mögött hagyva 4,5 liter körül is elvan a Fabia a 90 lovas TSI-vel, míg autópályán 6,5 litert nyel le, városban pedig 5,6-5,8 literrel elégszik meg.

A futóműről szintén pozitívan kell nyilatkoznunk. A Fabia elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztése tisztességese simítja ki a nagyobb úthibákat is, miközben oldaldőlése sem vészes, s a kanyarokban kellően stabil marad. Természetesen a forszírozott fordulókban tolja az orrát, határozott gázelvételre pedig a feneke is megmoccan, de összességében kiegyensúlyozott produkciót mutat.

Ezzel a motorral nem nyúl mellé - galériaFelszereltségét tekintve abszolút a realitás jellemző a tesztpéldányra, ugyanis az átlagos vásárló igényeihez igazodik az extralista: klíma, elektromos első ablakok és tükrök, tempomat és ülésfűtés szerepel a repertoárban. Ennek megfelelően az ár sem száll el, a praktikus Clever felszereltséggel a tesztautó 4 millió felett picivel megáll, de a normafelszereltség esetében már a bűvös határ alatti összegről beszélhetünk. Amennyiben a konkurenciát monitorozzuk, sok ellenlábasra nem találunk, a rokon Seat Ibiza kombi variánsa, illetve a szemrevaló Renault Clio Grandtour áll rendelkezésre.

A francia esetében az ugyancsak 90 lóerős, háromhengeres turbómotor szinte adja magát az összehasonlításhoz, ráadásul a normaszintnek megfelelő extrákat tartalmazó Limited csomaggal az ára is hasonló, 4.030.000 Ft-ra adódik. A döntés így már csupán két paraméteren múlik: aki a jobban használható hajtásláncot keresi, annak a finomabban járó, takarékosabb és gyorsabb Fabiát ajánljuk a kissé kulturálatlan és torkosabb 0.9 TCe-vel szemben, míg az emocionális vonalra fogékonyabb, egyediséget kereső vásárlók számára a Clio kombija a jobb választás.

A spanyol versenyző, azaz a Seat Ibiza ST pedig már kiöregedőben van, amit motorpalettája is jól példáz. A 85 lóerővel rendelkezésre álló 1,4-es szívómotorral aligha száll versenybe a rugalmasabb turbók ellen, ráadásul árával sem tud kedvezőbb ajánlatot nyújtani.