Tesztek

Sajnos utóbbi fölé egy árnyék húzódhat, amely Powershift névre hallgat. A hatfokozatú duplakuplungos egység korántsem rossz:Még sokat fejlődhet a Powershift - galéria bemelegedve a helyzetek többségében szépen kapcsolgat és hatékony is, ám most már ideje elismerni, hogy a hagyományos, ám mostanában rengeteget fejlődő bolygóműves automatákkal szemben több hátránya is van. Ezek közül a leginkább megbocsátható a lassú váltás az előre és a hátramenet között. További hiányosság a kuplungkezelés feladatából adódó problematika lassú tempónál: itt a Powershift néha nagyon sokáig hagyja fokozatban a vezérlést, amely a „lefulladni készülés” illúzióját keltheti; alacsony tempójú dugókban további rángatásról gondoskodhat a váltómű – nem kell vészes dologra gondolni, de akkora mértékű kulturálatlanság jelen van, mint a Volkswagen első generációs DSG rendszerei esetében.

Sajnos még egy dolog kapcsán fanyalognom kell: az S60-ból – a sportlimuzinos pozicionálás ellenére – kimaradt a Sport gomb. Ez egyetlen, nem túl szerencsés következményt von le maga után: a tanulásra nem túlzottan hajlandó Powershift a kétfajta, merőben eltérő vezetési stílusnak egyszerre próbál megfelelni. Ennek köszönhető az érzékeny gázreakció, amely bár igazán erős, „menni akaró” autó látszatát kelti, az enyhe turbós késedelem miatt (elkezdjük a gázt nyomni, de az épülő nyomás miatt kevés történik, úgyhogy még nagyobb erőt fektetünk rá) váratlan megugrást tapasztalhatunk alacsony tempónál. A váltások időzítésével nem volt gond: egy ekkora erőforrás esetében nem pazarlás a 2000-es fordulatig történő forgatás az alacsony fokozatokban – bár nyomatékban sokkal több akad a remek 1,6 literes turbós egységben, mint amit a motor kihasznál, viszont hatékonyságilag mégsem biztos, hogy ennek teljes, alacsony fordulaton történő kisajtolása célravezetőbb lenne.

Egy szó, mint száz: ha valaki a gyorsaság és a zavartalan vezetés kombinációja miatt választaná a Powershiftet, ám nem ódzkodik a kézi váltástól, mégis jobban járhat utóbbival – és már spórolt is 520 ezer forintot.

A minden esetben 180 lóerős csomag - galériaEz ráadásul kis tétel, ugyanis alapos mérési eljárásunk már a négyhengeres turbósok terén rokon Ford Focus esetében is bebizonyította, hogy igazából csak papíron van számottevő különbség ugyanazon erőforrás 150 és 180 lóerős változata között. Vagyis ne engedjük, hogy a „fagyis” marketinggépezet bedolgozzon: nyugodtan válasszuk az 1,1 millióval olcsóbb T3 kivitelt a T4 ellenében. Érdekességképp még egy kis rávezetés: a Volvók tuningolására szakosodott profi Heico Sportiv cég is ugyanakkora (200 lóerő és 300 Nm) teljesítményre hegyezi ki mindkét erőforrást – csupán az elektronika módosításával, jóval kedvezőbb áron.

Így tehát már összesen 1,62 millió forintot spóroltunk a jövendőbeli S60 tulajdonosnak. Mindez már listaáron is 8 millió forint alatti árat ad, ami egyáltalán nem rossz egy kellemesen izmos sportos prémium szedánért. Előrelátóan gondolkodjunk: a T3 a jobb választás.A négyhengeres motor ráadásul már több ízben bizonyította nálunk, hogy a viszonylag izgalmas hang, a pincéből érkező nyomaték és a széles teljesítmény-fennsík mellett fogyasztásilag is meggyőző. Erről a 6,7 literes átlagfogyasztással lebonyolított normakörünk is tanúskodik, amely a kézi váltó esetében széria start-stop rendszerrel még 1-2 deciliterrel csökkenhet. Persze nagyvonalúbban, klímával és intenzívebb gyorsításokkal könnyedén jelenik meg 8 liter a pontos fedélzeti számítógép magyar nyelvű mezőjében, de még ez is bőven elfogadható a paraméterek tükrében.

Mindent összevetve hogy is állunk a racionális döntéssel? Bár tesztautónk normafelszereltségi szintünkön 10,92 millió forintba kerül, ha erős ajánlásunkat megfogadva elhagyjuk a plusz gombócot és beérjük a jobb választásnak hangzó kézi váltóval, akkor már 9,32 – sőt, a jelenlegi egymilliós kedvezménynek köszönhetően 8,32 - millióért hozzájuthatunk egy jól felszerelt S60-hoz.

Ez pedig nagyon jó ár, amivel sem a szívómotoros, 170 lóerős 320i BMW (10,7 M), sem a turbós, 184 lóerős Mercedes C200 CGI (10,5 M), sem pedig a kétliteres, turbós, 180 lóerős Audi A4 2.0 TFSI (akciós csomaggal 10,2 M) nem tud versenyezni. Még drágább ínyencfalatként a szűkös utas- és csomagtérrel megáldott Lexus IS fut be – kizárólag bolygóműves automatával és 204 lóerős, selymes V6-ossal 11,02 millió forintért.

Persze ez a kategória már nem szigorúan az anyagiakról, mint inkább az ízlésekről szól, viszont a Volvo S60 (T3) más kvalitások terén sem áll rosszul, amit csak tovább erősít a kedvezmények nélkül is jutányos ára – igaz, ehhez kell a furcsa fagylaltosztásos helyzet is.

Házon belül szinte csak jobb választás van nála.Az automataváltóra éhezőknek is van egy jó receptünk: a 150 lóerős kiadás ugyanis nem érhető el a Powershifttel, emiatt pedig nem éri meg kiadni 1,62 millió forintot. Kétségbe nem kell esni, akad ugyanis finom automata is a Volvo tarsolyában: a D3-hoz társított hatfokozatú bolygóműves „Geartronic” egység sokkal szebben teszi a dolgát, ráadásul szeptembertől az már start-stop rendszerrel is elérhető. Ez pedig tovább csökkenti a normakörön, a puttonyos V60 esetében általunk korábban mért 5,6 literes fogyasztást. Az így adódó legalább egyliteres különbség mellett a T4 Powershift-hez képest még 400 ezer forinttal több pénz is marad pénztárcánkban. Az öthengeres dízel pedig érezhető menettulajdonsági hátrányokat nem szolgáltat, ellenben karaktere miatt érte is lehet rajongani, arról nem is beszélve, hogy az egy igazi Volvo-motor.