Tesztek

Sokan még ma is 'csak' a "mi autónkat" látják a Suzuki modelljeiben, pedig mostanra már nem csak a megbízhatóságról és az olcsó technikáról szól a japánok filozófiája. Noha előbbieket továbbra is kiemelten szem előtt tartják a gyáriak, mostanra már bizony a modern technológiák és a divatos megjelenés is fontos részét képezi a fejlesztéseknek. Ezekre pedig kiváló példaként szolgálnak a márka legújabb modelljei, melyek közül legutóbb a Baleno SHVS járt nálunk, hogy bizonyítson.

SHVS névre hallgat a félhibrid rendszer - galériaA Suzuki megítélése a folyamatos fejlődésnek köszönhetően egyre pozitívabb: mára már a korábban csak szarkasztikus megjegyzések mellett ítélkezők közül is sokan kezdik belátni, hogy a japánok bizony nem csak olcsó, hanem modern és „trendi” autókat gyártanak – persze az ár/érték aránnyal már korábban sem volt gond. Kis, potens turbómotorok, korábban csak magasabb kategóriákban elérhető extrák és kifejezetten látványos megjelenés fémjelzi a Suzuki autóinak legújabb generációját, miközben gondolnak azokra is, akik még mindig csak egy olcsó és megbízható járművet keresnek maguknak.

A Baleno pedig az egyik főszereplője ennek a nagy megújulásnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Suzukinál SHSV névre hallgató, féhibridként, vagy lágy hibridként aposztrofálható hajtáslánc. Rendszeres olvasóink már tisztában lehetnek vele, hogy mindez annyit jelent, hogy bár egy kis elektromotor segíti valamelyest a hajtást, ahhoz kevés mindez, hogy önerőből is képes legyen megmozdítani az autót – ugyanakkor ez is elég lehet a fogyasztás csökkentéséhez. A kérdés már csak az, hogy a valóságban is képes-e kiaknázni a SHSV a katalógusban meglévő előnyét, illetve mindez megéri-e az érte kért igencsak borsos felárat. Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a következőkben.

A feláras fényszóró jobb és szebb - galériaA Baleno leleplezése előtt nem voltak teljesen egyértelműek a Suzuki szándékai, hiszen a legtöbben egy kompakt autót vártak a japánoktól. Ennek ellenére – bár belül képes erre rácáfolni – méreteit tekintve sokkal inkább a kiskategóriában szállt harcba az újdonság, amivel egyben házon belüli konkurenciát is teremtett a Swiftnek. Utóbbinak egyébként Japánban már leleplezték a következő generációját, ami nem lett átpozícionálva az elődhöz képest, így maradt a viszonylag kis különbség a két modell között. Persze az egyéni igényeket figyelembe véve azért nem túl nehéz meghozni a döntést, hiszen a Baleno utastere jóval tágasabb, még ha a külsőt tekintve közel sincs egy kategóriányi különbség a kettő között – és akkor ott van még a Celerio is, ha valaki még kisebbre vágyna.

Kicsi, mégis nagy - galériaA formákat tekintve sem lesz nehéz döntést hozni, hiszen mindkét négykerekű szinte teljesen más stílust képvisel. A Balenóval sokkal inkább az elegánsabb, felnőttesebb vonásokra mentek rá a formatervezők. Ennek megfelelően a jobban felszerelt példányokon bőségesen találhatunk krómdíszítéseket, amik ráadásul elöl ügyesen játszanak össze a LED-es nappali menetfényekkel is rendelkező fényszórókkal – utóbbiak egyébként az alap halogénes megoldás helyett sokkal szebbek és jobbak a projektoros változatban. A felfelé ívelő övvonalnak és a harmonikusan lejtő tetőívnek köszönhetően a dinamizmusra sem lehet panasz, és a magasra húzott hátsó is jól áll a hajszállal négy méter alatti kisautónak – habár itt áldoztunk volna valamelyest azért, hogy alacsonyabbra kerüljön a csomagtér szegélye.

Az utastér formai megoldásaira sem lehet panasz: a minden jóval felszerelt tesztautónk esetében a középkonzol tetején pihenő méretes, érintőképernyős multimédiás rendszer és az automata klíma konzoljának szépen megrajzolt betétei rögtön középre vonzzák a tekintetünket, de a műszerfal kékkel operáló mutatói és rengeteg funkciót felmutató, szép megjelenítője is dicséretes munka a japánoktól. Ezeknek köszönhetően a minőségérzettel nem lehet komoly problémánk, még annak ellenére sem, hogy a gazdaságosságot szem előtt tartva azért sok helyen találkozhatunk fekete, kopogós műanyagokkal. Az ergonómiával szintén nincs gond, egyedül az aprócska, gyakorlatilag felesleges könyöklőt lehetne kiemelni, mint melléfogás, de tárolórekeszként ez is hasznossá válhat.

Sok a műanyag, de a minőségérzet nem rosszA praktikum terén is dicséretet érdemel a Baleno: sok rekesz áll rendelkezésünkre, az ajtózsebekbe pedig még nagyobb palackok is beférnek. A kis külső méretek ellenére az utastérben elöl és hátul egyaránt bőséges hely kínálkozik. Az üléspozíció és az ülések formázása is a helyén van, hátul pedig valóban meglepően nagy tér kínálkozik. Azt gondolhatnánk, hogy ennek biztosan a csomagtér issza meg a levét, de az alapból 355, tesztautónkban pedig a merev kalaptartó és a csomagtér-elválasztó miatt 320 literes érték teljesen rendben van a kategóriában – itt egyedül az okozhat gondot, hogy magasra kell emelnünk a csomagjainkat.

Ahogyan a bevetőben is említettem, a Suzuki a modern extrákra is nagy figyelmet fordít, így a gyorsan és logikusan működő érintőképernyős multimédiás/navigációs rendszer mellett már olyan opciókkal is találkozhatunk, mint a szép, tiszta képet adó tolatókamera, a távolságtartó tempomat, a ráfutásra figyelmeztető rendszer vagy éppen az automata fékrendszer. A japánok tehát nem viccelnek, és akkor a gyáriak modern, kis turbós erőforrásairól még nem is beszéltünk.

Hatalmas a hely - galériaTesztautónkban azonban nem ezek egyike, hanem a jól bevált 1,2 literes, négyhengeres szívó benzines és egy kis elektromotor párosa teljesített szolgálatot. Utóbbi esetében egyébként egy integrált, indítómotor-generátorról van szó, aminek jelenléte a teljesítményt tekintve szinte teljesen jelentéktelen, így ugyanúgy 90 lóerőről és 120 Nm-es csúcsnyomatékról beszélhetünk, akárcsak a normál 1,2-es esetében. A gyakorlatban azonban mégis közel 1 másodperccel gyorsabban megfutotta a 0-100-as sprintet az SHVS kivitel – persze ebben a körülményeknek is nagy szerepe lehetett.

A padlót még lejjebb lehet engedni - galériaMindenesetre a 10,8 másodperces adatra nem lehet panaszunk, kiváltképp, hogy mindössze 90 lóerőről beszélhetünk. Persze a 935 kilogrammos önsúly is hozzájárul ehhez, ami egyébként mindössze 15 kilóval haladja meg a normál 1,2-es értékét. A mindennapi közlekedés tehát kellemes a Balenóval, a nyomaték szépen épül fel, és szívó létére nem kell mindig túlpörgetni az erőforrást. Visszatérve egy kicsit az autóban található elektromotorra: a rendszer egy kis lítium-ion akkumulátorból nyeri az erejét, és legnagyobb hasznát természetesen a városi közlekedésben vehetjük. A Baleno SHVS már start-stop rendszere már 15 km/h-s sebességnél aktiválódik, amivel bizony sokat spórolhatunk – az újraindítást pedig az elektromotor végzi, ami ha nem is érezhetően, de a hajtásba is bekapcsolódik. Még egy folyamatábrát is elő tudunk varázsolni a műszerfali kijelzőre, ami azt mutatja, hogy éppen mit csinál az elektromotor, és milyen töltöttségi szinten áll az akkumulátor, de a valóságban ennek nem sok hasznát vesszük.

Városban így akár 4,5 liter alatt is eljárhatunk, ha fogékonyak vagyunk a hatékony közlekedésre. Országúton 4 liter körüli értékekkel számolhatunk, míg autópályán valamivel 5 liter felett kortyol a Baleno. Mindez kifejezetten jól hangzik, ám a normál 1,2-eshez képest bizony nem tapasztaltunk érdemleges különbséget: a két autó tesztfogyasztása a különböző körülmények ellenére ugyanúgy 4,6 liter lett, míg a normakörünkön csupán egy decivel teljesített jobban az SHVS, ez pedig biztosan nem indokolja a 400 ezer forintos felárat – de még a gyáriak által beígért 3 decis javulás sem érne meg ennyit.

Szép a kijelző, és sok funkciója van - galériaAmíg ez szidalom az SHVS oldalán, addig dicséret a sima 1,2 literes esetében, amit egyébként a 1-literes turbóssal szemben is szívesebben ajánlanánk – ahogyan az Csizsek Ádám kolléga összehasonlítójából ki is derült. Az ötsebességes manuális váltó nagyon könnyen és pontosan jár a kulisszában, így kellemes társa az erőforrásnak, de nem bántuk volna, ha egy hatodik fokozat is helyet kap rajta, ugyanis a rövid áttételezés miatt 130 km/h-nál bizony sokat forog a motor. Ez pedig nem is a fogyasztás miatt zavaró, hanem sokkal inkább a hangoskodás miatt – nem elviselhetetlen a helyzet, de ilyenkor bizony már zavaróan betör az erőforrás zaja az utastérbe.

A kormányzás kisautósan könnyűre lett hangolva, de a pontossággal nincs gond, ahogyan az útról is elég visszajelzéssel szolgál – legalábbis amennyire ebben a kategóriában szükség van. A futóművel kapcsolatban már kevésbé lehetünk optimisták: a gyáriak a kényelem érdekében igyekeztek puhára hangolni a felfüggesztést, ez azonban nem sült el túl jól. A normál úthibákon még viszonylag kellemesen lép át a Baleno, azonban a keresztirányú bordákkal komolyan meggyűlik a baja, ráadásul a lágy ringatózáshoz a rugóút is rövidnek bizonyult, és akár már egy fekvőrendőrön is képes felütni a butácska csatolt lengőkaros hátsó futómű. A gyors fordulókat sem kedveli a Suzuki újdonsága, ami ilyenkor jól érezhetően megdől, és hamar elkezdi tolni az orrát – a futóművel tehát mellélőttek a japánok.

Kellemes társ a Baleno - galériaSajnos nagyjából ugyanezt elmondhatjuk az árazásról is, hiszen bár elsőre nagyon jól hangzik az elektromotorral megbolondított hajtáslánc megléte, a valóságban szinte semmilyen előnyt nem képes felmutatni a normál 1,2-essel szemben, ugyanakkor 400 ezer forinttal többe kerül. Az alapár így 5,18 millió forint, ami bizony nem kis összeg a kisautók kategóriájában – igaz, ehhez már a 95 ezres metálfényen kívül minden extra jár, ami a tesztautónkban is benne volt. A győztes tehát egyértelműen a jóval olcsóbb normál 1,2-es, amit egy szinttel alacsonyabb felszereltség mellett már 4 millió alatt is elhozhatunk, és akkor a folyamatos akciókról még nem is beszéltünk.

Konkrét ellenfelet nehéz a „félhibrid” Baleno mellé állítani, de mivel a gyakorlatban a kis elektromotornak nem sok jelentősége van, így szinte bármelyik gyártó kiskategóriás modellje szóba jöhet, amelyekhez ilyen áron már szinte kivétel nélkül hozzájuthatunk, még bőséges felszereltség és akár valamivel izmosabb erőforrás mellett is – és akkor az olyan lehetőségekről még nem is beszéltünk, amit akár a házon belüli Vitara is nyújt. Ez pedig újabb indok, hogy ezúttal is inkább a hagyományos 1,2 literest vegyük alapul, amely már jóval kellemesebb ár/érték aránnyal kínálja magát, és bár az anyagok minőségét vagy éppen a presztízst tekintve találhatunk nála vonzóbb alternatívát hasonló áron, az utastér méreteit és a praktikumot tekintve bizony nagy előnyben van a konkurensekkel szemben – nem véletlenül hangsúlyozza szinte mindenhol ezt a Suzuki.